Turul 1935 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Végh Gyula: Jegyzetek a magyarországi püspökök címereihez. (Két közlemény, 33 címerrajzzal)
JEGYZETEK A MAGYARORSZÁGI PÜSPÖKÖK CÍMEREIHEZ. (Első közlemény.) Magyarország püspökeinek címerei között több olyanra találtam, mely eddig tudomásom szerint vagy egyáltalán nem, vagy hiányosan volt ismertetve. Ezek közül kívánnék e helyen néhányat felsorolni. A források, melyekből az adatokat merítem, egykorú címerábrázolások, úgymint pecsétek, ötvösművek, hímzések, kőfaragások, könyvkötések stb., szóval olyan címerek, melyek az illető címertulajdonos személyes megrendelésére vagy legalábbis az általa használt címer közvetlen ismerete alapján készülhettek s így a püspökök címereinek legmegbízhatóbb dokumentumait képezik. Az egyházi személy által használt címer ugyanis gyakran eltér a családi címertől, még akkor is, ha ez utóbbit az illető maga vagy közeli rokona armális útján szerezte. Nálunk ugyan elég ritka a külföldön elterjedt szokás, hogy a püspök egyházmegyéjének címerével bővíti ki családi címerét (Esterházy Imre, Migazzi, Kovács Miklós stb.), vagy hogy a pápa címerét veszi fel abba (Forgách V. Pál), de ezektől a nem lényeges bővítésektől eltekintve nem ritkán a családi címer teljes megváltoztatásával (ifj. Vitéz János, Balogh) és — a nem nemeseknél — választott címerekkel is találkozunk, mely utóbbiak hazai címerművészetünk szempontjából szintén érdekesek. Az ábrázolások helyes értelmezésére persze tág tere nyílik a legkülönbözőbb felfogásoknak, különösen a néha hiányos, elmosódott pecsétlenyomatoknál. Örülnék, ha az itt közölt néhány adat szakavatott heraldikusok részéről új, esetleges tévedéseimet helyreigazító megállapításokra vezethetne. XIV. század. Főpapjaink, amint ezt már Nyáry Albert is megállapította, csak a XIV. század közepétől kezdve alkalmazták rendszeresen pecséteiken a címerüket, akkor is csak alárendelt helyen, a védszentet ábrázoló főalak alatt. Kivételt csupán a királyi vérből származó püspökök alkotnak (Boleszló érsek, Kálmán győri püspök), kiknél a címer már korábban és nagyobb súllyal szerepel. Vancsa érsek sokat vitatott XIII-ik századbeli címeres pecsétje mint nyilvánvaló apokrif nem jöhet tekintetbe. A XIV. századbeli püspöki pecsétek közül eddig ismeretessé váltakat a következőkkel egészíthetjük ki, illetve helyesbíthetjük : I. Vitus de Castroferreo (Vasvári) nyitrai püspök (1334—47) köriratos pecsétjén alul háromszögű pajzs látható, melynek szélét lombfüzér szegi, a pajzs balszéléből benyúló kéz kétoldalt leveles indákba ágazó hatszirmú virágot (rózsát) tart. Hasonló címeralak látható Alsáni Bálint pécsi püspök, Bodó Miklós fehérvári prépost, a Kápolnaiak és más családok pecsétein. Vitus püspök pecsétje egy 1341-ben kelt s a bécsi szt. István prépostság levéltárában őrzött okirat A Heraldika Vezérfonala, 2001. Németországban egyházi méltóságot viselő férfi először 1234-ben használt címeres pecsétet, éspedig Ortolf v. Leiterberg krauchenwiesi dékán. L. Warnecke, Herald. Handbuch, 2., 5. jegyz.