Turul 1888 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

III. Kisebb rovatok - Tárcza - Szakirodalom - A Siebmacher-féle magyar czímeres könyv X., XI., XII. és XIII. füzetei

és Dalmady Sándor" czímű, 10 kőnyomatú példány­ban sokszorosított munkát, melyből egyet a család társulatunk könyvtárának ajándékozott. A becses aján­dékért a társulat köszönetet szavazott. A jegyzőkönyv hitelesítésére Komáromy András és Szinnyei József vál. tagok kéretvén föl, az ülés véget ért. Egy múlt századbeli armális. A Bács-Bodrogh vármegyei nemes családok történetével foglalkozván, az egyes családoktól hozzám beküldött iratok és ok­levelek között egy Balogh-féle armális levélre talál­tam, mely idő folytán a nemes Sorok családhoz ke­rült. A Sorok család maga sem tudja, honnan jutott ezen eredeti nemeslevél birtokába, s fokozza ez okle­vél érdekességét azon körülmény is, hogy a bácskai Balogh családok semmi viszonyban sincsenek az armálisban jelzett családdal. Nagy Iván a magyar családokról írt monumen­tális művében nem kevesebb, mint huszonnyolcz Balogh családot sorol elő, s ezek között azon család is megvan,­ a melynek alapítója a kezeinknél levő armális tulajdonosa volt. Nagy Iván ezen eredeti nemeslevelet tehát nem láthatta, mert az itt a vidé­ken lappangott, s csak annyit említ, hogy a nemes­séget Balogh István 1758-ban kapta s hogy a család czímere egy vízszintesen kétfelé szelt pajzsból áll, melynek felső udvarában kék mezőben menő oroszlán, alsó udvarában pedig arany mezőben három rózsa látható. A czímer ezen leírása teljesen megfelel az eredetinek.2 Ezen eredeti oklevél, mely hártyára írva s eltöre­dezett függő pecséttel megerősítve, Bécsben 175­8. június 5-én kelt s Mária Terézia királynő és gróf Pálffy Miklós kanczellár aláírásával van ellátva. Ba­logh István, a baranyamegyei akkor királyi birtoknak, a bélyei uradalomnak számtartója számára adatott ki. Testvérei vagy gyermekei nem említtetnek s így való­színű a czímerszerző utód nélkül halt el. Nemességre emeltetésének indokául hosszas (24 évi) és hű szol­gálatai említtetnek fel. Szolgáljon e pár adat a dunántúli nemes családok jövendő genealógusának tájékozásul. DUDÁS GYULA: SZAKIRODALOM. A Liebmacher-féle magyar czímergyűjtemény­ből megjelent a 12-ik füzet, melylyel az elismerésre méltó nagy vállalatnak körülbelül fele hagyta el a sajtót. A jelen füzet az Illyencs-Kardos családokat foglalja magában. A névsorban itt oly családdal talál­kozunk, mely czímerlevelét a mohácsi vész előtt nyerte. Legrégibb ezek között a Kapy családé 1405. évből, melyet Zsigmond király a család ősének, Tétényi Andrásnak, adott ; tudvalevőleg eddigelé ez a legré­gibb czímereslevél, melyben az adományozott czímer le van festve ; először br. Nyáry Albert tette közzé Heraldikájában. A Jdbroczky család állítólag 1411. szept. 29. nyert czímert Zsigmond királytól ; az oklevél eredetijének holléte nem tudatik ; annak szövegét Kaprinai kéziratai tartották fönn ; ezekben az oklevél Pozsonyból van keltezve, s így a Dabi-féle 1430. évi czímeres levéllel egyetemben, melyet folyóiratunk kö­zölt, ez volna a második hazánkban kiadott Zsigmond­féle armális. A delnei Kakas család, a hazagi Far­kas-parka­ mint főczímerszerzővel 1418. ápr. 4. Constanz­ban nyert czímereslevelet ; az eredeti Jászon van. A Jablonoviczi (?) család, mint mellékczímerszerző 1430-ban nyert czímert. Az Iváncsi (de Ivantz) család a Dobry (Dobay) családdal egyetemben 1431. okt. 20. Feldkirchből keltezett czímereslevelet kap ; a gyűj­temény szerkesztője elfelejtette az oklevél keltét kitenni. A Jánoki családé ugyanott 1431. nov. 1. kelt , az eredeti a Szent-Imrey cs. levéltárában van ; a Jer­say családé ugyanott 1431. okt. 2-án ; eredetije a NI. Muzeumban. A Konthor Benedek-féle 1509-iki, és a Kanizsay-féle, 1519. évi czímereket br. Nyáry Albert Heraldikájából, hol azok színnyomatban voltak közölve, ismerjük. A kihalt Im­reffy család czímere 1523-ból való.­­ Ezeken kívül számos kiváló, főrangú s nagy szerepet vitt család czímeréről és fontosabb családtörténeti mozzanatairól nyerünk felvilágosítást e füzetben , mint Inczédy, Inkey, Irinyi, Istvánffy, Ivánka, Ja­keb, Jakusith, Jankovich, Jellasich, Je­szenák, Jeszenszky, Jókay, Jósika, Jurisics, Kállay, Kálnoky stb. — Ily nagyszabású, széles alakra fekte­tett műnél természetesen elkerülhetetlen, hogy itt-ott némi hiányok ne mutatkozzanak. Hogy egyet-mást felemlítsünk : pl. a nagyváradi dr. Inczédy családról tévesen írja a szerző, hogy az 1816-ban fiágon kihalt; téves az is, hogy ugyanez az Inczédy család 1757-ben nyert volna czímeres levelet, mert a család már 1749. decz. 1. (Bécs) bárói rangra emeltetett. A bárói czímer leirása teljesen hibás. A szerkesztő itt egészen elfelejtette az általunk kiadott Nemzetségi Zsebkönyvet használni, melyet pedig máskor sűrűn idéz ; ebből megtudhatta volna 1. hogy a család nem halt ki.­ ­ Lásd Nagy­­., Magyarorsz. családai I. köt. az illető betűnél.­­ Közölve van a czímer az Ung. Siebmacher 2-ik fü­zetében is.

Next