Új Barázda, 1929. november (11. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-19 / 263. szám
||_ _ |*■ ■iqpimi ....................................... fi ELŐFIZETÉSI ARAB a matár földmivelésügyi SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak- , Budapest, VIIl. kerület, József körút 5. száml kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József című füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre Maasesenik hétfő Kivéselétici mindennani 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy Pregiesenik neifo Kiveseievei Kimeennap 140—71, Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL-hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő CEVI, Budapest 4. szám. Fiókbérlő, vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal, felvilágosítást minden ügyben. A magyar jóvátétel ügye írta Csák Zoltán dr. „Jogilag, erkölcsileg és pénzügyileg egyformán lehetetlen Magyarországtól jóvátételi fizetéseket követelni" — jelentette ki csak pár nappal ezelőtt Korányi Frigyes báró a párisi konferencián, ahol meggyőző ékesszólással képviselte a trianoni szerződésen alapuló azt a magyar álláspontot, hogy Magyarország, amelytől területének 72 százalékát vették el és koldussá nyomorították, nem tud újabb terheket magára vállalni. A kisantant viszont azt követeli, hogy ne csak a békeszerződések folytán tönkretett magyar alattvalók kárkövetelési jogáról, a békeparancs egyetlen, ránk kedvező pontjáról mondjunk le, hanem ezenfelül 1943 után 1966-ig az eddiginél nagyobb jóvátételi összegeket fizessünk. A francia kormány, amely szombaton tanácskozott a keleti jóvátétel kérdéséről, mint eddig minden alkalommal, most is ellenünk döntött. Párisi hírek szerint elhatározta, hogy diplomáciai úton lép közbe Budapesten és Szófiában a magyar és bolgár jóvátétel mielőbbi gyors rendezése érdekében. Nincs kétségünk afelől, hogy, ez a diplomáciai közbelépés, ha csakugyan megtörténik, mit jelenthet ebben az esetben, hiszen elég, ha csak futó pillantást vetünk a francia lapokba, amelyek egyértelműen nekünk rontanak, azt állítva, hogy Magyarország megtagadja a fizetést, sőt követeléseket támaszt és hogy Magyarországot semmiféle érvelés nem győzi meg. Magyarországgal szemben — hangzik tehát a végső következtetés — olyan határozatokat kell hozni, amelyeket a körülmények parancsolnak. Sőt — írja a Petit Párisien — Budapest, amely eddig teljesen makrancosnak mutatkozott, „kissé más" elbánásban fog részesülni, mint Szófia, amely legalább tárgyalásokra hajlandó, íme, a legutóbbi két nap eseményei a keleti jóvátétel kérdésében. A kisantantbarát párisi sajtó, vérszemet kapva a francia kormány állásfoglalásától, mint egy jól összetanult zenekar, vezényszóra a támadások pergőtüzét ontja Magyarországra, abban a reményben, hogy megalkuvásra és térdhajtásra kényszeríthet minket. Feszítsd meg-et kiáltanak arra az országra, amely eddig is szinte krisztusi béketűréssel, mártíromsággal járta a kálvária útját, homlokán a trianoni töviskoszorúval. A trianoni Golgothát járó magyar vándor üres zsebeiben azonban hiába kotornak. Ebben a szegényes, rongyos gúnyában nem találnak semmit. És ezen az egyetlen ponton végtelenül leegyszerűsödik az egész jóvátétel kérdése. Mert ugyan mit vehetnek el attól, akinek a puszta életén és becsületén kívül egyebe sincs? Ugyan miféle diplomáciai közbelépéssel volna elérhető az, hogy az üres zsebek szintűtig megteljenek a kisantant által annyira sóvárgott arannyal? Fizettünk, fizetünk és fizetni fogunk, anynyit és addig, amennyit és ameddig fizetni kötelességünk. Mi elvállaltuk a jóvátétel terhek maximumát. Nincs az a számtani bűvészmutatvány, amely a semmiből elő tudná varázsolni azokat a milliókat, amelyeket tőlünk követelnek. Ésha ez a diplomácia közbelépés valóban megtörténik, annak eredménye csak egy lehet: hogy Budapesten is megmondjuk azt, amit Korányi Frigyes báró már Párisban is elmondott. Nem tudunk, tehát nem is fogunk fizetni! És még egyet. Franciaországot erre a lépésre félig-meddig nyilván azok a barátsági szerződések késztetik, amelyeket a kisantantállamokkal kötött. Ne felejtsük el azonban, hogy a jóvátétel kérdésében mellettünk áll Olaszország, Németország, sőt — éppen Korányi báró felvilágosításainak hatása alatt — Angolországnak is igen tekintélyes tényezői kezdik elismerni igazunkat. A januári hágai konferenciáig másfél hónapunk van még. Ennek az időnek egyetlen percét sem fogjuk tétlenül elpocsékolni. Tovább kell folytatnunk a felvilágosítás és meggyőzés erőteljes munkáját és akkor minden jogos bizalmunk és reményünk megvan arra, hogy a hágai zöldasztal mellett nem úgy dől el majd a magyar jóvátétel sorsa, mint ahogyan azt Prágában és Bukarestben elképzelik. * Jó]? [ A vis * 1929 novemberig, kedd Ura 6 fillér Budapest, XI. évt., 263. sat. érdekes képek mindenfelől A vörös uralom ellen harcoló osztrák Heimwehr legutóbb Grazban tartott nagy felvonulást, amelyen több, mint huszonötezer ember vett részt. Baloldali képünk a Heimwehrzászlók megszentelését, a jobboldali pedig a Heimwehr csapatok felvonulását ábrázolja, Pilsudszki marsall, a keményeblű lengyel diktátor nem, mindig olyan rideg ember, mint amilyennek a politikában szokott mutatkozni. Képünk családi körben ábrázolja a diktátort, amint két kis leányának kártyát vet ki. Abdul Muhsin, az arábiai Irak miniszterelnöke, aki Bagdadban öngyilkosságot követett el. A szélhámos Zubkov Sándor, Viktória porosz hercegnő férje, aki felesége halálának hírére Belgiumból Németországba utazott s ott letartóztatták. A Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő Szuezi-csatornát a szelek által beléje szórt sivatagi homok eliszaposodással és elsekélyedéssel fenyegette, úgy, hogy alapos kotrási munkálatokat kellett elrendelni. Képünk egy hatalmas kotróhajót ábrázol munka közben a Szuezi csatornában.