Betű, 1952 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-10 / 1. szám

1952 január 12. A Közlekedési-nyomda kéziszedő osztályának dolgozói április 4-ig sztahanovista üzemrésszé fejlesztik műhelyüket Az 1952-es év szinte új életet ön­tött a Közlekedési-nyomda kéziszedő­termébe. A változás nemcsak külsősé­geiben mérhető le. Nemcsak abban, hogy január 1-vel áttértek az önálló gazdasági elszámolásra, nemcsak ab­ban, hogy a szedőterem egyik utcá­jában már ott van a Kovaliov-féle szedőszekrény, amely 5 régi típusú szekrényt helyettesít, s lehetővé te­szi, hogy sétálgatás nélkül, egyszerre szedje fel a szedő az anyagot. Az új, ami mutatja, hogy az ötéves terv döntő esztendejében vagyunk, beköl­tözött az emberekbe, a sztahanovis­tába, a művezetőbe és a közleke­dési­ nyomda szedőtermének többi dol­gozójába, akikben a tervév első nap­jaiban villamos áramként futott végig egy közös gondolat: „valami nagyot kéne alkotni az idén". Az alkotásnak ez a lángja, Szabó Lajos sztahanovista kéziszedő agyá­ból pattant ki, s tovább futott Papp Antalhoz, a szakma legjobb­jához, majd Takács Lajoshoz, a legjobb mód­szerrel dolgozó sztahanovista kézi­szedőhöz. „Legyen a mi szedőtermünk vala­mennyi dolgozója sztahanovista!”­­— határozták el Szabó elvtársék. Mű­vezetőjük, Gudrica elvtárs majdnem összeroppantotta, úgy szorongatta a kezüket örömében, mikor erről az el­határozásukról értesítették őt. Az első fellángolást komoly, mindenre kiter­jedő megbeszélések, tervezgetések kö­vették. Bevonták ebbe a műszakiakat, s mögéjük állt a szakszervezet, Ivánka VB-elnök elvtárs személyé­ben. Amikor felmérték erőiket, egyre világosabban kibontakozott: mekkora feladatra vállalkoztak. A műhelyben mindössze 5 sztahanovista van, s a műhelyátlag 130 százalék körül mo­zog. Hol van az még a sztahanovista szinttől, a 170-től! A berendezések — elavultak. Rákosi elvtárs hatvanadik születésnapjára... Ivánka elvtárs minden követ meg­mozgatott, hogy a nagy terv sike­rüljön. Villámgyorsan megszületett a kéziszedőterem műszaki reformjának terve. A betűmagasságok egységesí­tése, a rámolás tervszerűsítése, a ki­adott, táskák szerint...és.„így tovább- Az asztalosműhelyben olyan újfajta tárolószekrények deszkáin sivítottak fel a gyaluk, amelyek rövidesen biz­tosítják a kikötött szedések szovjet módszer szerinti tárolását. Ha az új tárolóhelyiség elkészül, a segédmun­kás csak egy pillantást vet a táskára, s a rávetett szám alapján, hosszas­­keresgélés helyett azonnal odamegy a­­számnak megfelelő állványhoz, a gép­terembe szállítandó anyagért. Mindez az újítás csak egyik fele a dolog­nak. A másik — és ez legalább olyan fontos, mint az előbbi, ha nem fon­tosabb — a sztahanovisták munka­módszerátadása. El tudja-e érni a műhely öt sztahanovistája tapaszta­latainak fáradhatatlan, türelmes és ötletes átadásával, hogy a többséget, amely még a szinten alul teljesít, fel­emelje maga mellé? A termelési értekezleten egy ember­ként, nagy lelkesedéssel csatlakoztak a szedők a műhely legjobb sztahano­vistájának kezdeményezéséhez. A sztahanovista üzemrészv­ért indult ütközetnek mindannyian harcosai akartak lenni és ma is azok. Határo­zatukban — melyet Rákosi elvtársnak is elküldtek 60-ik születésnapja alkal­mából, méltó köszöntőnek — a kö­vetkezőt vállalják: „Az 1952. tervév beindítása alkal­mából, átérezve, hogy a nálunk ké­szülő ipari nyomtatványok gyors és jó minőségű elkészítésével mi is előse­gíthetjük a Sztálini Vasmű, a Ganz Hajó, a Ganz Vagon és még egész sor nálunk rendelő nehézipari üzem zökkenésmentes munkáját, termelési értekezletünkön elhatároztuk, hogy április 4-re, felszabadulásunk év­fordulójára ,sztahanovista üzem­résszé­ fejlesztjük műhelyünket."* Most, a műhely és az egész nyomda szeme az öt sztahanovistán függ. És ők kitesznek magukért a munkamód­szerátadásban. Például Takács elv­­társ ■ Somogyi Tibort, aki 150 száza­lék körül teljesített, e héten már 170 százalékhoz segítette. Sebes Tibort 107 százalékról 130-ra emelte Takács elvtárs segítsége. Most már Sebes is úgy dolgozik, mint Takács elvtárs: ha dupla plakát megy, két betűt szed egyszerre a vinklibe, s werk­­szedésnél nem egyenként, hanem egy­szerre építi össze a kizárásokat, majd megdöntve, közéjük osztja a tém­ákat. Egy óra se essék ki a termelésből! Szabó elvtárs, a művezető helyet­tese, a űed£-mozgalom lelkes köve­tőjeként teljesen megszüntette a késé­seket, azzal a kezdeményezésével, hogy a vonaton bejáró (a műhely lét­számának csaknem fele vidéki) adja­nak találkozót egymásnak mind az állomáson, hogy ne ne késsék a vona­tot. — Ha 1950-ben 189 óra, 1951-ben 46 esett ki a munkafegyelem laza­sága miatt a termelésből, ebben az évben egy se legyen — mondogatják a kéziszedőműhely jelvényes, okleve­les és jövendőbeli sztahanovistái — hiszen az nem illik egy sztahanovista­műhelyhez ... S ennek a kitüntető címnek a megszerzése­ — úgy érezzük — már biztosítva van a Közlekedési­nyomda kéziszedőosztályán. Az osztály dolgozói pedig — munkamódszer át­adói és átvevői egyaránt — minden erejükkel harcoljanak érte! Simon László A jó társadalmi munkás a termelésben is élenjár Ötéves tervünk teljesít­ése, a szak­szervezeti szervek újraválasztására való i­dőbeni fel­készülés, mind na­gyobb feladatokat ró minden dolgo­zóra. Vonatkozik ez a szakszervezeti bizalmira is, aki nemcsak a saját munkájáért felelős, hanem gondot kell fordítania a csoportjába tartozó szak­­társak tervteljesítésére és munkafe­gyelmére. Állandó, jó, felvilágosító és nevelő munkával, személyes példamu­tatással oda kell hatnia, hogy cso­portján belül minden dolgozó előtt világosan álljon mind a napi, mind a távolabbi feladat. A bizalminak nemcsak­­ a­z a kötelessége, hogy a tagdíjat beszedje és megmagyarázza, hogy miért van arra szükség. Cso­portjának a terv­teljesítésben a mun­­kafegyelem­ben, az anyagtakarékos­­ságban, a minőségi munkában és a társadalmi munkában is helyt kell állnia, így dolgozik Koburger Gézánné, a Papírneműgyár borítékosztályának egyik bizalmija. Koburgerné élenjár a munkában és jelenleg 1952 augusztusi tervén dolgozik. Havi átlagteljesítmé­nye 136—140 százalék. Rendszeresen foglalkozik csoportjának tagjaival. Csoportja minden tagjának hosszúle­járatú versenyszerződése volt az el­múlt évben. Most egyéni beszélgeté­sek során érteti meg a hozzá beosz­tott dolgozókkal az új munkafelajánlá­sok szükségességét. Igen jól működik csoportjában a társadalombiztosítási és a munkavé­delmi megbízott. Jó munkájukkal segí­tik az üdültetési és segélyezési felelő­söket is, mert javaslat előtt a csoport minden esetben megtárgyalja , és csak azután terjeszti további elinté­zésre az ügyet. A legutóbbi taggyűlé­sén csoportjának minden tagja részt­vett és hozzászólásaikkal emelték a taggyűlés színvonalát. Szólnunk kell a szakszervezeti tag­díjfizetésről is. Mindegyik tag ponto­san és rendszeresen fizeti a járulékot. Amíg a szakszervezeti központ felhí­vása előtt a tagság 70—75 százaléka fizetett rendszeresen tagdíjat, addig már a legutolsó hónapban az üzem tagdíjfizetési készsége 95,4 százalékra javult. Koburgerné pártonkívüli nép­nevelő­­s ai oktatásból is, kiveszi a részét. Csoportjában az elmúlt hó­napban egyetlen késés sem volt. Sajnos, nem ilyen kedvező a helyzet a Budapesti Szikra nyomdában, ahol az üzemi pártbizottság napirendre tűzte a szakszervezeti munka megvizs­gálását. A pártbizottság egyik bri­gádja, a szakszervezeti munka tárgya­lását megelőzően vizsgálatot folytatott a szedőteremben és súlyos hiányossá­gokat tapasztalt a bizalmiak munká­jában. Például Orehovszky Béla sze­­dőtermi bizalmi izer foglalkozik egyé­nileg a csoportjához tartozó Kiss Vil­mos dolgozóval, hogy a vendéglőben m­eccseznek és elbeszélgetnek. De hogy miről beszélgetnek, azt Kiss Vilmos „nem mondhatja meg­". A mozgalmi munkának ilyen módszere az ellensé­get szolgálja. A bizalmiak rossz munkájára az üzemi pártbizottság élesen ráirányí­totta az ÜB figyelmét. A Budapesti Szikra nyomda üzemi bizottságára most az a feladat hárul, hogy a párt­bizottságnak a hiányosságok kiküszö­bölésére vonatkozó határozatát tár­gyalja meg és hajtja végre, így se­gíthetik hozzá a dolgozókat ahhoz, hogy arra érdemes elvtársaik kerülje­nek figyelembe, ha a szakszervezeti alapszervek újraválasztására sor ke­rül. Ruzsbatzky László Koburger Géziné, (x) a P­apírneműgyár szakszervezeti bizalmija csoport­értekezletet tart. Győzelemmel fejeződött be a marseillei nyomdászok sztrájkja A marseillei nyomdászok sztrájkja véget ért. A Le Provencal című marseillei jobboldali szocialista lap sztrájkoló nyomdászai 5—25 százalékos béremelést, valamint egyéb kedvezményeket harcoltak ki. A marseillei többi jobboldali lap igazgatósága ezek után kénytelen volt szintén engedni a nyom­dászok követelésének. A marseillei nyomdászok a munka fölvétele után még függőben lévő követeléseik teljesítéséért a bérharcot az üzem keretében folytatják. Kedves Betűi Négy éve vándoroltam ki Ausztrá­liába, de gondolatban sohasem tudok véglegesen elszakadni Magyarország­tól. Itteni szaktársaimmal gyakran el­beszélgetünk a múltról, jelenről és azokról a magyar pályatársakról, akik jobban látták a jövőt, mint mi, új hazát kereső hontalanok. Három és fél éve egy képsokszoro­sító műhelyben dolgozom. Itt a szakma amerikai méretekben elgépie­­sedik, de a minőség, főleg a mély­nyomásban messze elmarad az ottho­nitól. Itteni tapasztalataim szerint el­mondhatom: boldogabbak lennénk, mi magyar munkások, ha olyan erős szakszervezeteket érezhetnénk a hátunk mögött, mint az otthoniak. Nehéz harcot kell vívnunk megélhetésünkért és csak aki idegen világban, idegen és közömbös emberek között kísérel meg önmaga és családja részére nyu­godt otthont, anyagi­ és erkölcsi ala­pot teremteni, az tudja csak igazán, hogy mit jelent ez. Egy életre szóló nagy lecke számomra. Ausztrália és bizonyára elhiszik, akik levelemet ol­vassák, hogy sokkal-so­kkal szíveseb­ben dolgoznék otthon. Kérem, ha tehetik, küldjék meg ne­kem szaklapjukat, a magyar nyomda­ipari dolgozók szaklapjának az olva­sása révén is erősödjék az a kapcso­lat, amely bennünket, idegenbe szakad­takat, régi hazánkkal összeköt. Boldog újévet kívánok kedves szak­társaimnak és további sikeres előre­haladást a szocializmus útján. Grosz Zoltán Melbourne, Ausztrália Levél Ausztráliából Betű 3 Az Egyetemi nyomdában több a novemberi selejt, mint az előző negyedévi összes selejtkár Szedőtermünk termelési értekezletet tartott. Mint ismeretes, nyomdánk ne­héz költözködésen ment és részben még megy is keresztül. A szedőterem­ben ez alatt az idő alatt szokássá vált, hogy minden hibát a költözkö­désre vezettek vissza. A felelősséget megá­ll­a­pítha­tatlannak jelentették ki abban az esetben is, amikor a kelet­kező hiba a költözködéssel csak egé­szen lazán függött össze. A fegyel­mezetlenség kérdésének engedékeny kezelése, a fokozatosan romló politikai munka oda vezetett, hogy az üzemben normacsalások történtek s ezeket a vállalatvezetőség vizsgálata is fel­fed­te. Egyes brigádoknál — különösen a szedőterem gerincét képező könyvbri­gádnál — szokássá vált, hogy a bri­gádtagok egy része a korrektúrákat nem hajtotta végre. Más esetekben ötször egymásután küldték vissza ki­­javítatlanul a szerzői korrektúrákat, végül a hibák kijavítása a gépterem­ben maradt, ahol 15—20 órás gépál­lást okozott. Találóan jegyezte meg Raising­er elvtárs: „A revíziót végző szedők arra hivatkoztak, hogy normában dolgoz­nak és ezért nem végezték el lelkiis­meretesen a revíziót, nem törődtek azzal, hogy mi géptermi dolgozók is darabbérben dolgozunk.” Még találób­ban jegyezte meg beszámolójában Szanitrik elvtárs, hogy „A szedőterem fegyelmezetlen dolgozói kilopták a pénzt a gépmesterek és a berakónők zsebéből.” A Statisztikai Szemle íveinek gép­termi revíziójában a gépszedő, a revi­zor és a szedő egyaránt a hibák soro­zatát követték el. Novemberben 28.000 forint volt a selejt. Ebből 26.000 forint a sze­dőteremben keletkezett. A novem­ber havi selejt egymagában több, mint az előző negyedévben kelet­kezett összes selejtkár. Ballér János kezdeményezésére több könyvet úgy „tördeltek” be és küld­tek szerzői korrektúrába­, hogy a feje­zetcímeket, lábjegyzeteket, táblázato­kat kihagyták és helyükbe négyeké­­res­zérzőket raktak. A liberalizmus további „eredmé­nyei”: A vállalatvezető Hopp Gábor menóöntőt társadalmi bíróság elé ál­lítja. Ballér János csoportvezetőt 150 forint pénzbírsággal sújtja, az ügy többi szereplője is pénzbüntetést fizet A munkafegyelem megsértőivel szem­ben való liberalizmus szülője a szak­társak iránti hamis szolidaritás, amellyel azoknak ártunk legjobban, akiket kímélni akartunk. Ha az Egye­temi­ nyomda szedőtermének művezete­tője már a fegyelmezetlenség jelent­kezésekor gátat vetett volna a fegyel­mezetlenség további elterjedésének, nem került volna sor ilyen szigorú intézkedésekre. Még azt szeretnénk megjegyezni, hogy a fegyelmi eszközök önmaguk­ban hatástalanok. A helyes módszert akkor választották szedőtermünk kom­munistái, amikor elhatározták, hogy személyes példaadással, munkamód­szerük átadásával gondoskodnak ar­ról, hogy szedőtermünk a legrövidebb idő alatt elérje a múltban elismert minőségét. Horváth Lajos, az Egyetemi­ nyomda üzemezenőre: LEVELESLÁDÁNKB­ÓL Megindul a szocialista verseny a „legjobb könyvkiadó“ címért Az elmúlt évben könyvkiadóink kö­zül egynéhányan igyekeztek páros és csoportos versenyeket szervezni, de meg kell állapítanunk, hogy a ver­senyfeltételek kialakítása nem min­den esetben sikerült a legjobban. Ép­pen ezért óriási­­ jelentősége van an­nak, hogy a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszerveztének sikerült kialakítania azokat a versenypontokat, amelyek alapján — a szakmai jelleg­től és a dolgozók létszámától függet­lenül — valamennyi könyvkiadó ver­senyének állását pontosan meg lehet határozni A versenypontok közül külön ki kell emelnünk azt, hogy március 1-től minden könyvkiadó megvalósítja saját kiadványa bel­ső tartalmának kiértékelési lehető­ségét. A Szikrai Könyvkiadó javaslatára a Szakszervezet és a többi könyvkiadó jelenlévő megbízottai egyhangúlag határozatot hoztak, melynek értelmé­ben 1952 február végéig minden könyvkiadónak a felsőbb szervek rész­vételével értékelő bizottságot kell alakítania. Ez a bizottság bírálja el a megjelent könyvek belső — eszmei és politikai, illetőleg szakmai — mi­nőségét. A könyvkiadók eddigi ver­senyében a legnagyobb hiányosság éppen az volt, hogy a tervszerűséget, a takarékosságot és a műszaki kivitelt figyelembe vették ugyan, de teljesen hiányzott a belső megmunkálás ki­értékelése. Pedig mindnyájunk előtt világos, hogy a könyvkiadó munkáját elsősorban kiadványai tartalmának minősége határozza meg. A belső megmunkálás kiértékelésének igen nagy jelentősége van a fordítók és lektorok fejlődése szempontjából A rendszeres bírálat fokozza eszmei és politikai színvonluk emelkedését és hozzájárul ahhoz, hogy a még meg­lévő hiányosságokat kiküszöböljék, ami viszont nagymértékben előbbre viszi majd az új szocialista könyvki­adás fejlődését. Éppen ezért a bizott­ságok megalakítását és a megalakult bizottságok állandó jó munkáját vala­mennyi könyvkiadónak minden erővel támogatnia kell. Pásztor Lajosné, a Szikra Könyvkiadó ÜTB elnöke: Dolgozók a kollektív szerződésért Nálunk, a Vegypapírgyárban is 1951 december 31-ével lejárt a nyár fo­lyamán kötött üzemi kollektív szerző­dés. Most ennek érvényességét 1952. első negyedére meghosszabbítjuk. Én magam is részt veszek abban a mun­kában, amelyet azért végzünk hogy az ez évre kötendő szerződés is tar­talmazza mindazt, melyek megvalósí­tásával sikerre visszük az 1952-es tervévünket is. Az elmúlt év kollektív szerződésé­vel kapcsolatos tapasztalatokat fel­használjuk most a függelék ki­munkálásánál, mert az előkészítő munka nagy jelen­tőséggel bír a szerződésben lefektetet­tek végrehajtása szempontjából. Ma már én is, de minden dolgozó tár­sam is látja, hogy a kollektív szerződés mily nagy se­gítségünkre volt abban, hogy egészséges munkahelyen, jobb munkafeltételek között dolgozha­tunk. Látják és érzik az üzemi kollektív szer­ződés jelentőségét és ez megmutatko­zik abban is, hogy az értekezleten 32-en tették meg javaslataikat, észre­­vételeiket. Mindannyian rajta leszünk, hogy a kollektív szerződésben rögzí­tetteket végrehajtsuk, hiszen az vala­mennyiünk érdekét szolgálja. Lintner Mária, a Vegypapírgyár dolgozója. „Üzemi Nyelvőrőt adott ki a Hungária-nyomda Sok zavart és nézeteltérést okozott nyomdáinkban az a körülmény, hogy szaktársaink egy része a helyesírás tekintetében egyéni elképzeléseknek adott teret. Ennek a visszásságnak kíván véget vetni a Hungáriai-nyomda jó gyakorlati érzékkel összeállított üzemi útmutatója. A nyelvőr a legfontosabb szedési szabályokat, az orosz nevek és sza­vak magyar átírásának módját, a közismert írásjeleket és nyelvtani alapelemeket tartalmazza. Az üzemi nyelvőrt rövid, inkább csak jelképes jellegű szótár egészíti ki. Az üzemi pártvezetőség adta ki ezt a hézagpótló útmutatót, melynek be­vezető soraiból idézzük a következő­ket: „Ennek a most megjelenő füzetnek célja, hogy munkáink egyöntetűségét biztosítsa, alátámassza az akadémiai helyesírás érvényességét és megjelölje a használatba kerülő új szavaknak he­lyes írásmódját. Különösen fontos ez a füzet ma, amikor a minőség meg­javítása termelésünk középpontjába került és mi is célul tűztük ki ter­­melvényeink minőségének megjavítá­sát. Csákvári János, a „Betű" levelezője

Next