Turul 1915 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Csoma József: Lovagkeresztek a magyar heraldikában. (18 képpel)
De később egyesek még tovább mentek. Nemcsak a pólyákat és osztásokat, hanem a czölöpüket és hasításokat is hatalmi jelvényeknek vették, kivált ha azok szinei, miként az ország czimerében, vörös és ezüstben váltakoztak. A heroldalakok ilyen összekeverése már épen olyan tévedés volt, mint a midőn minden középkori magánczimerben előforduló keresztet, legyen az akár egyszerű, akár kettős kereszt, mások szintén hatalmi jelvényeknek tartottak.2 A patriarcha-kereszt mellett, mely tényleg hatalmi jelvénynek tekintendő, — többször előfordul középkori pecséteinken és egy sírkövünkön is — már nagyon korai időkben, a keresztnek egy más alakja az u. n. egyenszáru talpas kereszt. (Tatzenkreuz.) Ezen talpas kereszt sem tartozott a pecsét tulajdonos családi czimeréhez, hatalmi jelvény sem volt, ez a középkorban virágzó lovagrendek, különösen a Johannita-rend jelvénye volt. Nálunk, lovagrendjelvények viselésének nyoma már nagyon korán mutatkozik pecséteinken. Nagyon korai példának felhozhatjuk legrégibb pecséteink egyikét : Búzád bán fiainak pecsétjét az 1235. évből, ahol paizs nélkül, a pecsét köralakú mezejére vésett bölényfej szarvai közé van a lovagrend keresztje illesztve. Az utódok is közvetlen leszármazók egyike, másika, ezen lovagrendjelvényt felvette vagyis inkább bennhagyta czimerében, mi engemet is azon tévedésre vezetett, hogy azt a nemzetségi czimerekről írott művemben a Búzád nemzetség ősi czimerébe, mint annak egy tartozékát én is felvessem. Nyugaton a középkorban bizonyos szabályok határozták meg, hogy a lovagrendjelvények miként alkalmaztassanak családi czimereknél ? Ezen szabályok az évszázadokkal változtak. — A legrégibb elrendezés az volt, a melyet Búzád bán fiainak pecsétjénél bemutattunk, ehhez társul az, a hol a pecsét mezején a családi czimeralak paizsba van foglalva, de a rendkereszt kimarad a paizsból s az a czimerpaizs felső keretének közepére van illesztve, a keretre helyezve vagy lebegőn. Ennek egy ritka példája nálunk a Dózsa nádor pecsétje az 1322. évből,ahol a kereszt nem csak a paizs felső karimájának közepén látszik lebegőn, hanem a paizs mellé elől-hátul alkalmazott zászlók mindenikén négyszeresen. Nyugaton a XIV. század beálltával (1312, 1315.) a rendkereszt belé került a paizsba, lebegőn, de előkelő helyen : a paizsfő közepén, vagy felül a jobb sarokban. Mi nálunk erre is találunk egy elég korai példát Nagymartoni Pál 1322. évi pecsétjében, ahol a rendkereszt a sas közvetlen a jobb szárny könyöke felett lebeg. Van Nagymartoni Pálnak egy másik nagy pecsétje 1328. évből, ezen a czimerpaizsban a sasnak mind a két szárnykönyöke felett lebeg egy talpas kereszt. Ide sorozható Tornay János sírköve is a tornai templomban, az 1406. évből, ahol a rendkereszt a czimerpaizsban lebegőn a paizsfő közepére van illesztve. Ezenkívül ott van az a sisakdíszt alkotó vadkanfej nyakán is. Ezen vadkanfej a homlokán függélyes irányban tőrrel van átütve, ezen tőr markolatának végtagját is egy ügyesen és tetszetősen oda alkalmazott rendkereszt képezi. Külföldön, az ezen sirkő korát követő időkben, ismét egy más szokás tűnt fel, a rendkereszteknek czimerpaizsokba való ábrázolásánál. A czimerpaizs jobb felső sarkába egy kicsiny paizsot alkalmaztak, különösen a német lovagrend jelvényével. Nálunk ezen sirkő korát követő közeli időben már nem tapasztaljuk azt, hogy a rendkereszteknek czimerpaizsokba való alkalmazásánál, azt valami kitüntető, előkelő helyre igyekeztek volna juttatni, — mindig lebegőn látjuk, mint a czimeralak kíséretét s legtöbbször a paizsnak alsóbb részén, tehát alárendeltebb helyén elhelyezve, így látjuk ezt Sólyogi Sebestyén altárnokmester 1424. évi pecsétjénél.5 A XV. század beálltával, nyugaton két paizsot állítottak egymás mellé mint egyenranguakat. Ezek egyikében a családi czimer, a 1 Turul XXII. 94. 1. Héder nemzetségnél. 2 Turul XXV. 65. 3 Nyáry Albert : A Heraldika alapvonalai 139. 1. 1 Nyáry A. Heraldika VI. tb. 58. ábra. 2 Turul. XXI. 55. 3 Bárczay O. A heraldika kézikönyve. 141. 4 Nyáry A. i. m. 76. 1. 5 Liebmacher Suppl. 76. tb. 18