Typographia, 1883 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1883-05-04 / 18. szám
Megjelen minden pénteken ELŐFIZETÉSI ÁRA Negyedévre 1 frt osztr. ért HIRDETÉSEK árszabály szerint számíttatnakTYPOGRAPHIA A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Kéziratok nem adatnak vissza SZERKESZTŐSÉG Lipótváros, tükör-utcza 5. sz KIADÓHIVATAL VIII., Sándor-utcza 32. sz. II-ik szám Budapest, 1883. május hó 4-én XV. évfolyam Szerkesztő-változtatás következtében a jelen szám két nappal elkésett, miért is szaktársaink szives elnézését kérjük. A szerk. Iff A szerkesztőséget illető küldemények ezentúl Záhonyi Alajos urhoz, tükör-utcza 5. sz. a. intézendők. Czéljaink. A jelen számmal a május 3-án tartott alakuló választmányi ülésben választott alulirott szerkesztő-bizottság az egyleti közlöny vezetését az ezzel járó nagy felelősség teljes tudatában vette át. A többség bizalmával fölruházva, reméljük, hogy az eddig legyőzhetetlennek tartott nehézségeket legyőzni és a tagok közt azon egyértelműséget létrehozni sikerülend, mely az egylet és az összes nyomdászok érdekében annyira szükséges. Ha az egyleti közlöny szerkesztését a fenforgó viszonyok alatt, mint említettük, nehéznek ismerjük is el, mégis bátran fogunk a ránk ruházott feladat legyőzéséhez, támaszt találva az egyleti tagok többségének bizalmában s azon tudatban, hogy igazságos ügynek szolgál működésünk. Jövő eljárásunkat illetőleg programmot vallani nem tartjuk szükségesnek; az egylet jól ismert intenziói: jótékonyság gyakorlása, a tagok anyagi érdekeinek megóvása és szellemi képeztetésüknek emelése, a »Typographiá«-ban jövőre oly szószólóját fogják találni, mely az egyleti tagok többségének leginkább megfelel és a szaktársaknak általában jardra esik. Az egylet alapszabályait és az egyleti gyűlések határozatait részünkre nézve ép oly kötelezőknek fogjuk ismerni, mint minden más egyleti tagra nézve, és határozottan utasítunk vissza minden megtámadtatást, mely azok ellen alaptalanul intéztetnék. Ha kinyilatkoztatjuk, hogy az egyleti közlöny nyelvi viszonyát átváltoztatni nem szándékozunk, akkor, úgy hisszük, csupán a tagok többségének az ápril-iki közgyűlésen újólag nyilvánított akaratának felelünk meg. Különben is komoly feladatunkká tűztük ki oda hatni, hogy a tagoknak az alapszabályokban és határozatokban nyilvánulásra kerülő érdekei haszontalan ellenségeskedések által háttérbe ne szorittassanak, az egylet institutióinak fejlesztése részakaratúlag meg ne gátoltassék és a könyvnyomdászok és betűöntők testületének méltósága szántszándékkal sárba ne tiportassék. Mi azt véljük, hogy az egylet kerete elég tág és a részéről nyújtott eszközök elég számosak, hogy minden egyes tagjának áll rendelkezésére oly tér, melyen a közjó érdekében üdvös tevékenységet fejthet ki. Kit becsvágy, önzés, tusakodási viszketeg és az embernek több efféle kicsinyes ambiciói nyugtalanítják, az keressen különleges passzióinak kielégítésére másfelé helyet, — szaktársaival egyesülten legyen mindegyikben annyi önmérséklés, hogy kevésbé lényeges személyes érdekét az összesség nyomosabb érdekének alárendelni tudja. Azon erők, melyek egy czéltalan szélmalomharczban hiába kimerittetnek, nemes, őszinte lelkesedés és igazságszeretetből áthatott értelemben felhasználva, hasznos, jótékony eredményeket képesek előidézni, melyekben való részesüléstől senki ki ne zárassék. Az egyletünkben oly nagyon megkívánt egyetértés lazításának legkiválóbb okául a nemzetiségi és nyelvi kérdés erőszakos felszínre lökését kell tekintenünk. Mi nem találunk arra semmiféle okot, hogy az egyleti tagok részéről táplált hazafiság különböző fokozatait vitatkozás avagy bírálatnak tárgyává tegyük, — de igenis szükségesnek tartjuk szembe szállani egy oly agitatiónak, mely az alapszabályok keretén kívül mozog és egyletünk működési körébe oly kérdést iparkodik vonszolni, melyre nézve abban a talaj alkalmatlan és a meggondolatlanul kiszórt mag legjobb esetben is csak a viszály mérges csiráit képes termékül felmutatni, mint ezt a legközelebb must is nyilván kimutatta. Mindnyájan érezzük, hogy a kétnyelvűség egyletünk működését megnehezíti és nagyobb költséggel is van összekötve, de a ma még fennálló viszonyok közepette saját érdekünk kívánja, hogy ezen áldozatokat hozzuk, mit szégyenek nélkül tehetünk annál is inkább, minthogy a saját hozzájárulásunk nélkül létrejött balviszonyoknak rögtönzött megszüntetése feladatunk határát csakugyan túllépi. Türelem és egy kis belátás e tekintetben is mindenesetre inkább fog hasznunkra válni, mint az elhirtelenkedés. A többiben a »Typographiá«-nak feladatát úgy fogjuk fel, hogy a lap, miután kizárólag segédek által lett életbeléptetve és ma is túlnyomó részben csak azok által tartatik fenn, társadalmi és gazdászati tekintetben a könyvnyomdászok érdekeit elsősorban a munkások szempontjából képviselni van hivatva, és pedig azon mérvben, amint az a munkás jogaiban gyökerező viszonyoknak leginkább megfelel; másodízben pedig a lapnak hivatását abban is rejlőnek véljük, hogy a könyvnyomdászok és betűöntők szakmabeli képzettségét hatásosan előmozdítsa, annál is inkább, miután a munkás csakis képességének lehető fokozódása által óvható meg társadalmi sülyedéstől, és testületének tiszteletreméltósága műveltségénél fogva eltagadhatlanul emelkedik. Nem ismeretlen előttünk azon tény, hogy a szaktársaknak egy igen tetemes része a munkás sociális állásának hangoztatása által vajmi kellemetlenül érintetik és legszívesebben fogadná, ha ezen kérdés úgy a »Typographiá«-ban mint az egyletben a nyomdászat csupán technikai oldala által váltatnék fel. Mi ezen nézetet nem helyeseljük és a mai kor szellemével összeférhetőnek sem találjuk; ha a társadalom minden rétegei speciális érdekeik megóvására törekednek, mi okból maradjunk mi ilyen törekvésekkel szemben hátra, mikor mint munkásoknak legkevesebb okunk van sociális bajainkat illetőleg hallgatásba burkolódzni. Azért vigasztalólag is constatáljuk, hogy testületünk túlnyomó része az e tekintetben néha-néha mutatkozó reactiónak máig bátran ellene állt. Hogy továbbra is így lesz-e , azt reméljük. A mondottakat még csak egynéhány megnyugtató szóval kívánjuk kiegészíteni. Egy a közelmúlt időben az tj választmány huszonkét póttagja által közrebocsátott nyilatkozatban az egylet elnökéhez, pénztárnokaihoz és ellenőreihez a sorok közt azon intés foglaltatik, miszerint nevezett tisztviselők a választmány egynémelyik tagjainak cselekedeteire és kézfogásaira különösen ügyeljenek, nehogy maholnap úgy az egylet háza, mint annak gyálhelyisége és vagyona —• tán még dynamitgyártásra is felhasználtassék. A nagyon is »őszinte« eme huszonkét ur nyugtassa meg felháborodott lelkét; az új választmánynak minden egyes tagja az »enyém és tied« közti különbség iránt még bir annyi érzékkel, hogy az egylet vagyonát époly lelkiismeretesen és becsületesen kezelje, amint kezelte volna ezen a becsületesség és egyéb erényekre szabadalmat bírni vélő huszonkét úr, ha a tagok többsége azt rájuk bízta volna, és a jelen választmány functiójának lefolyása után lesz alkalmuk meggyőződni, hogy korszerű, magasztos eszméknek való kódolása igen jól egyeztethető össze becsületességgel és az elvállalt kötelességeknek hű teljesítésével is. Midőn még mindazon szaktársaktól a szíves támogatást kikérjük, kik a közszellem ébren tartását és a békességes haladást őszintén szívükön hordják, azon komoly szándékkal kezdjük meg a munkát, hogy feladatunk helyes felfogása által az elérhető legjobb sikert lehetőleg biztosítsuk. Szaktársi üdvözlettel A »Typographia« szerkesztő-bizottsága: Dobos Ignácz. Engel György, Gaivel Gyula, Obornyák József, Záhonyi Alajos: Egyleti tudósítások. Alakuló választmányi ülés május 3-án. Elnök lovag Falk Zs. megnyitja az ülést azon megjegyzéssel, hogy bár alapszabályilag az ülés csak vasárnap lett volna tartandó, ő 21 választmányi tag kérelmére mára hívta össze a választmányi ülést, de tudatja egyszersmind az illetőkkel, hogy továbbra ily kérelemnek helyt nem fog adni, fenntartván magának sürgős esetekben szükséges vál. ülések behívását. — Tudomására hozza továbbá a választmánynak, hogy az utolsó közgyűlésben választatni szokott számvizsgáló-bizottság, mely 2 tagból állandó feledékenységből nem választatott meg. Indítványozza, hogy a múlt évi számvizsgáló-bizottság az idén is tartsa meg hivatalát, és miután a bizottságnak egy tagja elhalálozott, kívánatos volna az ellenőrző bizottság két póttagját e tisztségre felkérni. Elfogadtatik. — Felolvastatik a mult közgyűlés választási eredménye. Elnök tudatja, hogy a választottak közül nem köszönt le senki. — Következik az alakulás. A szerkesztő-bizottságba Záhonyi, Obornyák, Gawel, Dobos és Engel urak választattak, kik nyomban alakulván, Engel urat hirdetik elnöknek, Záhonyi urat pedig szerkesztőnek. Megválasztatnak továbbá magyar jegyzőknek : Ligeti József és Fuchs Samu, német jegyzőknek: Kleinberger Ármin és Tessák Nándor urak ; az önképző-osztályba: Záhonyi, Bauer, Feldmann, Fuchs, Bozsák, Nitsch, Lang, Zilzer és Tessák urak. — Özv. Hornyánszky Viktorné részéről levél érkezett, melyben köszönetet mond az egyletnek az elhunyt férje iránt tanúsított megtiszteltetésért. — Kleinberger úr azon óhajának ad kifejezést, hogy jövőre a »Typographiá«-ban megjelenő eredeti czikkek mindkét nyelven közöltessenek.— Beküldetett a bécsi egylettől egy minta-alapszabályzat. Továbbá Stuttgartból egy körlevél, melyben a kölcsönösségre vonatkozó pontok mielőbbi beküldése kévetik. Mindkét küldemény kiadatik a Nitsch, • Bauer, Broza, Záhonyi, Tschutschegg és Steiner urakból álló bizottságnak, azon utasítással, hogy a jövő vár. ülésben e tárgyban tüzetes jelentést tegyen. — Beer István utódainak, a bemutatott bizonyítványok alapján, a temetkezési járulék utalványoztatik. — Wenzel, jelenleg Párisban működő műtársnak, tekintettel az egyletnek tett pénzbeli ajándékára, továbbá azon reményben, hogy közlönyünk utján ismertetni fogja velünk az ottani viszonyokat, a »Typ.« ingyen megküldése elhatároztatott. — Gröber műtárs 50 éves örömünnepélyére egy távirat küldetett, melynek utólagos jóváhagyását elnök úr kéri. Megadatik. — A szabadság-szobor-bizottság gyűjtőíve egyletünknek,