Betű, 1952 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-10 / 1. szám
1952 január 12. A Közlekedési-nyomda kéziszedő osztályának dolgozói április 4-ig sztahanovista üzemrésszé fejlesztik műhelyüket Az 1952-es év szinte új életet öntött a Közlekedési-nyomda kéziszedőtermébe. A változás nemcsak külsőségeiben mérhető le. Nemcsak abban, hogy január 1-vel áttértek az önálló gazdasági elszámolásra, nemcsak abban, hogy a szedőterem egyik utcájában már ott van a Kovaliov-féle szedőszekrény, amely 5 régi típusú szekrényt helyettesít, s lehetővé teszi, hogy sétálgatás nélkül, egyszerre szedje fel a szedő az anyagot. Az új, ami mutatja, hogy az ötéves terv döntő esztendejében vagyunk, beköltözött az emberekbe, a sztahanovistába, a művezetőbe és a közlekedési nyomda szedőtermének többi dolgozójába, akikben a tervév első napjaiban villamos áramként futott végig egy közös gondolat: „valami nagyot kéne alkotni az idén". Az alkotásnak ez a lángja, Szabó Lajos sztahanovista kéziszedő agyából pattant ki, s tovább futott Papp Antalhoz, a szakma legjobbjához, majd Takács Lajoshoz, a legjobb módszerrel dolgozó sztahanovista kéziszedőhöz. „Legyen a mi szedőtermünk valamennyi dolgozója sztahanovista!”— határozták el Szabó elvtársék. Művezetőjük, Gudrica elvtárs majdnem összeroppantotta, úgy szorongatta a kezüket örömében, mikor erről az elhatározásukról értesítették őt. Az első fellángolást komoly, mindenre kiterjedő megbeszélések, tervezgetések követték. Bevonták ebbe a műszakiakat, s mögéjük állt a szakszervezet, Ivánka VB-elnök elvtárs személyében. Amikor felmérték erőiket, egyre világosabban kibontakozott: mekkora feladatra vállalkoztak. A műhelyben mindössze 5 sztahanovista van, s a műhelyátlag 130 százalék körül mozog. Hol van az még a sztahanovista szinttől, a 170-től! A berendezések — elavultak. Rákosi elvtárs hatvanadik születésnapjára... Ivánka elvtárs minden követ megmozgatott, hogy a nagy terv sikerüljön. Villámgyorsan megszületett a kéziszedőterem műszaki reformjának terve. A betűmagasságok egységesítése, a rámolás tervszerűsítése, a kiadott, táskák szerint...és.„így tovább- Az asztalosműhelyben olyan újfajta tárolószekrények deszkáin sivítottak fel a gyaluk, amelyek rövidesen biztosítják a kikötött szedések szovjet módszer szerinti tárolását. Ha az új tárolóhelyiség elkészül, a segédmunkás csak egy pillantást vet a táskára, s a rávetett szám alapján, hosszaskeresgélés helyett azonnal odamegy aszámnak megfelelő állványhoz, a gépterembe szállítandó anyagért. Mindez az újítás csak egyik fele a dolognak. A másik — és ez legalább olyan fontos, mint az előbbi, ha nem fontosabb — a sztahanovisták munkamódszerátadása. El tudja-e érni a műhely öt sztahanovistája tapasztalatainak fáradhatatlan, türelmes és ötletes átadásával, hogy a többséget, amely még a szinten alul teljesít, felemelje maga mellé? A termelési értekezleten egy emberként, nagy lelkesedéssel csatlakoztak a szedők a műhely legjobb sztahanovistájának kezdeményezéséhez. A sztahanovista üzemrészvért indult ütközetnek mindannyian harcosai akartak lenni és ma is azok. Határozatukban — melyet Rákosi elvtársnak is elküldtek 60-ik születésnapja alkalmából, méltó köszöntőnek — a következőt vállalják: „Az 1952. tervév beindítása alkalmából, átérezve, hogy a nálunk készülő ipari nyomtatványok gyors és jó minőségű elkészítésével mi is elősegíthetjük a Sztálini Vasmű, a Ganz Hajó, a Ganz Vagon és még egész sor nálunk rendelő nehézipari üzem zökkenésmentes munkáját, termelési értekezletünkön elhatároztuk, hogy április 4-re, felszabadulásunk évfordulójára ,sztahanovista üzemrésszé fejlesztjük műhelyünket."* Most, a műhely és az egész nyomda szeme az öt sztahanovistán függ. És ők kitesznek magukért a munkamódszerátadásban. Például Takács elvtárs ■ Somogyi Tibort, aki 150 százalék körül teljesített, e héten már 170 százalékhoz segítette. Sebes Tibort 107 százalékról 130-ra emelte Takács elvtárs segítsége. Most már Sebes is úgy dolgozik, mint Takács elvtárs: ha dupla plakát megy, két betűt szed egyszerre a vinklibe, s werkszedésnél nem egyenként, hanem egyszerre építi össze a kizárásokat, majd megdöntve, közéjük osztja a témákat. Egy óra se essék ki a termelésből! Szabó elvtárs, a művezető helyettese, a űed£-mozgalom lelkes követőjeként teljesen megszüntette a késéseket, azzal a kezdeményezésével, hogy a vonaton bejáró (a műhely létszámának csaknem fele vidéki) adjanak találkozót egymásnak mind az állomáson, hogy ne ne késsék a vonatot. — Ha 1950-ben 189 óra, 1951-ben 46 esett ki a munkafegyelem lazasága miatt a termelésből, ebben az évben egy se legyen — mondogatják a kéziszedőműhely jelvényes, okleveles és jövendőbeli sztahanovistái — hiszen az nem illik egy sztahanovistaműhelyhez ... S ennek a kitüntető címnek a megszerzése — úgy érezzük — már biztosítva van a Közlekedésinyomda kéziszedőosztályán. Az osztály dolgozói pedig — munkamódszer átadói és átvevői egyaránt — minden erejükkel harcoljanak érte! Simon László A jó társadalmi munkás a termelésben is élenjár Ötéves tervünk teljesítése, a szakszervezeti szervek újraválasztására való időbeni felkészülés, mind nagyobb feladatokat ró minden dolgozóra. Vonatkozik ez a szakszervezeti bizalmira is, aki nemcsak a saját munkájáért felelős, hanem gondot kell fordítania a csoportjába tartozó szaktársak tervteljesítésére és munkafegyelmére. Állandó, jó, felvilágosító és nevelő munkával, személyes példamutatással oda kell hatnia, hogy csoportján belül minden dolgozó előtt világosan álljon mind a napi, mind a távolabbi feladat. A bizalminak nemcsak az a kötelessége, hogy a tagdíjat beszedje és megmagyarázza, hogy miért van arra szükség. Csoportjának a tervteljesítésben a munkafegyelemben, az anyagtakarékosságban, a minőségi munkában és a társadalmi munkában is helyt kell állnia, így dolgozik Koburger Gézánné, a Papírneműgyár borítékosztályának egyik bizalmija. Koburgerné élenjár a munkában és jelenleg 1952 augusztusi tervén dolgozik. Havi átlagteljesítménye 136—140 százalék. Rendszeresen foglalkozik csoportjának tagjaival. Csoportja minden tagjának hosszúlejáratú versenyszerződése volt az elmúlt évben. Most egyéni beszélgetések során érteti meg a hozzá beosztott dolgozókkal az új munkafelajánlások szükségességét. Igen jól működik csoportjában a társadalombiztosítási és a munkavédelmi megbízott. Jó munkájukkal segítik az üdültetési és segélyezési felelősöket is, mert javaslat előtt a csoport minden esetben megtárgyalja , és csak azután terjeszti további elintézésre az ügyet. A legutóbbi taggyűlésén csoportjának minden tagja résztvett és hozzászólásaikkal emelték a taggyűlés színvonalát. Szólnunk kell a szakszervezeti tagdíjfizetésről is. Mindegyik tag pontosan és rendszeresen fizeti a járulékot. Amíg a szakszervezeti központ felhívása előtt a tagság 70—75 százaléka fizetett rendszeresen tagdíjat, addig már a legutolsó hónapban az üzem tagdíjfizetési készsége 95,4 százalékra javult. Koburgerné pártonkívüli népnevelős ai oktatásból is, kiveszi a részét. Csoportjában az elmúlt hónapban egyetlen késés sem volt. Sajnos, nem ilyen kedvező a helyzet a Budapesti Szikra nyomdában, ahol az üzemi pártbizottság napirendre tűzte a szakszervezeti munka megvizsgálását. A pártbizottság egyik brigádja, a szakszervezeti munka tárgyalását megelőzően vizsgálatot folytatott a szedőteremben és súlyos hiányosságokat tapasztalt a bizalmiak munkájában. Például Orehovszky Béla szedőtermi bizalmi izer foglalkozik egyénileg a csoportjához tartozó Kiss Vilmos dolgozóval, hogy a vendéglőben meccseznek és elbeszélgetnek. De hogy miről beszélgetnek, azt Kiss Vilmos „nem mondhatja meg". A mozgalmi munkának ilyen módszere az ellenséget szolgálja. A bizalmiak rossz munkájára az üzemi pártbizottság élesen ráirányította az ÜB figyelmét. A Budapesti Szikra nyomda üzemi bizottságára most az a feladat hárul, hogy a pártbizottságnak a hiányosságok kiküszöbölésére vonatkozó határozatát tárgyalja meg és hajtja végre, így segíthetik hozzá a dolgozókat ahhoz, hogy arra érdemes elvtársaik kerüljenek figyelembe, ha a szakszervezeti alapszervek újraválasztására sor kerül. Ruzsbatzky László Koburger Géziné, (x) a Papírneműgyár szakszervezeti bizalmija csoportértekezletet tart. Győzelemmel fejeződött be a marseillei nyomdászok sztrájkja A marseillei nyomdászok sztrájkja véget ért. A Le Provencal című marseillei jobboldali szocialista lap sztrájkoló nyomdászai 5—25 százalékos béremelést, valamint egyéb kedvezményeket harcoltak ki. A marseillei többi jobboldali lap igazgatósága ezek után kénytelen volt szintén engedni a nyomdászok követelésének. A marseillei nyomdászok a munka fölvétele után még függőben lévő követeléseik teljesítéséért a bérharcot az üzem keretében folytatják. Kedves Betűi Négy éve vándoroltam ki Ausztráliába, de gondolatban sohasem tudok véglegesen elszakadni Magyarországtól. Itteni szaktársaimmal gyakran elbeszélgetünk a múltról, jelenről és azokról a magyar pályatársakról, akik jobban látták a jövőt, mint mi, új hazát kereső hontalanok. Három és fél éve egy képsokszorosító műhelyben dolgozom. Itt a szakma amerikai méretekben elgépiesedik, de a minőség, főleg a mélynyomásban messze elmarad az otthonitól. Itteni tapasztalataim szerint elmondhatom: boldogabbak lennénk, mi magyar munkások, ha olyan erős szakszervezeteket érezhetnénk a hátunk mögött, mint az otthoniak. Nehéz harcot kell vívnunk megélhetésünkért és csak aki idegen világban, idegen és közömbös emberek között kísérel meg önmaga és családja részére nyugodt otthont, anyagi és erkölcsi alapot teremteni, az tudja csak igazán, hogy mit jelent ez. Egy életre szóló nagy lecke számomra. Ausztrália és bizonyára elhiszik, akik levelemet olvassák, hogy sokkal-sokkal szívesebben dolgoznék otthon. Kérem, ha tehetik, küldjék meg nekem szaklapjukat, a magyar nyomdaipari dolgozók szaklapjának az olvasása révén is erősödjék az a kapcsolat, amely bennünket, idegenbe szakadtakat, régi hazánkkal összeköt. Boldog újévet kívánok kedves szaktársaimnak és további sikeres előrehaladást a szocializmus útján. Grosz Zoltán Melbourne, Ausztrália Levél Ausztráliából Betű 3 Az Egyetemi nyomdában több a novemberi selejt, mint az előző negyedévi összes selejtkár Szedőtermünk termelési értekezletet tartott. Mint ismeretes, nyomdánk nehéz költözködésen ment és részben még megy is keresztül. A szedőteremben ez alatt az idő alatt szokássá vált, hogy minden hibát a költözködésre vezettek vissza. A felelősséget megállapíthatatlannak jelentették ki abban az esetben is, amikor a keletkező hiba a költözködéssel csak egészen lazán függött össze. A fegyelmezetlenség kérdésének engedékeny kezelése, a fokozatosan romló politikai munka oda vezetett, hogy az üzemben normacsalások történtek s ezeket a vállalatvezetőség vizsgálata is felfedte. Egyes brigádoknál — különösen a szedőterem gerincét képező könyvbrigádnál — szokássá vált, hogy a brigádtagok egy része a korrektúrákat nem hajtotta végre. Más esetekben ötször egymásután küldték vissza kijavítatlanul a szerzői korrektúrákat, végül a hibák kijavítása a gépteremben maradt, ahol 15—20 órás gépállást okozott. Találóan jegyezte meg Raisinger elvtárs: „A revíziót végző szedők arra hivatkoztak, hogy normában dolgoznak és ezért nem végezték el lelkiismeretesen a revíziót, nem törődtek azzal, hogy mi géptermi dolgozók is darabbérben dolgozunk.” Még találóbban jegyezte meg beszámolójában Szanitrik elvtárs, hogy „A szedőterem fegyelmezetlen dolgozói kilopták a pénzt a gépmesterek és a berakónők zsebéből.” A Statisztikai Szemle íveinek géptermi revíziójában a gépszedő, a revizor és a szedő egyaránt a hibák sorozatát követték el. Novemberben 28.000 forint volt a selejt. Ebből 26.000 forint a szedőteremben keletkezett. A november havi selejt egymagában több, mint az előző negyedévben keletkezett összes selejtkár. Ballér János kezdeményezésére több könyvet úgy „tördeltek” be és küldtek szerzői korrektúrába, hogy a fejezetcímeket, lábjegyzeteket, táblázatokat kihagyták és helyükbe négyekéreszérzőket raktak. A liberalizmus további „eredményei”: A vállalatvezető Hopp Gábor menóöntőt társadalmi bíróság elé állítja. Ballér János csoportvezetőt 150 forint pénzbírsággal sújtja, az ügy többi szereplője is pénzbüntetést fizet A munkafegyelem megsértőivel szemben való liberalizmus szülője a szaktársak iránti hamis szolidaritás, amellyel azoknak ártunk legjobban, akiket kímélni akartunk. Ha az Egyetemi nyomda szedőtermének művezetetője már a fegyelmezetlenség jelentkezésekor gátat vetett volna a fegyelmezetlenség további elterjedésének, nem került volna sor ilyen szigorú intézkedésekre. Még azt szeretnénk megjegyezni, hogy a fegyelmi eszközök önmagukban hatástalanok. A helyes módszert akkor választották szedőtermünk kommunistái, amikor elhatározták, hogy személyes példaadással, munkamódszerük átadásával gondoskodnak arról, hogy szedőtermünk a legrövidebb idő alatt elérje a múltban elismert minőségét. Horváth Lajos, az Egyetemi nyomda üzemezenőre: LEVELESLÁDÁNKBÓL Megindul a szocialista verseny a „legjobb könyvkiadó“ címért Az elmúlt évben könyvkiadóink közül egynéhányan igyekeztek páros és csoportos versenyeket szervezni, de meg kell állapítanunk, hogy a versenyfeltételek kialakítása nem minden esetben sikerült a legjobban. Éppen ezért óriási jelentősége van annak, hogy a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszerveztének sikerült kialakítania azokat a versenypontokat, amelyek alapján — a szakmai jellegtől és a dolgozók létszámától függetlenül — valamennyi könyvkiadó versenyének állását pontosan meg lehet határozni A versenypontok közül külön ki kell emelnünk azt, hogy március 1-től minden könyvkiadó megvalósítja saját kiadványa belső tartalmának kiértékelési lehetőségét. A Szikrai Könyvkiadó javaslatára a Szakszervezet és a többi könyvkiadó jelenlévő megbízottai egyhangúlag határozatot hoztak, melynek értelmében 1952 február végéig minden könyvkiadónak a felsőbb szervek részvételével értékelő bizottságot kell alakítania. Ez a bizottság bírálja el a megjelent könyvek belső — eszmei és politikai, illetőleg szakmai — minőségét. A könyvkiadók eddigi versenyében a legnagyobb hiányosság éppen az volt, hogy a tervszerűséget, a takarékosságot és a műszaki kivitelt figyelembe vették ugyan, de teljesen hiányzott a belső megmunkálás kiértékelése. Pedig mindnyájunk előtt világos, hogy a könyvkiadó munkáját elsősorban kiadványai tartalmának minősége határozza meg. A belső megmunkálás kiértékelésének igen nagy jelentősége van a fordítók és lektorok fejlődése szempontjából A rendszeres bírálat fokozza eszmei és politikai színvonluk emelkedését és hozzájárul ahhoz, hogy a még meglévő hiányosságokat kiküszöböljék, ami viszont nagymértékben előbbre viszi majd az új szocialista könyvkiadás fejlődését. Éppen ezért a bizottságok megalakítását és a megalakult bizottságok állandó jó munkáját valamennyi könyvkiadónak minden erővel támogatnia kell. Pásztor Lajosné, a Szikra Könyvkiadó ÜTB elnöke: Dolgozók a kollektív szerződésért Nálunk, a Vegypapírgyárban is 1951 december 31-ével lejárt a nyár folyamán kötött üzemi kollektív szerződés. Most ennek érvényességét 1952. első negyedére meghosszabbítjuk. Én magam is részt veszek abban a munkában, amelyet azért végzünk hogy az ez évre kötendő szerződés is tartalmazza mindazt, melyek megvalósításával sikerre visszük az 1952-es tervévünket is. Az elmúlt év kollektív szerződésével kapcsolatos tapasztalatokat felhasználjuk most a függelék kimunkálásánál, mert az előkészítő munka nagy jelentőséggel bír a szerződésben lefektetettek végrehajtása szempontjából. Ma már én is, de minden dolgozó társam is látja, hogy a kollektív szerződés mily nagy segítségünkre volt abban, hogy egészséges munkahelyen, jobb munkafeltételek között dolgozhatunk. Látják és érzik az üzemi kollektív szerződés jelentőségét és ez megmutatkozik abban is, hogy az értekezleten 32-en tették meg javaslataikat, észrevételeiket. Mindannyian rajta leszünk, hogy a kollektív szerződésben rögzítetteket végrehajtsuk, hiszen az valamennyiünk érdekét szolgálja. Lintner Mária, a Vegypapírgyár dolgozója. „Üzemi Nyelvőrőt adott ki a Hungária-nyomda Sok zavart és nézeteltérést okozott nyomdáinkban az a körülmény, hogy szaktársaink egy része a helyesírás tekintetében egyéni elképzeléseknek adott teret. Ennek a visszásságnak kíván véget vetni a Hungáriai-nyomda jó gyakorlati érzékkel összeállított üzemi útmutatója. A nyelvőr a legfontosabb szedési szabályokat, az orosz nevek és szavak magyar átírásának módját, a közismert írásjeleket és nyelvtani alapelemeket tartalmazza. Az üzemi nyelvőrt rövid, inkább csak jelképes jellegű szótár egészíti ki. Az üzemi pártvezetőség adta ki ezt a hézagpótló útmutatót, melynek bevezető soraiból idézzük a következőket: „Ennek a most megjelenő füzetnek célja, hogy munkáink egyöntetűségét biztosítsa, alátámassza az akadémiai helyesírás érvényességét és megjelölje a használatba kerülő új szavaknak helyes írásmódját. Különösen fontos ez a füzet ma, amikor a minőség megjavítása termelésünk középpontjába került és mi is célul tűztük ki termelvényeink minőségének megjavítását. Csákvári János, a „Betű" levelezője