Turul 1935 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló cikkek - Végh Gyula: Jegyzetek a magyarországi püspökök címereihez. (Két közlemény, 33 címerrajzzal)

JEGYZETEK A MAGYARORSZÁGI PÜSPÖKÖK CÍMEREIHEZ. (Első közlemény.) Magyarország püspökeinek címerei között több olyanra találtam, mely eddig tudomásom szerint vagy egyáltalán nem, vagy hiányosan volt ismer­tetve. Ezek közül kívánnék e helyen néhányat felsorolni. A források, melyekből az adatokat merítem, egykorú címerábrázolások, úgymint pecsétek, ötvösművek, hímzések, kőfaragások, könyvköté­sek stb., szóval olyan címerek, melyek az illető címertulajdonos személyes megrendelésére vagy legalábbis az általa használt címer közvetlen ismerete alapján készülhettek s így a püspökök címereinek legmegbízhatóbb dokumentumait ké­pezik. Az egyházi személy által használt címer ugyanis gyakran eltér a családi címertől, még akkor is, ha ez utóbbit az illető maga vagy közeli rokona armális útján szerezte. Nálunk ugyan elég ritka a külföldön elterjedt szokás, hogy a püspök egyházmegyéjének címerével bővíti ki családi címerét (Esterházy Imre, Migazzi, Kovács Miklós stb.), vagy hogy a pápa címerét veszi fel abba (Forgách­ V. Pál), de ezektől a nem lényeges bővítésektől eltekintve nem ritkán a családi cí­mer teljes megváltoztatásával (ifj. Vitéz János, Balogh) és — a nem nemeseknél — választott címerekkel is találkozunk, mely utóbbiak hazai címerművészetünk szempontjából szintén érde­kesek. Az ábrázolások helyes értelmezésére persze tág tere nyílik a legkülönbözőbb felfogásoknak, különösen a néha hiányos, elmosódott pecsét­lenyomatoknál. Örülnék, ha az itt közölt néhány adat szakavatott heraldikusok részéről új, eset­leges tévedéseimet helyreigazító megállapításokra vezethetne. XIV. század. Főpapjaink, amint ezt már Nyáry Albert is megállapította, csak a XIV. század közepétől kezdve alkalmazták rendszeresen pecséteiken a címerüket,­ akkor is csak alárendelt helyen, a védszentet ábrázoló főalak alatt. Kivételt csupán a királyi vérből származó püspökök alkotnak (Boleszló érsek, Kálmán győri püspök), kiknél a címer már korábban és nagyobb súllyal szerepel. Vancsa érsek sokat vitatott XIII-ik századbeli címeres pecsétje mint nyilvánvaló apokrif nem jöhet tekintetbe. A XIV. századbeli püspöki pecsétek közül eddig ismeretessé váltakat a következőkkel egé­szíthetjük ki, illetve helyesbíthetjük : I. Vitus de Castroferreo (Vasvári) nyitrai püs­pök (1334—47) köriratos pecsétjén alul három­szögű pajzs látható, melynek szélét lombfüzér szegi, a pajzs balszéléből benyúló kéz kétoldalt leveles indákba ágazó hatszirmú virágot (rózsát) tart. Hasonló címeralak látható Alsáni Bálint pécsi püspök, Bodó Miklós fehérvári prépost, a Kápolnaiak és más családok pecsétein. Vitus püspök pecsétje egy 1341-ben kelt s a bécsi szt. István prépostság levéltárában őrzött okirat­ ­ A Heraldika Vezérfonala, 200­­1. Németországban egyházi méltóságot viselő férfi először 1234-ben használt címeres pecsétet, éspedig Ortolf v. Leiterberg krauchen­wiesi dékán. L. Warnecke, Herald. Handbuch, 2., 5. jegyz.

Next