Új Barázda, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-01 / 195. szám
19S6-SEP.101- '^)! /j, ■ ■ X^ArVETf^/^f (_ *^\£ I -j 19^5 szeptember 1, kedd _ Mr*s 1000 iserona. roraifontt KLOnz^iENi AHA Bt: egész évre 220 000 ltor., fél évre 110 000 Itor., ne^yotl évre 58.000 “«r., egy holnapra 20.000 ltor, legyes péUl&ny Áru 1000 *f«r., vasárnapokon 1500 korona. — Hirdetéseket milliméter «ISj»zat»As szerint vesz fel hamélól»!votal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZKBNKSZlOseat VI. kerdlet, O-utOH 10. szám Telefon mámok: 42— 40, 108— 04, Ijjel 140—91 KUllillllTTIlI.: VI. Icerniet, O-utca 10. szám Telefon ssÁmok: 42-40, 108— 04, Allés 140—91 A magyar tánc Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Bátran így sóhajthatunk fel, ha egyes falvakban a fiatalságot táncolni látjuk. A cigány hegedűjéből a nemzetközi nótaüzemekből kikerült, verklire kaptafázott zene nyikorog a füleinkbe, a jobb sorsra érdemes legény meg foxtrottra, simmire és más hasonló ugyancsak nemzetközi táncfigurákra gémberíti egészséges termetét. Ugyan miért? Ki az a destruktív igazmondó, ki az a megbicsaklott ízlésű tekintély, aki azt akarja elhitetni, hogy a simmi illik a falusi legényhez, nem a csárdás, nem a palotás és a körmagyar. Nem elég, hogy a városok fiatalságát megmételyezték az erkölcstelen, érzéki és minden daliásságot nélkülöző táncokkal, most már a faluban is ezeknek csinálják a divatot. Zánchivávág helyett cifra komédiák kezdenek tért hódítani a falun olyan bakugrásokkal fűszerezve, amilyeneket néhány esztendő előtt Csak vásári csepűrágók mutogattak tíz krajcár belépti díjért. Ne engedjük ezekkel a komédiás ugrálásokkal meghamisítani a magyar jellemet is kiszorítani, divatját múlttá tenni az ősi magyar táncot. Keleti nép vagyunk, amely a táncot mindenkor a hadi erényekkel hozta kapcsolatba és olyan nemzeti megnyilvánulásnak tekintette, hogy pogány isteneinek tiszteletére is deli táncot lejtett. A férfi férfiúi erejét, harcratermettségét, daliásságát mutatta meg, mikor táncolt, a nő szendeségét, szelídségét, legszebb asszonyi erényeit csillogtatta a magyar nóta ütemére táncosa karján. Gárdonyi Géza írja le remekül a mulató magyar tempós, méltóságteljes táncát, amely még akkor sem veszít deli férfiasságából, ha cigány mellett egyedül duhajkodik és amelyet soha semmiféle külföldi táncművész meg nem tud tanulni. Mert ez a tánc a széttárta ázsiai pusztán termett, onnan jött be őseinkkel a Kárpátokon át és szállott apáról fiúra, mint nemzeti örökség. Ezt nem lehet megtanulni, erre születni kell. Nem magyar tánc az, amelynél nem penghet össze a ráncos csizma csillagos sarkantyúja, amint hogy nem magyar nóta az, amelyhez nem lehet kiverni sarkantyúval az ütemet. De próbáljon meg valaki foxtrotott járni sarkantyús csizmában, begörbített térdekkel, görnyedt derékkal! Lehet, hogy a nemzetközi erkölcsök emlőin növekedtek elpuhult tábora maradisággal fog előhozakodni ezeknek hallatára, mi azonban éppen azért, mert büszkén valljuk magunkat olyan magyarnak, kinek a költő szerint törzsöke keleten nőtt, meg vagyunk róla győződve, hogy nemcsak nyelvében, de táncában is él a nemzet. A nyelvnek különben is tartozéka a zene és minden olyan külvárosi verkivióta, amelyre semmit lehet járni, igenis meghamisítója a magyar nyelvnek is. Amikor fiaink gémberedett tagokkal, napra tett pata módjára vergődnek, amikor leányaink kipirult arccal és lobogó hajjal forognak, hajladoznak, mint a színpadok komédiásnői akkor vétkeznek Rákóczi toborzó hőseinek emlékezete ellen, vétkeznek honszerző őseik ellen. Hagyjuk hát meg a simmit és a foxtrottot azoknak, akik a palotást meg a körmagyart nem tudják megtanulni. Mi pedig maradjunk táncunkban hasonlóak pogány őseinkhez annyiban, hogy ha nem is tisztelni akarjuk most már vele az istenüket, de nem vétkezünk általa a mi keresztény Istenünk ellen. Horthy Miklós kormányzó nyitotta meg Cegléd kiállítását Tízezrek hódoltak a kormányzó előtt — Cegléd kiállítása az egész Alföld ünnepe — A kormányzó letette a kultúrpalota alapkövét és felavatta az új sporttelepet Mai szegénységünkben legnagyobb tőkénk nemzeti kultúránk — Az Új BARÁZDA kiküldött tudósítójától - Cegléd, augusztus 30. Ünneplő ruhába öltözött ezrek, minden ablakban virág és nemzeti színű szalagok, a főút két oldalán szorongó sokaság. Cegléd a Nagyurat várja, aki a Faluszövetség századik kiállításának megnyitására a városba érkezik. Az ősrégi nagy alföldi város az örök fiatalság duzzadó erejével mutatja be makincseit, múltját és jelenjét, amelyből a legvirágzóbb jövő rajzolódik elénk. A feldíszített pályaudvarra Horthy Miklós kormányzó pontosan tíz órakor érkezett a Turán nevű különvonaton. Amikor a vonat befutott, a katonazenekar a Himnuszt játszotta és a kormányzó vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornokkal, a honvédség főparancsnokával, vitéz Magasházy László őrnagy szárnysegéddel lépett a perronra. A perronon csendőrdíszszázad és az északpestvármegyei vitézi szék egyenruhás tagjai állottak fel, akik felett a kormányzó szemlét tartott. Ezután vitéz Falka László alezredes, a ceglédi helyőrség parancsnoka, vitéz Feördeös Vilmos ezredes, vitézi székkapitány, a város polgári hatóságai tisztelegtek a kormányzó előtt, majd Sárkány Gyula, Cegléd polgármestere üdvözölte a kormányzót. — A mai hármas ünnepség, amelyet a véletlen hozott össze, Cegléd városának színmagyar lelkét tükrözi vissza. A kiállítás rendezése és anyaga mutatja azt a megfeszített munkát, amelyet a város minden polgára végzett Ceglédért és a magyar hazáért. A kulturház építése tanúsítja, hogy a termelőmunkán kívül a kultúrát is műveli ez a város, hogy az ifjúság nevelésére is nagy gondot fordít Cegléd polgársága. Horthy Miklós kormányzó ezzel a beszéddel köszönte meg az üdvözlést : — Köszönöm polgármester úr meleg üdvözlő szavait, örömmel látom, hogy a város társadalmának vezetői az együttműködés és kölcsönös támogatás szellemében irányítják az újjáépítő munkát. Kérem, őrizzék meg az egyetértésnek ezt a szép erényét a jövőben is. Még egyszer, köszönöm üdvözletüket. A választ lelkes és hosszantartó éljenzés követte. A kormányzó ezután Cegléd városának diszfogatára szállott, amelyet öt fekete mezőhegyesi telivér paripa vitt a városon keresztül. Hatalmas menetben követték a kormányzót a város vezetői és az ünnepségre érkezett előkelőségek, többek közt Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter, Preszly Elemér, Pest vármegye, Fáy László, Kecskemét főispánja Geszthelyi Nagy László, a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara elnöke, Zimay Károly kecskeméti polgármester, Teleky Tibor gróf, Halász Móric, Endre Zsigmond, Eockhardt Tibor, Lénávai István és Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselők, Balogh Elemér, a »Hangya« vezérigazgatója, Lipthay Ervin és a katonaság magasrangú képviselői. Utánuk az egyesületek zászlók alatt, fehérruhás leányok csoportja és ezrek és ezrek vonultak fel. Kettős lovasbandérium kíséretében több diadalkapun keresztül, lelkes ünneplés közben ért a kormányzó fogatja a Kossuth-főgimnázium elé. A kiállítás bejáratánál fehér ruhás leányok sorfala között Dobos Margitka a ceglédi nők nemzetiszínti , szalagos fehér rózsacsokrát nyújtotta át a kormányzónak üdvözlő szavak kíséretében. tőkénk nemzeti Schandl Károly államtitkár üdvözli a kormányzót A kiállítás vezetősége élén Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár fogadta a kormányzót, akit a következő beszéddel üdvözölt: — Főméltóságú Kormányzó Úr! A »Falu« Országos Földmivesszövetség századik kiállítását rendezi s ennél az ünnepélyes határkőnél bizakodva tekint vissza az elmúlt öt esztendőre. Minden romban volt, ellenséges paták taposták a barázdákat, üresen álltak a tanyák istállói, kifosztott mezőgazdaság, megdermedt ipar és pusztuló tűzhelyek jelezték a harmadik tatárjárás elvonulását. A nemzet vezérének intő és buzdító szózatát, amely a nagyváros és a falvak népéhez szólt, megértette a vidéki magyarság. Főméltóságod védelme alatt s a föld népének azóta sirba szállt két apostola, Rubinek Gyula és nagyatádi Szabó István vezetése alatt egyesült a nép a Faluszövetségben, hogy eltakarítsa a romokat s verejtékes munkával szebbé tegye a falvakat és vidéki városokat, virágzóbbá mezőgazdaságot és ipart, mint annak— Isten nevében kezdtük a munkát 3 ■/ keresztény hites magyar hazaszeretete nem várt eredményekkel jutalmazta a magyar föld népének törekvéseit. *. Mintha a nemzet nagy prófétája ki-* szállt volna nagycenki sírboltjából s a tespedés után — mint éppen száz évvel ezelőtt — szellemével áthatotta volna a vidék romlatlan magyarságát: a barázdákban és a nádfedeles műhelyekben honmentő munka folyt a Faluszövetség öt esztendejében. A magyar mezőgazdaság borzasztó sebeit begyógyította a földművelő magyarság szorgalma és tudása, gabonatermesztésünk elérte a békebeli hozamokat, állattenyésztésünk pótolta az elszenvedett hiányokat, háziiparunk soha nem látott lendületet vett, a kézműipar újra becsületet szerez remekeivel. Új iskolák, templomok épülnek a tanyavilágban, a cserépzsindelyes új házikók ezrei nőnek ki a magyar földből. A kulturmunka, amely Főméltóságod magas védelme alatt megindult, eredményeiben