Turisták Lapja, 1934 (46. évfolyam)

Sível a Börzsönyben. Herdinand Rudolf

2 Sível a Börzsönyben. (4 képpel.) Ropog a hó a lécek alatt, amint a vidám turistatársaság a morgói vadász­háznál gyors ütemben halad Szokolya felé. Szombat este van s a teli hold mo­solygós képe csábítóan hívogatja az elszánt síelőket mind beljebb a hegyek közé. Mondanom se kell, hogy a vasárnapi divatsíelők kényelmesen alszanak odahaza a jó puha ágyban, hogy „korán" reggel — úgy 11 óra körül­­— már csúszkálhassanak a testhezálló svábhegyi síterepeken. Míg ezalatt a szenvedé­lyes túrasíelő felhasználja a holdvilágos szombat eetét, hogy nagy üggyel-bajjal feljusson a hideghegyi vadászházba, ahol — bár fűtött szoba, de — csak heve­nyészett szénafekhely várja. Ez is külön élvezet, amit megmagyarázni nem, csak átélni lehet. Lemondás a kultúra által megszerzett kényelemről és az igé­nyek lefokozása az egyszerűségig: ezek külön élményt jelentenek mindazok szá­mára, akik testileg-lelkileg a városi élet rabszolgái. A sportbéli eredmény mel­lett az ilyen sítúra nagy lelki értékeket termel ki: megacélozza az akaraterőt, növeli az önbizalmat, az elhatározóképességet és szerénységre tanít. A Nagy-patak vize a feltöredezett jégpáncél alatt néhol hangosan fecsegő csobogással zavarja meg a téli est csöndjét. A Fölöstököm-oldal szirtjei is kísér­tetiesen verik vissza a hidegben ugyancsak nekilendült túrasíelők kocogását a fagyott havon. Nagy út áll még előttünk. Elhagyjuk a községi utat és felkap­tatunk balfelöl a dombon keresztül vezető szekérútra, ahol változatosabb a terep és ahonnan a holdvilágos éjszakában is pazar kilátás nyílik a környező hegyekre és Szokolya község lámpásaira. Egy nagy major mellett siklanak el léceink a falu határában és nemsokára az iparvágány mellett folytatjuk utunkat. A Paphegy oldalában levő kőfejtőt elhagyva a közel másfél órai erős iram után megpihenünk Királyréten, ahol egyúttal bemutatjuk az átvonulási enge- Nagyhideghegyi vadászház. (Spinka András felé) Herdinand Rudolf

Next