Turista Magazin, 1982 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
nek. Ez a világ leghíresebb és legmagasabb szobra. A franciák ajándékozták Amerikának. ■■■■■ 1865-ben Edouard de Laboulaye francia történész azt javasolta, hogy ajándékozzon a kormány emlékművet az amerikaiaknak. A javaslatot a szenátus elfogadta és kivitelezéssel Frederic Augusta Bartholdi szobrászt bízta meg. A szükséges pénzfedezet 1879-re állt össze, ekkor kezdett a művész munkájához. Párizsi műtermében először elkészítette a szobor kicsinyített, mindössze 5 méter magas modelljét. Ezután a gipszmodellt először négyszeresére nagyította, majd feldarabolta és minden egyes darabot a szükséges 46 méteres magasságnak megfelelően nagyította fel. 1884 tavaszán állították össze a szobrot Párizs egyik terén és a kolosszus akkora volt, hogy túlnőtte az akkori város lakóházainak tetőit. 1884. június 4-én történt meg a hivatalos átadás, majd ezt követően szétszedték a szobrot darabjaira és becsomagolva hajóra rakták. Az amerikaiak a szobrot New York kikötőjében, a kis Redbe, a mai Liberty-szigeten akarták felállítani, de kiderült, hogy az e célra szánt kormánypénz nem elegendő a hatalmas szobor talapzatának felépítésére. S ekkor közbelépett a World című folyóirat tulajdonosa és szerkesztője, a magyar származású Joseph Pulitzer. Lapjában óriási kampányt kezdett a szükséges pénz összegyűjtésére, öt hónap alatt össze is gyűlt a pénz, hozzá lehetett fogni a talapzat építéséhez, ami 1886. április 22-re be is fejeződött. A szobor második hivatalos átadására 1886. október 28-án került sor, melynek során a francia köztársaság elnökétől Grover Clevelend az USA elnöke vette át az emlékművet. A szobor magassága néhány cm híján 50 méter, ugyanennyi a talapzat magassága is. A szobor jobb kezében fáklyát tart, a balban a Függetlenségi nyilatkozat jelképeként egy táblát emel magasba. A látogatók egészen az alak szeméig mehetnek fel liften, a bátrak onnan a fáklya tetejéig körlépcsőn mehetnek tovább. A talapzatban kapott helyet a Bevándorlók Múzeuma. Itt állították ki az Amerikát alkotó európai országokból jöttek emlékeit, munkaeszközeit, magukkal hozott tárgyait. Az egyik teremben üvegtárlók alatt magyar emlékek is láthatók. Hímzett asztalterítő, rajta a szöveg: „Sosem felejtünk el édes Magyarország”, néhány majolika, korsó, pohár, ami akkor egy szegény magyarnak elfért a tarisznyájába, útban az Újvilág felé. ■■■■■1965 óta a Szabadság Szobor nemzeti park. Hozzátartozik a közelében fekvő másik kis sziget is, Ellis Island, amely egykor az ország kapuja volt. 1892 és 1954 között rajta keresztül 16 millió bevándorló érkezett az USA-ba. Szerepe akkor megszűnt és 1965 óta szintén nemzeti parkká lett nyilvánítva. A panorámahajó amint elhagyja a Szabadság Szobrot, bekanyarodik az East folyóba, ahonnan azonnal ragyogó kilátás nyílik Manhattan felhőkarcolóira. Az óriásházak között az egykor páratlan Woolworth épület — mely évtizedekkel ezelőtt a világ legnagyobb épülete volt — jóformán eltűnik a hatalmas, új stílusú kockamonolitok között. Az East folyón, amíg az ENSZ palotájához érünk hajónk három híres híd alatt halad el. Első a Brooklyn-híd, amely egy évszázaddal ezelőtt épült. Az a Roebling tervezte, aki építészi mivolta mellett ismert filozófus, matematikus és zenész volt. Ez a híd kötötte először össze Manhattan szigetét a hatalmas Long Island szigettel. Amikor épült, a híd volt a világ legnagyobb ilyen építménye. 1883. május 24-én avatták és a híd azonnal beírta magát a szenzációk történelmébe. Az ünnepségen pánik tört ki, ezrek taposták egymást, 12 embert agyontapostak. Sokan úgy lelték halálukat, hogy a vízbe ugrottak ijedtükben. A másik híd a Manhattan-híd, amely a négy pilléren elhelyezett óriás labdájáról ismert. Különleges díszítése az Eiffel-toronyhoz hasonlít. A harmadik híd, amely alatt a hajó elhalad, a több, mint 500 méter hosszú Williamsburg-híd, amely arról híres, hogy pilléreit elhagyva az ENSZ-palotára vezeti a fedélzetén utazó turisták figyelmét. De erről a következő folytatásban esik már szó. "