Művészet - Új Élet, 1959 (2. évfolyam, 1-9. szám - 1. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 7. szám

on ■ö) A múlt század elején, Kolozsváron, a Wes­­selényi-féle lóistállóban játszanal­ a szí­nészek, s amikor megépül az első színház, előfordul, hogy német lovagló-társulat « lóko­médiát» mutat be a színpadon. Istállóból színházat, színházból istállót csinál a feudális «kultúrpolitika». A Regélő kritikusa joggal panaszolja 117 évvel ezelőtt, hogy a színházba, amit az ókoriak templomnak tekintettek, «...íme, mi lovakat hordunk belé, hogy miután Thália levetkőző színi palástját­ vetkőzzék ki a színház is dicsőségéből, s változzanak át színfalas istállóvá...» A körülmények a színész társadalmi hely­zetét is a színművészet roskatag anyagi alap­jaihoz hasonlították. Pergő Celesztin erdélyi körútján nem fizette társulatát, mire Sze­­benben többen otthagyták, s Marosvásárhelyre mentek szerencsét próbálni. Nagy Lázár a vásárhelyi tanácstól ekkor a szökevények visszavitetését kérte. A tanács ugyan megta­gadta a kérés teljesítését, de nem a színész emberi vagy művészi méltóságának védel­mében, hanem azzal az indokolással, hogy a «szökött» színészek nemesek, ezért nem toloncolhatók ki. A «nemes» színészeket úgy képzelte el az olvasó, hogy délután sze­repük jelmezébe öltözve bejárták a várost, s így toborozták az esti előadásra a nézőket. Ezek a nézők is, mai fogalmaink szerint furcsa emberek voltak. Este vörösre tapsolták a tenyerüket a Kalmár és tengerész elő­adásán, s virágcsokrokat dobálnak ked­venceiknek. Másnap, a reggelinél azonban már hajadon leányaik és diák fiaik okulására, undorodó megvetéssel ócsárolják a komé­diásokat, kellőképpen hangsúlyozván, hogy a komédiás nem tagja a társadalomnak, jóhírére kényes ember asztalához nem ülhet, s társasági kapcsolat tekintetében nem kívánatos lény. M­indezt nem lehet és nem szabad elfelejteni.­­ A felszabadulás után a színésztől joggal vár sokat a dolgozók társadalma, hiszen a szocialista rendszer az első olyan társadalom, amely megbecsüli, anyagilag, emberileg egya­ránt. Tizenöt év alatt nálunk a színész társadalmi felemelkedése olyan meredeken ívelt a régi intézményes megaláztatás álla­potából az intézményes megbecsülésig, ami­lyent a múltban csak a mesehősök ismertek. Kivételes címmel vagy kitüntetéssel megaján­dékozott művészek, nemzetgyűlési képvi­selők, főiskolai tanárok vannak színészeink között. S ha meggondoljuk, kitüntetés az is, hogy színészeink instruktori minőségben, a dolgozók megbecsült, szeretett tanítóiként irányítják a szabad idejüket velük töltő műkedvelőket. Véget nem érő felsorolás veheti számba csak, mit kapott a színész a felszabadulás óta, a bársony és selyem jelmezektől az állam költségen rendezett kül­földi tanulmányutakig, a pompásan kar­bantartott és kiegészített színházi épületekig. Társadalmunk legértékesebb ajándékai azonban nem anyagi természetűek (jóllehet csak a megváltozott anyagi előfeltételek közt jöhettek létre). E legfőbb ajándékok: a színész korlátlan tanulási lehetőségei, s a színész megújhodott művelődési hivatása: a dolgozók kommunista nevelése. Tanulni ma már nemcsak az ösztöndíjas színművészeti főiskolásnak lehet. Minden lehetőség meg­adatott, hogy a színész zavartalanul elmé­lyedjen művészete eszközeinek elméleti, gya­korlati, vagy akár kísérleti gyarapításában. E lehetőség: kötelez. Kötelez a színész népnevelői küldetése is. A művészet gazdagságára örömmel eszmélő, lelkes tömegek nagyhatású nevelőivé lettek színészeink. A dolgozók társadalma megbecsülésének számtalan bizonyítékát e teljesítményekben gazdag másfél évtized alatt ezért színmű­vészeink ne fogadják ajándékul: tekintsék előlegnek. DEÁK TAMÁS 18 ÚJ FILMEK TÖRTÉNELMI NAPOKRÓL F­ilmszínészek, operatőrök, rendezők dolgoznak lázas gyorsasággá az ország legkülönbözőbb vidékein, s a külső felvételek befejezése után ugyan­csak őket láthatjuk viszont, — amint tovább dolgoznak megkezdett játékfilmjeiben , a bufteai filmstúdió termeiben. Hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára három egész estét betöltő játékfilmet készít a Bucureşti stúdió munkakö­zössége. Az Al. Sahia stúdió két hosszabb doku­mentumfilmet készít a felszabadulás eseményeiről A hősiesség könyvéből és Románia útjain címmel. Ez utóbbi szovjet-román közös filmalkotás. A Bucureşti stúdió filmező csoportjai merész és felemelő célt tűztek ki maguk elé: a nép törté­nelmében döntő fordulatot jelző 1944 augusztusi események művészi ábrázolását. A feladat nagy, mert történelmi eseményeket, milliókat mozgató erőket kell érzékeltetni egyéni sorsok, életek ala­kulásán keresztül. A munkaközösségek tagjai azzal az elhatározással kezdték meg e filmek forgatását, hogy méltó emléket állítsanak a döntő fordulatot jelző eseményeknek. Titus Popovici és Francisc Mun­teanu, a két tehetséges író közös alkotása A Duna hullámai című film forgatókönyve. A fegyveres fel­kelést megelőző napok nehéz, sorsdöntő esemé­nyeinek krónikája ez a film. Cselekménye a dunamenti kikötővárosokban zajlik le. A párt illegális harcosainak legfontosabb feladata: fegyvereket szerezni a dunai fegyverszállító uszályokról. Liviu Ciulei rendező — akinek sokat ígérő tehetségét a Kitörés című filmből már ismerjük — arra törekszik, hogy az egyik fegy­verszállító uszályon folyó küzdelemben híven ábrá­zolja a kommunisták önfeláldozó harcát, lelki nagy­ságát, leleményességét. A film főszerepeiben Lazar Vrabie, Liviu Ciulei és Irina Petrescu (másodéves ) ugyancsak Francisc Munteanu és Titus Popovici ) írták a Vihar című film forgatókönyvét. (Ren­dezők Sinisa Ivetic­ és Andrei Blajer.) A nagy fordulat után vagyunk. Az augusztusi fegyveres felkelés megtörtént, de abba az erdélyi városkába, ahol a film cselekménye lejátszódik, még nem érkeztek meg a felszabadító szovjet és román csapatok. A hitlerista hatalom már megrendült, a fasiszta csa­patok fejvesztetten menekülnek. Az eddig illegali­tásban harcoló­­ kommunista párt áttér a legális szervező munkára. A város vasútállomása fontos közlekedési csomópont; a város védelmét megszer­vező kommunisták feladata magakadályozni a hitlerista-horthysta csapatok visszavonulását. De akcióba lép a belső ellenség is; az állomás körül feltűnnek a manisták, liberálisok, volt csendőrök, akik a hitlerista megszállók visszatérésében remény­kednek. A film történelmi hitelességgel ábrázolja azt a folyamatot, ahogyan a kommunisták harcos élcsapatához felzárkóznak a hazafias érzelmű dol­gozó tömegek. Ion Manta, a Municipal Színház művésze mellett a film főszerepeit Nicolae Enache Praida, Silvia Popovici, Tom­a Dumitriu, Victor Rebenciuc, Costel Radulescu alakítják, továbbá Dumitru Scânteie, a Vörös Grivica üzem újító élmunkása. A Bucureşti filmstúdió harmadik játékfilmje a fasizmus ellen folytatott felszabadító háború tör­ténetéből, a román-szovjet fegyverbarátság esemé­nyeiből meríti témáját. A Csillaghullás éjfélkor című film forgatókönyvét Dumitru Carabaţi és Teodor Constantin írták, Teodor Constantin hasonló című regénye nyomán. 1944 szeptemberében, az Erdély felszabadításáért harcoló román hadsereg egyik vezénylő tábornoka értesítést kap a mellette harcoló szovjet csapatok parancsnokától, hogy ellenséges ügynök szivárgott be a román csapatok sorai közé, s az a feladata, hogy megszerezze a két testvér­­hadsereg közötti rejtjeles levelezés kulcsát. Az ellen­séges ügynök felkutatásáról és leleplezéséről szól ez az érdekes, mindvégig izgalmas film, amelynek főszerepeiben Emanoil Petruţ, Geo Maican, Sandu Radulescu, Stamate Popescu filmszínészeket lát­hatjuk. A filmet Lucian Bratu rendezte. M.F. Jelenet a Csillaghullás éjfélkor cmű filmből Liviu Ciulei és Irina Petrescu A Duna hullámai című filmben Nicolae Engh­e Praida és Silvia Popovici a Vihar című film egyik jelenetében főiskolai hallgató) lépnek fel.Jelenet A hősiesség könyvéből című dokumentum­filmből

Next