Új Barázda, 1923. szeptember (5. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-02 / 197. szám
Puskaporos levegő Ismét fegyvercsörtetés zaja szól bele abba a tompa morajba, amelyet Európa legyőzött, igába hajtott és haláltusáját vivő népe hallat. Görögországban meggyilkoltak három olasz tisztet. Olaszország a kívánt elégtételt nem kapta meg a görögöktől, mire megszállotta Korfu szigetét. Ez kétségtelenül háborús lépés. Görögországnak most már a háború, vagy a megaláztatás között kell választania. Az olasz kormánynak az ország is háta mögött áll.Rómában s a nagyobb városokban a nép izzó szenvedélyű tüntetéseket rendez a görögök ellen. Ugyanaz a háborús hangulat van ma ott, ami nálunk volt akkor, amikor Szerbiában a trónörököspárt meggyilkolták. Rövid időközben a történelem ugyanazt a leckét adta fel Olaszországnak, amelyen mi már keresztül mentünk, nyervén olyan igazságot, hogy elvesztettük országunk kétharmadát. Pedig a mi sérelmünk végbekiáltó volt, mert királyi családunkba vágott bele a gyilok. Olaszországnak nem nyúltak be így az ütőerébe, de a gyorsan forró olasz vér három polgárának lemészárlásában is elég okot látott arra, hogy ultimátumot küldjön, majd pedig megindítsa a hajórajait. A mi rokonérzésünk Olaszország mellett van, nemcsak, mert ő a sértett fél, hanem azért is, mert a szláv imperializmussal szemberi Olaszországgal találkozik legközvetlenebbül az érdekünk s ezt az érdekközösséget Olaszország elismeri, ebből folyóan a kisántánt által tervezett elnyomatásunk ellen erélyesen szót emelt és a külföldi kölcsön ügyében is a legjobb indulatot tanúsította. Nem kívánjuk azonban sem Olaszországnak, sem Európának, hogy az olaszok és a görögök között háborúra kerüljön a sor. A háborús zavarok a nyomorúságok újabb lavináját indítanák meg, amely magán Olaszországon is nagy égési sebeket okozhatna. És hogy magunkra is gondoljunk, Olaszország háborús lekötöttsége felszabadíthatná azokat az ellenünk törő erőket, amelyeket nem annyira a Népszövetség, mint inkább az olasz kard tartott sakkban. De nem is valószínű, hogy fegyveres mérkőzésre kerüljön a sor. Ennek Anglia feltétlenül ellene van s hatalma is van ahoz, hogy akaratánál nyomatékot adjon. Franciaország sem akarja a háborús megoldást. Mindkét nagyhatalom a Népszövetség utján kivánja elintéztetni az olasz-görög konfliktust és nincs is kétség az iránt, hogy a nagyhatalmak közbelépése elhárítja a Kelet- Európát fenyegető háborús veszedelmet. Sok nyugtalan magyar elme vágyódva várja az újabb világégést, abban a reményben, hogy a nagy zavarosban talán mi is visszaszerezhetjük elvesztett igazunkat. Hiú ábránd ez a mai viszonyok között. Most mi csak veszthetnénk a felújuló háborús anarchiában. Előbb erőhöz kellene jutnunk s a hatalmi viszonyoknak, is meg kell változniok, hogy a fegyverek összeméréséből a magunk számára előnyt remélhessünk. Egyelőre az a legjobb reményünk, hogy a Genfbe utazott miniszterelnök a várva-várt külföldi kölcsönt végül is megszerzi. Márpedig ennek a kölcsönnek megszerzéséhez is, felhasználásához is elsősorban béke kell. /yje^ •'"'„í'-.- 1/ ‘ ■ %/V-f ^ ^e’A *'f •• / f - /,.7 /r-,'., ^ f ’!$/ / 1933 szeptember 2. vasárnap ^ 1*18 yÉudapest, V. évt. 197. szám 1 1",,m " \ £, '■ i te"1 " 1 ■ ■'■—■' N a ni BiH«m ELŐFIZETÉSI AKIK: negyedévre 7900 kor., egy hónapra 3400 kor. Egyes peidluysium Ira 120 kor., vasárnapokon ISO korona. — Hirdetéseket in 1111 méter dijnaMi szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZfiREESZTUSfiG: TI* kerü Iet, O-utca 10. szám Telefon számok: 43-49, 198—04, éjjel 140—71 filADOmVAliXVI* kerület, Ó-utca 10. szám Telefon számok: 48—49, 198—04, éjjel 140-71 II Kisgazdapárt a „Hangya** adományáért Almássy László alelnök raeLegnastgu tevéiben köszönte meg a nyomor enyhítésére adott öt milliót Abból az alkalomból, hogy a Hangya Szövetkezet a nyomorenyhítő akció javára több millió koronát juttatott Almássy Lászlónak, az kisgazdapárt ügyvezető aleírnökének, Almássy László a következőlevelet intézte Meskó Pál, a Hangyaszövetkezet ügyvezető igazgatójához: »Méltóságos Uram, kedves barátom! Pártunk által a nyomor enyhítése céljából megindított akció igen erőteljes visszhangra talált abban a jelentékeny adományban, amellyel a Hangya követésre méltó példájával az akciónak úgyszólván élére állott. Hálás köszönetet mondok a párt nevében és megbízásából az ötmillió korona nyújtásáért, nemcsak ezért az összegért, hanem ezen adakozáshoz fűződő erkölcsi támogatásért is. Mert a Hangya támogatása közgazdaságunkban elfoglalt igen jelentős pozíciójánál fogva is nagy előnnyel bír. Amidőn készeneinknek igazgatóságod elé való juttatását kérem, végtelenül nagy súlyt helyeznék arrahogy a Hangya törekvésünket, a szociális jólét emelése és a nehéz sorsban levő néposztály helyzetének enyhítése szempontjából mint elsőrendű fontosságú közérdeket a maga nagy erejével és súlyával a továbbiakban is támogassa. E támogatást kérve, fogadd kiváló tiszteletünk őszinte nyilvánítását. Almássy László.« Egy felvidéki magyar válasza Odescalchi Livié hercegnek „A nemzeti érzést nem lehet levetni, mint egy rossz kabátot.. Odescalchi Livié herceg, egykori felvidéki magyar főúr, nemrégiben mozgalmat indított meg, amelynek az volt a célja, hogy a felvidéki arisztokraták gyűljenek össze Stubnya-fürdőn s beszéljék m meg hovatartozásuk kérdését a nemzeti érzés szempontjából. Odescalchi herceg felhívásában kifejtette, hogy a felvidékiarisztokrata családok tulajdonképen nem is magyar származásúak, hanem „szláv vér folyik ereikben”,éppen ezért semmiféle kötelék sem fűzheti őket Magyarországhoz. Szerinte ezeknek az arisztokrata családoknak, szláv eredetüknél fogva, most a cseh uralomnak kell, hogy behódoljanak. Egyébként hajlandó ezek közé a szláv eredetű „kiváltságosok“ közé felvenni a 48 előtt már nemességgel bírt családokat is. Az egykori herceg, aki ma a nagy demokratát játsza a kényszerűségből, ilyen módon akarja elvetni a múlt emlékeit, hagyományait s mindent, ami őt néhány évvel ezelőtt is még Magyarországhoz kötötte, de amelyeknek megtartása ma nem alkalmatos és hasznothajtó. A mai helyzetben célszerűbbnek tartja ezeket a kötelékeket megtagadni s a csehek védőszárnya alatt magának és a vérüket megtagadóknak uj előnyöket biztosítani. Ezzel a mozgalommal kapcsolatban Bujanovits Gyula sárosmegyei földbirtokos, Bujanovits Sándornak, az OMGE volt nagyérdemű elnökének a fia, a Prágai Magyar Hírlapban hoszszabb gúnyoshangú cikket közöl, amely válasz a volt magyar herceg érveléseire. Bujanovits Gyula többek között ezeket mondja: „Az emberiség túlnyomó többsége abban a téves meggyőződésben él, hogy a természet által az emberbe oltott nemzeti érzés, amely a legtöbb világtörténelmi eseménynek rugója, egy rossz kabát, amelyet, mihelyt kényelmetlenné válik, le lehet vetni és más kényelmesebb kabáttal fel lehet cserélni. Nem tudják, hogy ez a nemzeti érzés az emberi szívbe Isten által beoltott legnemesebb érzés, amelyért a világtörténelemben milliók áldozták életüket.“ „A volt magyar herceg szerint a nemzeti érzés emberi gyarlóságával szakítani kell. Szerény véleményem szerint nem elégséges, hogy csak mi, ittlakó, 48 előtti nemességgel bíró magyarok szakítsunk ezzel az embert gyarlósággal, mert ez sokkal általánosabb, mint azt polgártársunk gondolja. Nagy mértékben szenvednek ebben a nemzeti érzésben például a csehek is, ezért készek voltak nagy áldozatokat hozni. Náluk talán hálásabb talajra találna a herceg.“ Rámutat Bujanovits arra, hogy lehet valaki egy állam barátságos magatartása polgára, anélkül, hogy nemzeti érzületében máról holnapra halálugrásokat kelljen csinálnia s éppen a legfejlettebb államokban tartják tiszteletben az állam polgárainak nemzeti érzését. Így az amerikai Egyesült Államokban, Svájcban nem akadályozzák meg a külön nemzeti kultúra fejlődését, sőt például a régi Magyarországban is évezredes együttélés után a román megmaradt románnak, a szlovák szlováknak. A stubnyai értekezleten megjelenők számára cikkében egy indítványt tesz Bujanovits: „A stubnyai értekezlet alapítson egy „Aranyhid-rendet“, amelybe fölvétetik mindenki, aki a mértéket megüti. Jelvényt is kellene hozzá találni, amelyet az illető szerényen, de láthatóan viselne. Ez minden most érzett űrt pótolna. Egyrészt, miután az aranyhidon nem léphet át minden közönséges halandó, mert ehhez ősök kellenek, másrészt az államhatalomnak is kedves lenne, mert ez a jelvény igazolná, hogy az illető a magyarság kellemetlen terhétől megszabadult, jó szlovák, az okos alkalmazkodás vizein evez.“ A gödöllői méhek Vas megyébe mentek mézet gyűjteni Új módszer a méhészet gazdaságosabbá tételére Egy olasz méhésznek volt az ötlete, hogy sokkal gazdaságosabb lenne a méhészet, ha a méhest mindig olyan helyre szállítanák, ahol megfelelő virág tenyészik. Vagyis a méhésznek nem kell megvárnia, hogy a méhek csapongjanak el a távoli virágokra, hanem az egész méhest vigyék a virágok közelébe. Ezt az ötletet magáévá tette a gödöllői állami méhes vezetősége is. Ez a méhes tudvalevőleg mintaiskola is s igy kétségtelen, hogy kísérletezésének eredménye hasznossá válik a többi méhészetekben. A gödöllői állami méhes a napokban Vas megyébe vitte le a kasokat hajdina (tatárka) termő vidékre, mert a tatárka egyike a legkiválóbb mézelő növényeknek s virágját seregestül lepik el a méhek, hogy kiszívják belőle a hajdinamézet. Az állami méhest az alsórönöki állomáson helyezték el, ahol a méhek dúsvirágú hajdinaföldeket találnak. A méhessel lement két szaktanár, a teljes segédszemélyzet és elvitték a mintaszerű felszerelést is. A megye méhészei közül máris többen felkeresték a Vas megyében letelepedett állami mintaméhészetet, hogy okuljanak a kísérleten. Budapesten az újságárusboldékban kapható az „új BARÁZDA"