Új Tükör, 1988. október-december (25. évfolyam, 40-52. szám)
1988-10-30 / 44. szám
Vörös, jakobinus sapkás és vörös ruhás munkás zárja le az Osztrák-Magyar Monarchiát jelképező, kettős koronát viselő, ragadozó, kétfejű saskeselyű koporsóját Biró Mihály 1919 március elején, eredetileg egy könyv címlapján megjelent rajzán. (A könyv szerzője, Karl Kraus osztrák író, költő és publicista; címe: Búcsúztató. Alcíme: Halotti ének az Osztrák- Magyar Monarchia felett. Magyarul Szini Gyula fordításában jelent meg, a „Kultúra” Károlyi-könyvtár sorozatában. „Ebben az egy lélekzetben kiszakadt, kétszáz oldalas roppant vádiratban igazolta Karl Kraus az ő Európára szóló formátumát. Ahogy hátborzongató rekviemjét celebrálta annak a monarchiának, »amelynek egységét csak a benne lakó valamennyi nemzet hazaszeretetének meggyalázása garantálta«”. (Rónai Mihály András). S bár a megjelenés időpontjából nyilvánvaló, hogy a művész nem az őszirózsás forradalom alkalmából készítette rajzát, mégsem véletlenül kapcsolja össze az emlékezet ezt az erőteljes, szenvedélyes képet az 1918-as őszirózsás forradalom eseményeivel, Károlyi Mihály nevével. A cikkben, amelyből az idézetet vettem. Rónai egyébként megemlékezik Karl Kraus 1913. őszi budapesti látogatásáról, amikor a magyar irodalom sok jeles alkotójával megismerkedett, többek között Kosztolányival, aki „mindjárt nekilátott fordítgatni a bécsi vendég szatíráit és epigrammáit”, sőt Kraus „végül szívesen látott vendége lett az Andrássy-palotának is”. Karl Kraus Bécsben született, 1874-ben, Károlyi Mihály Budapesten, 1875-ben. Az, áld emlékezne rá, vajon Károlyi találkozott-e Karl Krausszal, már nincs az élők sorában. De érdekes lenne egy irodalomtörténész számára iddezíteni, ismerte-e személyesen egymást Kraus és Károlyi. És ismerte-e mindkettőjüket Biró Mihály, aki több mint tíz évvel volt fiatalabb náluk, és más környezetben élt és dolgozott. Mindhármukról azonban annyit tudunk, hogy utálták a militarizmust, a rendőri államvezetést és a Habsburgokat. A Biró Mihály centenáriumi kiállítására kiadott, szép reprodukciókat tartalmazó, nagyalakú katalógust lapozgatom, és abban próbálom felidézni, mit akart közölni, mit akart üzenni Biró Mihály képeivel, plakátjaival. Feszült légkörben élt, forrongó, jogaikat követelő proletárok, nincstelen parasztok, vesztüket érző uralkodók, és vagyonukat féltő kapitalisták vették körül az első világháború előtt és alatt; hazájában a fehérterror tombolt, és állt bosszút a forradalom után a szolgák merészségéért. Biró Mihálynak is menekülnie kellett. Huszonnyolc évet töltött száműzetésben külföldön. Kiragadok néhány adatot, címet, a katalógusból: Biró illusztrálta Ady Endre (Itt a nagy harc) és a Juhász Gyula (Virágos barikádokon) című versét, az Internacionáléhoz és Jean Jaurés halálának tizedik évfordulójára készít rajzot a bécsi szociáldemokrata újságba. Karl Kautsky (Marx Károly történelmi jelentősége) könyvéhez készít címlapot (a könyv Garami Ernő fordításában jelent meg magyarul). Egyik plakátjának felirata: „Magyarország népe fizet a hadseregre 285 milliót! A papokra 28 milliót. Állatvédelemre 12 milliót. Néptanítókra 17 milliót. A munkásvédelemre 1 és fél milliót.” (1911). „Magyarország termőföldjének egyharmad része az agráriusok kezében van. 1945 nagybirtokosnak fejenként 3831 hektár föld jut, 1 357 875 kisbirtokosnak fejenként csak 1,6 hektár földje van. Ezek miatt nyomorog, éhezik, beteg itthon millió és millió munkás, ezek miatt megy évenként 200 000 ember Amerikába.” (1910) A kalapácsos embert ábrázoló rajzot, amely a szociáldemokrata párt jelvényén szerepelt, jómagam majdnem öt évig hordtam (1943-1947 években). Bíró rajzaiban különben minduntalan felbukkan a kalapácsos ember alakja, mint ahogyan a frígiai vörös sapka, a szabadság jelképe is, hol egy szónok, hol egy katona, hol egy munkás, sőt még egy női egyenjogúságot hirdető plakáton egy fiatal nő fején is. Ha nem nézzük reklámul szolgáló rajzait, amelyeket azért kellett csinálnia, hogy megélhetését biztosítsa maga és családja számára, minden más rajza, képe, plakátja: tiltakozás, buzdítás, tájékoztatás, tanítás, üzenet, követelés. „Köztársaságot!” című plakátján egy jakobinussapkát viselő fiatal munkás ledönti a trónt, a rajta ülő uralkodóval együtt (1918 novemberében). És utoljára említem meg a Horthyról készített húsz rajzot, amely Bécsben jelent meg a fehérterror idején, és amely miatt a művész Horthy életében egyszer sem jöhetett haza. Csak rajzait, képeit, plakátjait küldte haza, azokkal segítette a magyar nép demokratikus küzdelmét. De Bécsben sem maradhatott, Csehszlovákiába, majd Párizsba menekült a német megszállás elől, de azután ott is utolérte őt Hitler hadserege. Súlyos betegen menekült. Csak 1947- ben sikerült végre hazatérnie. Fischer Tibor utazott el Párizsba, hogy hazakísérje a súlyos beteg művészt; az, aki egykor a kalapácsos ember modellje volt. Bíró Mihály 40 éve halt meg, és most, az őszirózsás forradalom hetvenedik évfordulóján ezért emlékezünk meg róla is, „a magyarországi szocialista képzőművészet egyik előfutáráról, a magyar politikai plakátművészet megteremtőjéről, kiváló művelőjéről”. (Horn Emil) Elvtársa, fegyvertársa volt a magyar munkásoknak és a magyar köztársaság első elnökének, a földosztó Károlyi Mihálynak. KARIG SÁRA HláaiBinÉnBMEiMttBRinflSN 1 886—1 948