Udvarhelyi Híradó, 2011. október (22. évfolyam, 191-211. szám)

2011-10-03 / 191. szám

SZERKESZTŐSÉG ! IIII 1 111 II 111 111 111 II 2011. szeptember 30. Euró 4,3533 Dollár 3,2195 100 forint 1,4883 Árfolyama 1 egységre, lesten Fizessen elő most! Hívja a 0266-218361-et és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej A BAP Agency bejegyzett védjegye ii I un ii mi min ii mi mini ii un im min ii I ii Főszerkesztő: Pál Gábor Vezető szerkesztő: Daczó Dénes Ügyvezető: Székely Róbert Szerkesztőségi tagok: Aktuális: Szék­ely István, Kovács Eszter, Dávid Tünde (Székelykeresztúr) Faluszerte: Szász Csaba Művelődés: Simó Márton Sport: Zátyi Tibor Hit-Vallás: Molnár Melinda Fotó: Veres Nándor Olvasószerkesztő: Sólyom Erika Korrektúra: Oláh István Tördelők­Csáki Ferenc, Demény Ágnes, Szász Éva Apróüntetés: Kozma Adél Reklám: Kovács Dénes I Az­­Xj-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. la­p Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. I­djázatokat nem érzünk meg, és nem kül-ELOFIZETESEKERT HÍVJANAK! Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600 - Székelyudvarhely, Szentimre u. 17 szám. Telefon: 0266-218 361 Ismét sötét a Győzelem Megint akadozik a köz­­­ világítás a Győzelem utcában, nem működ­nek a villanyoszlopok az utca felső Bethlen­­negyedi szakaszán. Az áramszolgáltató számára nem létezik a probléma, amíg hiva­talos jelzést nem kap róla. ____________Székhely István Az elmúlt időszakban hosz­­szan tartó meghibásodások miatt többször is szünetelt a közvilágítás néhány felső Bethlen-negyedi utcában, a föld­ben futó vezetékek hibáját vé­gül úgynevezett léghálózattal hidalta át az áramszolgáltató, azaz nem törték fel az utcá­kat, hanem a villanyoszlopokon vezették el a lámpatesteket tápláló kábeleket. Ennek ered­ményeképpen a Szabók utcában több hónap után újra működik a közvilágítás, a Győzelemben azonban ismét gondok vannak, amiről olvasói panasz is érke­zett szerkesztőségünkbe. Az áramszolgáltató számára azon­ban nem létezik a probléma, amíg a polgármesteri hivatal­tól hivatalos jelzést nem kap erről. A lakók hiába jelentik az áramszolgáltatónál, ez nem ér semmit, nem foghatnak neki a javítási munkálatnak, amíg a polgármesteri hivatal nem jelzi a problémát - közölte Demeter Gábor, az Electrica Rt. helyi ki­­rendeltségének vezetője. Tikosi László, a városháza műszaki igazgatója viszont arról tájékoztatott, hogy a polgármes­teri hivatal már számtalanszor jelentette a közvilágítási prob­lémát az Electricánál. Tóásó Imre, a hivatal vá­rosgazdálkodási osztályának munkatársa, aki a közvilágí­tási problémákkal is foglalko­zik, azt közölte, hogy körülbelül két hete járt az utcában, akkor mindössze két villanyoszlop nem működött, de a hivatal meg­bízásából egy szakcég orvosolta az égő problémát, így most min­den villanyoszlopnak működ­nie kellene. III Korábban hónapokig szünetelt a közvilágítás a Győzelem utcában ­ Áramszünet A villamossági vállalat vezetősége felhívja az érintett lakosság figyelmét, hogy október 3-án, hétfőn 8 és 15 óra között javítási munkálatok miatt szünetel az áramszolgáltatás Pálpatakán, Fenyőkúton, Varságon és a zetelaki gát környékén. AI TAX­ Mindig ott, ahol On­­v . Online rendelés: www.taxi-24.ro Éjjel-nappal hívható 0261-21 41 10 074 -24 24 24 072­-24 24 24 0722-70 00 00 Valamikor a nyolcvanas években Különbnek lenni címmel írtam egy cikket a falusi asszonyokról, arról a tudásról, mellyel közülük egyesek rendelkeztek. Hisz, gon­doljuk csak el, olyan tudással rendelkeztek, amellyel nem­csak kivívták a faluközösség tiszteletét, de manapság már sok esetben iparágak épülnek erre a tudásra. Mert mit tudott egy jó falusi gazdasszony? Elő­ször is receptek százait ismerte, amelyek lehettek ételreceptek, de ugyanígy tudott süteményt sütni, különböző ízeket készíte­ni, kezdve az erdei gyümölcstől a különböző gyümölcslekváro­kig. Tudott szőni, fonni, kendert áztatni, varrni, de ha kellett, fel­ismerte a gyakoribb betegsége­ket, ismerte a gyógynövényeket, az egyszerűbb gyógyítási formá­kat. És persze - mindezek és a különböző mezei munkák mel­lett - tisztán tartotta a lakást. Ez a tudás, hogy milyen kenyeret sütött, hogyan ízesített, s kör­nyezete rangsorolta őket, miként a férfiakat állataik milyensége rangsorolta vagy az, ahogyan ka­száltak, ahogy rendben tartották az udvart, a portát. Gyermekko­romban például az udvarról nem mehetett ki úgy egy lovasszekér, hogy ne lettek volna megpucol­va, kikefélve a lovak. És persze, vasárnap és ünnepnapokon megpucolták, kiseperték nem csak az udvart, fölseperték a ka­pu előtti utcarészt, s kitakarítot­ták a sáncot. Minden törvényes kényszer nélkül! Ez jutott eszembe a minap, amikor a média tele volt egy „Tisztább Románia” szlogennel, és mutatták is, miként szedik össze a résztvevők a mások által eldobált szemetet, a műanyag tasakokat, palackokat. Most kérem, engedjék meg, hogy anélkül, hogy kioktatnék valakit is - mert önmagában szép és hasznos kezdeménye­zés volt mégis hozzáfűzzek pár megjegyzést. Első kérdésem az, vajon elképzelhető-e, hogy egy nap alatt valakik eltakarít­hatják mindazt, amit 22 millióan 365 nap alatt szemetelnek? Elképzelhető ez? Vajon nem az iskolai nevelést és a közösségi felelősséget kellene erősíteni? A személyes példaadást? Én koromnál fogva még emlék­szem arra, amikor a felnőttek megszólították azokat, akik eldobálták a szemetet. Láttam olyat is, és nem is messze, csak a „máréfalvi patakban”, hogy a kirándulók nagy többsége haza­induláskor összeszedte mindazt, amit napközben szemetelt, és olyan környezetet hagyott hátra, ahova aztán bárki gondolkodás nélkül azonnal letelepedhetett. És persze ott lenne a törvényes szabályozás is. Két-három évvel ezelőtt, amikor felmerült ennek lehetősége - például a kenyér csomagolása vagy a palack gyűjtése kapcsán -, azt hittük, megoldódik valami. Ma már tudjuk, nem oldódott meg semmi, sőt kétszer annyi tasakot veszünk meg és dobunk el, mint addig! Arról nem is be­szélve, hogy persze annak árát is a lakosság fizeti meg! A kérdés az, vajon mi miért esik e nálunk mindent rosszul? Miért nem lehet nálunk is olyan tör­vényes szabályozást hozni vagy lehetőséget teremteni, mint a sokkal gazdagabb Németor­szágban? Hogyan lehet, hogy ott meg tudják oldani nemcsak a petpalackok gyűjtését, de az üveggyűjtést is? S még pénzt is fizetnek érte! Vajon mi olyan gazdagok vagyunk, hogy tonna­szám dobálhatjuk el a műanyag tasakokat, palackokat? Nem hinném! Addig is, amíg valamilyen elő­relépés lesz ebben az ügyben - bár a nagy tiltások korát éljük, amikor például a tetvesnek nem lehet megmondani, hogy tetves, mert sértjük az emberi méltó­ságát, bár kérdés lehetne az is, hogy ő miért nem mosakszik -, nem ártana a legegyszerűbb do­loghoz, az emberi hiúsághoz, ki­vagyisághoz folyamodni! Ahogy meg lehetett hirdetni a „Legtisz­tább város" programot, verseny­re szólítva az egyébként addig is ösztönösen versenyző város­okat - hisz mindenki emlékszik az olyan szólamokra, mint az „itt is jobb, mint Csíkban" -, a versenyt a különböző tájegy­ségekre is ki lehetne terjeszte­ni! Egyszerűen, mert a verseny ösztönöz, cselekvésre késztet, és mert az ember mindig különb akar lenni!

Next