Udvarhelyi Híradó, 1995. július-december (6. évfolyam, 52-101. szám)

1995-11-14 / 90. szám

Palota és kunyhó Nem nyújt nagyon vonzó látványt a Székelytámadt vár szomszéd­ságában, a Horea utca sarkán meg­húzódó, szinte romhalmaz viskó, amelynek ablaküvegeit nemrég még nylondarabok helyettesítet­ték, de ma már a szél akadálytala­nul nyargalászhat ki-be a házba. Nem lakhatott nagy kényelem­ben az a család sem, amely itt meg­húzódott. Crişan Viorica családjá­ról van szó, aki hatodmagával — 4 gyerekével (közülük a legkisebb 8 hónapos) és élettársával—lakott itt három évig. Nemrég a Polgármes­teri Hivatal lakásgazdálkodási osztálya, a Budvár utcai "tömbhá­zak" egyikében utalt ki részükre egy földszinti lakást, amely nem nyújt sokkal nagyobb "kényelmet", mint az előző. Amolyan se ajtaja, se ablaka lakás ez is, amint Crisan Viorica mondotta, "az ablakot én tetettem be, az ajtót úgy vettem 20.000 lejért egy cigánytól" (aki persze, ki tudja honnan szerezhet­te azt — szerk. megj.). Hogy miből él ez a családi Sem az asszony, sem az élettárs nem dolgozik (állítólag) és mindössze abból a gyereksegélyből tengetik­­napjaikat, amit a két kicsi után kap­nak ( mivel a harmadikat a csík­som­lyói árvaházba utalták be). A két nagyobbik (7 és 8 éves) után nem kapnak segélyt, mivel ők nem járnak iskolába. Marad még a gu­berálás: a szemétből kiszedett fél literes üvegekért 50 lejt fizetnek az üzletekben, mondja az asszony­ság. Visszatérve a Horea utcai házra: az magántulajdon, állítólag egy Sinka Lajos nevezetű emberé, akit a cigányasszony útbaigazítása sze­rint sem sikerült megtalálnom. A Polgármesteri Hivatal városrendé­szeti osztálya csupán annyit tehet, hogy, ha az épületet a­ tulajdonos lebontja, nem ad ki új építési enge­délyt arra a területre. Addig vi­szont tehetetlen az ügyben. Eset­leg, ha statikai szempontból az épület olyan állapotban van, hogy bármikor összeomolhat, felszólítja a tulajdonost, hogy bontsa le házát. Addig is az épület turisztikai ne­vezetessége marad a városnak, a Székelytámadt vár közelében. éS B.R. ! A vajdasági magyarok jelenéről Az elmúlt hét végén Tóth Horti Gábor, a vajdasági ZENTA város polgármesterének vezetésével kül­döttség érkezett Székelykeresztúr­­ra, a testvérvárosi kapcsolatok do­kumentumainak véglegesítésére és a szerződés ünnepélyes megköté­sére. Mivel Tóth úr a Vajdasági Magyarok Szövetségének alelnöke is, megkértem, hogy tájékoztas­son a vajdasági magyarok életéről: — Mi foglalkoztatja ma leginkább a vajdasági magyarokat? — A vajdasági magyarság nagy várakozással tekint az Amerikában folyó tárgyalásokra, ugyanis ettől várja sorsának jobbrafordulását. Jövőnk építése szempontjából ne­künk a legelfogadhatóbb a "kombi­nált autonómia" megteremtése vol­na, a dél-tiroli helyzethez hasonlóan. A jobb megértés érde­kében egy példával illusztrálom: a Dél-Tirolban megtermelt javak 90 %-a ottmarad és ott használják fel.­­ A Vajdaság által termelt javak 97 %-át Belgrádba viszik. — Kiben bízik ma a vajdasági ma­gyarság? — Nehéz kérdés. Az előző évek összetartozása megbomlott. A VMDK vezetősége elállt a vajdasá­gi magyarok igényelte képviselet­től, mert lemondott a területi auto­nómiáról.­­ — Ön miben,lát kiutat? — A Vajdasági Magyar Szövetség által felvázolt kombinált autonó­miában, amelyben benne van a te­rületi autonómia is. Területi auto­nómia nélkül a vajdasági magyarság napjai meg vannak számlálva. — Ennek megvalósítására lát-e biztató jelt? — Érdekvédelmi szervezetünk az európai normák alapján kell felvál­lalja népünk érdekeit. Azokat a jo­gokat, amiket Szerbia a Horvátor­szágban élő szerb kisebbség számára kevesell, nem sokallhatja a vajdasági magyarságtól. Azt is el szeretném mondani, hogy az anya­ország számára kényelmes megol­dás, amikor a világ előtt arra hivat­kozik, hogy a Vajdaság beilleszkedik az európai normákba. — Mostanában elég sokat hallunk a menekült-áradatról... — A Vajdaság kemény tél előtt áll. Saját lakosságának sincsenek meg a mindennapi élethez szüksé­ges alapvető feltételei. Emiatt az önkormányzatok többsége nem tud menekülteket fogadni és hatal­mas nyomás nehezedik rájuk. Jelenleg a Vajdaságban több mint 120.000 menekült él. Ezek kb. szá­ma az ismertebb településeken: Szabadkán 4.000 felett, Topolyán 3.000, Adán 300, Kanizsán 300, Zentában 140. Az állam most is ígért segítséget, de , akárcsak 1991 -92-ben, most sem adott sem­mit. Jelenleg nagy probléma Bara­nya és Kelet- Szlovénia kérdése. Ha a mostani béketárgyalások után békés úton csatolnák is Horvátor­szághoz, akkor is újabb szerb mene­kültekre kell számítani. Sok helyen nem is várják meg a horvát admi­nisztráció megérkezését. Ez a kb. 100.000 menekült szintén a Vajda­ságba jönne, ahol az élet már így is nagyon nehéz. — Mi a helyzet a közoktatás terén? — Az iskolaigazgatókat is a szer­­bek nevezik ki. A tanterv nem meg­felelő. Változtatni kellene rajta. Zenta város önkormányzata kérte a Szerb Köztársaság Kormányát, hogy megfelelő törvénymódosítá­sokkal tegye lehetővé az integrált iskolahálózat kialakítását. Novem­berben a többi magyar önkormány­zat is kérni fogja ugyanezt. László Miklós UDVARHELYI HÍRADÓ - 90/1995 1995. november 14. Tíz nap Athénban — A nyár végén én is részt vettem Marosvásárhelyen az országos is­kolás fotókiállításon és filmfesztivá­lon, ahol kitűnő eredményeket ér­tünk el — mondta Fazakas Szabolcs, a Tamási Áron Gimnázi­um Xll-ik osztályos tanulója, a szé­kelyudvarhelyi Cimbora Ház fotó- és filmkörének tagja. — Ezen a megmérettetésen a Tamási Áron Gimnáziumról készült filmemet a Kaptunk egy különdíjat diáinkért is (téli felvételek a Hargitán). — Úgy tudom, teljesítményedet a Tanügyminisztérium egy görögor­szági kirándulással jutalmazta. Mondanál erről pár szót? — Nagyon meglepődtem, nem is gondoltam arra, hogy ilyen csodá­latos kirándulással jutalmazzák si­keremet. Ezt a tíz napot Athénban töltjük. Alig várom november 26-át, az utazás napját. Nagyon boldog vagyok. — További terveid? — Szeretném folytatni ezt a tevé­kenységemet a jövőben is, talán a tanulmányaimat is ezen a téren fo­gom folytatni. Nagyon vonzódom a filmezéshez. A Cimbora Ház szakirányítóját, Balázs Ferencet is megkerestem. — Nagy elégtételt jelentett ez szá­munkra. Az országos második díj nem kis teljesítmény Szabolcs része­sokra viheti a szakmában. Tanu­lóink a filmeket kölcsönzött eszkö­zökkel készítették, nagy nehézsé­gek árán. Örülnénk, ha saját felszerelésünk lenne, legalább egy kamera és egy állvány. Ennek elle­nére is bizonyítani tudtunk, remé­lem így lesz továbbra is. Városunk­ban két kábeltévés társaság is működik, a jövőben az ehhez ha­sonló tehetséggel rendelkező gye­rekeknek talán helye lesz. & Fekete B. Zoltán Hogy mik vannak!? A címet az ÚH-ból kölcsönöz­tem. A fenti cím alatt egyik cikkben arról ír a szerző, hogy már Székely­földön, Sepsiszentgyörgyön is le­het felfújható gumibabát kapni. Másik számban arról tudósít egy másik szerző, hogy milyen nagy­szerű utcai verekedés volt a Sport­­csarnokban, és hogy a tavaly az egyik versenyt Sepsiszentgyörgyön rendezték. Megint Sepsiszentgyör­gyön! És arról még nem volt szó az UH-ban, hogy Sepsiszentgyörgyön van topless bár, sztriptíz bár is, sőt,volt peep-show is! Hajaj! Fejlő­dünk! És, miközben félünk végig­menni este az utcán, a "harcoso­kat" szponzorok díjazzák, nem elhanyagolható összegekkel... De láttam egyebet is, szintén Sep­siszentgyörgyön, ami megérdemel néhány sort! Nevezetesen a Tamá­si Áron Állami Magyar Színház 1995-96-os évadra szóló műsorter­vét, íme a teljes lista: Szép Ernő — Vőlegény, komédia; Rejtő Jenő — Bolondóra, bohózat; Presser Gábor — A padlás, musical; Moliére — Scapin furfangjai, vígjáték; Szil­veszteri kabaré; Gogol — Háztűz­­néző, vígjáték; Bulgakov— Búské­pű lovag, komédia. A legutolsó helyen pedig ennyi szerénykedik: "Egy kortárs magyar dráma". Utá­na: a színház fenntartja a műsor­változtatás jogát. Én nem akarom sem a szerzők, sem a darabok hí­­rét-nevét, színvonalát, irodalmi ér­tékét bírálni, de nem lehet azt mon­dani a Székelyföld színházáról, hogy nagy műfaji változatosságra törekedett volna! Röhöghetnek a góbék egy évadon keresztül, ha bírják hasizommal és pénzzel! Forrai Tibor ­ Meg akarta ölni a haragosát A 34 éves Virág Vendel Csíkszentmár­­tonban született, 12 osztályt végzett. Nős, két kiskorú gyermek apja. Család­jával Tusnádfürdőn telepedett le. Az utóbbi időben munkanélküli volt. 1995. február 8-án az Olt vendéglőbe tért be egy-két üveg sörre. Ismerősével, Dávid Györggyel nagy mennyiségű italt fogyasztott. Ahogyan gyűltek az üres üvegek az asztal mellett, úgy fajult el a baráti beszélgetés is előbb vitává, majd pedig veszekedéssé. Kölcsönös fenye­getések hangzottak el az asztalnál, azonban még nem került sor tettle­­gességre. Este 11 óra körül Virág Vendel elhagyta a vendéglőt és kótyagos fejjel hazafelé indult. Tudta, hogy otthon vendégei vannak. Hazatérve, úgy-ahogy ellátta a vendégeit, majd azok lefeküdtek, Virág­ban pedig egyre forrt a düh. Végül is úgy döntött, hogy megöli haragosát, Dávi­dot. Dávid György egy fél órával Virág után távozott a vendéglőből. Lassan hazafelé bandukolt. Közben Virág otthon kést vett magához, be akart térni a vendéglő­be, gondolván, hogy ott ráakad még ha­ragosára. Majd megváltoztatta útirá­nyát, és az állomás felé haladt. Tudta, hogy ott lakik Dávid. Véletlenül találkoztak az úton. Virág kijelentette, hogy ezúttal nem szabadul meg tőle az őt sértegető volt barátja. Pillanatok alatt előkapta ké­sét a ruhája alól, és rátámadt Dávidra. Eltökélt szándéka volt, hogy szíven szúr­ja ellenfelét. Dávid az utolsó pillanat­ban észrevette a támadást és reflexsze­­rűen maga elé kapta a kezét. Ez a mozdulat mentette meg életét. A kés rácsapódott tenyerére és mély sebet ejtett rajta, majd , mivel így megtörte erejét, a mell bal felső részét sebesítette meg. Dávidot elöntötte a vér. Virág meg­ijedt és futásnak eredt. Dávid megpró­bálta követni, mintegy 15 métert szaladt utána, azonban rosszul lett, meg kellett állnia. Valahogy hazavánszorgott, első­segélyben részesítették, és előbb a tus­­nádfürdőt majd a Csíkszeredái megyei kórházba szállították. Virág miután észrevette, hogy áldozata már nem követi, lelassította futását és rövid töprengés után hazafelé indult. A véres kést az Oltba dobta. Mivel Dávid az orvosi vizsgálat után 47 napos kórhá­zi kezelésre szorult, örök életére 10 %­­os nyomorék marad; a hatósági szervek megindították Virág Vendel ellen a nyo­mozást. Gyilkossági kísérlet vádjával le­tartóztatták és a Csíkszeredai megyei rendőrkapitányság zárkájába szállítot­ták, ahol vizsgálati fogságban várja ak­tacsomója lezárását. Pillanatnyi dühe következtében csődbe jutott élete, fele­sége és két gyereke évekig várhatják haza a rácsok mögé került késelőt. Kovács László

Next