Udvarhelyi Híradó, 1997. április-június (8. évfolyam, 25-50. szám)
1997-06-05 / 44. szám
8 HÄ Abc (Munta)... Május 30-án, reggel 6,45-kor a csíktapolcai sorompónál egy Mercedes típusú TIR-kocsiba ütközött a robogó Korona gyorsvonat. Az ütközés következtében tönkrement az automata sorompó, a mozdony, a TIR, valamint egy villanypózna. Szerencsére kisebb sérülésektől eltekintve nem esett emberéletben kár, az anyagi kár azonban meghaladja az egymilliárd lejt. Négy órás kényszerszünet után, visszaállt a vasúti közlekedés. A rend őrei is hibázhatnak. Ezt bizonyítja a május 29-i aradi baleset. Ennek elkövetője nem más, mint a közlekedési rendészet szolgálatos személygépkocsivezetője, aki fényes nappal elütött egy idős, 78 éves öregasszonyt, akit többrendbeli töréssel és zúzódással szállítottak a sürgősségi kórházba. A brassói rendőrség lezárta annak a két kiskorú bűnözőnek aktacsomóját, akiket a múlt napokban tartóztattak le, mikor alaposan felcsomagolva, próbálták elhagyni az egyik rozsnyói cukrászdát. Történt ugyanis, hogy N.I. és S.B. 15 éves iskolásoknak étvágyuk jött édességfogyasztásra. Ezt úgy oldották meg, hogy betörtek a helybeli cukrászdába, degeszre ették magukat, majd mintegy 300 000 lej értékben még fel is csomagoltak maguknak az ott talált édességekből, tésztákból, hogy legyen mihez nyúlni a következő napokban is. Az óhajtott finomságok helyett, azonban kénytelenek beérni a rendőrség zárkájában felszolgált, inkább keserű, mint édes koszttal... Tragikus baleset színhelye volt a Konstanca megyei Dărăbăni község határában levő legelő. A 14 éves Miron Cristina, társával, a 12 éves Cornea Gheorgheval kaszát kaptak a kézbe, hogy friss zöldet kaszáljanak az állatoknak. Egy rossz mozdulat következtében a kislány csípőn találta társát, aki, mire a mentő megérkezett, belehalt sérüléseibe. Bestiális gyilkos jóság áldozata lett a mindössze 10 hónapos asc. des ment a piacra bevásárolni. Az otthon maradt élet társat biztosan idegesítette a csecsemő sírása, s elhallgattatására nem talált jobb megoldást, minthogy lábaitól megragadta, s falhoz vágta. Mire az anya hazajött, kislányát kómában találta és mielőtt még kórházba szállíthatták volna, meghalt a gyerek. A gyilkost letartóztatták. Pascani-i Amariei Andrea. Édesanya, Valerica el- mz Kovács László j magazin 1997. június 5., csütörtök Reménykedhetnek-e egyáltalán? Becsapott hajdani honvé dgy eset a 39 közül A budapesti Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal 1993. december 20-i (legalább húsz számjeggyel ellátott) határozatának értelmében az ivói Péter Gergely 420 ezer forint értékű kárpótlásra jogosult volna. Csakhogy ő jelen pillanatig ennek az összegnek mintegy a felét kapta meg, 1994 decemberében. A székelyudvarhelyi Zeta Kft-nél '94 tavaszán szórólapon reklámozták, hogy amennyiben a kárpótlásra jogosult személy meghatalmazza a nagyváradi Ferr Contact Rt-t, az minden személynek (az illető utánajárása nélkül) kifizeti a kárpótlási jegy értékének 95%-át. A kifizetés lejben történik, a forint és a lej dollárhoz viszonyított árfolyamának megfelelően, és két részletben: az összeg felét a kárpótlási jegyek kiváltásának időpontjától számított három hónapon belül, a másik felét pedig hat hónapon belül. Péter Gergely, a helyi RMDSZ javaslatára a Zeta Kft-hez folyamodott, pedig volt közeli hozzátartozója, aki személyesen intézte volna az ügyet Magyarországon. A Zeta Kft-nél 1994. május 24-én kitöltötték a szerződést a nagyváradi cég nevében. Ezzel tulajdonképpen Péter Gergely felhatalmazta a Ferr Contact Rt-t, hogy a kárpótlási jegyeket váltsa ki a Budapest Banktól, és értékesítse. Amint említettem, decemberben megérkezett a Mezőgazdasági Bankhoz az első részlet. Aztán 1994. december 31 -i keltezéssel Nagyváradról levél is érkezett Péter Gergely címére, amely közölte, hogy a második részletet '95. február 28-tól tudják fizetni. Ugyanakkor ígérték, hogy január 1-jétől a fennmaradt összegre — jelen esetben 2.932.831 lejre — rászámítják a Mezőgazdasági Bank látraszóló kamatát. Amennyiben pedig a kárpótlásra jogosult személy úgy dönt, hogy személyesen értékesíti a kárpótlási jegy másik részét, azt írásban közölje a részvénytársasággal 15 napon belül. — Pontosan akkoriban jelentette valaki az ügyet a helyi Rendőrségnél — mondotta a zeteváraljai Csíki László, Péter Gergely veje. — Hívatták mindazokat, akik hasonló helyzetben voltak, és másolatot kértek a szerződésről. Vártuk a fejleményeket, ezért nem írtunk Nagyváradra. Az első részlet kifizetése után kb. egy évvel elhunyt a kárpótlásra jogosult személy. Mivel azonban a határozat pillanatában élt, özvegye megkaphatta az egész összeget. A továbbiakban Csíki László vállalta fel az ügy intézését. Többször érdeklődött a Zeta Kft-nél, hogy érkezett-e meg az összeg másik fele, ám váltig biztatták: még érdeklődjön... Aztán egyszer a kereskedelmi társaságnak nyoma veszett. Idővel kiderült, hogy a Sport utca 3 szám alá költöztek. Ezúttal is türelemre intették. 1996. január 23-án, az UH 6-os számában jelent meg egy közlemény, mely szerint a "második rész kifizetésének az eltolódása (...) a cégtől független és általa nem befolyásolható tényezőknek tulajdonítható (...). Továbbra is a kárpótlásra jogosultakat minden fontosabb fejleményről, a sajtó útján, valamint írásban értesítjük, kérve további türelmüket és megértésüket." A Ferr Contact Rt közleményében arra hivatkozott, hogy magyarországi partnere 1994 májusában — kormányszinten jóváhagyott partnerszerződés keretében — árut szállított ki Azerbajdzsánba, mégpedig azért, hogy amikor a budapesti Értéktőzsdén a kárpótlási jegyek évi (1994-es) árfolyama 54,95%-os volt, tudja kifizetni azokat 95%-ban, mint ahogy a szerződésben rögzítették. Ennek az árunak az értékét viszont nem kapta meg a cég, ezért nem tudja fizetni a második részletet. Tavaly április 18-án, nemsokára az AH-ban olvasható közleményt követően, újra levél érkezett néhai Péter Gergely címére, amelyben azt írják a Ferr Contact-tól, hogy a "Bukaresti Kereskedelmi- és Iparkamara mellett működő Nemzetközi Döntőbíróság peres eljárást indított a magyar cég ellen másfél éve. Ezért nem tudnak pontos határidőt megjelölni a második részlet kifizetésére." Ennyi röviden a történet. Csíki László azóta is érdeklődik. Legutóbb kb. egy hónapja a széki RMDSZ-t kereste fel, hogy ha annak idején népszerűsítették ezt a megoldást, most tudnak-e valamit előremozdítani az ügyben. Az irodavezető innen visszaküldte a Zeta Kfthez mondva, hogy kérje ki azok neveit, akik még hasonló helyzetben vannak. A Zeta Kft-nél azt válaszolták: civil személynek nem adhatják ki mások neveit, kérje azokat az RMDSZ hivatalból. Csíki László belefáradt a jövés-menésbe... és felkereste szerkesztőségünket. Ki foglakozott még az üggyel? Csíki Lászlónak nem volt tudomása arról, hogy egy nappal korábban (május 6- án) a Romániai Magyar Szóban "Kárpótoltak? Nem, kárvallottak" cím alatt megjelent egy írás, amely elmondja: Udvarhelyen és környékén 39-en vannak hasonló helyzetben. A Ferr Contact Rt összesen 3.998.000 forintnak megfelelő lejjel tartozik a 39 személynek. Az RMSZ- nek ugyanebben a számában, a 3. oldalon "Mi az igazság a kárpótlási jegyekkel?" címmel olvasói levelet közölnek a kárvallottak; aláírják öten és "még sokan mások". Az Erdélyi Napló április 1- jei száma két oldalt szentel a kárpótlási ügynek. Ezúttal több kolozsvári és nagyváradi esetet említ. Ugyanakkor a Bihari Napló 1995. július 15- 18-i száma "A gyapotszállítmány útja" cím alatt magyarázza, hogy a budapesti Gold Deer Kft miért nem tudta idejében törleszteni az adósságát a Ferr Contact Rtnek. S még sorolhatnám... Azonban egy másik panaszos némi reménységet vélt felcsillanni az RMSZ május 7-i számában közölt levélben, egy dévai nyugdíjas tanítónő tollából:"... a Temesvári Rádió magyar nyelvű adásában hallottam Takács Csaba ügyvezető elnök felhívását: jelentkezzenek mindazok, akik 1994 márciusában szerződést kötöttek a nagyváradi Ferr Contact cég megbízottjával..." Takács Csaba válasza Tárcsáztam az RMDSZ kolozsvári Ügyvezető Elnökségének a telefonszámát. Takács Csaba ügyvezető elnök állítása szerint az ügyben nem nyilatkozott semmilyen rádió riporterének, hanem mindössze az Erdélyi Napló munkatársának. Elmondta, hogy sajnos az RMDSZ nem tud kellő eredménnyel fellépni olyan szélhámosok ellen, akiket sem a magyarországi, sem a romániai hatóságok nem tudtak felelősségre vonni. Konkrét kérdésekre, konkrét esetekben viszont nagyon pontos tanáccsal tud szolgálni mind a magyar, mind a román jogszabályokat illetően. Ez persze távolról sem jelenti, hogy a kárvallottaknak egyenként Kolozsvárra kell utazniuk, hanem levélben kell összefoglalniuk esetüket, amelyek valószínűleg más- és másféleképpen alakultak. Felvetette annak a lehetőségét is, hogy amennyiben a tényleíró levelek beérkeznek, valaki, valamilyen alapítvány felvállalhatja egy ún. típusper elindítását. Hogyan vélekedik a közvetítő? Jóllehet a Zeta Kft neve a meghatalmazó szerződésben sehol nem szerepel, annak idején az ő székhelyén töltötték ki a papírokat. — Az RMDSZ Gazdasági főosztálya akkoriban egy gyakorlati tájékoztatót adott ki — mondotta Kelemen Dénes, a Zeta Kft. ügyvezetője —, amely részletesen leírta, hogy ki jogos kárpótlásra, s miként lehet értékesíteni a jegyeket. Egy különálló lap tartalmazta azon romániai cégek neveit, amelyek felvállalták az ügy intézését. A helyi RMDSZ pontosan a széki és városi szervezetei között lévő ellentétek miatt nem vállalta fel, emiatt legközelebb Csíkszeredába kellett volna menni. Mi pusztán csak helyet adtunk a szerződések kitöltéséhez, a délutáni órákban. Ugyanezt megtehette volna bárki, az RMDSZ irodák is... Az ügyfélszolgálatot Dénes Lajos, egy személyes ismerős vállalta. Minden egyes szerződést közjegyző előtt hitelesítettünk, mindenki nevére személyi számlát nyitottunk a Mezőgazdasági Banknál. Az első részlet szinte valamennyi kárpótlásra jogosult esetében erre a számlára érkezett. Megkértük az embereket, hogy még egy hozzátartozójuk nevét tüntessék fel a számlára, így ha elhaláloznak, az illető is kiveheti a pénzt. Egy idő után aztán az összeg első fele késett pár hetet néhány személy esetében. Ezt látva, már nem vállaltuk több szerződés közvetítését. Minden esetben értesítettük az ügyfeleket a fejleményekről, érdeklődtünk a Ferr Contact-nál a pénz felől, többször a panaszosok jelenlétében hívtuk fel őket telefonon. Minket is beidéztek akkoriban a Rendőrségre. Akkor kértünk Nagyváradról egy olyan nyilatkozatot, amelyben a Ferr Contact vezetősége kijelentette, hogy semmilyen felelősséggel nem tartozunk a kárpótlásra jogosult személyeknek. Tulajdonképpen Dénes Lajosnak, a Matrica Rt dolgozójának a neve szerepel mindegyik szerződésen, mint a Ferr Contact közvetítője. — Ismerve a Ferr Contact akkori igazgatóját, jóindulatúan felvállaltam a közvetítést — közölte Dénes Lajos. — Én is becsapottnak érzem magam. Akkoriban ígértek valamekkora jutalékot — nem tudnám pontosan megmondani, hogy mennyit —, de soha semmit nem kaptam. A Ferr Contact nem érhető el telefonon Tárcsázva a nagyváradi társaság számát, a 059- 144783-as telefonszámot, egy férfihang azt válaszolta: "Nem a Ferr Contact vagyunk. Ők a tavaly elköltöztek. Nem tudom megmondani, hogy hová, milyen telefonszámon hívhatók." Kelemen Dénes nem tudta, hogy a nagyváradi cég elköltözött.Utoljára a múlt év vége felé kérte levélben a Ferr Contact-ot, hogy ismertesse a fejleményeket. Erre a levélre már nem kapott választ. "Az ügyet letárgyalták" Tudva azt, hogy a Nemzetközi Döntőbíróságnál a Ferr Contact Rt peres eljárást indított a budapesti Gold Deer Kft. ellen, és az összeállított iratcsomó száma 14/95, tárcsáztam az ők számát. Cosmanciuc asszony diplomatikusan tájékoztatott: "Igen, az ügyet letárgyalták, a 78/96. július 10-i iktatószámmal ellátott végzést kiküldtük mind a nagyváradi, mind a budapesti cégnek“. Ki jutott el a Táblabíróságig? Egy székelyudvarhelyi idős férfi — aki elhallgatja nevét — pert indított a Ferr Contact ellen. A helyi Bíróságnál volt két tárgyalás, a megyeinél szintén, az ügy mindkét esetben a felperes javára dőlt el, a cég képviselete meg sem jelent a tárgyalásokon. Azonban mindkét esetben fellebbezett. Az ügy tehát a Táblabíróságra került, ahol az egyik tárgyalás május 15- re volt kitűzve, de a fellebbező azon sem jelent meg. A következő tárgyalás június 19-én lesz, és a panaszos reménykedik... Tudomása szerint ő az egyedüli, aki idáig "merészkedett". Eddig legalább 400 ezer lejébe került az iratok benyújtása, a levelezés, az elmaradt összeg pedig, amit a nagyváradi cégtől kellene megkapnia még kevesebb, mint a néhai Péter Gergely esetében. Levelet is küldött az RMDSZ Elnöki Hivatalához, valamint az Igazságügyi Minisztériumhoz. Utóbbit válaszszelvénnyel adja fel kb. két hónapja, persze innen nem érkezett válasz. Érkezett azonban május 29-i keltezéssel a Szövetségi Elnöki Hivatalból, Vajda László politikai tanácsos aláírásával. ő Markó Béla szövetségi elnök nevében azt írja:" Markó elnök úr az RMDSZ ügyvezető elnökségével közösen kivizsgáltatja az Önök által jelzett problémát, és reméljük, hogy valamilyen módon megoldást fogunk találni. A kivizsgálás eredményeit és a megoldási lehetőségeket hamarosan közölni fogjuk Önökkel." Szintén az idős férfi állítása szerint a 39 kárvallott személyből mindössze tízen székelyudvarhelyiek, a többiek vidékiek, akiknek pénzbe került minden egyes Udvarhelyre való utazás. A tíz udvarhelyi közül azóta négyen meghaltak. A többiek is 80 év körüliek. — Megszenvedtünk ezért az ajándékért. Naponta hat köbméter földet kellett kiásnunk, s azt három méterre dobnunk, vagy nyolc köbméter fát kivágnunk és lecsapolnunk. Ez volt a norma, három éven keresztül. Hatvan deka korpakenyéren, híg levesen éltünk, ha a normát nem teljesítettük, még ennyit sem kaptunk. Különben a szenvedések egy részét leírja a Fogságom története c. könyv — mondta a panaszos. Mostanában, a régi időkre gondolva, még egy dolog szomorítja ezeket az embereket: valakik zsírosodtak, lépesedtek az ők bőrükön, a nekik járó fájdalomdíj illetéktelen zsebekbe vándorolt és B.R.