Új Barázda, 1929. november (11. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-19 / 263. szám

||_ _ |*■ ■iqpimi ....................................... fi ELŐFIZETÉSI ARAB a ma­tár földmivelésügyi SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak- , Budapest, VIIl. kerület, József­ körút 5. szám­l kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József című­ füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre Maasesenik hétfő Kivéselétici mindennani 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy Pregiesenik neifo Kiveseievei Kimeennap 140—71, Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL-hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő CEVI, Budapest 4. szám. Fiókbérlő, vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal, felvilágosítást minden ügyben. A magyar jóvátétel ügye írta Csák Zoltán dr. „Jogilag, erkölcsileg és pénzügyileg egyformán lehetetlen Magyarország­tól jóvátételi fizetéseket követelni"­ — jelentette ki csak pár nappal ezelőtt Korányi Frigyes báró a párisi kon­ferencián, ahol meggyőző ékesszólás­­sal képviselte a trianoni szerződésen alapuló azt a magyar álláspontot, hogy Magyarország, amelytől területének 72 százalékát vették el és koldussá nyo­morították, nem tud újabb terheket magára vállalni. A kisantant viszont azt követeli, hogy ne csak a békeszerző­dések folytán tönkretett magyar alatt­valók kárkövetelési jogáról, a béke­parancs egyetlen, ránk kedvező pont­járól mondjunk le, hanem ezenfelül 1943 után 1966-ig az eddiginél na­gyobb jóvátételi összegeket fizes­sünk. A francia kormány, amely szom­baton tanácskozott a keleti jóvátétel kérdéséről, mint eddig minden alka­lommal, most is ellenünk döntött. Pá­risi hírek szerint elhatározta, hogy diplomáciai úton lép közbe Budapes­ten és Szófiában a magyar és bolgár jóvátétel mielőbbi gyors rendezése ér­dekében. Nincs kétségünk afelől, hogy, ez a diplomáciai közbelépés, ha csakugyan megtörténik, mit jelenthet ebben az esetben, hiszen elég, ha csak futó pil­lantást vetünk a francia lapokba, ame­lyek egyértelműen nekünk rontanak, azt állítva, hogy Magyarország megta­gadja a fizetést, sőt követeléseket tá­maszt és hogy Magyarországot semmi­féle érvelés nem győzi meg. Magyar­­országgal szemben — hangzik tehát a végső következtetés — olyan hatá­rozatokat kell hozni, amelyeket a kö­rülmények parancsolnak. Sőt — írja a Petit Párisien — Budapest, amely eddig teljesen makrancosnak mutat­kozott, „kissé más" elbánásban fog részesülni, mint Szófia, amely leg­alább tárgyalásokra hajlandó, íme, a legutóbbi két nap eseményei a keleti jóvátétel kérdésében. A kis­­antantbarát párisi sajtó, vérszemet kapva a francia kormány állásfogla­lásától, mint egy jól összetanult zene­kar, vezényszóra a támadások pergő­tüzét ontja Magyarországra, abban a reményben, hogy megalkuvásra és térdhajtásra kényszeríthet minket. Feszítsd meg-et kiáltanak arra az or­szágra, amely eddig is szinte krisz­tusi béke­tűréssel, mártíromsággal jár­ta a kálvária útját, homlokán a tria­noni töviskoszorúval. A trianoni Golgothát járó magyar vándor üres zsebeiben azonban hiába kotornak. Ebben a szegényes, rongyos gúnyában nem találnak semmit. És ezen az egyetlen ponton végtelenül le­egyszerűsödik az egész jóvátétel kér­dése. Mert ugyan mit vehetnek el at­tól, akinek a puszta életén és becsüle­tén kívül egyebe sincs? Ugyan mi­féle diplomáciai közbelépéssel volna elérhető az, hogy az üres zsebek szi­ntűtig megteljenek a kisantant által annyira sóvárgott arannyal? Fizet­tünk, fizetünk és fizetni fogunk, any­­nyit és addig, amennyit és ameddig fizetni kötelességünk. Mi elvállaltuk a jóvátétel terhek maximumát. Nincs az a számtani bűvészmutatvány, amely a semmiből elő tudná varázsolni azokat a milliókat, amelyeket tőlünk követelnek. És­­ha ez a diplomácia közbelépés valóban megtörténik, an­nak eredménye csak egy lehet: hogy Budapesten is megmondjuk azt, amit Korányi Frigyes báró már Párisban is elmondott. Nem tudunk, tehát nem is fogunk fizetni! És még egyet. Franciaországot erre a lépésre félig-meddig nyilván azok a barátsági szerződések késztetik, ame­lyeket a kisantantállamokkal kötött. Ne felejtsük el azonban, hogy a jóvátétel kérdésében mellettünk áll Olaszország, Németország, sőt — éppen Korányi báró felvilágosításainak hatása alatt — Angolországnak is igen tekintélyes tényezői kezdik elismerni igazunkat. A januári hágai konferenciáig másfél hónapunk van még. Ennek az időnek egyetlen percét sem fogjuk tétlenül elpocsékolni. Tovább kell folytatnunk a felvilágosítás és meggyőzés erő­teljes munkáját és akkor minden jo­gos bizalmunk és reményünk megvan arra, hogy a hágai zöldasztal mellett nem úgy dől el majd a magyar jóvá­tétel sorsa, mint ahogyan azt Prágá­ban és Bukarestben elképzelik. * Jó]?­­ [ A vi­s * 1929 novemberig, kedd Ura 6 fillér Budapest, XI. évt., 263. sat. érdekes képek mindenfelől A vörös uralom ellen harcoló osztrák Heim­­wehr legutóbb Grazban tartott nagy felvonu­lást, amelyen több, mint huszonötezer em­ber vett részt. Baloldali képünk a Heimwehr­­zászlók megszentelését, a jobboldali pedig a Heimwehr csapatok fel­vonulását ábrázolja, Pilsudszki marsall, a keményeblű­ lengyel diktátor nem, mindig olyan rideg ember, mint amilyennek a politikában szokott mutatkozni. Ké­pünk családi körben ábrázolja a diktátort, amint két kis leányának kártyát vet ki. Abdul Muhsin, az arábiai Irak mi­niszterelnöke, aki Bagdadban öngyil­kosságot követett el. A szélhámos Zubkov Sándor, Viktória porosz hercegnő férje, aki felesége halálának hírére Belgiumból Német­országba utazott s ott letartóztatták. A Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő Szuezi-csatorná­t a sze­lek által beléje szórt sivatagi homok eliszaposodással és elsekélyedés­­sel fenyegette, úgy, hogy alapos kotrási munkálatokat kellett elren­delni. Képünk egy hatalmas kotróhajót ábrázol munka közben a Szuezi csatornában.

Next