Új Tükör, 1987. április-június (24. évfolyam, 14-26. szám)
1987-05-03 / 18. szám
CIVIL A HUNGARORINGEN Mintha angyal szállt volna le hozzám az égből, úgy néztem a Citroen 2400 köbcentis Pallast, amint belibegett az udvaromba. Igaz, egyik szárnya, illetve kereke merev volt a tüneménynek, mert elszállt a jobb első légrugója. Ez azonban nem okozott bonyodalmat, mert hidraulikus izmai segítették a kormányzást. Éppen a hibának köszönhettem a látogatását. A hibátlan angyalok ugyanis nem keresnek fel engem. Egyetlen Wartburg kivételével, amit még az ötvenes évek elején huszonkétezer forintért vettem — olcsóbb volt, mint a használt —, soha nem volt új autóm vagy motorom. De elég a privatizálásból, mielőtt még eltéríteném magam a tárgytól, a Hungaroringtől. Barátom autójának megjavításáért ugyanis azt kaptam jutalmul, hogy kipróbálhatom ezt a szuper autót. Mellesleg arra kért, hogy állapítsam meg, mi okozza azt a rejtett hibát, hogy százhetven kilométeres sebességnél valami enyhén rezonál. A légrugó feltöltése után a hetes autópályára indultam. A saját tízegynéhány éves 1015 köbcentis „kis” Citroenem után kissé szokatlan volt a több mint kétszer akkora motor élénksége és a nagy tömegű autó útfekvése, stabilitása, de a jobbat könnyű megszokni. Amikor hármasra kapcsolva a sebességmérőre pillantottam, csodálkozva láttam, hogy százat mutat. A négyesre váltva pedig úgy tűnt, hogy nem gyorsult, hanem lassult az autó, noha 120-ra ugrott a mutató, mivel a lecsökkent fordulatszám következtében elhalkult a motor. Az is lehet, hogy azért tűnt lassulásnak a tempó, mert közben egy Lada megelőzött, miközben őt előzte egy BMW, amelyet egy Mercedes hajszolt. Első pillanatban ösztönösen gázt adtam, hogy itt az alkalom a 170 kilométeres sebességnél fellépő rezonancia kiprovokálására, és majd megmutatom én nektek ... amikor a panoráma szélvédő — lelki szemeim előtt — tévéképernyővé alakult, és a sokkolót mutatta. Juszt László állt egy alig felismerhető Citroen CX roncsa mellett, és néhai személyiségemet — a jegyzőkönyv szerint a hullámat — méltatta elítélő szavakkal, anélkül, hogy megemlítette volna autós érdemeimet, egykori közlekedési igazságügyi szakértői tevékenységemet. E látomás hatására levettem a gázt és az érdi elágazásnál letértem az autópályáról. Azzal a jóleső tudattal tértem át a Budapest felé vezető oldalra, hogy egy isteni sugallatnak köszönhetem az életemet. A szembejövő pléhcsorda szabályokat felrúgó tülekedését figyelve az elválasztó vaskorlátot sem találtam elég biztonságosnak a hét végi telített úton. Miközben azon gondolkodtam, hogy hol találok egy olyan útszakaszt, ahol radarellenőrzés és balesetveszély nélkül kipróbálhatnám ezt a csodaautót, mellém futott egy osztrák rendszámú Honda, és jelezte, hogy húzzam le az ablakot. Ez azért is könnyen ment, mert ennél a Citroennél ezt is szervomotorok végzik. Az autós az iránt érdeklődött, hogyan juthat ki a Hungaroringre, ahol az osztrák motorkerékpár-versenyzők tréningeznek. Láthatóan elcsodálkozott, amikor készségesen felajánlottam, hogy odavezetem, mert arra gondoltam, hogy a legkorszerűbb autópálya lesz a legalkalmasabb a legkorszerűbb autó kipróbálására. Persze ezt nem mondtam meg, hanem azt feleltem, hogy mint egykori motorkerékpárversenyző, szívesen segítem az osztrák sporttársaimat. A Hungaroringen természetesen lezárt sorompó fogadott. Mármint engem, mert az osztrák versenyzők részére a pálya nyitva állt. Szerencsés Károly pályagondnok arra hivatkozott, hogy versenyek és tréningek előtti napokon a pálya nem áll a civil autósok és motorosok rendelkezésére. Egyébként reggel héttől este hétig bárki igénybe veheti. Eddig 60 forint volt az igénybevételi díj egy órára a személyautóknak, és utasonként 10 forint. Újabban egységesen 100 forint autónként, függetlenül az utasok számától. Motorkerékpárok részére 25 forint, autóbuszoknak 200 forint és utasonként 10 forint. Azt is megtudtam, hogy a pályán a megengedett maximális sebesség civileknek, pontosabban a pályanézőknek 40 kilométer. Eszerint az én sebességi kísérletemre eleve nincs lehetőség. Ezt túllépni, sebességi próbákat tartani csak szerdánként lehet, amikor a mentők és a versenyszolgálat is a helyszínen vannak. A pályamester látva vágyakozásomat a Hungaroring kipróbálására, veterán versenyzői múltamra hivatkozva, és arra, hogy majd írok erről, engedélyt kért számomra néhány Acélkanyarban 34 .