Typographia, 1947 (79. évfolyam, 1-51. szám)

1947-07-04 / 26. szám

Budapest, 1947 július 4 Megjelenik hetenként 79. évfolyam, 26. szám­ TYPOGRAPHY A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SEGÉLYZŐ-EGYESÜLET, BUDAPEST VIII, BÉRKOCSIS UTCA 1. SZÁM SZAKSZERVEZET TELEFON: 138-486 FÉLEMELET 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON TELEFON: 137-547 Köszöntjü­k a hazatérőket Szívünk minden szeretetével, ujjongó lélek­kel, a legőszintébb kollegiális megbecsüléssel üdvözöljük szaktársainkat és elvtársainkat, azokat, akiket rövidebb-hosszabb ideig tartott hadifogságuk után újra magunk között lát­hatunk. És mindenekelőtt szálljon a megható köszö­net szava a hatalmas Szovjet­ Unió felé, amely­nek vezetői, élükön Sztálin generalisszimusszal, ragyogó emberi érzelmeiknek azzal adták kéz­zelfogható bizonyítékát, hogy hadifoglyainkat, még mielőtt a békeszerződés jogilag is életbe­lépett volna, hazabocsátották. A Szovjet­ Unió ezzel a gesztusával csak gyarapította azt a megbecsülést, amit a magyar nép érez iránta. Országunknak és népünknek a fasiszta járom, a hitleri és a szálasi téboly alól való fel­szabadítása és megmentése elsősorban és leg­főképpen a Vörös Hadseregnek köszönhető. De ezen túl hálásaknak kell lennünk a Szovjet­ Unió irányában azokért a gazdasági segítsé­gekért is, amelyeket a legnehezebb időkben nyújtott Magyarországnak. Most pedig, hogy a hadifoglyokat is hazaengedik otthonukba, soha el nem felejthető baráti gesztust mutat­nak irányunkban a Szovjet­ Unió vezetői. Ezek után, pedig hadd szóljunk hazatérő tár­sainkhoz. Boldog örömmel látunk benneteket ismét idehaza. Már vártunk benneteket és nyitva vannak előttetek a nyomdai üzemek kapui is. Szép mesterségünk gyakorlását ott folytassá­tok, ahol abbahagyni kényszerültetek a szá­munkra 11 esztelen háború következtében. Haza­térésiekkor idehaza egy­más, egy egészen új világot találtok. Itt már nincs hadiüzemi parancsnok, a becsületes szocialisták részére nincs Hadik­­laktanya és Margit-körúti fogház, de meg­szűnt a nyomdaipari tőke egyik-másik volt hatalmasságának gonoszkodása is, mert mind­ezeket elsöpörte a demokrácia ereje. Gyűlésein­ken, összejöveteleinken már nem látod az ellen­séges magatartású hatóság (rendőrtiszt vagy detektív) képviselőjét. Tanácskozásainkat sza­badon, minden megkötöttség nélkül folytatjuk, s ha azokon állami vagy hatósági tisztséget viselők megjelennek, akkor azokat mi hívtuk magunk közé, hogy mint velünk érző elvtár­sainkat, barátainkat üdvözölhessük körünkben. Gyűléseinken szabadon nyilatkozhatunk meg jelenlegi és jövőbeni problémáinkat illetően. Nem kell képletesen és mellébeszéléssel, el­kendőzve foglalkozni dolgainkkal, nyíltan és kertelés nélkül mondhatjuk el kívánságainkat, bajainkat és sérelmeinket és mindezért nem fenyeget az a veszély, mint aminek a múltban voltunk kitéve, hogy még a legenyhébb bíráló hang is súlyos következményekkel járhatott. Csak egyet nem szabad: demokráciánk ellen törni, új államformánkat, a Köztársaságot ártó szándékkal támadni! Mert ezt nem csak a hatóságok, nem csak az államvédelmi szervek, de mi magunk, a dolgozók milliói is meg­toroljuk. . . Mert igenis, tudjátok meg, hogy a borzalmas veszteséggel és pusztulással járt háború után, a fasiszta őrület összeomlása után megszüle­tett demokráciánk és köztársaságunk, ha még gyermekcipőben jár is, de már eddig is olyan eredményeket biztosít a múltban elnyomott népnek, amelyeket minden erőnkkel meg kell védelmeznünk. Életkörülményeink ma még két­ségtelenül nehezek, bizony igen súlyosak. De le­néz ez máskép egy olyan vesztett háború után, amikor itt áll az ország rombadöntve és ki­fosztva és csak a felszabadulás után foghat­tunk hozzá elképzelhetetlenül nehéz viszonyok között az újjáépítés gigászi munkájához? És minden nehézség ellenére, az eddig eltelt alig két esztendő alatt, már eddig is nagy utat tettünk meg. Viszonyaink ma már lényegesen jobbak, mint amilyenek egy esztendővel ezelőtt vol­tak. Csak rossz emlékként gondolunk ma már vissza a világ gazdaságtörténelmében eddig ismeretlen méretű infláció dühöngésére. Meg­teremtettük a stabil valutát, a forintot, amely­nek birtokában és védelme alatt indulunk neki a közeljövőben, egy hároméves terv végre­hajtásának. A hároméves terv meg fogja hozni a dolgozók háború előtti életnívóját, bizonyos szektorokban annál lényegesen maga­sabbat, ezenkívül pedig jelentős mértékben fogja emelni az ország népének szociális és kul­turális színvonalát. Hatszázezer nincstelen paraszt, akiknek a múltban semmijük sem volt, most eg­y szerény kis birtoknak boldog tulajdonosai, a demo­krácia által végrehajtott földreform révén. A dolgozóik — fizikai és értelmiségiek egyaránt — az üzemi bizottságok révén ma már része­sei az üzemvezetésnek, beleszólásuk és ellenőr­zési joguk van az üzem vitelében és ezzel eljutottunk oda, hogy nemcsak dolgozóivá, de bizonyos mértékig irányítóivá is váltak a vállalatoknak. Megszűnt az a helyzet, hogy róluk, nélkülük határoznak. A munkásköz­vetítés a szakszervezetek kezébe került. A ná­lunk évtizedek óta ismert kollektív szerződés minden más iparágra is kiterjesztetett, de a mi­ számunkra, a nyomdai munkásság számára is értékes további vívmányokat jelent a demo­krácia adta kollektív szerződés, így mindenek­előtt munkaidőrövidítést eredményezett, az ünnepnapok számát bővítette és lényegesen fölemelte a fizetett szabadság idő tartamát. A vasárnap délelőtt 1Д10 órakor a Városi Színházban tartandó JÁNOS-ÜNNEPÉLY MŰSORA: 1. Gramm—Elsner: Fel, szocialisták . .. Előadja: a Gutenberg Társaság zenekara 2. a) F. Leo Hassler: Ünnepre jöttünk b) Péter József: Erdő-erdő Énekli: a Könyvnyomdászok és a Pénzjegy­nyomda egyesített dalkörének vegyeskara Vezényel: Péter József karnagy 3. Liszt: II. magyar rapszódia. Zongorán előadja: Márton Jánosné 4. a) Verdi: Traviata, nagy ária b) Lavotta: Rég volt Énekli: Agai (Staudt) Karola, zongorán kreói Márton Jánosné 5. Gobbi Hilda szavai 6. Puccini: Bohémélet. Kettős az I. felvonásból Énekli: Nem­ényi Lili és Liontas Konstantin 7. Darvas Szilárd politikai csevegése 8. Berczik-tánccsoport. Marseillaise: Zenekari kísérettel I 9. Dunajevszkij: Drága föld Énekli: a Budapesti Könyvnyomdászok Dal­köre és a Pénzjegynyomda énekkara Vezényel: dr Ujj. József karnagy. Kíséri a Gutenberg Társaság zenekara SZÜNET 10. Offenbach: Orpheus az alvilágban. Nyitány. Előadja: a Gutenberg Társaság zenekara. 11. Ács Rózsi és Módi Szabó Gábor együttes szavalata 12. Berczik-tánccsoport. Magyar kard­ós: Népi táncok, zenekari kísérettel 13. a) Csajkovszky: Pique Dame. * Tomszky dala b) Grezsaninov: Bús, szomorú a táj Énekli: Fodor János, zongorán kísér Márton J­ánosné 14. Bord­a Bella és Harangozó Gyula táncszáma 15. a) Ziegler—dr Ujj: Gutenberg-induló b) Pierre Daggeter: Internacionále Énekli: a Könyvnyomdászok és a Pénzjegy­­nyomda egyesített dalörének vegyeskara Vezényel: dr Ujj József karnagy. Kíséri a Gutenberg Társaság zenekara A zenekart Elsner Béla vezényli Konferál: Kellér Dezső A János-ünnepély a Szociáldemokrata Párt Ganz- Vagongyári szervezetének (volt Tisztvi­selőkaszinó) ös­­­szes helyiségeiben, délután 4 órai kezdettel, záróóráig folytatódik műsorral és tánccal egybekötve. Közre­működnek: Tóth Boriska, Kovács József, Ágai (Staudt) Karola, Pártos 111, Környei Lajos, Szigeti Sándor, Fejes Ferenc, a Gutenberg Társaság zenekarai a Könyvnyomdászok Dalkörének vegyeskara. Beltérődíj nincs. Műsor ára 2.­— forint, amely be­lépésre jogosít. Olcsó ételekről és italokról gondos­kodás történt. — Megfelelő fedett helyiség­ , A demokrácia rendezte a munkavállalók fel­mondási idejét is. Tudjuk jól, hogy a múltban ez a terület nagy általánosságban rendezetlen volt, most pedig egységesen, az eltöltött szol­gálati évek alapján két hét, hat hét, illetve három hónap felmondási idő illeti meg a dol­gozókat. És hadd említsük meg azt a nagy­­jelentőségű rendelkezést is, amelyik ma már az ipari dolgozóknak is biztosít végkielégítést, ha az üzemből a cég felmondása folytán lép­­nek ki. A fentiekben csak a lényegesebb eredmé­nyekről tettünk említést, amelyekhez a dol­gozók, a nép jutott hozzá a felszabadulás óta. De már ezek a kezdeti eredmények is értékes ígéretet jelentenek a számunkra abban a tekin­tetben, hogy a demokrácia megerősödésével, köztársaságunk megizmosodásával további fejlődés következik el. Ennek első és legfon­tosabb előfeltétele, hogy mindannyian igaz hívévé váljunk új ál­l­am­berendezésünknek és ezzel együtt munkánk révén szaporítsuk javain­kat, termelésünk révén gyarapítsuk az ország anyagi erejét. És ti, visszatérő nyomdászok, most, hogy ismét közöttünk vagytok, gondoljatok vissza arra a becsületes áldozatvállalásra, amelyet itthon maradt kollégáitok teljesítettek a nehéz háborús esztendőkben. Szűkös keresetünkből kihasítottunk egy részt, hogy segélyezésre, támogatásra szoruló társainkat és azok hozzá­tartozóit segíteni tudjuk. Bevonult, hadifog­ságba esett, deportált társaink családját ma­gunkénak tekintettük és hosszú éveken keresz­tül rendszeres, most pedig időnkénti segélyben részesítjük őket. A kenyérkereső nélkül itthon­­maradt család gondjain igyekeztünk könnyí­teni azzal a támogatással, amit éveiken keresz­tül­ juttattunk számukra. Ezt a kollegiális és emberies érzésből folyó kötelességünket nem írott rendelkezések alap­ján teljesítettük, és már akkor életbe léptettü­k, amikor az állam még csak nem is gondolt arra, hogy a bevonultak családját támogassa. Ne értsetek félre bennünket. Ez most nem kérkedés a részünkről, de úgy érezzük, mulasz­tást követnénk el, ha a viszontlátás örömteljes perceiben nem adnánk számot arról, hogy mi­képpen viselkedtünk hozzátartozóitok irányá­ban akkor, amikor ti távol voltatok. Tudjuk jól, hogy ti ugyanezt cselekedtétek volna, mint amiképpen teljesítettétek is kötelességei­teket akkor, amikor módotokban állott, mint dolgozók, befizetéseitekkel a segélyre szorulók támogatására lenni. És hadd szóljunk néhány szót azokhoz a kétségbeesőkhöz is, akik most visszatérve, nem találják meg szeretteiket, mert vagy a háború orkánja söpörte el őket, vagy pedig az üldöztetések gonoszságának estek áldozatául. Közülünk is sokunknak hasonló fájdalom­gа [UNK]­­dóssá lelkét. De tegye a lelki kínokat elvisel­hetőbbé számotokra az a tudat, hogy elvesz­tett családotok helyett itt van az örök nyomdászcsalád, amelynek ti is tagjai vagy­tok, s amely azzal a szeretettel és örömmel várt benneteket haza, mint amilyen érzelmek­kel fogadna titeket közvetlen hozzátartozóitok. A hadifogság a ti számotokra a megmara­dást jelentette. Ha pedig megmaradtatok, éltek és most közöttünk vagytok, ez kötelezettséget is ró rátok, éppen úgy, mint azokra, akik itthon voltak. Bele kell kapcsolódnotok az or­szág fölemelkedését szolgáló termelőmunkába és ki kell hogy vegyétek részeteket abból a mun­kából is, ami a munkáspártok megerősítését jelenti és ezen keresztül a demokráciát szilár­dítja meg, majd pedig a szocialista­ társadal­mat hozza meg számunkra. Ebben a felfogásban ismételten köszöntünk benneteket, már hazaérkezetteket és már előre köszöntjük mindazokat, akik soraink közé még visszatérnek.

Next