Udvarhelyi Híradó, 1997. április-június (8. évfolyam, 25-50. szám)

1997-05-05 / 35. szám

4­EHÍRAdó gazdaság Megnövekedett az ellenőrző vizsgálatok száma A trichinosisról Az a három cikkem a trichinosisról, mely megjelent az Udvarhelyi Híradóban az elmúlt évben, mondhatom, hogy nagyon eredményes volt. Megelégedéssel nyug­táztam, hogy íme, ha az embernek megmagyarázod a dolgokat, akkor majd tudatosan fog cselekedni. Tudniillik a rendszeres ellenőrző vizsgálatok száma megnöveke­dett: 1996-ban a székelykeresztúri állatorvosi élelmiszer­ellenőrző körzet 1617 próbát vizsgált meg, míg az idén, az első negyedévben 415-öt (ebből három vaddisznó és egy medve). A megvizsgált próbák mind trichinamente­­sek voltak. A hús elkészítési, illetve kezelési módja természete­sen lényegesen befolyásol­ja a fertőződés, illetve a kártétel fokát. Az izomtri­­chinák a hús szokásos el­készítési módjával szem­ben eléggé ellenállók, de tíz percen át 60 Celsius-fo­­kon biztosan elpusztulnak. A sózás és a párolás a trichi­­nákat esetenként hat hét alatt pusztítja el. A forró füstöléskor, a meleg hatása és a krezoltartalom (a füst­ben létező anyag) szintén megöli az élősdiket, de csak a hús felületén. Tehát a sózás, a pácolás és a füstölés végeredmény­ben nem válik be az izom­­trichinák ártalmatlanná té­telére, jobb a fagy és a hő hatása. Ezek szerint mínusz 25 Celsius-fokon 240 óra alatt elpusztulnak a húsban levő trichinák, ha a húsda­rab vastagsága nem haladja meg a 25 centimétert; en­nél vastagabb húsdarabhoz 480 óra szükséges. A gyors­fagyasztással kezelt húsban mínusz 30 Celsius-fokon 24 óra alatt pusztulnak el az élősdik. De mivel azoknak, akik sertést vágnak, nem nagyon van lehetőségük, hogy a húst mínusz 30 Celsius-fok­­ra lefagyasszák, feltehetjük a kérdést, hogy érdemes-e nyers terméket (füstölt kol­bászt, sonkát stb.) fo­gyasztani? Főleg, ha­ szem előtt tartjuk, hogy az utóbbi öt évben a trichinosisban megbetegedett emberek száma egyre növekedett. Nagyon fontos, hogy a vizsgálathoz szükséges húsmintákat elsősorban a rekeszoszlopból, annak m­ás része közeléből ve­gyék, mert ott a trichinák a leggyengébb fertőzöttség esetén is megtalálhatók, va­lamint azért, mert a lárvák továbbjutását a kötőszöve­­tes részek megakadályozzák. Végeredményben a jelen­legi technikai körülmények között nem marad más hát­ra, mint megvizsgálni a húspróbát a hagyományos trichinoszkóp segítségével, vagy lemondani a nyers és füstölt termékek fogyasz­tásáról. Dr. Gál Lajos főállatorvos, Székelykeresztúr Csökkent a kereslet Édes, akár a tej Köztudott, hogy február 18-tól felszabadították a tej és tejtermékek árát, viszont egy nappal korábban a Hargita Tejipari Rt lemondott az állami támogatásról, közölte Bodó János, a székelyudvarhelyi Tejipari Vál­lalat igazgatója. E két ok miatt hirtelen a háromszo­rosára ugrott a termékek ára, viszont a vásárlóerő ugyanakkora maradt, mint a liberalizálás előtt. Ezért általában minden tejtermék iránt csökkent a kereslet, és visszaesett a vállalat termelése. A tavaly ilyenkor nem volt elég tej, most pedig az eladás a gond. Április 10-től tehát csökkent a tejtermékek érté­kesítési ára: a tejgyár bemu­tató üzletében például 1800 lejbe kerül egy liter tej. Ugyanakkor nagy a versen­gés, a magánvállalkozók is ugyanabból az övezetből vá­sárolják fel a tejet, ahonnan a Tejipari Vállalat már 43 éve. Az udvarhelyi gyárnál felvá­sárláskor 1200 lejt fizetnek a tej literéért, de a termelők szerint ez is kevés. Közben a kormány csökkentette a kül­földi élelmiszerek vámilleté­két, és majd eldől, hogyan tovább. Bodó János igazgató véleménye szerint az élel­miszernek olcsóbbnak kelle­ne lennie. Jelenleg hazánk­ban nagyon drága az élelem a nyugati országokhoz viszo­nyítva, és a lakosságnak a fi­zetése 80 százalékát a min­dennapi betevő falatra kell költenie. Az udvarhelyi Teji­pari Vállalathoz a vásárlóktól nem érkezett panasz az elő­állított termékekkel kapcso­latosan. Néha a tej csomago­lóanyagával, a fóliával szo­kott baj lenni, de egyébként nem volt minőségi visszauta­sítás. A Hargita Tejipari Rt termékeit szeretik és keresik nem csak Székelyudvarhe­lyen, hanem nagyobb váro­sokban is. ss Dávid László "Jobb így, az állami támogatás nélkül Jó minőségű termékekért Február 15-től megvonták a húskészítmények támo­gatását, tájékoztatott Graur Dom­ita mérnök, a Hargita megyei Húsfeldolgozó Vállalat székelyudvarhelyi fiók­jának igazgatója. Azelőtt a vágóhídra kerülő állatok — sertés és szarvasmarha — feldolgozási költségének egyharmadát az állam fedezte. Jelenleg a sertést kilo­grammonként 5500 lejért vásárolják fel a tenyésztők­től, főleg Maros megyéből. gyi szempontból. Az udvar­helyi kirendeltség nem tarto­zik az államnak, rendszere­sen fizeti az áfát és a társada­lombiztosítást is. Ugyanak­kor a vezetőség azon igyek­szik, hogy ne tartozzon az állattenyésztőknek se. Mivel A kész termék ára az előb­binek a két és félszerese. Ráadásul az elektromos energia és az üzemanyag is kétszer drágább mint régeb­ben. Az üzletekbe kerülő hús és húskészítmények ára fe­dezi a költségeket. A vezető­ség nemrég leépítette a sze­mélyzetet — tizennyolc al­kalmazott lett munkanélküli —, hogy a többinek tudja biztosítani az országos átlag­­fizetést, vagyis a havi 400.000 lejt. A Húsfeldolgo­zó Vállalat mindig jövedel­mező volt. Az igazgatónő hogy nagy a termelőképessé- nagy a versengés, a vállalat véleménye szerint jobb így, de­m ipari mennyiségben alkalmazottainak egyetlen hogy megszűnt az állami tá- tudja feldolgozni az állatokat célja, hogy jó minőségű ter­­mogatás. A gyár előnye a kis-­­, és a termékeket szigorú­ méheket állítson elő. vállalkozókkal szemben, an ellenőrzik állategészségü­­sS Dávid László 1997. május 6., kedd Megtévesztő körlevél A végösszeg Bár a két csődbe jutott romániai magánbank vezetősége kézzel-lábbal tiltakozik, az elmúlt hónap végén a Román Nemzeti Bank megvonta a működési engedélyüket. A Dacia Felix Bank és a Hitelbank már több mint kilenc hónapja haldoklik, a lakosság pedig aggódva várja, hogy visszakapja felelőtlenül kezelt pénzét Szakemberek véleménye szerint a két pénzintézetet a ros­­­szul kihelyezett hitelek és a vezetők felelőtlensége juttatta csődbe, de ez a magyarázat bármennyire is igaz, a betétese­ket egyáltalán nem vigasztalhatja. Bár a legnagyobb "hala­kat" őrizetbe vették, a konkrét kárpótlás várat magára. Milyen garanciákat kért a Román Nemzeti Bank, vagy jobban mondva, miért nem kért garanciát a két pénzinté­zettől tevékenységük indításakor? Szóval most, április 22-én, az egész országban, így a székelyudvarhelyi kirendeltségnél is, leálltak a banki mű­veletek, nem számítják a kamatokat. Dénes Berta, a Hitelbank igazgatója arról tájékoztatott, hogy jelenleg a betétek tőkésítése van folyamatban. Ez azt jelenti, hogy a letétbe helyezett összegeket és annak ed­digi kamatjait összeadják, és név szerint feltüntetik. Tehát minden személy neve után egy végelszámolást jelentő összeg kerül. A Hitelbank kirendeltségének ajtaján most egy olyan ro­mán nyelvű szöveg olvasható, mely szerint a Román Nem­zeti Bank a 135/1996-os törvény alapján, a tízmillió lejig terjedő betéteket visszafizeti a magánszemélyeknek. Ez a szöveg részlet abból a körlevélből, amelyet 5-ös számmal jelöltek, és amelyet a Hitelbank bukaresti központjában adtak ki, április 23-án, Emil Ciofian elnök aláírásával. Az udvarhelyieknek tehát a Csíkszeredai banknál kell érdeklődniük, de előre felhívom figyelmüket, hogy ez teljesen fölösleges. Ugyanis én kedden délben (április 29-én) telefonon beszéltem Farkas Lajossal, a Román Nemzeti Bank Csíkszeredai kirendeltségének igazgatójá­val. Kérdésemre elmondta, hogy őket semmiről nem tájé­koztatták, és az ügyben semmivel sem tudnak többet, mint amennyit az írott és elektromos sajtó közölt. Az igazgató afféle manipulációnak tekinti a Hitelbank elnö­kének körlevelét, amely csak arra jó, hogy meggyűjtse az emberek baját, megsétáltassa őket; az ügyfelek állandóan telefonálnak, személyesen érdeklődnek a bankban, de konkrétan még nem lehet rajtuk segíteni. Az igazgató véleménye szerint, miután tisztázódnak a feltételek, lesz egy visszaigénylési időszak, amikor az ügyfelek felirat­kozhatnak; a Román Nemzeti Bank, a 135-ös törvény értelmében, valószínűleg a Takarékpénztárnak folyósít majd pénzt, hogy a magánszemélyeknek visszafizesse a tízmillió lejig terjedő betéteket. Egyelőre tehát még min­dig várni kell, és az idő a betétesek ellen dolgozik, hisz — amint már említettem — április 22-től még kamatot sem számolnak az elherdált és a papíron elfekvő összegekre. ss Fülöp D. Dénes A Nyugat “szemétkosara“ lettünk? Mindenki turkál Nemcsak városunkban, hanem az egész országban egy­re látogatottabbá válnak a használt ruhát forgalmazó boltok, a “turkálók“, mert a lakosság többsége már nem tudja megvásárolni a jövedelméhez képest magas ára­kon forgalmazott új árut. Az életminőséget vizsgáló Köz­ponti Intézet jelentése szerint hazánk lakói a tavaly jöve­delmük 20%-át költhették ruházati cikkek vásárlására, de ez az arány — az életszínvonal rohamos romlásának következtében — az idén már 4-5 százalékra csökken. A szegényedés eluralkodá­sával egy időben egyre többen nyitják ki az olcsó külföldi árut­­ kínáló turkálók ajtaját. A nyu­gatiak által eldobott ruhák kö­zött nemcsak kopottak van­nak, hanem újak is, hisz a mó­dos emberek könnyen túl­tesznek az olyan ruhanemű­kön, amelyek már nem diva­tosak. A vásárlók — aránylag olcsón — sokszor hozzájut­nak egy jó minőségű nadrág­hoz, blúzhoz, pulóverhez. A fejlett országokban a ru­hákat külön erre a célra elhe­lyezett ládákban gyűjtik ös­­­sze. Ezeket a gyűjtőakciókat a szegények megsegítésének nevezik, és ilyenkor általá­ban nagy mennyiségű ruha­nemű gyűl össze. Ezután kö­vetkezik a csomagolás és a forgalmazás. Általában nagy­bani kereskedők indítják út­jára a szállítmányt, alacsony áron. Egészségügyi és minő­ségi bizonylatot is csatolnak a csomagokhoz. A romániai felvásárlók csak a szállítás költségeit fedezik, és a fel­tüntetett értékre 30%-os vá­mot fizetnek. A csomagok ezután kerülnek az üzletek­be, ahol a ruhák árára rászá­mítják a kereskedelmi adalé­kot. A használt ruha forgalma­zása egyeseknek jól jövedel­mező tevékenységnek bizo­nyul, mert nehéz, szinte lehe­tetlen ellenőrizni a megsza­bott árak törvényességét. Városunkban, tudtommal még nem létezik olyan bolt, ahol ipari, műszaki cikkeket is forgalmaznának, de Buka­restben már lehet nyugatról kiselejtezett tévét, rádiót, mosógépet, hűtőt és egyéb háztartási gépeket, ipari ter­mékeket vásárolni. Sokan nehezményezik, hogy országunk lassan Nyu­­gat-Európa "szemétkosará­vá" válik, de a bukaresti Köz­ponti Fogyasztóvédelmi Igazgatóság véleménye sze­rint, a lakosságot nem fenye­geti semmilyen veszély a használt ruhák viselésével. Azonkívül az emberek alap­vető joga, hogy ott vásárolja­nak, ahol nekik tetszik. A turkálók létezése egyelőre nem zavarja a lakosságot, mert — amint említettem — az új árut egyre kevesebben tudják megvásárolni. Jó lenne megérnünk, hogy elnéptele­nedjenek az olcsó árut forgal­mazó üzletek, de erre egyelő­re elég kevés a remény... sS F. D. D.

Next