Udvarhelyi Híradó, 1999. október-december (10. évfolyam, 77-101. szám)

1999-11-25 / 92. szám

■ Ki hitte volna, hogy példá­ul a Beatles, a Led Zeppelin, Elvis Presley, a király és még sokan mások sátánista zenét játszottak? ■ Leg­alábbis ez derült ki abból a könyvből, amit Corrado Balducci, napjaink egyik legismertebb démonoló­­gusa írt Sátánizmus és rockzene címmel ■ Mind­ehhez tudni kell, hogy nemrégen két denveri is­kolás - állítólag Marylin Manson zenéjének hatásá­ra - lemészárolta néhány iskolatársát, majd mind­ketten öngyilkosok lettek . Erre kitört a botrány, aminek előzményei is van­nak: számos országban a heavy metal műfajt képvi­selő zenekarokat, kiadókat arra kötelezték, jelöljék meg a borítón, ha a szö­vegviláguk sátánizmusra hajlik ■ Az sem mellékes, hogy bizonyos zenekarok koncertjein öngyilkosságo­kat, gyilkosságokat követ­tek el - szándékosan vagy akaratlanul ■ Ezért is perbe fogtak néhány együttest és kiadót. A könyv két részből áll - az egyik­ben a sátánnal, a sátánizmus je­lenségével foglalkozik a szerző, míg a másik részben kifejezetten azokkal a zenekarokkal, amelyek a sátánizmus burkolt vagy nyíltabb változatát képviselik. Már a rockzene kezdeteiről úgy vélekedik Balducci, hogy innen eredeztethető a később oly nagy méreteket öltő sátánista rock kelet­kezése. Pontosan Elvis Presley-vel kezdi, a királlyal, akit „a szex fel­­magasztosításával" vádol, a szerze­tekben­ a szex tabuinak ledönté­sét. Ő volt az első olyan zenész, „aki megtestesítette minden ka­masz vágyát az uralkodó vallási és szexuális tabuk elutasítására" - olvasható a könyvben (Jean-Paul Regimbalt idézi az író). Ez abban csúcsosodott ki, hogy a sátánista fekete misék alkalmával gyakorta rendeztek szexuális orgiákat - tűnik ki a szövegből. A könyv má­sodik részében a soft rock harddá (nehézzé) - heavy metállá - ala­kulását veszi lencse alá Balducci. Három fontos mozzanatot említ: tökéletesített ritmus (beat - „sze­­xuál­is ösztönök felkorbácsolása"), ősi, ezoterikus és az egyértelműen sátánista vonásokat. Népszerűbb­nek tartják magukat Jézus Krisz­tusnál, és továbbra is szilárd meg­győződésük, hogy eszméik gyöke­resen átformálják a nyugati világ­zenéjét és erkölcsiségét - írja a szerző. Az egyik albumuk borító­jára, a Sergeant Pepper's Lonly Heats-re a modern sátánizmus atyjának arca is felkerült, és Ringó Star a következőket nyilatkozta er­re: „Úgy éreztük, kötelességünk egybegyűjteni azokat a személyi­ségeket, akiket különösen tisztelünk". A Szent Szék képviselője, az egy­ Sátánizmus a rockzenészek körében I (la®®®), a Situim ■ Otanav Pa®© a­­ ■■ ------------■*-------------------^----------------------w---------'S»--------­ rő („közvetlen tá­bori vatikáni államtitkár, Balducci intenzív madás a hallóidegeken­­keresztül az ember egész valója ellen... iszonyatos idegfeszültséget okoz, zabolázhatatlan frusztráltságérze­­tet, elviselhetetlen menekülési vágyat") és az ütőhangszerek fék­telen tombolása („az őrjöngő tö­meg elleni végső támadás"). Ezzel kapcsolatban a szerző felsorolja a legfontosabb zenészeket: Alice Coopert, a Cream három tagját - Eric Claptont, Jack Bruce-t, Ginger Backert Jimmy Paget és Jimi Hendrixet. Majd az acid rock elemzése kö­vetkezik: segítségével „a szexet felváltja, vagy hozzátársul a kábítószer". Balducci konkrét dal­példákat is felsorol: Beatles - Yellow Submarine, Rolling Stones - Brown Sugar. A neves demonológus szerint a Beatles volt az első olyan zenekar, amely „a sátán evangéliumát hir­dető" tudat alatti üzeneteket köz­vetített, az 1968-ban­­megjelent Devil's White Album című leme­zével. Az üzenetet a tudat nem fogja fel, a tudatküszöb alatt értelmeződnek, oda raktározód­nak el az ilyen hatások.­­ A Beat­les igencsak kiaknázta a fiatalok lázadásának valamennyi szenet­szem­ében a Rollings Stones még rosszabb helyzetben van, mint a vetélytársa, a Beatles, ugyanis Mick Jaggert a The Order of The Golden Dawn (Arany Hajnal Rend) nevű,­­ illuminátusokhoz kötődő szabadkőműves szektában „avatták fel" sátánnak, „két bo­szorkány" sugallatára. Talán en­nek is tulajdonítható, hogy a Stonesnek számos olyan dala szü­letett, amely a Sátánról szól: Simpathy for the Devil, Dancing with Mr. D. Ugyanebben az idő­szakban hasonló ízlést képviseltek a The Who és a Black Sabbath együttesek. Az utóbbinak neves vezetője, Ozzy Osbourne a szín­padi show-k alkalmával több al­kalommal denevérek fejét harapta le, és a Sabbath „zenéje az igazi sátán rock". Jimmy Pagenek köszönhetően a Led Zeppelin is igen fontos szere­pet töltött be a sátánista rock ter­jesztésében; „a Starway to Hea­ven című dal boszorkányságon alapul". De nemcsak a dal, ha­nem az a gesztus is sokat lendített Page „sátánista karrierjén", hogy ő vásárolta meg Aleister Crowley­­nek, (sz. 1875. október - mh. 1947. december 1.) a modern sá­tánizmus atyjának angliai kasté­lyát. Crowley számos sátánista könyv szerzője, és ő hozta létre a Szicíliában működő Thelema­­apátságot, más nevén a Sátán ko­lostorát is, ugyanakkor a The Book of Law-jában (A törvény könyvé­ben) „a 666-os nagy fenevadjá­nak" vallotta magát. A továbbiakban a­ szerző felsorol­ja azokat az együtteseket, ame­lyek nyíltan a sátánizmust vállal­ták fel: Iron Maiden, Angel Witch, Motley Crüe, Mercyful Fate, azaz King Diamond, ő „az egyetlen gyakorló sátánista, aki ezt be is ismeri". (Egy idei Metal Hammer­­ben viszont azt nyilatkozta King Diamond, hogy ő sem a Sátánt, sem Istent nem részesíti előnyben, számára fontosabb a saját tapasz­talata és a hit az igazságban, amit senkire sem erőltet.) A felsorolás­ból talán kimaradt még Marylin Manson (nevét Marylin Monroe és Charles Manson összevonásával alakította; ez utóbbi 1969. au­gusztus 1­8-án Sharon Tate szí­nésznő és négy vendégének bru­tális lemészárlásával vált hír­hedtté: a közvélemény a megtes­tesült Sátánnak tartotta), aki u­­gyancsak okkult dalaival szerzett hírnevet, no meg az Egyesült Álla­mokban, Denverben történt gyer­mekgyilkosság miatt is a figyelem középpontjába került. A dalszövegek elemzésekor a szerző a tudat alatti üzenetek fon­tosságát emeli ki: ilyen tartalom­mal rendelkezik az Eagles Hotel Californiája vagy a Wasted Torm­­ne-ja, az L. Z. Stairway to Hea­ven, Rock and Roll, Over the Hills far away dalai. Szintén egyértel­mű sátánista üzeneteket tartal­maznak: az AC/DC Hell's Bells-je (A pokol harangja), Highway to Hell-je (Autósztráda a pokolba); az Iron Maiden The Number of The Beast-je (A fenevad száma);­ KISS - The God of Thunder (A mennydörgés istene); Megadeth - The Skull Beneath The Skin (Ko­ponya a bőr alatt); Motley Crüe - In the Biginning (Kezdetben). Minden rockimádó döntsön ma­ga a könyv jelentőségéről, igaz­ságértékéről. Balducci egyszerűen olyan részleteket emelt ki, ame­lyek valamilyen formában utalnak a sátánizmusra, de az ezzel vádolt együttesek többségét nézve azért megállapíthatjuk, hogy tévesen diagnosztizál a szerző. Szerintem a rock örök és halhatatlan, és a legjavának semmi köze a sátániz­mushoz. (Fülöp Lóránt) FMHI Új Hobo-album, -könyv és -koncert Hobo (Földes László) új albuma, a Csavargók tízparancsolata ezek­ben a napokban került a boltokba adta hírül a ShowTime Budapest az MTI-nek. Az album a Rock Hard Records Kiadó gondo­zásában jelent meg. Hobo a több mint húsz éve létező Hobo Blues Banddal csaknem húsz lemezt jelentetett meg eddig, s a blues magyarországi veteránjának már több szólólemeze is készült. Ezek között volt az Allen Ginsberggel, a Magyarországon is járt, azóta elhunyt amerikai beat­­költővel készített lemeze. Legu­tóbb két évvel ezelőtt jelent meg Nemek háborúja címmel albuma. Nagy sikert aratott Rolling Stones­­könyvével, amelyre gyakran hi­vatkoznak szakmabeliek is. Új albumának ötlete - Hobo saját bevallása szerint - 1988-as ameri­kai útján született San Francisco és Seattle között, útban Jimi Hendrix sírja felé. Az album egy olyan szövegnek a része, amely csak kisebb részben hangzik el zene társításával: nagyobbik fele könyv formájában jelenik meg, amely ugyanezt a címet viseli. A Csavargók tízparancsolatának könyvváltozata már novemberben kapható lesz a boltokban. A lemez tíz dalának, „tíz parancsolatának" zeneszerzői a Hobo Blues Band tagjai. Rajtuk kívül Marosi Zoltán és Szabó Tamás (szájharmonika), valamint Szarka Tamás, a Ghymes együttes tagja vett részt az album elkészítésében. Közben a Hobo Blues Band már készül következő nagy, karácsonyi koncertjére, amelyre 1999. december 25-én este nyolc órakor kerül sor a Petőfi Csarnokban. (MTI) itttot thetyi 4b*+bó, 1999. mwmA­ 2.9.. uSzoUok 9

Next