Typographia, 1998 (130. évfolyam, 1-9. szám)
1998-01-01 / 1. szám
130. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A NYOMDÁSZSZAKSZERVEZET LAPJA ________________________________JANUÁR Riport a pénzhamisításról Matt nyomat A jó bankjegynek sok kívánalomnak kell megfelelnie: legyen esztétikus, összetéveszthetetlenül egyedi, mindenki számára azonosítható, tartós, de legfőképpen nehezen hamisítható. Lényegében ugyanezek a követelmények a személyi okmányokkal szemben is. - A pénzhamisítás valószínűleg magával a pénzveréssel egyidős, hiszen mindig nagy csábítást jelentett az olcsó előállítási költség miatt - mondja Pataki Tibor, a Magyar Nemzeti Bank emissziós főosztályának osztályvezetője. A nemrégiben megjelent tízezerforintos előállítási költsége se sokkal több húsz forintnál, így első látásra a hamisítás nagyon jó üzletnek látszik. A kezdeti, üvegen keresztül átmásolt, majd temperával vagy színes ceruzával kiszínezett kezdetleges hamisítványok elsütéséhez legtöbbször a füstös, félhomályos kocsmák voltak a legbiztosabb helyek. A hetvenes években a xerox fekete-fehér fénymásolók megjelenése is ihletet adott egyeseknek a hamisításhoz. A bátorság se hiányzott, hiszen volt olyan, aki még arra se vette a fáradságot, hogy kiszínezze a hazai pénzt, hanem egyszerűen arra hivatkozott: egy véletlen mosás kivette a színét. A pénzhamisítás még ekkor is csak évi néhány tíz darab bankjegyet jelentett. Az igazi ugrást a COCOM- listás színes fénymásolók kilencvenes évekbeli megjelenése hozta. Kezdetben évi néhány száz, majd ezer darab bankjegy készült ily módon. Ma évente hat-hét ezer darab hamisítványt találnak Magyarországon. Nemzetközi összehasonlításban ez kevésnek számít, hiszen más országokban egyetlen címletből ennél több hamisítvány készül. A legközkedveltebb a hamisítók körében mindig az ezer- és az ötezerforintos volt. A leleményesség netovábbja a közelmúltbeli eset, amikor tizenévesek a Magyar Nemzeti Bank által az új tízezerforintosról kiadott tájékoztatófüzetéből kiollózott, majd öszszeragasztott képekkel csapták be a naiv embereket. A hamisítók számára az a legnehezebb, hogy tapintásra is valósághű pénzt készítsenek. A pénznyomásnál használatos úgynevezett metszetmélynyomással készített bankjegyen a különböző vastagságú festékrétegek kézzel is könnyen érzékelhetőek. Ilyen rendkívüli festékvastagság csak ezzel az eljárással nyomtatható; az erre alkalmas nyomdagépeket a világ Folytatás az 5. oldalon.) Amit már nem hamisítanak kik és hogyan választhatják az új nyugdíjrendszert Válaszút előtt Mint ahogy előző számunkban írtuk, 1998-tól Magyarországon is életbe lép a többpillérű nyugdíjrendszer. A már öregségi nyugellátásban részesülő korosztályokat a nyugdíjreform alapvetően nem érinti, ezek a korosztályok nem állnak válaszút előtt. A nyugellátások évenkénti emelése azonban új, kiegyensúlyozottabb alapokra épül. Fokozatosan kerül bevezetésre az emelési módszer, amely mind a fogyasztói árnövekedés (infláció), mind az átlagkereset növekedésének várható mértékét figyelembe veszi. Az új nyugdíjrendszer első pillére a társadalombiztosítás, amelynél az adott befizetések, járulékok fedezik az aktuális kiadásokat tartalékképzés nélkül. A társadalombiztosítás tehát az ún. felosztó-kirovó elven működik, amelyet természetesen jelentősen befolyásol a járulékot fizető (aktív) és a nyugdíjas népesség aránya. A második pillér a kötelező vagy önkéntes nyugdíjpénztári tagsági viszony. Itt a kockázat csoportszinten oszlik meg egyegy nyugdíjpénztár tagjai között. Ez a szolgáltatás az ún. tőkefedezeti elven működik, vagyis a befizetésekből tartalékokat képeznek, amit befektetnek, és az elért hozamoktól függ a szolgáltatás szintje. A harmadik pillér azoknak nyújt lehetőséget, akiknek módjában áll még magasabb szinten előtakarékoskodni. Ilyen előtakarékoskodási forma az önkéntes nyugdíjpénztár és az üzleti biztosítás. Végezetül az új nyugdíjrendszernek van egy negyedik pillére is, ami a segélyezés elvén működik. A központi költségvetés és a helyi önkormányzat a rászorulók jövedelmét a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegének 80 százaléka, egyedülállók esetében 95 százaléka erejéig egészítik ki. A nyugdíjazás előtt állóknál fokozatosan, évente egy évvel emelkedik a korhatár. Az 1940. január 1. előtt született nők 55 éves korukban mehettek nyugdíjba, míg az 1947-ben születettek 62 éves korukban. Férfiaknál az 1939. január 1. után születettek 62 éves korukban mehetnek nyugdíjba. A teljes nyugdíj, 20 éves szolgálati idő után jár. Az aktív dolgozók közül a 47 évnél idősebbek is választ(Folytatás a 2. oldalon.) Választmányi ülés Kongresszus szeptemberben A Nyomdász Szakmai Szövetség 1998-ra 15 százalékos tarifaemelést javasolt a Nyomdászszakszervezetnek. Szakszervezetünk elnöksége 1997. december 10-i ülésén nem vetette el a javaslatot, de feltételül szabta, hogy az átlagos béremelés mértéke is 15 százalékos legyen és a dolgozók 13. havi bére is szerepeljen a középszintű, illetve a munkahelyi kollektív szerződésben. Bársony András, szakszervezetünk elnöke elmondta, hogy olyan követelések komolytalanná tennék a tárgyalást a szakmai szövetséggel, mint pl. az infláció mértékének kétszeresét meghaladó tarifaemelés-követelés. Elfogadhatatlannak tartja, amikor nincs alapszervezeti egyetértés a választmánnyal, mert ezek súlyosan veszélyeztetik a szakszervezetünk tárgyalási pozícióit. A választmány tagjai hozzászólásukban egyetértettek az elnökség javaslatával, és azt elfogadták. A következő napirendi pont volt az 1998. évi rendes kongresszusunk megrendezésének előkészületei. Bársony András ismertette az elnökség kezdeményezését, hogy 1998. szeptember második felében hívjuk össze a kongresszust, erre az alapszabályunk szerint a választmány jogosult. A kongresszussal kapcsolatban Aczél János alelnök nagy hangsúlyt helyezett a napirendi pontok összeállítására és a szervezeti változtatás fontosságára. A Nyomdászszakszervezet elnökségének kiegészítése kérdésében két dolog lehetséges, vagy ilyen létszámmal dolgozik szeptemberig az elnökség, vagy új tagokat választunk - mondta Bársony András. Nehezíti a helyzetet, hogy a jelölőbizottság elnöke kilépett, így a jelölőmunkát az elnökség magára vállalta. A választmányi ülések szinte kihagyhatatlan témájáról, a Dániel úti ingatlannal kapcsolatban Bársony András adott helyzetinformációt. Ezek szerint tavaly december 19-én került sor egy további tárgyalásra ez ügyben érintett három szakszervezettel. A Nyomdászszakszervezet többi vagyonáról most már az Országgyűlés által elfogadott törvény rendelkezik. A törvény értelmében visszakapjuk székházunkból a félemeletet és a földszintet, és visszakapjuk a leányfalui ingatlant is. Végezetül a rövid bejelentések közül kiemelkedik, hogy dr. Hricsovinyi Istvánné, a Nyomdászszakszervezet pénzügyi osztályvezetője, 1997. december 31-ével közös megegyezéssel előnyugdíjba ment. A másik információ, hogy 1998. május 28-30. között Balatonfüreden, az IGF szervezésében nemzetközi szemináriumra kerül sor. A hivatalos zárszó után a választmányi tagok számára még nem ért véget az ülés, mert az elnökség tagjai és a koordinációs iroda munkatársai egy pohár pezsgővel kedveskedve kívántak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet mindenkinek. G. I. JÉY - Köszöntem, viszlát és tévet! - recitálja a hentes, miközben visszaad valamit az ezresből, meg sem számolom, súlyra is elhanyagolható, pedig csak kocsonyahúst vettem, ami pedig köztudomásúan a sertés alantasabb porcikáiból tevődik össze, sebaj, kívánok neki viszont, közben dagad a keblem, engem az efféle Révekkel nem téveszt meg, az ilyesmi nekem smafu, valaha bizony JAGos voltam, ja. Mindenesetre kedves tőle, hogy az ünnepi csúcsforgalomban így, a maga módján boldog új esztendőt kíván az embernek, mintha azon múlna az elkövetkező naptári ciklus milyensége, és mintha közben nem csapott volna be legalább egy disznófül árával; kedvessége következtében most aztán törhetem a fejem egész délután a komótosan lövögető csülök, farok és bőrke illatáradatában: hogyan, miképp és mi módon is lesz boldog az a boldog. Bezzeg annak idején, jogos koromban, s még azt követően is jó darab ideig ugaroltathattuk elménket: nem kellett nekünk latolgatni az esélyt - megmondták. Volt akkoriban egy Nyikitaszergejevics által demokratikusan megválasztott Háromhatvanas Kenyér bácsink - hát az megmondta mindig. Hogy az akkor esedékesévben a háromhatvanas kenyér három forint hatvan fillér lesz, a hat éven aluli gyermekek változatlanul jogosultak lesznek napi egyketted liter jegyes tejre, ami a dolgozó szülőknek nap mint nap hetvenöt fillér megtakarítást jelent állandóra bejelentett csimotánként, a kicsi könyvbe való kicsi bélyeg katonáknak és diákoknak két forint, és amelyik fiatalnak hosszú a haja, az majd levágatja. Szegény Háromötvenes Kőbányai Csapolt bácsi persze nem láthatott a szebb jövőbe (kívánt évszám behelyettesítendő), azt nem ígérhette, hogy az akkori szegények ma már nem szégyellik magukat a lómészárszék előtt sorban állva némi pacstafaládéért (tudja, kedvesem, a kiskutyám imádja), ő a honi lóállomány jelentős részét nagylelkűen elajándékozta az általa demokratikusan nagyra becsült Nyikita bácsinak, aki abban különbözik nagy elődjétől, Paskievicstől, hogy az ő nevét nem viseli a tarokkjáték egyetlen válfaja sem; ez a mi háromperhármas bácsink azt sem árulta el nekünk, hogy ebben aérben ugyanúgy hetvenért villamosozhatunk az Oktogontól mondjuk a Nyugatiig, mint az ő idejében a Gyűjtőtől a Lipótmezőig; azt meg aztán végképp nem, hogy a „miénk a gyár, vigyük haza!” korabeli lumpen szemlélet mostanára „privatizáljuk zsebre!” formában polgárjogot nyert. De hát mostan a mostaniévre figyelmezzünk, ne azokra a régi elfuseráltakra, esetleg tán a legutóbbira, ami azért nem is volt annyira, olvashattuk a lapok szokásos év végi összegzéseiben is, bár a sarki újságos summázata számomra áttekinthetőbbnek tűnt. Ő imigyen kommentálta „Magyarország, 1997” című szájhagyományában: „Hogy mi volt itt!... Ugyan, mi lett volna, emlékezzünk legfőképpen a szépre, itt volt például a vége felé az év egyetlen telt házas parlamenti napja, amikor is végre hivatásos művészek szórakoztatták a publikumot amatőr politikusok helyett, csak a házelnök aggódott jogosan a gombok miatt, mert ugye ezek a mai kölykök már ebben nőttek fel, ebben az összevissza gombnyomogatásban. Én teljes mértékben egyetértek vele, jól emlékszem még JÁG előtti koromból: a házmesterek akkor se kaptak röhögőgörcsöt, ha csak úgy habokra becsöngettünk. Milyen szép volt, ahogy a nagy emberek szóba elegyedtek a kis emberekkel, akik a nagy emberek nevét mind megtanulták jó előre, csak a ki kicsodával álltak hadilábon, de ez szerintem elhanyagolható. Egyetlen lurkó hiányzott csak nekem a képből, gondolom, csak a tévé műsoridejébe nem fért bele, az a fiúcska, aki a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre olyan hercigen szokta kivágni: „Hajléktalan!” És most már nézzük csak ezt az ölünkbe pottyant JÉVet, ez sem lesz utolsó. Lesz persze, ami marad a régiben: a náthából való kilábalás, a gyerek oskoláztatása, a nagypapa tisztes eltemetése és a törvény előtti egyenlőség továbbra is a vagyoni helyzet függvénye marad, az eljövendő választásokhoz való jog azonban előreláthatólag továbbra sem lesz cenzushoz kötve. Mert lesznek idén választások, rengeteg indulóval, sokan már el is indultak. Csak úgy ne járjunk a bőség eme zavarával, mint egykor Kohn bácsi a kivándorlási hivatalban. Szegény öregnek tudniillik kezébe nyomtak egy iskolai szemléltető földgömböt, ugyan keresne már rajta valami célországot, mert anélkül ugye nem tudják az ügyét folyamatba helyezni. Kohn bácsi forgatta, forgatta, fél óra múlva bátortalanul megkérdezte a hivatalnokot: „Na ná, másik glóbusz nincs?” Jut eszembe, lábjegyzet! Nos, JÁG - a fröccs jeles magyar feltalálójáról, Jedlik Ányosról elnevezett gimnázium. Szervác József