Typographia, 1947 (79. évfolyam, 1-51. szám)
1947-01-10 / 1. szám
Budapest, 1947 január hó Megjelenik hetenként (egyelőre havonta) Hetvenkilencedik évfolyam A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SEGÉLYZŐ EGYESÜLET: BUDAPEST VIII. BÉRKOCSIS UTCA 1. SZÁM SZAKSZERVEZET: telefon: 138-486 FÉLEMELET 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON telefon: 137-547 ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN iR ТА: TUBA KÁROLY örök az Idő és örök a Tér, A mindenségben véget soha sem ér! Öröktöl fogva asztalan, egész — Csak méregeti az emberi ész. A körforgásban semmi sem örök: Minden az Idő ölén hömpölyög! Soha sem volt ifjú, nem lesz soha vén, Bár itt állunk az új év küszöbén... Falun, városon... szét a világban Senki sincs meleg otthonában! Ez rab, az fogoly, amaz katona — Suhog a sorsnak szöges ostora! Faj, nemzet, nép egymásra agyarog, Nem vagyunk köztük mi sem angyalok! Gyűlölet, harag üszke, egyre nő. Szeretet, jóság nem buggyan elő! Mindenki rohan, mindenki komor, Eltűnt a kacaj, nevetés, mosoly, örökös hajsza, örökös robot, Mindenki éhes, mindenki kopott. Égi magasba futó drágaság A nyomor sötét örvényébe vág! Fejét, üldözőt, nincs hová tegye — A hitves ágya latrok fekhelye! Ez gyilkol, rabol, mindent elemel, Az meg hazáját pénzért adta el! Internáló, büntető táborok, Bűnhödők hadd dühöng, háborog. Testben — lélekben tehetetlenül Sok hitványságot imigy keserűi; A többi meg — a szív beledöbben — Gazságok miatt a börtönökben! Banditaságuk hatalomra nőtt, Most is reszketnek a törvény előtt! A nép ítél és kegyetlenül büntet. Mert meggyalázták szegény életünket! A bitófánál pribék, hóhér áll. A népítélet: élet vagy halál! Ahova nézünk, szem amerre lát: Kavarog, forrong az egész világ! A léha: gazdag, a dolgos: szegény, Senkinek sincs a szíve a helyén! Az életünket keveri a Sors, Hol a segítség cselekvésre gyors?! Hol a menekvés? Merre a kiút? Amelyen sorsunk békességbe jut! Mi ad vigaszt és rajtunk mi segít? Lelkünk felélte dús reményei! Egy tombol köztünk harag gyűlölet, Hogy immár csak a megváltás jöhet! Megváltásunk nem lehet messze már: 1917-re vár! Világ népei fognak majd kezet És megváltásunk üdvére vezet, Hogy a lelkeket, szíveke betöltse Az új világrend tiszta, új erkölcse, Megszépíteni mindent, mi rút. De soha többé 1 arcot, háborút! 1947 hoz nekünk Szépet és jót, hogy boldogok legyünk! Közös boldogság és közös öröm!" A’ Munka örök dicsősége jön! Szem amerre néz, szem amerre lát: Újjászületik az egész világ! Magyarországi Könyvnyomdai Munkások ______________Egyesülete______________ Meghívó A Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesülete 1947 január 5-én tartja rendes küldöttközgyűlését, melyre az alapszabályok 29. §-a alapján megválasztandó küldötteket tisztelettel meghívja Budapest, 1946 október 30. a választmány. 1. Alakulás: a) Az elnökség kiegészítése. b) Négy jegyző és két jegyzőkönyv hitelesítő választása. c) Az ügyrend megállapítása. d) Igazolóbizottság választása (2 budapesti, 1 vidéki küldött). e) Jelölőbizottság választása (6 budapesti, 3 vidéki küldött,). f) Szavazatszedő bizottság választása (3 budapesti és 2 vidéki küldött). g) Fellebbezési bizottság választása (3 budapesti, 2 vidéki küldött). h) Az alapszabályok és indítványok tárgyalására kiküldendő bizottság választása (7 budapesti, köztük 3 vezetőségi és 4 vidéki küldött). i A szolgálati szabályzat módosítására kiküldendő bizottság választása (7 budapesti, köztük 3 vezetőségi és 4 vidéki küldött). j) A küldöttek költségeit megállapító bizottság választása (3 budapesti és 2 vidéki küldött). 2. A választmány jelentése, a zárószámadások előterjesztése és a felügyelőbizottság javaslata alapján a fölmentvény megadása. 3. Elnök, 2 alelnök, 15 választmányi tag és 15 póttag, 5 felügyelőbizottsági tag és 5 póttag, 8 nagyválasztmányi tag (5 budapesti és 3 vidéki) és 8 póttag, végül 6 választottbírósági tag választása. 4. Hóger István tisztviselő megerősítése. Fölkér Magdolna gyors- és gépírónő alkalmaztatása. 5. Fellebbezések. 6. Indítványok: Magyar Könyvnyomdai Munkások Szabad Szakszervezete______ Meghívó A Magyar Könyvnyomdai Munkások Szabad Szakszervezete 1947 január 6-án tartja rendes küldöttközgyűlését, melyre az alapszabályok 15. §-a alapján megválasztott küldötteket tisztelettel meghívja Budapest. 1946 október 30. a központi vezetőség. 1. Alakulás: a) Az elnökség kiegészítése. b) Négy jegyző és két jegyzőkönyv hitelesítő választása. c) Az ügyrend megállapítása. d) Igazolóbizottság választása (2 budapesti, 1 vidéki küldött). e) Jelölőbizottság választása (6 budapesti, 3 vidéki küldött). f) Szavazatszedő bizottság választása (3 budapesti, 2 vidéki küldött). g) Fellebbezési bizottság választása (3 budapesti, 2 vidéki küldött). h) Az alapszabályok és indítványok tárgyalására kiküldendő bizottság választása (7 budapesti, köztük 3 vezetőségi, 4 vidéki küldött). i) A szolgálati szabályzat módosítására kiküldendő bizottság választása (7 budapesti, köztük 3 vezetőségi, 4 vidéki küldött). 1) A küldöttek költségeit megállapító bizottság választása (3 budapesti és 2 vidéki küldött). 2. A központi vezetőség jelentése és a felügyelőbizottság javaslata alapján a felmentvény megadása. 3. Elnök, alelnök 9 országos bizottsági tag és 9 póttag, 5 felügyelőbizottsági tag és 5 póttag választása. 4. Az országos megbízott megerősítése. 5. Fellebbezések. 6. Indítványok. Szaktársainknak szaktársnőinknek, Ц a szakszervezeteknek, munkáspártok- 3 паи és mindazoknak, akik a homokr a Ц tikus Itt а дра [UNK] ország újjáépítésén és Ц megerősítésén fáradoznak, őszinte Ц érzésekkel kívánunk el de ej új esztendőt A „TYPOGRAPHIA“ I szerkesztő é*4 kiadóhivatala : HlinillllllllllllllllllUllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll] Л kongresszusi küldöttek Ügyelmébe! Felhívjuk kongresszusi küldötteink és központi vezetőségeink tagjainak figyelmét arra, hogy a kongresszusi előértekezlet jan. 4-én, szombaton délután 2 órakor kezdődik. Kongresszusunk elé Több mint négy esztendővel ezelőtt ült utoljára együtt a nyomdászparlament. Intézmények életében négy esztendő tekintélyes idő még akkor is, ha azalatt különösebb események nem adódnak elő. De mennyivel hosszabbá válik a négy év akkor, ha abban háború s az azt követő nagyjelentőségű politikai átalakulás sűrűsödik egybe. A nyomdásztörténelemben mindenkor nagy jelentősége volt kongresszusunknak. Az elképzelhető legdemokratikusabb formában összeállított kongresszusaink hű kifejezői voltak a nyomdásztömegek véleményének. Ezeken nyilatkozhattak meg képviselőik útján szaktáraink, szaktársnőink és segédmunkás elvtársaink ezrei. A kongresszusok, mint alkotmányos életünk legfelsőbb fórumai mondtak bírálatot a múltról s szabtak irányt a jövendő számára. Kétségtelen, hogy a magunk mögött hagyott esztendők és az elkövetkezett idők a most összeülő nyomdászparlament jelentőségét nagy mértékben növelik. Központi vezetőségeink tevékenysége kerül küldötteink bírálata alá. S ki tagadhatná, hogy intézményeink irányítóinak az elmúlt évek folyamán egészen rendkívüli helyzetekben kellett feladatukat ellátniok, amikor olyan rendkívüli intézkedéseket kellett tenniök, melyek egyike másika bizony nemigen volt beleilleszthető írott és íratlan törvényeink keretébe. De a felelősségérzet parancsolta helyzet elől nem volt kitérés, anyagi és erkölcsi javaink megmentése s a nyomdai munkásság érdekeinek védelme mindenekfölött elsőrendű kötelességévé tette vezetőségeinknek, hogy az adott helyzetnek megfelelő elhatározásra jussanak. Még akkor is, ha intézkedéseik nem mindenben feleltek meg szabályzataink rendelkezéseinek és évtizedeken át követett gyakorlatunknak. A most összeülő küldöttközgyűlésnek elsősorban a sokszor talán rögtönzött elhatározásokat kell megvizsgálnia és bírálatot mondani felettük. Senkinek nem lehet kétsége aziránt, hogy a tárgyilagos kritika honorálni fogja azokat a nehézségeket, melyekkel vezetőségeinknek meg kellett küzdeniük az elmúlt négy esztendő folyamán. Mert joggal állíthatjuk, hogy a magunk mögött hagyott időszakhoz hasonló körülmények között még nem kellett semilyen vezetőségnek sem az ügyeket irányítania. Mindez persze nem alibikeresés. Nem azért mondjuk el ezeket, hogy vezetőségeink múltbeli ténykedéseit már jó előre igazolni kívánjuk. Erre amúgy is a kongresszus tagjai illetékesek. De aláhúzottan kívánunk hangsúlyt adni annak, hogy a most összeülő kongresszusunk mennyire nagyobb jelentőségű minden eddiginél. A múlt vizsgálatán túl azonban a jövő útjának kijelölése is fontos feladata országos tanácskozásunknak. Mindenekelőtt a személyi kérdések területén. Az eddig fennállott ideiglenes és nagymértékben hiányos állapotot alkotmányos érvényűvé kell átalakítani. Ki kell választania sorainkból a legmegfelelőbbeket, azokat, akiknek hozzáértése és szaktársi múltja biztosíték lehet arra, hogy javainkkal hűsége-