Turista Magazin, 1983 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
helyreállítás során született homlokzatról leolvasható a ház története: az épület előreugró kéttengelyes része középkori, XV. századi. Erre utal a földszintjén feltárt félköríves kő kapukeret, az emeleti részen látható Mátyás csehoroszlános (?) címerét ábrázoló sgraffito, a jelenlegi ablakok mellett kikandikáló fekete-fehér dekoráció és bordó-fehér címertöredék. A 14. számú épület — Ambrózyház néven is ismert — egységesnek tűnő homlokzatának alaposabb megtekintése után két önálló, középkori épületet lehet felfedezni. Legrégibb — XIV. századig a bal oldali (déli) kéttengelyes rész, azt követően épült a jobb oldali (északi) szintén kéttengelyes szárny, majd a kettőt összekötő középső rész a XVI. század utolsó harmadában született. A három egységet utcára merőleges ároktetők fedik, a homlokzatot lezáró attika fal mögött láthatjuk őket. A bal oldali, kéttengelyes, emeletes rész érdekessége a már csak néhol látható gótikus pincelejárat: néhány lépcsőfok vezet a gótikus kapukerethez, melynek két oldalán egy-egy szellőző ablak látható. A kapu tengelyében a földszint felett XIV. század végi, ún. káró-ablak látható. Az épület udvarát is érdemes megnézni: a két korábbi épületet összefogó, a XVI. század hetvenes éveiben emelt épület emeleti részét toszkán oszlopos árkádsor köti össze, felette kőbábos korlátra emlékeztető festés látható töredékes évszámmal (157?). A kapuívek „ívháromszögében” a festés folytatódik: szépen formált „virágvázából” gazdagon omló „virágcsokor” díszíti a falfelületet. A tér keleti házai — jelenlegi ismereteink szerint — a XVI. század második felében épültek. Megtervezett telekosztásra, tudatos városrendezésre utal, hogy az 1—3—5—7—9 számú házak telkei azonos szélességűek, mélységűek, a házak főpárkány magassága is megközelítően azonos. A helyreállított házak kutatása során semmi olyan nyomot nem találtunk, mely XIV—XV. századi építésre utalna, feltehető, hogy a tér keleti oldala az 1532 előtt beépítetlen volt. Az 5. számú épület — földszintjén könyvesbolt, emeletén orvosi rendelő — a helyreállítás előtt jellegtelen, szecessziós homlokzatú ház volt. Gondos kutatás után sikerült rekonstruálni a fellelt és részben ma is látható töredékekből a XVI. század második feléből származó épület homlokzatát: a szerényebb boltajtó — felette ízléses cégérrel — mellette az ún. dalmát üzletajtó és „kirakat” került elő, mely egykor oly módon működött, hogy a nyílás kisebb része kirakatként, magasabb része ajtóként volt használatos. Zárt állapotban falpaletták takarták a nyílást. Az emeleten jellegzetes arányú — közel négyzetes — kőkeretes ablakok láthatók, a festett attikafal zárja le a homlokzatot. A XVI. századi épület termeit és szobáit famenynyezet fedte egykor, ma elegáns, magas ívű, díszes keretezésű boltozatok borítják. A 7. számú épület — népszerű nevében a „Sgraffitiósház” — a város legszebb, későreneszánsz polgárháza. Földszintjén a Dalmát-tengerparttal élénk kereskedelmi kapcsolatra utaló üzletportál látható itt is. Emeleti részét reneszánsz palotákra emlékeztető finom sgraffittó díszíti: az osztópárkány felett kőbábos korlát, melynek két szélén falpillér párok állnak. A második és harmadik ablak között hatalmas váza áll virágokkal. A reneszánsz ablakok felett és mellett változatos, geometrikus dekoráció tölti ki a falfelületet. A sgraffitó mesterét nem ismerjük, azonban a 14. számú ház udvarán látható szinte teljesen azonos vázamotívumból arra kell következtetnünk, hogy mesterük azonos volt. Az ott látható évszám alapján az 1570-es évekre datáljuk a sgraffitó készítését. Száz évvel később, 1668-ban készült a főpárkány alatti, Szent Pál leveléből származó idézet — „Non est vodentis, neque currentis, sed miserentis Dei. MDCLXVIII.” —, mely az épület átépítését is sugallja. (Fotó: Mihalik Tamás) DERCSÉNYI BALÁZS A XVI. század második felében épült reneszánsz lakóházak Több építési periódusban készült Mátyás király egykori városi háza, a plébánia mai épülete