Typographia, 1921 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1921-06-10 / 23. szám

Budapest, 1921 Junius 10 ötvenharmadik évfolyam 23. szám TYPOGRAPHIA A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE , . XI_ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: . . . . . . . . .. Megjelenik minden héten penteken. Elő- r.Tm a r»ir«rr v itt mhumrcra tuto a 1 «7 Á Tlí Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetőfizetési ár egész évre 200 korona. Egyes *’VIMrM/ň 1, vll, IVA 1, öíiAlil, Sek nonpareille-soronként megállapodás számára 4 korona. Telefon: József 1-33 FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON szerint számíttatnak és előre fizetendők Békéltetőbizottsági határozatok Budapest, április 27. Panasz. Egy gépmester fölmondás nélküli elbocsátását panaszolja. Panaszolt előadja, hogy szándékában volt üzemét man kathi árny miatt beszüntetni, amiért is a személyzetnek föltételesem felmondott. A fölmondási idő alatt panaszos a cég egyik rendelőjét rábeszélte, hogy nyomtatványait más cégnél készíttesse e. Minthogy panaszolt exisztenciáját látta panaszos eljárásával megtámadva, azt rögtön elbocsátotta. Határozat. A bizottság panaszost panaszával elutasítja. — Panasz. Egy újonnan fölszabadult gépmester panasza az árszabály szerint előirt, a fölszabadulás után egy évnél rövidebb ideig való foglalkoztatás miatt Határozat: A bizottság kötelezi panaszolt céget, hogy panaszost legkésőbb május hó 16-tól kezdve munkába állítsa. — Panasz. Egy munkásnő panasza a szabadságidő meg nem fizetése miatt A cég képviselője előadja, hogy sürgős munka elkészítéséhez Szükségessé vált a berakónők különóráztatása, amikor ezt panaszosnőnek tudomására adta, ő a különórázást megtagadta. Ennek következtében panaszosnőnek fölmondott és miután panaszosnő kilépett, viselkedése miatt nem tartotta jogosnak, hogy még a szabadságidőt is megfizesse. Határozat: A bizottság panaszost panaszával elutasítja. Kötelezi azonban panaszolt jogét hogy egy munkásnő hetibérének megfelelő összegeit a nyomdászok hadiárvaalapja javára a Főnökegyesület titkári hivatalában három nap alatt fizessen le. — Panasz: Egy szedő panasza fölmondás nélküli elbocsátás miatt A cég képviselője előadja, hogy panaszosa kisegítőül vette föl, az első heti munkabér kifizetésekor figyelmeztették is, hogy törekedjék a cég igényeinek megfelelni, akkor állandósítják, minthogy azonban nem felelt meg,’. elbocsátották. Határozat: A bizottság Szükségesnek tartja a közvetítőjegybe való betekintést amiért is a határozathozatalt elhalasztja. — Panasz. Egy gépmester panasza felmondás nélküli elbocsátás miatt Határozat: A bizottság kötelezi panaszolt céget, hogy panaszos részére egy heti munkabért a Főnökegyesület pénztárába három napon belül fizessen be. — Előterjesztés: Egy nyomdacég a bizottság hozzájárulását kéri, hogy a cégnél egy év óta mint kifutó alkalmazásban álló fiút aki apja bevonulása folytán a VI. elemit nem végezte be, gépmestertanoncul szerződtethesse. Határozat: A bizottság a szerződtetéshez hozzájárul.— Előterjesztés: Egyik nyomdaüzem a bizottság hozzájárulását kéri, hogy egy 16. évben lévő fiút aki vidéken három év és három hónapon át mint szedőtanonc volt alkalmazva és az ottani nyomda eladása folytán a fiú a kérelmező céghez került, folyó évi augusztus hónapban felszabadíthasson. Határozat: A bizottság a szerződtetéshez hozzájárul, a fiú azonban ifjú kora miatt 1922 augusztus hó előtt föl nem szabadítható. — Előterjesztés: Egyik nyomda kéri, hogy egy fiút, aki hadiözvegy anyja szegény volta miatt a VI. elemi osztályt nem végezhette be, gépmestertanoncul szerződtethessen. Határozat: A bizottság a szerződtetéshez hozzájárul. — Előterjesztés: Egyik nyomdatulajonos a bizottság hozzájárulását kéri, hogy fiát, aki a kereskedelmi iskola II. osztályát végezte, gyakornokul szerződtethesse. Határozat: A bizottság a szerződtetéshez hozzájárul. — Előterjesztés: Egyik nyomda kéri, hogy egy mérnököt, aki a cég tisztviselője, szedőgyakornokul szerződtethessem. Határozat: A bizottság a szerződtetéshez hozzájárul. — Előterjesztés: Egyik cég a bizottság hozzájárulását kéri, hogy kereskedelmi érettségit végzett fiút gépmestergyakornokul szerződtethessen. Határozat: A bizottság a szerződtetéshez hozzájárul. Szeged. Május 11. Panasz. Egyik nyomda bizalmi férfia a következőkben adja elő panaszát: A cég a fennállótt vegyesüzemet április 16-án megszüntette. Megbízottja útján közölte a személyzettel, hogy az eddig élvezett 20 koronás pótlékot a fizetésből levonja. Ezt a személyzet tudomásul is vette. Egy hét múlva közölte a cég megbízottja útján a személyzettel, hogy a fizetéseket a minimumra fogja redukálni. Ehhez a személyzet nem járult hozzá mert a munkásoknak már belépésükkor is magasabb volt a fizetésük a minimumnál. Emiatt a cég három szedőnek föl is mondott, jelezve, hogy a következő héten a többinek is fölmondanak. Ebben a megrendszabályozás tényét látja fönforogni. Panaszolja továbbá, hogy a cég a szedő-korrektori állást megszüntette a lapnál és ezt a munkát most a szeerkesztőség tagjai végzik. Panaszolt nyomdatulajdonos kijelenti, hogy elismeri a három szedőnek történt felmondását és ezt azzal indokolja, hogy nem volt a munkájukkal megelégedve és különben is túl magasnak tartja azt az összeget, amelyet tudatlanságból a minimumon fölül fizet. Egész személyzete föl is mondott utóbb, amit ő tudomásul is vett. Kijelenti, a történtek után nem hajlandó személyzetét visszatartani. Határosai: A fölmondásokban a megrendszabályozás ténye nem állapítható meg. A cégnek joga van személyzetét változtatni és annak fölmondani. Azonban a gyanú elkerülése végett a bizottság figyelmezteti a céget, hogy az új személyzet fölvételénél ne ragaszkodjék a minimumos fizetéshez. A szedőkorrektor alkalmazására nézve utasíttatik a cég, hogy a bérszabályzat 44. pontja értelmében járjon el, vagyis a lapnál továbbra is szedőkorrektor alkalmazandó. — Panasz: Egyik nyomdacég panaszként előadja, hogy egyik ünnep előtti napon személyzetét a lapnál különóráztatta, hogy a lap korábban jelenhessék meg. Ünnepnap délelőtt a személyzetet újból foglalkoztatta, amiért 4% óra különóradíjat fizetett. Hétfőn reggel személyzete beszüntette a munkát és az ünnepi munkáért egésznapi bért igényelt. A cég kéri a levonás jogosságának a megállapítását és a személyzet erőszakos fellépésének a megtorlását. Határozat: Az ünnepnapi munkáért a rendes béren kívül egynapi bér fizetendő. A bizottság a személyzet erőszakos föllépését — mert a munkamenet folytonosságát megzavarta — a legnagyobb mértékben helyteleníti és rosszalja. A Bernát. Ki ne ismerné őt? Igaz, hogy azelőtt csak az ég villámaival kapcsolatban emlegették, de a kurzus alatt már mint pártiikár is szerepel. Gratulálunk Bernát úrnak a szerencséhez, hogy akarata elllenére is igy elhíresedhetett, mikor oly sokan még áldozatok árán sem juthatnak sikeres reklámhoz, úgy hogy a holtak napjáig kénytelenek az ismeretlenség és népszerűtlenség keserű kenyerén tengődni, és örök halhatatlanság borostyánjai helyett elborítja fejfájukat a feledés kínai penésze. Most már holt bizonyos, hogy ezután sokkal tágabb körben fogják ismerni a nevét, mint amennyire ellátszik a kecskeméti gatyásra. Ami rendben is van, mert valamint a szövetieket nem azért gyújtják meg, hogy véka alá rejtsék, azonképen Bernát ur nevének gyertyáját sem azért gyújtották meg, hogy rögtön ráborítsák a koppantót. Bernát ur nevét tehát szárnyára kapta a hír és széjjelszórta a szélrózsa minden irányában. De hol van Bernát úr? Merre van ő? Senki sem tudja? Majd mi megfelelünk reá. Bernát úr nem volt, nincs és — tegyük hozzá — nem lesz! És így — sajnos — nem is élvezheti népszerűségét. Ebből aztán napnál világosabban megláthatja mindenki, hogy a miniszterelnök úr tévedés áldozata. Bizony jó lett volna még egyszer megkérdezni a súgót, hogy: no, aztán mérget venne az úr mindarra, amit nekem mondott? Hátha kitűnt volna, hogy a hírhordó sokat öntött föl a cseppfolyós halmazállapotú szellőből és innen a félreértés? A miniszterelnök úr ezt elmulasztotta, azért gazdagodott egy tapasztalattal. • Olvasóink tudják, hogy miről van szó. Gróf Bethlen István miniszterelnök úrnak minapi nagy képviselőházi beszédét minden nyomdász olvasta. Ki-ki megállapíthatta belőle, hogy érdekesen tud elbeszélni, sohasem hagyja cserben az olvasó érdeklődését. Meséjét ügyesen, fordulatosan szövi-fonja és hangjában sok a gyöngédség. Ezenkívül van még egy vonzó tulajdonsága: beszédén mindig jóság ömlik el. Szóval kedves és tehetséges jelenség. Beszédjének azonban volt egy szépséghibája, mégpedig a ránk vonatkozó része, amely némileg zavarta, a többi valószínűségét is. Hogy mi volt ez a szépséghiba, kitűnik a nyomdászszervezet nyilatkozatából, amelyet másnap közölt a napisajtó és amely így szólt: „A nemzetgyűlés szerdai ülésén Bethlen miniszterelnök a március elején lezajlott nyomdászsztrájkról a következő kijelentést tette: „A nyomdászsztrájkot Bernát párttitkár erőszakosan szervezte meg, aki Kun Béla barátja volt és most is élénk összeköttetést tart fönn a kommunistáikkal.“ Ezzel szemben megállapítjuk, hogy a miniszterelnök úr eme kijelentése minden alapot nélkülöz. A nyomdászsztrájkot senki sem készítette elő,ez bérdifferenciák miatt spontán tört ki és négynapos munkaszünet után abban a pillanatban ért véget, amikor a nyomdai főnökök megfelelő béremelést helyeztek kilátásba. Hogy a sztrájknak nem volt politikai tendenciája, az világosan kitűnik abból is, hogy azokban az üzemekben, amelyekben a munkások magasabb bérigényeit elismerték, ott a munkát nem szüntették be, hanem tovább dolgoztak. Ez különben közvetlenül a sztrájk befejezése után a közvélemény előtt tisztán állt és a nemzetgyűlésen is kifejezésre jutott. Bernát nevű párttitkár a sztrájkot azért sem készíthette elő, mert a nyomdászszervezet semmiféle idegen beavatkozást sohasem tűrt és nem tűr meg, de ilyen nevű párttitkár a magyarországi szociáldemokrata pártban nem is létezik. Mindezekből tehát kitűnik, hogy a miniszterelnök úrnak a nyomdászsztrájkra vonatkozó kijelentése téves információ alapján történt és sajnálatosnak tartjuk, hogy egy tisztességes társadalmi réteg becsületes kenyérharca indokul szolgálhat a szabadságjogok korlátozásának további föntartására. A nyomdászszervezet vezetősége:“ E nyilatkozatból kitűnik, hogy a miniszterelnök úrnak reánk vonatkozóan mondott beszédéből csak egy szót nem cáfolhatunk meg. Azt, hogy: „nyomdászsztrájk“. A többi tévedés. Megállapítható továbbá még e nyilatkozatból, amit különben minden nyomdász tud hogy a mi sztrájkunkba se Bernát, se Kun Béla nem folyt be. Azt egy sokkal nagyobb ur kényszeritette reánk: Éhség ur! Végül megállapítható, hogy az a bölcs tanitás, amelyet öreg tanitómesterünk vert belénk gyerekkorunkban, mely szerint jobb kétszer kérdezni, mint egyszer hibázni, még mindig nem avult el. Ha a miniszterelnök úr beszédének lényege nem is elégítette ki a munkásságot, ez még jóvá tehető, még maga felé fordíthatja a munkásság szívét. Legközelebb jelentse be a Házban az egyesülési, gyülekezési és sajtó szabadság helyreállítását, a kivételes állapotok megszüntetését és a többit, amit ez időszerint nélkülözünk. Jelentse be, hogy az egész vonalon megkezdik a munkát, mert azt tovább nem tűrheti, hogy gyermekek tömegei halnak el tisztán táplálék és gondozás híján; nem tűrheti, hogy a gyermekek nehéz testi munkát végezzenek már akkor, amikor, még a játszótéren vagy az iskoláiban volna a helyük. Jelentse be, hogy lakásokról fog gondoskodni, hogy az emberek tűzhelyet alapíthassanak. Mert igaz ugyan, hogy a fiatalok félnek most házasodni, de rajta lesz, hogy ezt részükre vonzóvá tegye és ha már megházasodtak, ne féljenek a gyermekáldástól. Ezt jelentse be a miniszterelnök úr a nemzetgyűlésen ! Nyomdászok! Jamísss He 26«dn Jámos-ünnepély!