Typographia, 1987 (119. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
1987. JANUÁR TYPOGRAPHIA Újítási börze és szakmai nap Növeli az újítómozgalom jelentőségét az a körülmény, hogy ma, amikor a fejlődés erőforrásai megcsappantak, a műszaki fejlesztés — jórészt beruházások nélkül is mobilizálható — belső erőforrása, tartaléka. Szakszervezetünk az újítómozgalom szélesítésében mindig kezdeményező szerepet vállalt. Az utóbbi évek következetes munkájának eredményeként élénkülés tapasztalható az újítási tevékenységben. Az idén a debreceni Alföldi Nyomda vállalta a III. nyomdaipari újítási börze és szakmai nap rendezését. Az egész nyomdaipart megmozgató rendezvényre november 27-én került sor. A délelőtti tanácskozás idejére az Alföldi Nyomda vezetői kibérelték az Akadémia debreceni előadótermét, hogy méltó körülmények között fogadhassák a mintegy 120 résztvevőt. Lux János, szakszervezetünk főtitkára üdvözölte a megjelent újítókat, gazdasági és társadalmi vezetőket, az újításokkal foglalkozó szakembereket. Kiemelte, hogy a házigazda Alföldi Nyomda mindig komoly mértékben vette ki a részét az újítómozgalom szervezéséből, segítéséből. Külön öröm — mondta —, hogy ez a rendezvény kapcsolódik az Alföldi Nyomda fennállásának 425. évfordulójához. Az újítási börzének még nincs nagy hagyománya, de a folyamatot erősíteni kívánjuk. Reméljük, sokan profitálnak az itt bemutatott újításokból. Ezután Balogh Ádám, az Ipari Minisztérium főtanácsosa a nyomdaipari műszaki fejlesztés időszerű feladatait elemezte és foglalta össze. Fontosnak ítélte a szakképzés minőségi oldalát, hiszen a legmodernebb technika sem ér semmit a megfelelő szakmai tudás nélkül. Ugyanakkor szervezési kérdések is felvetődnek, ezek is megoldásra várnak. A fejlett technika csak közös, jól szervezett munkával lesz gazdaságos (szerkesztőség, kiadó, nyomda!).A műszaki fejlesztés igen fontos a vállalat érdekében, ám nem szabad megfeledkezni arról, hogy a fejlesztést ágazati szemmel is vizsgáljuk. Befejezésül néhány adattal szemléltette a nyomdaipar újítási eredményeit. Az Alföldi Nyomda részéről Libor Jenő, a nyomda műszaki igazgatója kért szót. Ismeretette a nyomda műszaki fejlődését, az újítómozgalom szervezésében elért eredményeket. Jelentős újításokról szólt, és kiemelte, hogy náluk az újítási díjak átlaga 7760 forint. Bár ez az összeg magasabb az iparági átlagnál, mégsem elégedettek. Elsősorban azért, mert vannak területek, ahol évek óta nincs jelentős újítási tevékenység. Az okokat igyekszünk feltárni és megszüntetni. Wappler Tibor (Szikra Lapnyomda) egy jelentős ésszerűsítésük, a tirisztoros mérőkészülék ismertetése után az újítási mozgalommal kapcsolatos észrevételeit, javaslatait mondta el. Fontos, hogy nagyobb sajtót, nyilvánosságot kapjanak az újítók és az eredményeik. Célszerű lenne bemutatni egyegy jelentősebb újítást, mint folyamatot. Azonkívül bővíteni kellene az újítások megvalósításában érdekeltek körét! Mogyorósi András (Pécsi Szikra Nyomda) észrevételezte, hogy eléggé szűk az újítók köre. Egyik megoldásként azt javasolta: készüljön általános nyomdaipari újítási feladatterv, mondta, náluk minden évben elkészítik a vállalat újítási feladattervét, és ez eredményesnek bizonyul. A mozgalom gyenge pontjának tartja, hogy az újítások főleg műszaki körűek, nem a technológia javítását célozzák. Előbbre kell lépni, be kell kapcsolni a szellemi dolgozókat (pl.: szoftveres újítások). Horváth Csaba (Alföldi Nyomda) több lényeges újítást ismertetett diavetítéssel „fűszerezve”. Kiemelte, hogy az Alföldi Nyomda vezetése meszszemenően támogatja az újító kedvet. Ugyanakkor neki mint üzemmérnöknek sokszor gondot okoz, hogy az általa megalkotott és kivitelezett új műszaki megoldás újítás vagy munkaköri kötelesség-e? Kelényi Ákos (a Nyomdaipari Egyesülés elnökhelyettese) a mozgalom szempontjából fontosnak ítélte a vezetés színvonalát. A továbblépés érdekében lényeges az a rendelet, hogy 1987. január 1-jétől az újítási díjat a vállalatok költségként számolhatják el! Az egyesülés műszaki bizottsága fölajánlotta, hogy az átadásra alkalmas újításokat küldjék be, ők összesítik és megküldik valamennyi nyomdának. Ezt a lehetőséget a múlt évben mindössze három nyomda vette igénybe! A tanácskozás végén Szabó Lajos elnök foglalta össze az észrevételeket és javaslatokat. A zárszó után a résztvevőket különbusz szállította át az Alföldi Nyomdába a kiállítás megtekintésére. A kiállítás mind tartalmilag, mind kivitelezésében magas szintű volt. A börzére beérkezett 67 újítás válogatott anyaga tükrözte az újítási tevékenység széles körét, jelenlegi szintjén. Ki kell emelni a szervezőket és rendezőket, közülük is a Szojuz—Apollo szocialista brigád tagjait. A debreceni kiállítás és tapasztalatcsere is azt igazolta, hogy szükség van a börzére, arra, hogy a jövőben is fórumot kapjanak az újítók, az újítással Bársony András (Atheneum foglalkozó szakemberek, Mert Nyomda) a nyomda szb-titka- feladat bőven van. Ezek megra ismeretette az újítási tévé oldása közös munkával, együttkenységet, számszerű eredmén gondolkodással lehetséges,nyekkel alátámasztva. Elgruber miklós Lux János főtitkár üdvözli az újítási börze és szakmai nap résztvevőit, mellette (balról jobbra) Szabó Lajos vj-elnök, Balogh Ádám, az Ipari Minisztérium főtanácsosa és Libor Jenő Szakmai megbeszélés a bemutatón Tisztelettel gondolok Schneider Jenőre Nagy örömmel és érdeklődéssel olvastam a Typographia decemberi számában „A tiszta tipográfia fénye” című cikket, amelyben Schneider Jenő munkásságáról emlékeztek meg. A cikkben írtak valódiságát magam is tanúsíthatom. Munkakönyvem egyik bejegyzése szerint ugyanis 1942. szeptember elsejétől október 31-ig a Codex Könyvnyomdai Műintézetben dolgoztam. Ott, ahol Schneider Jenő művezető volt. Ma is emlékszem arra, hogy környezetében mindig rend és tisztaság volt, szinte sugárzott a nyomdászat iránti szeretete. Nemcsak a szakmának volt szerelmese a magasan képzett tipográfus, emberségből is kitűnőre vizsgázott. Amikor a Codex Könyvnyomdai Műintézetben dolgoztam, már alig volt munkánk, megrendelésünk, mégsem bocsátott el. Tanítgatott, amíg tudott, ott-tartott... Ma is szeretettel és tisztelettel gondolok Schneider Jenőre, szinte hallom nyugodt, okos megjegyzéseit. Amikor mindez történt, én kisnyomdában tanult, 28 éves kéziszedő voltam, aki igyekezett elsajátítani mindent, ami a szakma magasabb szintű műveléséhez szükséges volt. HEITTER IMRE Félidejénél a felújítás Félidejénél tart a Kossuth Könyvkiadó Steindl utca 6. alatti székházának felújítása. A munka első szakasza lezárult, a felújított székház felét decemberben adták át az építők. (Az épület másik felével a tervek szerint 1987 decemberére készülnek el.) Ahhoz, hogy az épület felének renoválásához hozzákezdhessenek az építők, előbb ki kellett üríteni. A kiadói főosztály és a könyvtár az Ajtósi Dürer soron, a Politikai Főiskola kollégiumában kapott átmeneti helyet. Ők akkor költöznek vissza, ha befejeződik a székház teljes rekonstrukciója. Akik az épületben maradtak, azok sok megpróbáltatáson mentek keresztül eddig is. Akik most költöztek át a régi szárnyból a felújítottba, azokra majd újabb költözés kényelmetlensége vár, hiszen nem végleges helyüket foglalták el. De addig is modernizált, szép, tiszta munkahelyen dolgozhatnak. A kiadó munkája nem szenvedte meg a felújítással járó állapotokat, amit bizonyít, hogy 1986-ban 158 művet 5,4 millió példányban jelentetett meg a Kossuth. Eszperantista nyomdászok figyelmébe Az eszperantó nyelv első segítőiként a nyomdászok sokat tettek fejlődéséért, elterjesztéséért és népszerűsítéséért. Kérem azokat a nyomdászokat, akik beszélik a nyelvet és készek közös munkában részt venni (pl. nyomdászszótár elkészítése, találkozók szervezése külföldi nyomdászokkal, nyomdák látogatásának megszervezése, részvétel eszperantó nyelven megjelenő újság szerkesztésében), azok írjanak az alábbi címre: Bacsa Vilmos gépmester, 5700 Gyula, Pf. 96. SZOT-ösztöndíjasok kiállítása A SZOT képző- és iparművészeti ösztöndíja 1982. július elseje óta évente 10-12 alkotó számára biztosít támogatást értékes műalkotások — festmények, szobrok, grafikák, fotók, használati tárgyak — létrehozására. Az ösztöndíjjal a SZOT olyan műalkotások létrejöttét kívánja elősegíteni, amelyek — igényes művészi megjelenítésben — híven tükrözik napjaink társadalmi, gazdasági és politikai törekvéseit. Hogy ez mennyire sikerült, arról ad képet az a kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Galériában látható. A SZOT-ösztöndíjasok eddigi három kiállítását a fővárosi érdeklődők mellett Nyíregyháza, Tatabánya, Győr, Kecskemét művészbarátai is megtekintették. A mostani, kollektív bemutatón ki-ki azzal jelentkezik, ami mintegy természetes fejlődésébe illeszkedik. A tárlat egésze mégis egyfajta többletet ad, amely talán az általánosság szintjén is megmutatja azt, ami ebben a negyvenöt, egymástól elütő teljesítményben mégis közös — a dolgozó ember szolgálatának szándékát. Kiigazításra várva A Borsodi Nyomdában 1986. december 1-jén megalakult a vállalati tanács. Az ülésen egyhangúlag bizalmat szavaztak az igazgatónak, Wirth Lajosnak, ezzel öt évre megerősítették funkciójában. A gazdaság irányítási, szervezeti rendszerének fejlesztése, az új vállalatvezetési formára való áttérés a területünkön lévő vállalatoknál ezzel befejeződött. A vállalati önnállóság kibontakozása, a tulajdonosi jogok döntő többségének vállalati hatáskörbe kerülése, a szabályozás kategóriáinak, valamint az igazgatók jogállásának változása, a párhuzamosság veszélye egyaránt indokolja a munkahelyi demokrácia intézményrendszerének korszerűsítését, mégpedig úgy, hogy a munkahelyi demokratikus jogok —s a szakszervezetek szerepe — ne csökkenjenek. Az 1049-es MT--SZOT Elnökségi határozat a gyakorlatban bevált. Keret jellegénél fogva valamennyi vállalatunknál alkalmazható, a kapcsolatokat, a jog- és hatáskör érvényesülését megfelelően szolgálja. Ugyanakkor — mivel az egyszemélyi vezetés elvére épül —, nem tükrözi a testületi, kollektív vezetés esetén a munkahelyi demokrácia gyakorlását. A vállalati tanácsot és a küldöttgyűlést a szakszervezeti joggyakorlás szempontjából lényegében azonos formaként lehet kezelni. E vállalatvezetési formáknál a demokratikus, illetve szakszervezeti jogok változatlan érvényesülésének nincs akadálya. Más a helyzet a közgyűlés irányításával működő vállalatoknál. Az ilyen helyeken a vállalattal munkaviszonyban álló minden dolgozó tulajdonosi jogosultságát közvetlenül gyakorolja. Az ilyen vállalatoknál — a résztvevők azonossága miatt —, formálissá, párhuzamossá válik az összevont szakszervezeti taggyűlés munkahelyi demokratikus fórumként való működtetése. Indokolt az összevont szakszervezeti taggyűlés e feladatának megszüntetése és a szakszervezeti bizottság szerepének erősítése. Eddig két variáció alakult ki a gyakorlatban. Az első: a munkahelyi demokratikus jogosítványokat — a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben is — az előkészítés szakaszában a szakszervezeti bizottság teljes egészében gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy a vállalat igazgatója csak a szakszervezeti bizottság joggyakorlása után terjeszthet javaslatot a közgyűlés elé, a döntést a közgyűlés mondja ki. A másik variáció szerint a közgyűlés hatáskörébe tartozó valamennyi kérdésben a szakszervezeti bizottságnak véleményezési joga van. Ezt a véleményt a szakszervezeti bizottság mindenkor külön fel kell hogy tüntesse. Ebben a változatban is a döntés a közgyűlésé. Ezért vannak olyan nézetek, hogy a közgyűléssel működő vállalatoknál feleslegessé válik a szakszervezet. Véleményünk szerint nem erről van szó, ezeknél a formáknál a szakszervezeti bizottság erősítését kell megcéloznunk. A vállalat új vezető testületeinek belépésével a szakszervezet jogosítványai nem csökkennek, viszont új jogosítványok kell, hogy megjelenjenek. Elképzeléseink szerint véleményezési jog adása szükséges azokban a kérdésekben, amelyeket az új testületek tárgyalnak, illetve amelyek az új testületek döntési jogkörébe tartoznak, de a szakszervezet eddig ezeket nem véleményezte, így: a vállalat beruházásaira, hitelfelvételeire, szervezeti átadására, átvételére vonatkozó döntéskor; a vállalat szervezeti egysége önálló vállalattá alakulásának vagy, leányvállalat létesítésének az esetén; a vállalat általános vezetésének átruházása, más vállalatvezetési formára való áttérése miatt; a vállalat szétválásának, illetve más vállalattal való egyesülése esetén; felszámolási eljárás kérése alkalmával. Véleményünk szerint az is megfontolandó, hogy a munkaerő foglalkoztatására vonatkozó jelentős döntések, valamint a vállalat által felhasználható jövedelem elosztása elveinek meghatározása is egyetértési jogkörbe kerüljön. A munkaerő foglalkoztatására vonatkozó kérdésben az egyetértési jog gyakorlása mellett szól annak jelentősége, valamint, hogy a látszatát is elkerüljük annak, a szakszervezet a népszerűtlen döntések felelősségétől szabadulni akar. Előtérbe kerül a munkaerő-átcsoportosítás, illetve létszámcsökkentés. Ez ellen szól viszont, hogy az ilyen típusú döntések többségét a szabályozók, illetve a gazdasági folyamatok ki fogják kényszeríteni, ezt a szakszervezetnek is tudomásul kell venni. A vétójog gyakorlásával viszont a dolgozók szempontjából hátrányos és indokolatlan döntések megakadályozhatók. Az 1049-es MT—SZOT Elnökségi határozat szerint a szakszervezetnek kifogásolási (vétó-) joga van. Ezt — véleményünk szerint — ki kell terjeszteni a vállalat új vezető testületeinek döntéseire is. Egyértelművé kell tenni, hogy pl. a közgyűlés által hozott gazdasági döntésekkel szemben is szükséges a munkavállalói érdekek képviselete. Ezért szükséges, hogy adott esetben a közgyűlés döntésére is vonatkozzon a szakszervezeti kifogás, illetve vétó. Ezeknek elbírálására indokolt az érdekegyeztetés intézményrendszerének létrehozása. A szakszervezet részéről ez biztosított, szükséges az állami oldal kialakítása is. Az igazgató megválasztásával vagy felmentésével kapcsolatban a jogszabály véleményezési jogot ír elő. Ezt továbbra is érvényesíteni kell, függetlenül attól, hogy kinevezett vagy választott igazgatóról van szó. Véleményünk szerint az igazgató munkájának éves véleményezését is változatlanul kell hagyni. Az igazgató — mint munkavállaló — érdekképviseletét továbbra is a szakszervezetnek kell ellátnia. Az igazgató feletti munkáltatói jogok gyakorlásában (bérezés, juttatások stb.) a szakszervezeti szerveknek egyetértési jogot kell biztosítani. Ez csak olyan kérdésekre vonatkozzon, amelyekre a bizalmi jogköre jelenleg is kiterjed. Központi vezetőségünk véleménye alapján ezt az egyetértést titkárságunk gyakorolhatná, az alapszervezeti bizottságok véleménye alapján. Mivel az 1049-es MTA SZOT együttes határozat a gyakorlatban jól bevált, nem új határozat megalkotására van szükség, hanem az új helyzetnek megfelelő kiigazításra. Ebben azonban lépni kell és minél előbb, hogy a vállalati szakszervezeti bizottságaink megfelelően tudjanak élni jog- és hatáskörükkel. RÉT PÉTERNÉ