Új Tükör, 1989. július-szeptember (26. évfolyam, 27-39. szám)
1989-09-24 / 39. szám
Nyitás: 1990. október ÚJULÓ IFJÚSÁGI ÉS GYERMEKSZÍNHÁZUNK Aggodalmat keltő, borús napi beszámolók, tudósítások tengerében szükséges és bizonyára üdvös hírül adni valamit, ami biztató, ami távlatot mutat a közvetlen és a távolabbi jövőre. Induló új évadja előtt az Arany János Színházról szólunk azzal a mély meggyőződéssel, hogy színházművészetünk oly szükséges megújítása alapozásként a gyermek- és ifjúsági színház lebecsülésének, mellékesként kezelésének felszámolásával kezdhető meg. Szavak helyett - ebből eddig is több volt a kelleténél - tettek szükségesek. És mintha végre tettekkel találkoznánk ezen a fontos terepen. Ide értem mindjárt a tényt, hogy ennek a színházunknak a teljes átépítése, újjáalakítása jelenleg a legjelentősebb és eredményesen előrehaladó beruházásunk a kultúra területén. Színházi, valamint külső- és belsőépítészeti szakembereinknek néhány sikerült színházépítési előzmény által hitelesített állítása szerint az új Arany János Színház a legkorszerűbbek egyike lesz a meglévők között, külső és belső megjelenésében esztétikus, közönségnek és játszóknak kényelmes. Az épület esztétikájának érzékeltetését egyelőre régi fényképre és mérnöki grafikára bízzuk (tervezők: König Tamás és Wagner Péter, fővállalkozó: Agroépszer), a korszerű technikai felszereltségről majd egy év múlva, 1990 októberében, a magyar nyelvű színjátszás bicentenáriumára is emlékeztető megnyitás idején lesz ildomos nyilatkozni. Érdemes ellenben néhány gondolattal időzni a most induló új évadnál, amely a pályázat útján szerződtetett új igazgató, Meczner János irányításával már a tartalmi és társulatszerkezeti megújulás jegyében kezdődik. A bájos közhelyet, hogy „gyermekeknek ugyanúgy kell játszani, mint felnőtteknek, csak valamivel jobban” hathatós gyakorlatnak kell felváltania. Ebben az irányban hozhat jó eredményeket a tény, hogy a színház tekintélyes külföldi rokon intézményekhez hasonlóan - gyermek- és ifjúsági arculattal fog működni. A 14-18 éves korosztályt értjük ez utóbbin - következésképp egy ilyen színház a drámairodalom színe-javát is kínálhatja élvezetül közönségének, feladatul művészeinek (mindkettő szempontjából előnyösebben: a gyermekelőadásoktól eltérő, kora esti kezdéssel). Megkezdődött a társulat fiatalítása, ami itt a dolog természete szerint az általánosnál is fontosabb (tekintettel a mesejátékokra, „banda”-darabokra), és hozzájárulhat egy egészséges színházi légkör kialakításához. Nagyon fontos: a kiváló szakember, Keleti István irányításával rendszeres és következetes stúdióképzés indul meg, amely nélkül ez a színházunk nem lehet meg. És a többől még egy jelentős új vonás: állandó együttműködés kezdődött meg a művészeti főiskolákkal a fiatal művész- (köztük rendező-) jelöltek rendszeres foglalkoztatása érdekében. Az idei bemutatók közül a decemberit (Kisfaludy Károly: Kérők) a színművészeti, a képzőművészeti és a zeneművészeti főiskola végzős hallgatóinak meghatározó közreműködésével hozzák létre. (Eschner Gergő király című mesejátékát Ruszt József, Svarc Hókirálynő című hasonló művét Gárdos Péter filmrendező állítja színpadra). Közbevetőleg egy tanács:a remélhetően sikeres műveket üdvös volna technikailag úgy színpadra tenni, hogy új évadra, esetleg évadokra is átvihetőek legyenek, immár a színpadilag is megújult épületbe. (Az idén az Arany János Színház hétköznap még továbbra is általában a Pataky István Művelődési Központban, vasárnap a József Attila Színházban játszik.) Mindez csak egy és más kiemelt elem a gyermek- és ifjúsági színház végre komolyan vett működésének elképzeléseiből. Ha azt akarjuk - s már hogy akarhatnánk mást -, hogy mai három- és tizenöt éves gyermekeink kulturális igényekkel éljenek, hogy húsz év múlva is a színházban keressenek gondolati felüdülést és elmélyülést, akkor minden lehetséges eszközzel segítenünk kell újuló gyermek- és ifjúsági színházunk törekvéseit. * Biztatónak, távlatot mutatónak minősítettem az újuló Arany János Színház helyzetét és társulatának hangulatát. Időközben váratlan és szokatlan esemény történt. Erről is szólnunk kell. A televízió híradója szeptember elsején beszámolt a Madách Színház társulati üléséről. A riportot készítő László B. Katalin szóbeli összefoglalójában többek között elhangzott: „Kerényi Imre megemlékezett Tímár Béláról, akinek gyermekszínházi kezdeményezéseit tovább szeretné fejleszteni, esetleg az Arany János Színház bekebelezésével. ” A váratlan kijelentéssel kapcsolatban ismét megkerestük Meczner János igazgatót, aki a következő rövid mondatokat fűzte az őt is meglepő kijelentéshez: A rekonstrukcióra szánt összeget a Fővárosi Tanács egyértelműen az Arany János Színház megújulására szavazta meg. Ezen az alapon is, mindenekelőtt pedig sok százezer budapesti fiatal érdekét képviselve az Arany János Színház Paulay Ede utcai épületét semmilyen más színháznak nem szándékozik átadni. A színház egyébként az ügy kapcsán külön társulati ülést tartott. A társulat állásfoglalását a Magyar Nemzet szeptember 12-i száma közölte, lényegét azonban bizonyára nem felesleges itt is megismételni. így szól: „Az annektálásra utaló fél mondat jogos megütközést és heves indulatokat váltott ki az Arany János Színház társulatának minden tagjából. Együttesünk többszörösen nehéz helyzetben igyekszik lehetősége és képessége szerinti maximális iparkodással eleget tenni feladatainak. Hosszú ideig életveszélyes épületben játszottunk, s amikor a színház felújításához a Fővárosi Tanács a nehéz gazdasági helyzetben is biztosította a költségeket, vállaltuk, hogy - mostoha körülmények között - ideiglenes játszóhelyeken dolgozzunk. A társulat tehát jogosan számít arra, hogy a számára felújított Paulay Ede utcai épületet elkészülte után elfoglalja, s abban művészileg megújulva teljesítse hivatását. A leghatározottabban kijelentjük, hogy a társulat nem szándékozik más társulatokba „bekebeleződni”, és a neki elkészült épületet sem óhajtja más intézmények részére átengedni vagy más színházak épületével elcserélni!” Az állásfoglalásban ide felkiáltójel került, így hát mi is kitettük. RAJK ANDRÁS Korabeli fénykép és mérnöki tervrajz Az épület kívül-belül őrzi majd régi szépségeinek emlékét