Typographia, 1987 (119. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

1987. JANUÁR TYPOGRAPHIA Újítási börze és szakmai nap Növeli az újítómozgalom je­lentőségét az a körülmény, hogy ma, amikor a fejlődés erőforrásai megcsappantak, a műszaki fejlesztés — jórészt be­ruházások nélkül is mobilizál­ható — belső erőforrása, tarta­léka. Szakszervezetünk az újító­mozgalom szélesítésében min­dig kezdeményező szerepet vállalt. Az utóbbi évek követ­kezetes munkájának eredmé­nyeként élénkülés tapasztalható az újítási tevékenységben. Az idén a debreceni Alföldi Nyomda vállalta a III. nyom­daipari újítási börze és szakmai nap rendezését. Az egész nyomdaipart megmozgató ren­dezvényre november 27-én ke­rült sor. A délelőtti tanácsko­zás idejére az Alföldi Nyomda vezetői kibérelték az Akadé­mia debreceni előadótermét, hogy méltó körülmények kö­zött fogadhassák a mintegy 120 résztvevőt. Lux János, szakszervezetünk főtitkára üdvözölte a megje­lent újítókat, gazdasági és tár­sadalmi vezetőket, az újítások­kal foglalkozó szakembereket. Kiemelte, hogy a házigazda Al­földi Nyomda mindig komoly mértékben vette ki a részét az újítómozgalom szervezéséből, segítéséből. Külön öröm — mondta —, hogy ez a rendez­vény kapcsolódik az Alföldi Nyomda fennállásának 425. évfordulójához. Az újítási bör­zének még nincs nagy hagyo­mánya, de a folyamatot erősíte­ni kívánjuk. Reméljük, sokan profitálnak az itt bemutatott újításokból. Ezután Balogh Ádám, az Ipari Minisztérium főtanácsosa a nyomdaipari műszaki fejlesz­tés időszerű feladatait elemez­te és foglalta össze. Fontosnak ítélte a szakképzés minőségi ol­dalát, hiszen a legmodernebb technika sem ér semmit a meg­felelő szakmai tudás nélkül. Ugyanakkor szervezési kérdé­sek is felvetődnek, ezek is meg­oldásra várnak. A fejlett techni­ka csak közös, jól szervezett munkával lesz gazdaságos (szerkesztőség, kiadó, nyom­­da!).A műszaki fejlesztés igen fontos a vállalat érdekében, ám nem szabad megfeledkezni arról, hogy a fejlesztést ágazati szemmel is vizsgáljuk. Befeje­zésül néhány adattal szemlél­tette a nyomdaipar újítási eredményeit. Az Alföldi Nyomda részéről Libor Jenő, a nyomda műszaki igazgatója kért szót. Ismeretet­te a nyomda műszaki fejlődé­sét, az újítómozgalom szerve­zésében elért eredményeket. Jelentős újításokról szólt, és ki­emelte, hogy náluk az újítási díjak átlaga 7760 forint. Bár ez az összeg magasabb az iparági átlagnál, mégsem elégedettek. Elsősorban azért, mert vannak területek, ahol évek óta nincs je­lentős újítási tevékenység. Az okokat igyekszünk feltárni és megszüntetni. Wappler Tibor (Szikra Lap­nyomda) egy jelentős ésszerű­sítésük, a tirisztoros mérőkészü­lék ismertetése után az újítási mozgalommal kapcsolatos ész­revételeit, javaslatait mondta el. Fontos, hogy nagyobb saj­tót, nyilvánosságot kapjanak az újítók és az eredményeik. Célszerű lenne bemutatni egy­­egy jelentősebb újítást, mint fo­lyamatot. Azonkívül bővíteni kellene az újítások megvalósí­tásában érdekeltek körét! Mogyorósi András (Pécsi Szikra Nyomda) észrevételez­te, hogy eléggé szűk az újítók köre. Egyik megoldásként azt javasolta: készüljön általános nyomdaipari újítási feladat­terv, mondta, náluk minden évben elkészítik a vállalat újítási fel­adattervét, és ez eredményesnek bizonyul. A mozgalom gyenge pontjának tartja, hogy az újítá­sok főleg műszaki körűek, nem a technológia javítását céloz­zák. Előbbre kell lépni, be kell kapcsolni a szellemi dolgozó­kat (pl.: szoftveres újítások). Horváth Csaba (Alföldi Nyomda) több lényeges újítást ismertetett diavetítéssel „fűsze­rezve”. Kiemelte, hogy az Al­földi Nyomda vezetése mesz­­szemenően támogatja az újító kedvet. Ugyanakkor neki mint üzemmérnöknek sokszor gon­dot okoz, hogy az általa megal­kotott és kivitelezett új műsza­ki megoldás újítás vagy mun­kaköri kötelesség-e? Kelényi Ákos (a Nyomdaipari Egyesülés elnökhelyettese) a mozgalom szempontjából fon­tosnak ítélte a vezetés színvo­nalát. A továbblépés érdeké­ben lényeges az a rendelet, hogy 1987. január 1-jétől az újítási díjat a vállalatok költ­ségként számolhatják el! Az egyesülés műszaki bizottsága fölajánlotta, hogy az átadásra alkalmas újításokat küldjék be, ők összesítik és megküldik va­lamennyi nyomdának. Ezt a le­hetőséget a múlt évben mind­össze három nyomda vette igénybe! A tanácskozás végén Szabó Lajos elnök foglalta össze az észrevételeket és javaslatokat. A zárszó után a résztvevőket különbusz szállította át az Al­földi Nyomdába a kiállítás megtekintésére. A kiállítás mind tartalmilag, mind kivitelezésében magas szintű volt. A börzére beérke­zett 6­7 újítás válogatott anyaga tükrözte az újítási tevékenység széles körét, jelenlegi szintjén. Ki kell emelni a szervezőket és rendezőket, közülük is a Szo­juz—Apollo szocialista brigád tagjait. A debreceni kiállítás és ta­pasztalatcsere is azt igazolta, hogy szükség van a börzére, ar­ra, hogy a jövőben is fórumot kapjanak az újítók, az újítással Bársony András (Atheneum foglalkozó szakemberek, Mert Nyomda) a nyomda szb-titka- feladat bőven van. Ezek meg­­ra ismeretette az újítási tévé­ oldása közös munkával, együtt­kenységet, számszerű eredmén gondolkodással lehetséges,­nyekkel alátámasztva. El­­gruber miklós Lux János főtitkár üdvözli az újítási börze és szakmai nap résztvevőit, mellette (balról jobbra) Szabó Lajos vj-elnök, Balogh Ádám, az Ipari Minisztérium főtanácsosa és Libor Jenő Szakmai megbeszélés a bemutatón Tisztelettel gondolok Schneider Jenőre Nagy örömmel és érdeklődéssel olvastam a Typographia decemberi számában „A tiszta ti­pográfia fénye” című cikket, amelyben Schneider Jenő munkásságáról emlékeztek meg. A cikkben írtak valódiságát magam is ta­núsíthatom. Munkakönyvem egyik bejegyzése szerint ugyanis 1942. szeptember elsejétől október 31-ig a Codex Könyvnyomdai Műintézetben dolgoztam. Ott, ahol Schneider Jenő művezető volt. Ma is emlékszem arra, hogy környezeté­ben mindig rend és tisztaság volt, szinte sugár­zott a nyomdászat iránti szeretete. Nemcsak a szakmának volt szerelmese a magasan képzett tipográfus, emberségből is kitűnőre vizsgázott. Amikor a Codex Könyvnyomdai Műintézet­ben dolgoztam, már alig volt munkánk, meg­rendelésünk, mégsem bocsátott el. Tanítgatott, amíg tudott, ott-tartott... Ma is szeretettel és tisztelettel gondolok Schneider Jenőre, szinte hallom nyugodt, okos megjegyzéseit. Amikor mindez történt, én kisnyomdában tanult, 28 éves kéziszedő voltam, aki igyekezett elsajátí­tani mindent, ami a szakma magasabb szintű műveléséhez szükséges volt. HEITTER IMRE Félidejénél a felújítás Félidejénél tart a Kossuth Könyvkiadó Steindl utca 6. alatti székházának felújítása. A munka első szakasza lezá­rult, a felújított székház felét decemberben adták át az épí­tők. (Az épület másik felével a tervek szerint 1987 decemberé­re készülnek el.) Ahhoz, hogy az épület felé­nek renoválásához hozzákezd­hessenek az építők, előbb ki kellett üríteni. A kiadói főosz­tály és a könyvtár az Ajtósi Dü­rer soron, a Politikai Főiskola kollégiumában kapott átmene­ti helyet. Ők akkor költöznek vissza, ha befejeződik a szék­ház teljes rekonstrukciója. Akik az épületben maradtak, azok sok megpróbáltatáson mentek keresztül eddig is. Akik most költöztek át a régi szárnyból a felújítottba, azokra majd újabb költözés kényel­metlensége vár, hiszen nem végleges helyüket foglalták el. De addig is modernizált, szép, tiszta munkahelyen dolgozhat­nak. A kiadó munkája nem szen­vedte meg a felújítással járó ál­lapotokat, amit bizonyít, hogy 1986-ban 158 művet 5,4 millió példányban jelentetett meg a Kossuth. Eszperantista nyomdászok figyelmébe Az eszperantó nyelv első se­gítőiként a nyomdászok sokat tettek fejlődéséért, elterjeszté­séért és népszerűsítéséért. Ké­rem azokat a nyomdászokat, akik beszélik a nyelvet és ké­szek közös munkában részt ven­ni (pl. nyomdászszótár elkészí­tése, találkozók szervezése kül­földi nyomdászokkal, nyom­dák látogatásának megszerve­zése, részvétel eszperantó nyel­ven megjelenő újság szerkesz­tésében), azok írjanak az aláb­bi címre: Bacsa Vilmos gép­mester, 5700 Gyula, Pf. 96. SZOT-ösztöndíjasok kiállítása A SZOT képző- és iparművé­szeti ösztöndíja 1982. július el­seje óta évente 10-12 alkotó számára biztosít támogatást ér­tékes műalkotások — festmé­nyek, szobrok, grafikák, fotók, használati tárgyak — létreho­zására. Az ösztöndíjjal a SZOT olyan műalkotások létrejöttét kívánja elősegíteni, amelyek — igényes művészi megjelení­tésben — híven tükrözik nap­jaink társadalmi, gazdasági és politikai törekvéseit. Hogy ez mennyire sikerült, arról ad képet az a kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Galé­riában látható. A SZOT-ösztöndíjasok eddi­gi három kiállítását a fővárosi érdeklődők mellett Nyíregyhá­za, Tatabánya, Győr, Kecske­mét művészbarátai is megte­kintették. A mostani, kollektív bemu­tatón ki-ki azzal jelentkezik, ami mintegy természetes fejlő­désébe illeszkedik. A tárlat egésze mégis egyfajta többletet ad, amely talán az általánosság szintjén is megmutatja azt, ami ebben a negyvenöt, egymástól elütő teljesítményben mégis közös — a dolgozó ember szol­gálatának szándékát.­ ­ Kiigazításra várva A Borsodi Nyomdában 1986. december 1-jén megalakult a vállalati tanács. Az ülésen egy­hangúlag bizalmat szavaztak az igazgatónak, Wirth Lajos­nak, ezzel öt évre megerősítet­ték funkciójában. A gazdaság irányítási, szervezeti rendszeré­nek fejlesztése, az új vállalat­­vezetési formára való áttérés a területünkön lévő vállalatok­nál ezzel befejeződött. A vállalati önnállóság ki­bontakozása, a tulajdonosi jo­gok döntő többségének vállalati hatáskörbe kerülése, a szabá­lyozás kategóriáinak, valamint az igazgatók jogállásának vál­tozása, a párhuzamosság ve­szélye egyaránt indokolja a munkahelyi demokrácia intéz­ményrendszerének korszerűsíté­sét, mégpedig úgy, hogy a munkahelyi demokratikus jogok —­s a szakszervezetek szerepe — ne csökkenjenek. Az 1049-es MT--SZOT El­nökségi határozat a gyakorlat­ban bevált. Keret jellegénél fogva valamennyi vállalatunk­nál alkalmazható, a kapcsola­tokat, a jog- és hatáskör érvé­nyesülését megfelelően szol­gálja. Ugyanakkor — mivel az egyszemélyi vezetés elvére épül —, nem tükrözi a testületi, kollektív vezetés esetén a mun­kahelyi demokrácia gyakorlá­sát. A vállalati tanácsot és a kül­döttgyűlést a szakszervezeti joggyakorlás szempontjából lé­nyegében azonos formaként le­het kezelni. E vállalatvezetési formáknál a demokratikus, il­letve szakszervezeti jogok vál­tozatlan érvényesülésének nincs akadálya. Más a helyzet a közgyűlés irányításával működő vállala­toknál. Az ilyen helyeken a vállalattal munkaviszonyban álló minden dolgozó tulajdo­nosi jogosultságát közvetlenül gyakorolja. Az ilyen vállalatok­nál — a résztvevők azonossága miatt —, formálissá, párhuza­mossá válik az összevont szak­­szervezeti taggyűlés munkahe­lyi demokratikus fórumként va­ló működtetése. Indokolt az összevont szakszervezeti tag­gyűlés e feladatának megszün­tetése és a szakszervezeti bi­zottság szerepének erősítése. Eddig két variáció alakult ki a gyakorlatban. Az első: a munkahelyi demokratikus jo­gosítványokat — a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdések­ben is — az előkészítés szaka­szában a szakszervezeti bizott­ság teljes egészében gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy a vállalat igazgatója csak a szakszerveze­ti bizottság joggyakorlása után terjeszthet javaslatot a közgyű­lés elé, a döntést a közgyűlés mondja ki. A másik variáció szerint a közgyűlés hatáskörébe tartozó valamennyi kérdésben a szak­­szervezeti bizottságnak vélemé­nyezési joga van. Ezt a véle­ményt a szakszervezeti bizott­ság mindenkor külön fel kell hogy tüntesse. Ebben a válto­zatban is a döntés a közgyűlé­sé. Ezért vannak olyan néze­tek, hogy a közgyűléssel műkö­dő vállalatoknál feleslegessé válik a szakszervezet. Vélemé­nyünk szerint nem erről van szó, ezeknél a formáknál a szakszervezeti bizottság erősíté­sét kell megcéloznunk. A vállalat új vezető testüle­teinek belépésével a szakszer­vezet jogosítványai nem csök­kennek, viszont új jogosítvá­nyok kell, hogy megjelenjenek. Elképzeléseink szerint vélemé­nyezési jog adása szükséges azokban a kérdésekben, ame­lyeket az új testületek tárgyal­nak, illetve amelyek az új tes­tületek döntési jogkörébe tar­toznak, de a szakszervezet ed­dig ezeket nem véleményezte, így: a vállalat beruházásai­ra, hitelfelvételeire, szervezeti átadására, átvételére vonatko­zó döntéskor; a vállalat szerve­zeti egysége önálló vállalattá alakulásának vagy, leányválla­lat létesítésének az esetén; a vállalat általános vezetésének átruházása, más vállalatvezeté­si formára való áttérése miatt; a vállalat szétválásának, illetve más vállalattal való egyesülése esetén; felszámolási eljárás ké­rése alkalmával. Véleményünk szerint az is megfontolandó, hogy a mun­kaerő foglalkoztatására vonat­kozó jelentős döntések, vala­mint a vállalat által felhasznál­ható jövedelem elosztása elvei­nek meghatározása is egyetér­tési jogkörbe kerüljön. A munkaerő foglalkoztatá­sára vonatkozó kérdésben az egyetértési jog gyakorlása mel­lett szól annak jelentősége, va­lamint, hogy a látszatát is elke­rüljük annak, a szakszervezet a népszerűtlen döntések felelős­ségétől szabadulni akar. Előtér­be kerül a munkaerő-átcso­portosítás, illetve létszámcsök­kentés. Ez ellen szól viszont, hogy az ilyen típusú döntések többségét a szabályozók, illetve a gazdasági folyamatok ki fog­ják kényszeríteni, ezt a szak­­szervezetnek is tudomásul kell venni. A vétójog gyakorlásával viszont a dolgozók szempont­jából hátrányos és indokolat­lan döntések megakadályozha­tók. Az 1049-es MT—SZOT El­nökségi határozat szerint a szakszervezetnek kifogásolási (vétó-) joga van. Ezt — véle­ményünk szerint — ki kell ter­jeszteni a vállalat új vezető tes­tületeinek döntéseire is. Egyér­telművé kell tenni, hogy pl. a közgyűlés által hozott gazdasá­gi döntésekkel szemben is szükséges a munkavállalói érde­kek képviselete. Ezért szüksé­ges, hogy adott esetben a köz­gyűlés döntésére is vonatkoz­zon a szakszervezeti kifogás, il­letve vétó. Ezeknek elbírálásá­ra indokolt az érdekegyeztetés intézményrendszerének létreho­zása. A szakszervezet részéről ez biztosított, szükséges az ál­lami oldal kialakítása is. Az igazgató megválasztásá­val vagy felmentésével kapcso­latban a jogszabály véleménye­zési jogot ír elő. Ezt továbbra is érvényesíteni kell, függetlenül attól, hogy kinevezett vagy vá­lasztott igazgatóról van szó. Véleményünk szerint az igaz­gató munkájának éves vélemé­nyezését is változatlanul kell hagyni. Az igazgató — mint munkavállaló — érdekképvise­letét továbbra is a szakszerve­zetnek kell ellátnia. Az igazgató feletti munkáltatói jogok gya­korlásában (bérezés, juttatások stb.) a szakszervezeti szervek­nek egyetértési jogot kell bizto­sítani. Ez csak olyan kérdések­re vonatkozzon, amelyekre a bizalmi jogköre jelenleg is kiter­jed. Központi vezetőségünk vé­leménye alapján ezt az egyetér­tést titkárságunk gyakorolhat­ná, az alapszervezeti bizottsá­gok véleménye alapján. Mivel az 1049-es MTA SZOT együttes határozat a gyakorlatban jól bevált, nem új határozat megalkotására van szükség, hanem az új hely­zetnek megfelelő kiigazításra. Ebben azonban lépni kell és minél előbb, hogy a vállalati szakszervezeti bizottságaink megfelelően tudjanak élni jog- és hatáskörükkel. RÉT PÉTERNÉ

Next