Udvarhelyi Híradó, 2000. augusztus (11. évfolyam, 61-69. szám)
2000-08-03 / 61. szám
GM Kibédi mesék KIBÉD - Gyöngyvirág királyfi a címe Ráduly János legújabb mesegyűjtésének, amely az udvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadónál jelent meg. Az ismert kibédi néprajzosnak több mint húsz önálló kötete jelent meg eddig, ezek közül ez a hetedik (1978 óta), amely Kibéden gyűjtött népmeséket tartalmaz. A tizenhat szöveget öt adatközlőtől jegyezte le, a színes borítót Márton Zoltán készítette. (pdá) A Magyar Kultúra Lovagja címért A Falvak Kultúrájáért Alapítvány a kulturális örökség megőrzése, felkutatása, ápolása, illetve népszerűsítése és alkotó fejlesztése érdekében kifejtett önzetlen tevékenység elismeréséért hozta létre a Magyar Kultúra Lovagja címet. Társadalmi szervezetek, alapítványok jelölhetnek egy-egy olyan személyt (tagjaikat, támogatóikat - nem magyar állampolgárt is), akiknek munkáját ezzel az elismeréssel kívánják megköszönni. Fel kell tüntetni a pályázó nevét, címét és tevékenységi körét, illetve a jelölt nevét, leírva munkásságát, külön részletezve a „lovagias" tevékenységét is. Pályázatokat 2000. november 30-ig lehet beküldeni az alapítvány címére: 1134 Budapest, Gidófalvy út 29. szám, tel./fax: 0040- 340771 7. (pdf) Az Erdélyi Művészet újabb száma ■ A nemrég indult erdélyi képzőművészeti folyóirat második számát veheti kézbe az érdeklődő ■ Szatmári László tanulmányában Plugor Sándor alakját és munkásságát eleveníti fel annak kapcsán, hogy az 1999 februárjában elhunyt grafikus munkáiból Sepsiszentgyörgyön gyűjteményes kiállítást rendeztek. A kolozsvári Németh Júlia kimerítő tanulmányt tesz közzé gazdag képanyag kíséretében a Barabás Miklós Céh 1999-es kolozsvári kiállításáról. Azon túl, hogy egyfajta leltárt, értékelést és összegezést készít a mai erdélyi magyar képzőművészetről, a Hogyan tovább? és Merre? kérdésfeltevés hangulata is kiérződik a tanulmányból. A festő, műkritikus, művészeti író, élsportoló, feltaláló Vásárhelyi Ziegler Emilről Murádin Jenő írt hiánypótló tanulmányt. A két világháború közötti időszak erdélyi képzőművészetében kiemelkedő szerepet játszó Ziegler 1945-ös Ausztráliába való emigrálása után mondhatni teljesen feledésbe merült. Murádin tanulmánya az itthoni és az ausztráliai életutat veszi górcső alá és tárja elénk. Szűcs György Francia fauve-ok, nagybányai neósok címmel a Párizsban megrendezett és a fauveizmust bemutató kiállításról ír érdekes tanulmányt. A kiállítás számunkra nemcsak azért érdekes, mert a látogatók számát tekintve rekordot döntött, hanem azért is, mert számos nagybányai festő munkája is szerepelt a tárlaton. Az összefüggéseket, kapcsolatokat Nagybánya és Párizs, illetve a fauve-ok és a neósok között Szűcs érdekesen és kimerítően mutatja be. Egy-egy recenzió olvasható még a lapban két olyan nemrég megjelent művészeti kiadványról, mint az Orbán Balázs ismeretlen fényképei és a Ferenczy Júliáról megjelent művészeti monográfia. A kiállítás-figyelő április 7. és július 2. között Erdély-szerte rendezett képzőművészeti eseményeket jelzi. A műgyűjtőknek szóló rovatban játékbabákról olvashatunk. (A folyóirat megvásárolható Erdély több könyvesboltjában, vagy postai utánvéttel megrendelhető a 066-219286-os, illetve a 067- 322740-es telefonszámokon.) (Wp) űvelődés UÖOAsket^i ffimM, ZÓÓÓ. AfHtZtUt ?., cütörök ^ Sarkadi Zoltán Gábor zabó Tibor három város - Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely és Sepsiszentgyörgy között osztja meg művészi (színészi-rendezői) energiáját ■ Emellett Nagykárolyba is hazajár, hiszen ott élnek a szülei ■ Ha belefárad a teendőkbe, otthon a négy fal között néha elsírja magát ■ Ezt ritkán engedheti meg magának: várják az újabb szerepek, színészi-rendezői feladatok. - Hogyan került egy kőrösvidéki Gyergyószentmiklósra? - Egy kicsit még északabbról való vagyok. Nagykároly inkább a Krasznához van közel. 1990-ben hirdetett az akkor alakuló Figura Stúdiószínház versenyvizsgát színészek számára, arra jelentkeztem. Felvettek, és azóta dolgozom színházban. - Mivel foglalkoztál azelőtti - Sok mindennel voltam szállodaportás, zenekarok énekese, minőségi ellenőr, kultúraktivista stb. Érettségi után jelentkeztem a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolára, de nem vettek fel. Majd katonáskodtam, és amikor ismét jelentkeztem, eltanácsoltak: megállapították, hogy fordított harapásom van, és ez hangképzési nehézségeket okoz. Ez azt jelentette akkor, hogy nem lehetek színész, így aztán Nagykárolyban a Népszínháznál kárpótoltam magam. A másik, ami kárpótolt, az éneklés volt. - Hogyan lettél igazgató? - 1994-ben hat kollégámmal és Bocsárdi Lacival átszerződtünk a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházhoz. A Figura is létveszélybe került: nem nagyon volt, aki pótolja a hiányt, amit a távozásunk okozott. 1996 késő őszén megkerestek azzal, hogy pályázatot írnak ki az igazgatói állás betöltésére, és felkértek, hogy pályázzam meg. 1996. december elsejétől neveztek ki igazgatónak. - Sok helyre hívtak téged, miért épp Gyergyószentmiklóson maradtál? - Pontosan nem tudom megmondani, de szerintem ez Figura-fertőzés. Az ős-Figura 1984-ben jött létre. A csoport 1990-ben intézményesült Ferenczes István, az akkori megyei kulturális felügyelőség vezetőjének hathatós segítségével. Meglehetősen nagy szemléletváltáson estem át, amikor a Figurához kerültem. És az a szemléletmód, színházlátásmód, amit ők képviseltek, arra kényszerített, hogy ott is maradjak. Az igazgatósdiba úgy csöppentem bele, mint légy a tejbe. Soha nem tudtam elképzelni, hogy van képességem erre. Azóta is tanulom, immár negyedik éve. Teljesen új gárda, fiatal társulat alakult ki, aminek a gerincét a Maszk nevű diákszínjátszó csoport képviselte. Ezek közül most tízen a kolozsvári és a vásárhelyi főiskolán tanulnak, reményeim szerint többségük haza fog szerződni - kettő már meg is tette, további néggyel pedig tárgyalások folynak. - A darabok nem hétköznapi sajátossága miatt a város egy kicsit idegenkedve fogad - nem kellene mást is játszani? - Ebben igazad van. Tudni kell azt, hogy a '80-as évekbeli alakulásától a '90-es évek elejéig meglehetősen népes tábora volt a Figurának. Viszont a közönség a szórakozásnak egy kényelmesebb változatát választotta. Nem tagadom, hogy ez a fajta színház csak egy bizonyos réteget érdekel. Teszünk mi engedményeket is, igyekszünk valamiképpen közelíteni a közönségigényhez, viszont a Figurának nem ez az igazi küldetése. - Hogyan kerültél Székelyudvarhelyre? - Merő Béla, a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője és Szabó K. István rendező hívtak meg a most készülő Don Juan egyik szerepére. Sganarelle-t fogom játszani, aki társa és szolgája Don Juannak. Beilleszkedési nehézségeim nem voltak, hiszen nem idegen emberek közé jöttem. Sőt, jó néhányukkal már együtt dolgoztam más produkciókban is. - Milyen Szabó Tibor élete, amikor nem próbál, nem dolgozik, nem igazgat? - Magánéletre nagyon kevés időm jut, hiszen most is szerződtetett tagja vagyok a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznak; a múlt évadban is öt előadásban játszottam, amellett Gyergyóban az igazgatói teendőket is el kellett látnom, és játszanom is kellett. Most pedig, szabadságom ideje alatt itt vagyok Udvarhelyen. - Úgy látom, hogy Szabó Tibor nagyon érzékeny ember. - Szerintem túlságosan is, és ezt nagyon nehéz leplezni. Férfiasan megvallom, amikor akár az életben a gondok, akár a szakmai problémák miatt gyűl fel bennem a feszültség, sokszor megtörténik, hogy otthon a négy fal között, amikor egyedül vagyok, elsírom magam. Lehet, hogy ez egyfajta feszültségoldó módszer... - Szereted az éneklést... - Mindig azt szerettem volna, ha olyan zenekarban léphetnék fel, amelyik megfelelő hátteret biztosít. Eddig olyan zenekaraim voltak, ahol én voltam a frontember. Egyedül a sepsiszentgyörgyi színház zenekarával tudtam biztonságban zenélni, de velük nagyon ritkán dolgozhattam együtt. Nekem nagyon sokat jelent az éneklés. Talán kevesebb a korlát, vagy több a lehetőség benne. Nagyon szeretném, ha egyszer egy olyan szerzőpárosra találnék, akik tökéletesen megérzik érzelemvilágomat, és ebből táplálkozva írnának nekem. Egy énekes, aki portásból színházigazgató lett . Nyergestető zarándokhely ■ Rövid és bensőséges ünnepség keretében emlékeztek augusztus elsején Alcsík falvainak lakói a nyergestetői ütközet 151-ik évfordulójára . Az itt elesett szabadságharcosok tiszteletére állított emlékműhöz az idén is sokan elzarándokoltak. Az 1848-49-es szabadságharc egyik utolsó csatájának helyszíne, a Kányádi által is megverselt Nyergestető lassan valóságos zarándokhellyé válik. Évente kétszer, március 15- én és augusztus 1-jén több százan felkeresik az emlékmű közelében fekvő sírokat, így tisztelegve a hősök előtt. A Bukarestben szolgáló alcsíkiak által felállított emlékmű előtt pedig nem csak ünnepi alkalmakkor áll meg az elhaladó. - Ez az emlékmű főhajtásra és cselekvésre egyaránt kötelez - fogalmazta meg beszédében Zsombori Vilmos megyei tanácselnök. Az újonnan megválasztott csíkszentmártoni polgármester, Ábrahám Lajos (a község Polgármesteri Hivatala szervezte az idei ünnepséget) arra hívta fel a figyelmet, hogy a szabadságot vagy annak eszményét át kell adni a minket követő nemzedékeknek is. Gergely András történelemtanár az esemény történelmi hátteréről, dr. Csedő Csaba Csíkszeredai polgármester pedig a múlt üzenetéről szólt. Az alcsíki papság a Nyergestetőn ökumenikus istentiszteletet is tartott, majd a Csíki Játékszín művészei, valamint a magyarországi ásotthalmi műkedvelők mutattak be ünnepi műsort. Kászon testvértelepüléséről mazsorettek is érekeztek, és bemutatójuk - ha furcsán is hatott a csata helyszínén - nagy sikert aratott. A hagyományokhoz híven a szomszédos falvak jeles szülöttei, Hajdú Gábor szenátor, Potyó Ferenc érseki helynök és az ugyancsak csíkkozmási származású Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke is meghívást kaptak a rendezvényre, ám elfoglaltságaik miatt nem jöhettek el, viszont képviselőik koszorút helyeztek el a hősi halottak emlékművénél, akárcsak a Hargita Megyei Tanács, a Prefektúra, számos polgármesteri hivatal és az RMDSZ- szervezet munkatársai. szke