Typographia, 1969 (101. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
1969. JANUÁR 1. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 20 FILL£B i®i. évfolyam * A NYOMDA, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA 1. SZÁM SZÁMVETÉS ÍRTA: GERLACH FERENC a szakszervezet titkára Befejeztük az 1968. évet, kezdjük az új esztendőt. Mérleget csinálunk, terveket készítünk. Szakszervezetünk tagságának bizalmából központi vezetőségünk viseli gondját a nyomda- és a papíriparnak, a könyv- és lapkiadásnak. Van miről beszélnünk. A december havi központi vezetőségi ülésen beszámoltunk elvégzett munkánk eredményeiről, de a hiányosságokról is. Sokrétű feladatokat kellett végrehajtanunk. Az elmúlt év az új gazdasági mechanizmus beindulásával kezdődött. Végleges adatok nélkül is megállapíthatjuk, hogy az új gazdasági mechanizmus a nyomda- és papíriparban, a könyv- és lapkiadó vállalatoknál kiállta a próbát. Bebizonyosodott: a vállalatok, vezetők képesek nagyobb felelősséget követelő feladatok önálló megoldására. Szakszervezeti bizottságaink és tanácsaink pedig megfelelő partnerként látták el érdekképviseleti feladataikat. Az új gazdasági mechanizmus rendszerének figyelembevételével készültek el a kollektív szerződések. Az elmúlt évben kellő tapasztalatot szereztünk ahhoz, hogy a most már két évre szóló szerződések jobban megfeleljenek a követelményeknek. A párt és XXXVIII. kongresszusunk határozatainak megfelelően az év elején iparágainkban megkezdtük a csökkentett munkaidő bevezetését. Ezt a feladatunkat az év végére 99%-ban teljesítettük. Az elmúlt év feladatainak sikeres teljesítésében nagy szerepe van annak, hogy tagságunk méltóan kapcsolódott be a nagy forradalmi események megünneplésébe, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulójára szervezett szocialista munkaversenybe, melyben az élen jártak az időközben jelentősen megerősödött szocialista brigádok. A szocialista brigádmozgalom ebben az évben ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Az évforduló alkalmat ad arra, hogy felmérjük és értékeljük a megtett utat, és irányt adjunk az elkövetkezendő feladataink végrehajtásához. Ezt várjuk a nyomda- és papíripar brigádvezetőinek értekezletétől, és az ezt követő szocialista brigádok III. országos tanácskozásától. Már készülődik az ország lakossága a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50 éves jubileumának megünneplésére. Büszkék vagyunk, hogy szakszervezetünk tagsága körében jelentős számmal élnek még az 1919-es proletárdiktatúra hősei, részvevői. A nagy jelentőségű esemény méltó megünneplésében komoly munka vár szakszervezetünk tagságára, hiszen az ez alkalomból megjelenő könyvek, lapok, dokumentációs anyagok, egyéb nyomtatványok előállítása a mi feladatunk. Tagságunk bizonyára lelkesedéssel kapcsolódik be az évforduló tiszteletére induló munkaversenybe, hogy a jubileumi kiadványok időben és kiváló minőségben készüljenek el. Központi vezetőségünk december 17-én tartott ülésén értékelte az 1968. év munkásságát. Az elnökség beszámolójából kitűnik, hogy jelentős eredményeink mellett akadnak hiányosságok, sőt törvénysértések is. Ezek közül csupán egy-két kirívó esetet emelünk ki. Kezdjük azzal, hogy a termelékenység alakulása nem kielégítő: elavult technológia és korszerűtlen gépek, helytelen munkaszervezés, munkafegyelmi vétségek, nem kielégítő szakmai felkészültség, az emberrel, géppel, anyaggal való helytelen bánásmód okozza ezt. Sokszor ismételtük, hogy a termelés emelkedését szolgálják az egészséges munkakörülmények, a biztonságos munkahely, a tiszta öltözők, a dolgozókról való minél szélesebb körű gondoskodás. Az új esztendőben szakszervezeti bizottságainkat és aktivistáinkat újraválasztjuk. Sok olyan dolgozónk van, aki a szocializmus ideológiájában és a közösségért végzett munka gyakorlatában fejlődött, akik az új tisztségekre való jelöléseknél számba vehetők. Szakszervezetünk büszkén tekint aktivistáinkra. Akik eddig is méltók voltak a bizalomra, bizonyára választott tagjai lesznek az szb-knek, a szakszervezeti tanácsoknak, vagy közvetlen szószólói munkatársaiknak, mint megválasztott bizalmiak stb. De az elfáradtak helyére friss, új erőket kell választani, aktivizálni kell a fiatalokat, akik többségükben a munkaasztaloknál, a gépeknél már átvették az idősebbektől a stafétabotot. Számarányuknak megfelelően adjunk megbízatásokat női munkatársainknak, mert hiszen ki tudná érdekeiket jobban képviselni, mint ők maguk. -így másik nagy évforduló elé is szeretettel tekintünk. " Május elsején lesz száz esztendeje, hogy először jelent meg lapunk, a Typographia. Mindössze néhány hónap választ el bennünket a jubileumi dátumtól. Most, hogy lapunk első oldalának élére odakerült: .101. évfolyam”, szinte elvonulnak lelki szemeink előtt az ólombetűk milliárdjai, melyek a szolidaritás, az egymás megsegítése, az emberibb élet ügyében, a kizsákmányolás ellen, a szocializmusért vitték harcba a nyomdászokat. Két évtizede a grafikusok és a könyvkötők lapja is a Typographia. És lapja a papíripari dolgozóknak, kiadóknak, újságíróknak is. Meggyőződésünk, hogy lapunk sem áll meg a fejlődés útján, és szakszervezetünk tagsága éppoly szeretettel készül a centenáris ünnepségekre, mint amilyen szeretettel köszöntik lapunk munkatársai tagságunkat az évforduló alkalmából. Együttes összefogással valamennyien szebb életünk kialakításán munkálkodunk, és ehhez kívánunk üzemeink, vállalataink minden dolgozójának erőt, egészséget. Boldog, békés új esztendőt. Az új esztendő alkalmából szakszervezetünk minden tagjának és tisztségviselőjének jó egészséget, eredményes munkát kíván a központi vezetőség és a Typographia szerkesztő bizottsága. A központi vezetőség év végi ülése szakszervezetünknek a XXXVIII. kongresszus óta végzett munkájáról és az 1969. évi feladatokról tárgyalt Szakszervezetünk központi vezetőségének december 17-i ülését Pavlovszky Ferenc, a szakszervezet elnöke nyitotta meg, majd Kimmel Emil főtitkár mondta el az elnökség beszámolóját szakszervezetünknek legutóbbi kongresszusa óta végzett tevékenységéről. A szakszervezet elnökségének beszámolója — Szakszervezetünk másfél esztendővel ezelőtt tartotta XXXVIII. kongresszusát és akkor határozatában jelölte meg a következő négy esztendő fő feladatait. — A jelenlegi időpont lehetővé és szükségessé is teszi, hogy központi vezetőségünk ülésén visszatekintsünk az eltelt másfél esztendőre. Jó dolog, ha vizsgálat tárgyává tesszük az elmúlt időszak munkáját azért, hogy megállapíthassuk: helyes irányba haladunk-e, és milyen eredménynyel valósítjuk meg a kongresszus célkitűzéseit — kezdte beszámolóját a főtitkár. — Miután indokolta e tevékenység vizsgálatának időszerűségét, rátért a határozat végrehajtásának taglalására. — A kongresszus szakszervezetünk egyik legfontosabb feladatát abban látta, hogy aktívan közreműködjünk és részt vegyünk a gazdasági építőmunkában. Határozata ezen pontjának megfogalmazásánál figyelembe vette és hangsúlyozta azt a felelősséget, kötelezettséget, amely szakszervezetünk tagjaira hárul a népgazdaság harmadik ötéves tervének megvalósításában. Az eddigiek igazolták a határozat helyességét. Az eddig eltelt időszak azt is igazolja, hogy a célkitűzések bátrak, jól fejezik ki és jól szolgálják a tagság érdekeit. Megvalósításuk ugyanakkor nagy erőfeszítést, sok munkát igényel. Ezután a megvalósításhoz szükséges feltételekről beszélt. Arról, hogy a kongresszus határozatai a tagság körében ismeretessé váltak. A szakszervezeti bizottságok mind hozzáértőbben végzik a határozatból adódó feladataikat és sikerült egészségesebb munkastílust, munkamódszert kialakítani, melyben mindinkább érvényesül a szakszervezet központjának elvi irányítása. A gazdasági építőmunkában való részvételünkről szólva a kongresszus kimondta, hogy differenciáltabban vegyünk részt az ipari és a vállalati célok kialakításában. — Központi vezetőségünknek, elnökségünknek az a feladata, hogy a közép- és hoszszúlejáratú, azaz öt- és tizenöt éves tervek kialakításában az egyes iparágak szintjén vegyen részt. Az 1969-es esztendőre szóló tervből ismert, hogy az ország ipari termelését a jelenlegihez mérve 6%-kal kell növelni, ezen belül a könnyűiparét 3%-kal, melyben a papíripar 6%-kal, a nyomdaipar 5,4%-kal szerepel. A bérek tervezése . — Ami a bérek tervezését és realizálását illeti, érdemes néhány percet időzni. Országos szinten a reálbérnek átlag 2%-kal kell növekednie. A terv tehát nem azt mondja, hogy 1—2%-kal, hanem azt, hogy 2%-kvl növekedjen. Ennek kihangsúlyozása azért fontos, mert ebben az évben is akadtak olyan gazdasági vezetők, akik a lehetőségeket figyelmen kívül hagyták, és jóval az átlaglehetőségek alatt maradtak. Figyelmen kívül hagyták a dolgozók jogos követelését is. A reálbérek növekedésének 2%-os mértéke nem azt jelenti, hogy a nominálbéreket is csak ennyivel lehet emelni. Ismeretes, hogy ebben az esztendőben a nominálbér növelésének felső határa 4% volt, jövőre ilyen felső határ nem lesz. Ez alkalmat, lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az egyes iparágak között levő aránytalanságokat a részesedési alap terhére enyhíteni tudjuk, természetesen érvényesítve az ide vonatkozó szabályzatokat. A nyereség képzésével kapcsolatban a beszámoló rámutatott arra, hogy egyes vállalatoknál a maximális nyereség kifizetésére törekszenek, de a bérek emelésére nem. Ezt elnökségünk helytelennek tartja, mivel így az év közbeni ösztönzés háttérbe szorult. Tudvalevő, hogy a termék ára az élő- és holtmunkaráfordításból és még más tényezőkből tevődik össze. De számunkra talán most ez a kettő a fontos. Ha az élőmunkával kapcsolatos költségeknek kedvezőbb alakítását nem jobb üzemszervezéssel, műszaki fejlesztéssel, hanem a bérek leszorításával, stagnálásával érik el, akkor ennek hatása nem jelentkezik az áru értékében. A nyereség nagymértékben megnövekszik, aminek egy része így nem is nyereség, hanem a munkások megrövidítése által, a bérből elcsent összeg, amely így hamis képet ad. A beszámoló ezután a bérrel való gazdálkodással foglalkozott és szóvá tette, hogy — tisztelet a kivételnek — eltorzítva, illetve nem alkalmazzák a szocialista bérezés elveit. Van gazdasági vezető, aki egyértelműen kimondta, hogy csak a bér mozgó részét hajlandó növelni. Olyan iparágban, mint például a nyomdaipar, ahol sem műszaki, sem tudományos normával nem dolgoznak, nem biztos, hogy a bér mozgó részének ilyen mértékű növelése helyesen fejezi ki a teljesítmény díjazását, beleértve ennek minden összetevőjét, a minőséggel együtt. A központi vezetőségnek az az álláspontja, hogy a szocialista bérezési elveket differenciáltan az alap- és mozgóbérben egyaránt kell alkalmazni Egyben helyeselte, ha a bérfejlesztés mértékét kollektív szerződésben rögzítik, mert akkor a dolgozók mindent elkövetnek a szükséges feltételek létrehozására. A bérbiztonsággal kapcsolatban megállapította, hogy ez nagyon fontos ösztönző a termelés növekedésében. A központi vezetőség állást foglalt amellett, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket maximálisan kihasználva, arra törekedjék minden szakszervezeti bizottság — és arra kér minden igazgatót —, hogy a kormány 1969. évi népgazdasági terv előirányzatának megfelelően a reálbér 2%-os növekedése biztosított legyen. A termelés segítése a szocialista munkaverseny szervezésében a szükséges intézkedéseket a vállalati kollektívákkal úgy kell ismertetni, hogy a dolgozók lássák saját üzemük, műhelyük szerepét, feladatait. A termelési tanácskozások és az üzemi demokrácia egyéb fórumai különösen fontos szerepet töltöttek be a munkaidő-csökkentés bevezetését előkészítő időszakban, amikor a dolgozók előzetes véleményét kérték a kieső munkaidő termelésének pótlására és egyéb fontos feladat megoldására. A termelési tanácskozások szerepe növekedett a munkaverseny-mozgalom szervezésében, az 50 éves jubileumi évfordulók alkalmával, és jelenleg már a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójának tiszteletére történnek a felajánlások. Ezt követően a beszámoló a szocialista brigádmozgalom eredményeivel foglalkozott. A 21 aranykoszorús szocialista brigádvezetővel folytatott beszélgetés, a Gutenberg Művelődési Otthon rendezésében szervezett közös kirándulások, kultúrprogramok sikeréről tett említést. A szocialista brigádvezetők országos tanácskozása — A közeljövőben kerül sor a szocialista brigádvezetők országos tanácskozására, melyet megelőznek az iparági, és így a mi területünkön működő szocialista brigádvezetők tanácskozása is. — Nagy öröm számunkra, hogy ezzel egyidőben lehetőségünk van a szocialista brigádvezetőket kitüntetésre felterjeszteni: egy Munka Érdemrend arany fokozatának, egy Munka Érdemrend ezüst fokozatának, két Munka Ér(Folytatás a 2. oldalon) Ezután a termelési tanácskozások szerepére tért át a főtitkár azzal, hogy jelentőségüket tovább kell növelni. A munka eredményessége érdekében Mit terveznek vállalataink az 1969. évre ? Tovább fejlesztjük üzemeinket, munkánkat, a béreket és a szociális létesítményeket A könnyűipar termelési terve 1969. évben 3 százalékkal emelkedik. Ezen belül a nyomdaipar 5,4 százalékkal, a papíripar 6 százalékkal kell, hogy többet termeljen az előző évinél. A két iparág feladatainak végrehajtására az üzemek, vállalatok terveket készítettek, melyekkel kapcsolatban kérdéseket tettünk fel. Ily módon bepillantást szereztünk fővárosi és vidéki nyomdák, papíripari üzemek és könyvkiadó vállalatok 1969. évi célkitűzéseibe. Erről számolunk be olvasóinknak. Athenaeum Nyomda Papíripari Vállalat Szlávik András (közgazdasági oszt. vezető): — Az elmúlt években jelentősen fejlesztettük a béreket. Még nincs döntés arról, hogyan oldjuk meg a bérek fejlesztését az új esztendőben, de számításokat már végeztünk. Az új kollektív szerződésbe 2 százalékos bérfejlesztést terveztünk. A két százalék körülbelül három napi nyereség összegének felel meg. A vállalat vezetősége arra törekszik, hogy polarizálja a béreket, hogy a legjobbak keressenek többet, még az azonos munkaterületen is, vonatkoztatva a segédmunkásokra is. Ez bérpolitikánk alapja. A végzett munka szerint érezhető különbségnek kell lenni a dolgozók között, tehát nem 40—50 forint, hanem esetleg 3 400 forint. Természetesen a fiatalokra is gondolunk, és példák vannak arra, hogy a felszabadulásuk után eltelt idő alatt mindazoknak, akik jól dolgoztak, emelkedett a bérük. Becsicska Sándor elvtárssal, a vállalat szakszervezeti tanácsának titkárával Csepelen beszélgettünk. Elmondotta, hogy a nagyvállalat 1968-ban is, 1969-ben is 10—10 millió forintot fordított, illetve fordít a fejlesztési alapból szociális beruházásokra, szociális létesítményekre. (Sajnos, az 1968-as összegből különböző nehézségek miatt — anyag- és építőipari kapacitáshiány —, csak 2 millió forint realizálódott.) A vállalat szakszervezeti tanácsa az 1969. évi 10 millió forint sorsa fölött december 5-i ülésén határozott, mégpedig úgy, hogy 7,5 millió forintot felosztott az egyes gyáregységek között, a többit tartalékolta. A tervek szerint az egyes gyáregységek a pénzből többek között öltözők, fürdők, üdülők bővítését, építését valósítják meg. Nézzünk közülük egyet-kettőt mutatóba: Csepeli Papírgyár: 1,6 millió forintot fordít új öltöző, fürdő létesítésére, 600 ezer forintot pedig a szabadi-sóstói üdülő fejlesztésére. Fűzfői Papírgyár: 2,9 millió forintba kerül az új öltöző és fürdő terveinek elkészíttetése és a kivitelezés, 200 ezer forintba kerül a gyár lakótelepén a szennyvízcsatorna megépítése. Szentendrei Papírgyár: 400 ezer forintból megoldja az új ebédlő, higiénikus mellékhelyiségek építését, valamint a tanácsterem fűtését. Budafoki Papírgyár: 243 ezer forintból a Velencei tónál hétvégi pihenőt, horgásztanyát hoznak létre. A többi gyáregységek is körülbelül 100—100 ezer forintos nagyságrendben részesültek a fejlesztési alapból szociális beruházásokra. A tartalékolt forintkeret felhasználása a további tervek elkészítésétől és a kapacitás biztosításától függ. Kossuth Nyomda Takács Gyula tervosztályvezető szerint célkitűzésük, hogy a termékek eddig is közismerten jó minőségét tovább javítják, öregbítve a Kossuth Nyomda hírnevét, és meggyorsítsák egy-egy termék átfutási idejét. E célokat szem előtt tartva, készítették el az 1969—70-es beruházási és fej(Folytatás a 3. oldalon)