Turul 1914 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Hajnal István: IV. Béla király kanczelláriájáról
IV. BÉLA KIRÁLY KANCZELLÁRIÁJÁRÓL. A politikai történelem szempontjából a XIII. század a magyar királyi kanczelláriának talán legvirágzóbb kora, mert nemcsak vezetői, hanem tagjai is, akik az oklevelek kiállítása körül közvetlenül szorgoskodtak, rendkívül fontos szerephez jutottak a király színe elé kerülő ügyek elintézésében ; többszörös említés maradt ránk arról, hogy olyan feladatokkal foglalkoztak, amelyek messze esnek a későbbi értelemben vett kanczellária munkakörétől. Ha azonban a kanczelláriában azt a szervezetet nézzük, amely az írásbeliség terjedésének köszöni létét és alkalmas arra, hogy fejlettségének fokából az állam berendezettségére vonjunk következtetéseket, magasabbra értékeljük az egyszerű hivatalnok kancelláriát, amelyet tisztán az írásbeliek elintézése köt le magának, amelynek tagjai alkalmazottak és nem meghitt udvari emberek. Pósa mester, a hivatalnok nótárius, aki az 1260-as években dolgozott az udvarban, sokkal kisebb ember volt, mint az, aki a század elején írta a leveleket ; megjelenése mégis a szervezet tökéleteskedésének jele. A fejlettebb kanczellária tehát a maga egészében kevésbbé súlyos politikai szempontból, sőt mondhatnók, számra nézve is csekélyebb, mert tagjainak feladata csakis az oklevelek előállítása ; más teendők nem foglalkoztatják őket. A német birodalmi kanczelláriában III. Ottó, II. Henrik, II. Konrád alatt 6—12 Írókezet is találunk, pedig az írásbelieket egy ember is elvégezhette volna, a mint hogy vannak is időközök ugyanebben a korban, hogy egy ember végezte el; 1471-ben pedig a kan-i Monumenta Germaniae, diplomatum II—IV. kötetek bevezetései , például a többek között II. Henrik alatt GB iró III. k. XXIV. 1. czellártól kezdve, beleértve a legutolsó irót, csak 15 alkalmazottat találunk, ami tekintve az írásbeli teendők összehasonlíthatatlanul nagyobb voltát, rendkívüli csökkenést jelent. A szervezet tehát annál tökéletesebb, minél inkább egyszerű, speciális hivatallá zárul össze, minél kevésbbé vesznek részt tagjai nem szorosan vett kancelláriai teendők elintézésében, illetve, ami ezzel egy, minél kevésbbé vesznek másféle czélokra rendelt emberek az oklevelek körüli elfoglaltságokban is részt. A diplomatika előtt is az ilyen kanczelláriának a becse nagyobb ; az ilyen kanczelláriában keletkezik egységes gyakorlat és igy a nem a kanczelláriában készült levelek a többiek közül könnyebben kiválaszthatók. Nálunk a XIII. században és különösen IV. Béla uralkodása elejétől, mindkét kancellár tisztsége méltósággá nőtt fel, ellenőrző szerepükkel csak keretét adják meg az intézménynek ; a szervezet lényegének megismerése czéljából azokhoz kell leszállanunk, akik az oklevelek kiállításában tényleg részt vettek. Azt fogjuk vizsgálni, hogy mennyiben zárt azoknak köre, akik ilyen functiókban szerepelhettek, másrészt, hogy mennyiben voltak ezek speciálisan ezekre a functiókra rendelve. 1 Bresslau, Handbuch der Urkundlehre, II. kiad. i. k. 539. 1. A közbeeső századokról biztos számokat nem mondhatni, mert az írásösszehasonlítások hiányzanak még; ez az 1471. évi szám ellenben megbízható, mert III. Frigyes számadáskönyveiből való. Egyes uralkodók, például IV. Károly alatt, is szembeötlő a szám csökkenése. Erben-Redlich, Urkundenlehre, I. Teil. 100. 1. 2 L. Fejérpataky : A királyi kanczellária az Árpádok korában. A két kanczellári tisztség fejlődéséről szóló adataink mindezen a munkán alapulnak.