Új Barázda, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-23 / 67. szám
S március 23. péntek Ára 15 korona Budapest, V. évi. Q. szám U J mhAidh O1.64 IBÜtÉMI AKt AU : ügyedékre 850. U«rouB. BKÍSZICSÉC: VI IterOlet, O utca 10. Hím wíTSJlffC íSSSi^JLÍ&ZSl Megjelenik Hétfő W*ételéY©l mindennap TMKShESmx. tnílL illjszabili Maerlnt vesz fel a kiadóhivatal TelefonszAmoks 48-48, 198*44, éjjel 140 1 71 Vörös tüntetés Budapest utcáin megint felsikongott a proletárok nemzetközi dala. A szocialista munkások, mintegy feleletként a nemzeti eszmék márciusi fellobbanására, parázs tüntetést rendeztek s tele torokkal éltették „Bokányi elvtársat", a volt népbiztost és a forradalmat. Véres és végzetes napok emlékét eleveníti fel bennünk ez a zajos felvonulás, de mégis higgadtan kell megítélnünk, amint az orvos a visszaeső beteget vizsgálja. Mert itt kétségtelenül betegségről, az egész világon átvonuló ragályos kórról van szó, amelyből valójában kevesen gyógyultak ki. A fővárosi munkásság egy jó része lappangó kór alakjában hurcolja lelkében a betegség csíráit és csak alkalom kell hozzá, hogy ez a lappangó baj a forradalom heveny alakjává változzék át. Az alkalom még nincs itt és remélhetően nem is fog megérkezni. A betegség azonban itt van, nem múlt el és szinte gyógyíthatatlannak látszik. Hiába mondják hát nekünk, hogy a szociáldemokrata párt a Kun Béláék forradalmát kisiklásnak tekinti s ő maga a demokratikus átalakulás útján kíván érvényesülni és nem a jogrend erőszakos feldöntésének eszközeivel. Mi még csak elhinnénk ezt, csak az a baj, hogy a szociáldemokrata munkásság nem hiszi el. Az a munkássereg, amely ma a szociáldemokrata pártot, a volt népbiztost és a forradalmat együtt éltette, e három fogalom és jelszó között ma is szoros eszmei társulást érez s nyilván a szociáldemokrata pártban látja a proletárforradalom örök tüzének ápolóját. Lehet, ebben tévednek a munkások, de bizonyos, hogy sem a szocialista képviselők nem oszlatták el azt a téveszmét, hogy ők az örök forradalmi készséget képviselik és csupán az alkalom kérdése, hogy a lappangó programm nyílt mozgalommá fejlődjék. Távolról sem múlt el tehát a szociáldemokrácia közveszélyessége s távol vagyunk attól, hogy boldog nyugalommal álomra hajtsuk a fejünket. Résen kell állania a polgári társadalomnak, amint a szociáldemokrácia csendes cégtársa , a kommunizmus is éberen résen áll, hogy elkövethesse az alkalmi bűnözést. Magyarországot ma még mindig nem lehet egészséges szervként kezelni. Különösen az izgatás anyaga hat itt méregként s azért elsősorban a méregforrások eltömése volna az államhatalom bajt megelőző feladata. Sajnos, az izgatás legveszedelmesebb, mert legmesszebb ható anyagát a nemzetgyűlésből és a sajtóból dobják ki, tehát olyan helyekről, amelyeken a közszabadság legféltettebb érdekei Megdöbbentő vakmerőséggel zavarta meg ma egy órára a főváros rendjét a vörös agitáció. A vasmunkások szociáldemokrata szakszervezete részére hat helyen engedélyezett a rendőrség gyűlést. Ezt az előzékenységet használták ki a sztrájkolók arra, hogy éppen a kommün kitörésének negyedik évfordulója után egy nappal garázda tüntetést rendezzenek. Felbátorítva Kabók Lajos szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő izgató beszédétől, utcákon át tüntettek a vörös terror mellett. Vadul bőgték Budapest utcáin a, hóhérnótát -- a Marseillaiset s inzultálták az utcán járó békés polgárokat, hogy Kun Béla indulójára vegyék le a kalapjukat. Négy évre a véres rémuralom után a főváros utcáin a gyilkos Bokányi népbiztost éltették, de éltették a proletárdiktatúrát is. Még a legóvatosabbak sem gondolták, hogy a vörös terrornak ilyen hamar kinyilik a szeme s a Lenin-fiúk dicsérete ilyen szemtelenül vigyorog már négy évre rá a keresztény magyarság arcába. A rendőrség — amint látszik — maga sem gondolt arra, hogy ilyen forradalmi tüntetésre készülnek a vörösök. Különben bizonyára nem 8-10 rendőr állt volna rendelkezésre a merénylet első perceiben s nem kellett volna órákhosszat némán kisérgetni s tűrni a rendőrségnek a vörös terror tobzódását. A rendőrség végül is helyesen tette, hogy lovasrohammal és kardlapozással verte szét a rendbontókat. Bizonyára azt is meggondolja, hogy ad-e még egyszer engedélyt ennek a forradalmi"vörös társaságnak gyűlésre. Okulhat a mai botrányon. De okulni kell a társadalomnak és a kormánynak is. El vagyunk rá készülve, hogy a liberális sajtó nem háborodik úgy fel a mai országfelfordító kísérleten, mint „Az Est" szerkesztőjének küldött konzervdobozokon. Hiszen „Az Est" szerkesztőségét együtt éltették ma a proletárdiktatúrával. De a magyar polgárságnak okulnia kell a botrányos rendzavaráson. Nem szabad hetvenhét felé szakadoznia, hanem egy erős, nemzeti falanksszá kell tömörülnie s erélyesen visszautasítani a szociáldemokrata bőrt levető bolsevizmust. A kormány pedig vaskézzel üssön szét a felforgatók között, akik jobboldali rémmesékkel leplezik a maguk nemzetgyilkos szándékait. A vaskezű kormány mögött lesz az egész nemzet! A tüntetésről a következő tudósításunk számol be: A vas- és fémmunkások nemrégen sztrájkba léptek A szociáldemokratapárt a helyzet megbeszélésére mára több helyütt gyűlést hrdetel s legtöbben a Thököly úti vasmunkásotthon előtt jelentek meg, ahol Kubák Lajos nemzetgyűlési képviselő ismertette a gyárosoknak az elhatározását, hogy csak a teljesen megbízható munkásokat veszik vissza. Közben a gyűlés tömege állandóan szaporodott, a képviselő izgató hangú beszéde félbeszakadt és a tömeg rágyújtott a nemzetközi munkásindulóra. Ezt követőleg pedig a Thököly úton elindultak a Baross-tér felé. Közben ilyen kiáltások hallatszottak a mintegy hatezer főnyi tömegből: — Éljen Bokányi elvtárs! (Akit tudvalévően halálra ítéltek a kommün alatti bűneiért). — Éljen a forradalom! Éljen Garami elvtárs! A készenlétben lévő rendőrség nyomban a menet indulásakor oszlásra szántotta a munkásokat, akik azonban nem hederítettek a felhívásra, ellenkezőleg: megnövekedett erővel kiáltották forradalmi szólásaikat. A kirendelt rendfenntartó közegek újból kijelentették a menet vezetői előtt, hogy embereiknek szét kell oszlani, mert felvonulásra nincs engedélyük. A hangulat még izgalmasabb lett és most már a bomlasztó újságokat, a Népszavát, az Az Estet és a Pesti Naplót éltették. A mind határozottabbá váló rendőri fellépésre a munkástömeg több részre oszlott. Egyik felük a »Népszava« felé vette útját, ott azonban erős készültség megakadályozta a tüntetést. A Nagykörúton nehezebben sikerült a munkások ártalmatlanná tétele. Közben a tüntetők a Gyáriparosok Országos Szövetségének helyisége előtt is kiáltoztak, az utca közönsége pedig megdöbbenéssel nézte a nekikeseredett férfiakat. A Szondy utcánál végre sikerült részeire bontani a tömeget és a nyugalmat helyreállítani. Több rendőr eközben kardlappal is szembeszállott a tüntetőkkel. A főkapitányságon nagy megütközést keltett az engedély nélkül megtartott felvonulás és kijelentették, hogy ezután komoly megfontolás tárgyává fogják tenni, engedélyeznek-e munkásgyűlést. A forradalmat értettére Budapest utcáin A feliggatott vasmunkások kihívó tüntetése — A nemzetközi indulót is énekelték — Erőszakkal kellett szétoszlatni a tömeget — A kormányinak vaskézzel kell szétütni a fölforgatók között — Az UJ BARÁZDA tudósitójától — találkoznak. Azért nem kívánunk önkényes beavatkozásokat, mert ezek visszafelé is elsülhetnének. De kívánjuk igenis, a jogrend és az államérdek bírói oltalom alá helyezendő legszigorúbb védelmét. Sokkal inkább a törvény kíméletlen szigora védje meg a nemzeti élet hagyományos rendjét, bármily terhes is ez, semmint az ólomfütykös és a revolvergolyó. Márpedig szükségszerűen ilyen eszközökre kényszerül a harc, ha ennek elfajulását az államhatalom jogszerű eszközeivel meg nem akadályozza. Újra a szociáldemokratákon hiúsult meg a megegyezés a vasmunkások és munkaadók között A kereskedelmi miniszter csütörtökön délután a kizárt vasmunkások és a munkaadók közt fenforgó ellentétek kiegyenlítése érdekében békéltető tárgyalásra hívta meg a munkaadók és a szociáldemokrata, valamint a keresztény szocialista szervezet képviselőit. A tárgyalást Tőry Gergely miniszteri tanácsos nyitotta meg és kifejezte azt az óhajtását, hogy a tárgyalást eredményyel fejezzék be és a munkát minél előbb felvétessék. A szociáldemokraták részéről Kakuk Lajos nemzetgyűlési képviselő szólalt fel. Kifogásolta, hogy a tárgyalásra a keresztényszocialistákat is meghívták és kijelentette, hogy a keresztényszocialisták képviselői előtt a tárgyalást nem folytathatják, sőt ennek a feltételnek nem teljesítése esetén kénytelenek volnának a tárgyalásról eltávozni. A keresztényszocialisták részéről Aufner Béla főtitkár kijelentette, hogy bár a munkásság kisebbségét képviselik, ragaszkodnak ahhoz, hogy a hozzájuk tartozó munkások érdekeinek megvédésére a tárgyalásban részt vegyenek. A munkaadók képviselője felszólalásában szintén annak az óhajának adott kifejezést, hogy szívesebben látná, ha a tárgyaláson a szocialisták és keresztényszocialisták egyaránt résztvennének. Miután azonban a szociáldemokraták megmaradtak előbbi álláspontjuk mellett, az elnöklő Tőry miniszteri tanácsos a tárgyalást berekesztette, mert nyilvánvalónak látta, hogy a kívánt eredmény, ezúttal el nem érhető. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a szociáldemokratáknak nem a megegyezés a fontos, hanem a hatalmi kérdés. Budapesten az újságárusbódékban kapható az „Új BARAZDA"