Udvarhelyi Híradó, 1997. április-június (8. évfolyam, 25-50. szám)

1997-06-05 / 44. szám

8 HÄ Abc (Munta)... Május 30-án, reg­­­­gel 6,45-kor a csík­tapolcai sorompónál egy Mercedes típusú TIR-ko­­csiba ütközött a robogó Korona gyorsvonat. Az ütközés következtében tönkr­ement az automata sorompó, a mozdony, a TIR, valamint egy villany­pózna. Szerencsére ki­sebb sérülésektől eltekint­ve nem esett emberélet­ben kár, az anyagi kár azonban meghaladja az egymilliárd lejt. Négy órás kényszerszünet után, visszaállt a vasúti közle­kedés. A rend őrei is hi­­­­bázhatnak. Ezt bi­zonyítja a május 29-i ara­di baleset. Ennek elköve­tője nem más, mint a köz­lekedési rendészet szol­gálatos személygépkocsi­vezetője, aki fényes nap­pal elütött egy idős, 78 éves öregasszonyt, akit többrendbeli töréssel és zúzódással szállítottak a sürgősségi kórházba. A brassói rendőr­­­­ség lezárta annak a két kiskorú bűnözőnek aktacsomóját, akiket a múlt napokban tartóztat­tak le, mikor alaposan felcsomagolva, próbálták elhagyni az egyik rozsnyói cukrászdát. Tör­tént ugyanis, hogy N.I. és S.B. 15 éves iskolásoknak étvágyuk jött édességfo­gyasztásra. Ezt úgy oldot­ták meg, hogy betörtek a helybeli cukrászdába, de­geszre ették magukat, majd mintegy 300 000 lej értékben még fel is cso­magoltak maguknak az ott talált édességekből, tésztákból, hogy legyen mihez nyúlni a következő napokban is. Az óhajtott finomságok helyett, azon­ban kénytelenek beérni a rendőrség zárkájában felszolgált, inkább keserű, mint édes koszttal... Tragikus baleset­­ színhelye volt a Konstanca megyei Dără­­băni község határában levő legelő. A 14 éves Mi­ron Cristina, társával, a 12 éves Cornea Gheorgheval kaszát kaptak a kézbe, hogy friss zöldet kaszálja­­­­nak az állatoknak. Egy rossz mozdulat követ­­­keztében a kislány csípőn­­ találta társát, aki, mire a mentő megérkezett, bele­­­­halt sérüléseibe. Bestiális gyilkos­ j­ó­­ság áldozata lett a­­ mindössze 10 hónapos asc. des ment a piacra bevásárol­­­­ni. Az otthon maradt élet­­­ társat biztosan idegesítet­­­­te a csecsemő sírása, s el­­­­hallgattatására nem talált jobb megoldást, mint­hogy lábaitól megragad­ta, s falhoz vágta. Mire az­­ anya hazajött, kislányát­ kómában találta és mie­­­­lőtt még kórházba szállít­hatták volna, meghalt a gyerek. A gyilkost letar­tóztatták. Pascani-i Amariei Andrea. Édesanya, Valerica el- mz Kovács László j magazin 1997. június 5., csütörtök Reménykedhetnek-e egyáltalán? Becsapott hajdani honvé­ dgy eset a 39 közül A budapesti Országos Kár­­rendezési és Kárpótlási Hiva­tal 1993. december 20-i (leg­alább húsz számjeggyel ellá­tott) határozatának értelmé­ben az ivói Péter Gergely 420 ezer forint értékű kárpót­lásra jogosult volna. Csak­hogy ő jelen pillanatig ennek az összegnek mintegy a felét kapta meg, 1994 decembe­rében. A székelyudvarhelyi Zeta Kft-nél '94 tavaszán szóróla­pon reklámozták, hogy amennyiben a kárpótlásra jogosult személy meghatal­mazza a nagyváradi Ferr Contact Rt-t, az minden sze­mélynek (az illető utánajárá­sa nélkül) kifizeti a kárpótlási jegy értékének 95%-át. A ki­fizetés lejben történik, a fo­rint és a lej dollárhoz viszo­nyított árfolyamának megfe­lelően, és két részletben: az összeg felét a kárpótlási je­gyek kiváltásának időpontjá­tól számított három hónapon belül, a másik felét pedig hat hónapon belül. Péter Gergely, a­ helyi RMDSZ javaslatára a Zeta Kft-hez folyamodott, pedig volt közeli hozzátartozója, aki személyesen intézte vol­na az ügyet Magyarorszá­gon. A Zeta Kft-nél 1994. május 24-én kitöltötték a szerződést a nagyváradi cég nevében. Ezzel tulajdonkép­pen Péter Gergely felhatal­mazta a Ferr Contact Rt-t, hogy a kárpótlási jegyeket váltsa ki a Budapest Banktól, és értékesítse. Amint említet­tem, decemberben megérke­zett a Mezőgazdasági Bank­hoz az első részlet. Aztán 1994. december 31 -i keltezéssel Nagyváradról le­vél is érkezett Péter Gergely címére, amely közölte, hogy a második részletet '95. feb­ruár 28-tól tudják fizetni. Ugyanakkor ígérték, hogy ja­nuár 1-jétől a fennmaradt összegre — jelen esetben 2.932.831 lejre — rászámít­ják a Mezőgazdasági Bank látraszóló kamatát. Amen­­­nyiben pedig a kárpótlásra jogosult személy úgy dönt, hogy személyesen értékesíti a kárpótlási jegy másik ré­szét, azt írásban közölje a részvénytársasággal 15 na­pon belül. — Pontosan akkoriban je­lentette valaki az ügyet a he­lyi Rendőrségnél — mondot­ta a zeteváraljai Csíki László, Péter Gergely veje. — Hívat­ták mindazokat, akik hason­ló helyzetben voltak, és má­solatot kértek a szerződésről. Vártuk a fejleményeket, ezért nem írtunk Nagyváradra. Az első részlet kifizetése után kb. egy évvel elhunyt a kárpótlásra jogosult személy. Mivel azonban a határozat pillanatában élt, özvegye megkaphatta az egész össze­get. A továbbiakban Csíki László vállalta fel az ügy in­tézését. Többször érdeklő­dött a Zeta Kft-nél, hogy ér­kezett-e meg az összeg má­sik fele, ám váltig biztatták: még érdeklődjön... Aztán egyszer a kereskedelmi tár­saságnak nyoma veszett. Idővel kiderült, hogy a Sport utca 3 szám alá költöztek. Ezúttal is türelemre intették. 1996. január 23-án, az UH 6-os számában jelent meg egy közlemény, mely szerint a "második rész kifizetésé­nek az eltolódása (...) a cég­től független és általa nem befolyásolható tényezőknek tulajdonítható (...). Továbbra is a kárpótlásra jogosultakat minden fontosabb fejle­ményről, a sajtó útján, vala­mint írásban értesítjük, kérve további türelmüket és meg­értésüket." A Ferr Contact Rt közleményében arra hivat­kozott, hogy magyarországi partnere 1994 májusában — kormányszinten jóváhagyott partnerszerződés keretében — árut szállított ki Azer­bajdzsánba, mégpedig azért, hogy amikor a budapesti Ér­téktőzsdén a kárpótlási jegy­ek évi (1994-es) árfolyama 54,95%-os volt, tudja kifizet­ni azokat 95%-ban, mint ahogy a szerződésben rögzí­tették. Ennek az árunak az értékét viszont nem kapta meg a cég, ezért nem tudja fizetni a második részletet. Tavaly április 18-án, nem­sokára az AH-ban olvasható közleményt követően, újra levél érkezett néhai Péter Gergely címére, amelyben azt írják a Ferr Contact-tól, hogy a "Bukaresti Kereske­delmi- és Iparkamara mellett működő Nemzetközi Dön­tőbíróság peres eljárást indí­tott a magyar cég ellen más­fél éve. Ezért nem tudnak pontos határidőt megjelölni a második részlet kifizetésé­re." Ennyi röviden a történet. Csíki László azóta is érdeklő­dik. Legutóbb kb. egy hó­napja a széki RMDSZ-t ke­reste fel, hogy ha annak ide­jén népszerűsítették ezt a megoldást, most tudnak-e valamit előremozdítani az ügyben. Az irodavezető in­nen visszaküldte a Zeta Kft­­hez mondva, hogy kérje ki azok neveit, akik még hason­ló helyzetben vannak. A Zeta Kft-nél azt válaszolták: civil személynek nem adhat­ják ki mások neveit, kérje azokat az RMDSZ hivatal­ból. Csíki László belefáradt a jövés-menésbe... és felkeres­te szerkesztőségünket. Ki foglakozott még az üggyel? Csíki Lászlónak nem volt tudomása arról, hogy egy nappal korábban (május 6- án) a Romániai Magyar Szó­ban "Kárpótoltak? Nem, kár­vallottak" cím alatt megje­lent egy írás, amely elmond­ja: Udvarhelyen és környé­kén 39-en vannak hasonló helyzetben. A Ferr Contact Rt összesen 3.998.000 forint­nak megfelelő lejjel tartozik a 39 személynek. Az RMSZ- nek ugyanebben a számá­ban, a 3. oldalon "Mi az igazság a kárpótlási je­gyekkel?" címmel olvasói le­velet közölnek a kárvallot­tak; aláírják öten és "még so­kan mások". Az Erdélyi Napló április 1- jei száma két oldalt szentel a kárpótlási ügynek. Ezúttal több kolozsvári és nagyvára­di esetet említ. Ugyanakkor a Bihari Napló 1995. július 15- 18-i száma "A gyapotszállít­mány útja" cím alatt magya­rázza, hogy a budapesti Gold Deer Kft miért nem tud­ta idejében törleszteni az adósságát a Ferr Contact Rt­­nek. S még sorolhatnám... Azonban egy másik pana­szos némi reménységet vélt felcsillanni az RMSZ május 7-i számában közölt levél­ben, egy dévai nyugdíjas ta­nítónő tollából:"... a Temes­vári Rádió magyar nyelvű adásában hallottam Takács Csaba ügyvezető elnök felhí­vását: jelentkezzenek mind­azok, akik 1994 márciusá­ban szerződést kötöttek a nagyváradi Ferr Contact cég megbízottjával..." Takács Csaba válasza Tárcsáztam az RMDSZ ko­lozsvári Ügyvezető Elnöksé­gének a telefonszámát. Ta­kács Csaba ügyvezető elnök állítása szerint az ügyben nem nyilatkozott semmilyen rádió riporterének, hanem mindössze az Erdélyi Napló munkatársának. Elmondta, hogy sajnos az RMDSZ nem tud kellő eredménnyel fel­lépni olyan szélhámosok el­len, akiket sem a magyaror­szági, sem a romániai ható­ságok nem tudtak felelősségre vonni. Konkrét kérdésekre, konkrét esetekben viszont nagyon pontos tanáccsal tud szolgálni mind a magyar, mind a román jog­szabályokat illetően. Ez per­sze távolról sem jelenti, hogy a kárvallottaknak egyenként Kolozsvárra kell utazniuk, hanem levélben kell össze­foglalniuk esetüket, amelyek valószínűleg más- és másfé­leképpen alakultak. Felvetet­te annak a lehetőségét is, hogy amennyiben a tényleí­ró levelek beérkeznek, vala­ki, valamilyen alapítvány fel­vállalhatja egy ún. típusper elindítását. Hogyan vélekedik a közvetítő? Jóllehet a Zeta Kft neve a meghatalmazó szerződés­ben sehol nem szerepel, an­nak idején az ő székhelyén töltötték ki a papírokat. — Az RMDSZ Gazdasági főosztálya akkoriban egy gyakorlati tájékoztatót adott ki — mondotta Kelemen Dé­nes, a Zeta Kft. ügyvezetője —, amely részletesen leírta, hogy ki jogos kárpótlásra, s miként lehet értékesíteni a jegyeket. Egy különálló lap tartalmazta azon romániai cégek neveit, amelyek felvál­lalták az ügy intézését. A he­lyi RMDSZ pontosan a széki és városi szervezetei között lévő ellentétek miatt nem vállalta fel, emiatt legköze­lebb Csíkszeredába kellett volna menni. Mi pusztán csak helyet ad­tunk a szerződések kitöltésé­hez, a délutáni órákban. Ugyanezt megtehette volna bárki, az RMDSZ irodák is... Az ügyfélszolgálatot Dénes Lajos, egy személyes ismerős vállalta. Minden egyes szer­ződést közjegyző előtt hite­­lesítettünk, mindenki nevére személyi számlát nyitottunk a Mezőgazdasági Banknál. Az első részlet szinte vala­mennyi kárpótlásra jogosult esetében erre a számlára ér­kezett. Megkértük az embe­reket, hogy még egy hozzá­tartozójuk nevét tüntessék fel a számlára, így ha elhalá­­loznak, az illető is kiveheti a pénzt. Egy idő után aztán az ös­­­szeg első fele késett pár hetet néhány személy esetében. Ezt látva, már nem vállaltuk több szerződés közvetítését. Minden esetben értesítettük az ügyfeleket a fejlemények­ről, érdeklődtünk a Ferr Con­­tact-nál a pénz felől, több­ször a panaszosok jelenlété­ben hívtuk fel őket telefonon. Minket is beidéztek akkori­ban a Rendőrségre. Akkor kértünk Nagyváradról egy olyan nyilatkozatot, amely­ben a Ferr Contact vezetősé­ge kijelentette, hogy semmi­lyen felelősséggel nem tarto­zunk a kárpótlásra jogosult személyeknek. Tulajdonképpen Dénes La­josnak, a Matrica Rt dolgo­zójának a neve szerepel mindegyik szerződésen, mint a Ferr Contact közvetí­tője. — Ismerve a Ferr Contact akkori igazgatóját, jóindula­túan felvállaltam a közvetí­tést — közölte Dénes Lajos. — Én is becsapottnak érzem magam. Akkoriban ígértek valamekkora jutalékot — nem tudnám pontosan meg­mondani, hogy mennyit —, de soha semmit nem kap­tam. A Ferr Contact nem érhető el telefonon Tárcsázva a nagyváradi tár­saság számát, a 059- 144783-as telefonszámot, egy férfihang azt válaszolta: "Nem a Ferr Contact va­gyunk. Ők a tavaly elköltöz­tek. Nem tudom megmonda­ni, hogy hová, milyen tele­fonszámon hívhatók." Kelemen Dénes nem tudta, hogy a nagyváradi cég elköl­tözött.­­Utoljára a múlt év vége felé kérte levélben a Ferr Contact-ot, hogy ismer­tesse a fejleményeket. Erre a levélre már nem kapott vá­laszt. "Az ügyet letárgyalták" Tudva azt, hogy a Nemzet­közi Döntőbíróságnál a Ferr Contact Rt peres eljárást indí­tott a budapesti Gold Deer Kft. ellen, és az összeállított iratcsomó száma 14/95, tárcsáztam az ők számát. Cosmanciuc asszony diplo­matikusan tájékoztatott: "Igen, az ügyet letárgyalták, a 78/96. július 10-i iktató­számmal ellátott végzést ki­­küldtük mind a nagyváradi, mind a budapesti cégnek“. Ki jutott el a Táblabíróságig? Egy székelyudvarhelyi idős férfi — aki elhallgatja nevét — pert indított a Ferr Contact ellen. A helyi Bíróságnál volt két tárgyalás, a megyeinél szintén, az ügy mindkét eset­ben a felperes javára dőlt el, a cég képviselete meg sem jelent a tárgyalásokon. Azonban mindkét esetben fellebbezett. Az ügy tehát a Táblabíróságra ker­ült, ahol az egyik tárgyalás május 15- re volt kitűzve, de a fellebbe­ző azon sem jelent meg. A következő tárgyalás június 19-én lesz, és a panaszos re­ménykedik... Tudomása sze­rint ő az egyedüli, aki idáig "merészkedett". Eddig lega­lább 400 ezer lejébe került az iratok benyújtása, a leve­lezés, az elmaradt összeg pe­dig, amit a nagyváradi cégtől kellene megkapnia még ke­vesebb, mint a néhai Péter Gergely esetében. Levelet is küldött az RMDSZ Elnöki Hivatalához, valamint az Igazságügyi Mi­nisztériumhoz. Utóbbit vá­laszszelvénnyel adja fel kb. két hónapja, persze innen nem érkezett válasz. Érkezett azonban május 29-i kelte­zéssel a Szövetségi Elnöki Hivatalból, Vajda László po­litikai tanácsos aláírásával. ő Markó Béla szövetségi elnök nevében azt írja:" Markó el­nök úr az RMDSZ ügyvezető elnökségével közösen ki­vizsgáltatja az Önök által jel­zett problémát, és reméljük, hogy valamilyen módon megoldást fogunk találni. A kivizsgálás eredményeit és a megoldási lehetőségeket hamarosan közölni fogjuk Önökkel." Szintén az idős férfi állítása szerint a 39 kárvallott sze­mélyből mindössze tízen székelyudvarhelyiek, a töb­biek vidékiek, akiknek pénz­be került minden egyes Ud­varhelyre való utazás. A tíz udvarhelyi közül azóta né­gyen meghaltak. A többiek is 80 év körüliek. — Megszenvedtünk ezért az ajándékért. Naponta hat köbméter földet kellett kiás­nunk, s azt három méterre dobnunk, vagy nyolc köb­méter fát kivágnunk és lecsa­polnunk. Ez volt a norma, három éven keresztül. Hat­van deka korpakenyéren, híg levesen éltünk, ha a normát nem teljesítettük, még ennyit sem kaptunk. Különben a szenvedések egy részét leírja a Fogságom története c. könyv — mondta a pana­szos. Mostanában, a régi időkre gondolva, még egy dolog szomorítja ezeket az embe­reket: valakik zsírosodtak, lépe­­sedtek az ők bőrükön, a nekik járó fájdalomdíj illetéktelen zsebekbe vándorolt és B.R.

Next