Udvarhelyi Híradó, 1997. január-március (8. évfolyam, 1-24. szám)
1997-03-18 / 21. szám
1997. március 18. kedd magazin EHÍVADÓ 9 Gyilkosság Kisgalambfalván Holttest a Küküllőben Az elmúlt hétfőn a kisgalambfalvi Gergely Csaba, délelőtt fél tízkor vízért ment a Nagyküküllőre. Már húsz méterre volt a folyótól, amikor a régi gát fölötti részen, majdnem szemben a kisgalambfalvi őrházzal, a víz sodrásában valami sötét tömeget vett észre. Közelebb menve látta, hogy egy emberi testen folyik át a víz. Négy-öt méterre közelítette meg, de mivel a hulla feje a víz alatt volt, nem láthatta az arcát. Gergely Csaba azonnal a faluba sietett. A látottakról értesítette Török Albertet, a falufelelőst, majd kerékpáron az őrházhoz hajtott, ahonnan telefonon értesítette a bögözi rendőrséget. Egy órával később megérkeztek Bögözből, később Székelyudvarhelyről és Csíkszeredából is a rendőrök. A holttestet délután 2 óra körül húzták ki a partra, ahol megállapították, hogy a halott Sándor Ferenc, 76 éves kisgalambfalvi lakos. Eddigi értesüléseink szerint Sándor Ferenc utoljára a 86 éves Török Sámuel falubelijével találkozott. Erről Sámuel bácsi az alábbiakat mondta el: — Ferenccel vasárnap délután 4 órakor találkoztam az utcán. Behívott egy italra. Egy órát beszélgettünk, ezalatt 3-3 pohár pálinkát ittunk meg. Már látszott rajta, hogy ivott, viszont még nem volt részeg (nem szokott kocsmába járni). Arról panaszkodott, hogy milyen nehéz egyedül élnie (felesége egy éve halt meg). Ferenc elmondta, hogy mostanában nem érzi jól magát, szédül. El is határozta, hogy Aradra utazik az orvos barátjához, hogy megvizsgáltassa magát, hiszen ingyen utazhat, mert háborús veterán. Csak előbb hazavárja a fiát, aki református lelkész a Maros megyei Sövényfalván, hogy vele is megbeszélje a dolgot. Sándor Attila lelkész rövid tájékoztatójából megtudtuk, hogy édesapját — a többi társához hasonlóan — nem kényeztette el a sors. Sándor Ferenc 1920-ban született, és Ifiár 20 évesen elsajátította az ács szakmát. Ekkor bevonult katonának, átélte a világháború és hadifogság szörnyűségeit. A fogságból 1948-ban szabadult. Két évvel később egy kétgyermekes özvegyasszonyt vett feleségül, akinek férje a háborúban esett el, majd megszületett Attila. Annak ellenére, hogy ezután még elszenvedte a kuláksors összes kellemetlenségét, feleségével tisztességesen felnevelt három gyermeket. — Milyen konkrét dolgot tud elmondani a halálesettel kapcsolatban? — Édesapám nem természetes halállal halt meg. A törvényszéki orvos megállapította, hogy csigolyatörés és fulladás okozta a halált. A fején pedig ütés nyoma látszik. Igaz, hogy a halottat már nem lehet feltámasztani, de várjuk a rendőrségi vizsgálat eredményét, annál is inkább, mert mi figyelmeztettük a rendőröket, hogy a nyomozást nem abban a házban kezdték el, ahol édesapám utoljára volt, hanem a szomszédban. Sz. László Miklós Közúti balesetek Vezessünk figyelmesen! — Hargita megyében egy halálos, két súlyos kimenetelű és hatvanöt enyhébb baleset történt. Az okok: sebesség-túllépés, elsőbbség meg nem adása, figyelmetlen vezetés. Az elmúlt két hónapban 354 személynek tartottuk vissza a jogosítványát, ebből 111 esetben alkoholos állapotban való vezetés miatt...— nyilatkozta lapunknak Cristea Grigore, a Hargita Megyei Rendőrség közlekedési osztályának parancsnokhelyettese, akit a februári történésekről faggattam. — A székelyudvarhelyi medencében nem történt halálos vagy nagyon súlyos kimenetelű közlekedési baleset. Székelyudvarhely medencében mintegy 35 jogosítványt függesztettünk fel ittas állapotban történő vezetés miatt — mondta a parancsnokhelyettes. — Megkérem, említsen meg néhányat a súlyosabb kimenetelű balesetek közül... — Február 22-én a Gyimesközéplokon áthaladó 12/A útszakaszon, Molnár László kerékpáros 18 éves fiatalember, ittas állapotban elgázolta Ambrus Zoltán 75 éves nyugdíjast, aki az ütközés következtében életét vesztette. A tettes elmenekült a baleset színhelyéről. Két óra múlva sikerült a rendőri szerveknek kézre keríteni és előállítani a cserbenhagyó, aki beismerte bűnösségét, tettéért a törvény előtt felel. Február 25-én Csíkszentkirályon Farkas Zsolt 24 éves mezőgazdász, a HR - 66 - TIB rendszámú gépkocsival, a DN 12 számú úton, ködös, síkos úttesten elgázolta Gábor Imre 40 éves lakost, aki ittas állapotban közlekedett. A gépkocsivezető nem az útviszonyoknak megfelelően vezette járművét. Az áldozatot súlyos sérülésekkel szállították a kórházba. Ugyancsak február 25-én, szintén Csíkszentkirályon, Nota Eduard Traian 22 éves Ploiesti-i gépkocsivezető, a 2 GR 2285 rendszámú autójával összeütközött egy szabályosan közlekedő gépjárművel, amelynek egyik utasa súlyosan megsérült és kórházba szállították. Az áldozat szerencsésen megúszta a balesetet, a gépkocsik viszont összetörtek, a kár jelentős. MS Fekete B. Zoltán Folytatódott a húsvéti gyilkosság pere Nem született ítélet Ezúttal is alaposan próbára tette a nagyszámú székelyudvarhelyi érdeklődő türelmét a tárgyalás szerdai epizódja. Annak ellenére, hogy a legutóbbi maratoni kihallgatás után, a bíróság könnyebbnek tűnő napra programálta a per folytatását, csak pár perccel 12 óra előtt kezdődött meg a beidézett tanúk kihallgatása. Túlnyomó többségben megjelentek ugyan a tanúk, érdemben azonban nem sokat haladt előbbre a tárgyalás. Íme a szerdai tanúvallomások rövid ismertetője: Vladovics Eugenia — Április 8-án, 22:45 órakor a fiam hívott ki az erkélyre, mondva, hogy lent verekedés folyik. Az erkélytől mintegy 50 méter távolságra láttam 3-4 személyt, egyik közülük világos kabátot viselt. Távolról nem ismertem fel egyiküket sem. Rajtuk kívül más személyt nem láttam, úgyszintén nem vettem észre érdeklődőket a szomszédos erkélyekről sem. A gyilkosság után mintegy három héttel, Molnár László Botond édesanyjának a kérésére, megpróbáltam beszélni annak a feleségével, aki a benzint adta, azonban az illető kereken megtagadta a választ, kijelentve, hogy ha látott is valamit, nem fog tanúvallomást tenni. Visszatérve a verekedésre, láttam, hogy miután az öt támadó távozott, valaki villanólámpával közeledett az áldozathoz. A fiamat az iskolában hallgatta ki két rendőr, de csak szóbeli vallomásról volt szó. Lakatos László — Április 8- án, 21 óra körül, két barátommal, Papp Kálmánnal és Mihály Árpáddal, a bárban voltunk. Mikor távoztunk, egy közeli háztömbből 3-4 fiatal jött ki, zajongtak, s hallottam, hogy betört egy ablak. Nem ismertem a fiatalokat, de felhívtam a figyelmüket, hogy nyugodjanak meg. Kezet fogtunk, s utána távoztak. A rendőrségen hallottam meg a hírt, hogy a barátaimat azon az estén megverték. Sebők Zoltán 1 8-án este együtt voltam az öt vádlottal, de 22 óra körül elváltunk. Abban egyeztünk meg, hogy később találkozunk a diszkóban, de ott nem jelentek meg. Miután a diszkóból távoztam, éjjel 1 óra lehetett, találkoztam a Béres-Dombi fiúk szüleivel, akik a fiúk hollétéről érdeklődtek, de én nem láttam őket elválásunk óta. Balázs Réka 18-án este, 23 óra körül jött fel hozzám Molnár László Botond, Béres Dombi Mihály, Jakab Árpád, Kovács István, majd mintegy öt perccel később, Dénes Levente. Béres Dombi Mihály azt mondta, hogy azért késtek, mert verekedtek, de Molnár László Botond nem volt köztük. Ezt az állítást erősítette meg Kovács István is. Mihály azt mondta, hogy akit megvertek románul beszélt, és valószínűleg rendőr volt. Dénes Levente kijelentette, hogy fáj a lába, ezt azzal igazolta, hogy megütötte. Ezt a kijelentést hallották a szobában tartózkodó barátai is. Később a fiúk távoztak, csak Molnár László maradt nálam, ő már több alkalommal töltötte nálunk az éjszakát, a vőlegényem volt. Miután kettesben maradtunk, nem beszéltünk többet az éjszaka történtekről. Molnár ruházatán nem volt semmi feltűnő, nem volt gyűrött, mocskos, vagy véres. Molnár Réka — Nem tudtam a verekedésről. Egy hónappal a történtek után beszélgettem Molnár László Botond édesanyjával, Simó Klárával és Csender Magdával. Simó Klára mondta, hogy az emlékezetes estén férje és Kósa Csaba hallották egy ablak csörömpölését, azonban az ablakból nem láthattak semmit. Nem emlékszem, hogy szó lett volna arról, hogy hány órakor történt ez az epizód. Csender Magda — Munkatársainkkal beszélgetve, Simó Klára kijelentette, hogy a férje ebben a perben nem lehet tanú, mivel azon az estén, kb. 8 órától otthon tartózkodott barátjával, Kósa Csabával. Mondta, hogy hallotta egy betört ablak csörömpölését, de nem láthatta lakásából a tett színhelyét. Simó József — Április 8-án láttam egy öttagú fiatal csoportot, akik belekötöttek az áldozatba. A fiatalok közül valamelyik leütötte a motorháztetőt, erre az ott dolgozó férfi megütött egyet a csoportból, ezután valamelyik fiatal leütötte az áldozatot, aki a földre esett, majd utána rúgni kezdték a már tehetetlen embert. Láttam, hogy egy személy elszaladt a tett színhelyéről, de nem tudom, hogy a fiúk, vagy az áldozat csoportjához tartozott-e az illető. Körülbelül 25-30 méterre voltam a tett színhelyétől, aránylag jól lehetett látni. Megjegyzem, hogy azon az estén én is az alkohol hatása alatt voltam (ezután egy nagyon zavaros vallomás következett — sz. m.). Tőlünk indultunk locsolni, 4-5 családot kereshettünk fel, mielőtt találkoztunk volna a fiatalokkal. Úgy emlékszem öten voltak a csoportban (előbbi nyilatkozatában négy személyt említ, pontosítva, hogy kettőnek hosszú haja volt, egynek normális volt a frizurája, egy pedig rövid hajat viselt). Arra emlékszem, hogy röviddel a verekedés kezdete után az ott tartózkodó személygépkocsi távozott, ekkor az áldozat már a földön volt. A rugdalózást a kocsi távozása után láttam, amikor én továbbmentem közelükből, még tartott a rugdosódás. Nem láttam, hogy az áldozatot valaki elvonszolta volna eredeti helyéről. Nem vagyok biztos abban, hogy mind az öt bántalmazta-e az áldozatot, az azonban biztos, hogy mindannyian ott voltak, az áldozat körül. Kb. öt percen keresztül láttam a történteket. Ezalatt Kósa Károly Csaba mellettem állt. Béres-Dombi Lauranyilatkozata előtt az elnök felhívta figyelmét, hogy mivel felesége az egyik vádlottnak, nem kötelező a tanúvallomás tétele. Ghere Vasile ügyvéd óvást is emelt ellene, ennek ellenére a tanú ragaszkodott a vallomáshoz. Miután Varga Zsolt értesített bennünket, hogy a férjem és Zsolt részt vettek egy verekedésben, elindultunk, a városba, keresésükre, de sehol sem bukkantunk rájuk. Közben több fiatallal beszélgettünk, s megtudtuk, hogy Dénes Levente elmondta, hogy olyan erősen megütötte az áldozatot, hogy az lehet már nem is él. Ezek a fiatalok kijelentették, hogy nem vállalják a tanúvallomást, mert félnek Dénes barátainak boszszújától. Azon az éjjelen láttam Dénes Leventét kocsival közlekedni, több alkalommal is. Tudtam, hogy együtt volt a férjemékkel, de nem állítottam meg, hogy érdeklődjünk felőlük. Tudom azt is, hogy Dénes Levente ökölvívó volt, és nagyon erős ütése van. Azon fiatalok neveit, akik Dénesről beszéltek, nem tudom, csak gúnynevüket hallottam: Dzsingisz, Oszkár. Úgy tudom, hogy Oszkár a Kossuth utcában dolgozik egy dohányárudában. A kihallgatások után a főügyész kérte, hogy a rendőrségtől kérjék ki az áldozat utolsó hat hónapi jövedelem igazolását, az áldozat apjától kérték a temetkezési költségeket igazoló számlák benyújtását.Darvas József ügyvéd kérte, hogy Kovács István vádlott nevében igényeli Hajdú Imre és Hajdú Edit tanúk kihallgatását, akik az erkélyről látták a történteket. Úgyszintén Béres Dombi Mihály és Zsolt nevében igényli Simó Klára kihallgatását a Molnár Réka és Csender Magda állításának igazolására. Ghere Vasile ügyvéd Dénes Levente vádlott nevében kérte László Ilona és Vladovici Cristian tanúk kihallgatását. A bíróság helyt adott a kérésének, így a következő, április 16-i tárgyaláson a fentebb említetteket és az eddig meg nem jelent tanúkat is beidézik. Jus Kovács László