Turul 1896 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Nagy Imre: A Kisfaludy család leszármazása. (Két közlemény, egy tábla melléklettel)

A KISFALUDY CSALÁD LESZÁRMAZÁSA. (Első közlemény.) Hazánkban nincs család, mely biztosabban hivatkozhatnék honfoglaló őseire, mint a Csák nemzetségből származó Kisfaludy család ; tanú­sítják ezt a krónikák, de arra több oklevél is bizonyítékot szolgáltat. Béla király névtelen jegyzője megírta, hogy a «Saac» nemzetség a honfoglaló hét vezér egyi­kének, Elődnek fiától, Szabolcstól származott s hogy akkor, midőn Árpád vezér a dunántúli vidék elfoglalására indult és Bodocza hegyéhez ért, a nyugati részen Előd fiának Szabolcsnak a Vértes erdejét adományozta, mely erdő­ alján később Szabolcsnak unokája Sac vagy Chac egy várat épített. Túróczi krónikája IV. fejezetében a fenteb­bieket azzal a különbséggel adja elő, hogy Sza­bolcs vezér, kitől a Chak nemzetség ered, azon a helyen szállott meg, hol az utóbb elpusztult Csákvára állott; a várat Szabolcs vezér alapí­totta, kinek elhaltával utódja Csák elrendelte, hogy családja és rokonai a várat az ő nevéről hívják ; hozzáteszi még a krónikás, hogy a vár már Szár­ László fiainak, András, Béla és Levente herczegeknek idejében szétromboltatott. Alább látni fogjuk, hogy a Vértesalja és Csákvár vidékének egy része, egész a XV. szá­zad elejéig, a Csák nemzetség azon ágának bir­tokában maradt meg, melyből a Kisfaludyak, Ugrinok és Miháli Csákok származtak. A honfoglalást követő két században törté­netünk emlékeit majdnem egyedül krónikáink tartották fönt s az események felől ezek is csak Turul. 1896 I. gyéren szolgáltatnak adatot; írott emlékeink a X. századból teljesen hiányoznak, a XI. század­ból is csak néhányat ismerünk, de a XII. század­ból sem bővelkedünk oklevelekkel. A honfoglalást követő első századokról tör­ténetíróink munkáit olvasva, sajnosan tapasz­taljuk, hogy azok megírásánál mily kevés for­rással rendelkeznek ; a mi csekély kútfőink vannak, azok is sokban ellenkeznek egymással. Egyik hazai kútforrásunk Béla király névtelen jegyzőjének krónikája s ez is hézagos és annak van alávetve, kivált az utóbbi időben, hogy tör­ténetíróink majdnem versenyeznek abban, hogy hitelét megrontsák és csak némi részben fogad­ják el annak adatait, így nem marad egyéb hátra, mint a külföldi krónikákból megírni hazánk régi múltjának történetét, pedig a jelenből is tudhatjuk, hogy a külföld még most sem ismeri hazánkat, sokszor a legfélszegebben ítélik meg még most is viszonyainkat ; a honfoglalás idejé­ben s az ezt követő századokban írt külföldi krónikáknak mi okból adhatnánk mégis több hitelt, úgy, hogy a­mit azokban megírva találunk, azt fogadjuk el föltétlenül, ha ez saját forrá­sainkkal, hagyományainkkal ellenkeznék ? Kívü­lünk talán nincs nemzet, mely saját múltjának történetét annyira alárendelné a külföldi króni­kákban feltalált ellenkező adatoknak. Midőn a Kisfaludy család történetének meg­írásánál, a család eredetére nézve, saját króni­káinkra hivatkoztam, azt, hogy eme hivatkozá­som a kritikát megállja, be is bizonyíthatom.

Next