Új Élet, 1986 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1986-09-10 / 17. szám
BRADI VÁLTOZÁSOK ARANYFEDEZETE Messziről jött ember azt mesél, amit akar — tartja a szólásmondás. Nos, gondolom, ez fordítva is igaz lehet: messziről jött embernek bármit mondhatnak ott, ahova ismeretlenül és helyismeret nélkül betoppan. Mindegyre ez járt az eszemben, miközben Bukarestből — kis vásárhelyi kerükivel — Dévára, majd onnan még tovább, a mócvidék belseje felé, Brádba igyekeztem. A kitérőre — illik elárulnom — azért volt szükség, hogy magamhoz vegyem a vásárhelyi szerkesztőségben őrzött lipp-kupát és az Európa-bajnok Steaua labdarúgóinak autogramjaival ellátott futball-labdát, tippversenyünk győztesének jutalmát. Ez volt ugyanis egyik úticélom: átadni a Tipp-kupa 1. díját Szmega Ferenc brádi kivészmesternek, a Gura Barza-i Bányavállalat dolgozójának S ha már ilyen messzire eljön a riporter, hát illik szétnéznie a hazai izemesfémbányánat egyik legjelentősebb központjában Szerencsémre mégsem teljesen ismeretlen helyre érkeztem Haragos Zoltán kollégámmal: az aranybányászatáról híres kisvárosban mintegy 20 évvel ezelőtt egy csoportos kirándulás alkalmával jártam már, így — legalábbis a „külsőségeket" illetően — fel tudom mérni az elmúlt két évtized szembeötlő változásait, a város fejlődését. Ezek egyébként — az új építkezések, a teljesen újjáépült és még tovább alakuló városközpont, a korszerű kereskedelmi egységek, az új poliklinika és a postaépület, a városból hosszan kinyúló és a szabadság nevét viselő új lakótelep, az „újváros" elegáns tömbházai — mind egyértelműen bizonyítják, hogy az ország arculatát oly látványosan megváltoztató utóbbi két évtized itt, ebben a viszonylag eldugott kisvárosban s vasutallontása meg nincs, Déva felől a vasút most vpül) sem múlt el nyomtalanul. A néptanács székházában kissé elszontyolodva vesszük tudomásul, hogy a város polgármesterének, Ionel Macinak éppen valami fontos ügyben el kell sietnie, csak annyiban tudott segítségünkre lenni, hogy rábízott a városi néptanács végrehajtó bizottságának titkárára, Elena Bosdocra. — Bosdoc elvtársnő minden szükséges adatot a rendelkezésükre bocsát, amúgy is legalább úgy ismeri a város minden megvalósítását, gondját-baját, mint én, hiszen 18 éve itt él, tehát helybélinek mondhatja magát. — Hát most már igen — mosolyog , csinos, barna asszony, és, hellyel kínál —, pedig Jordán születtem, és Kolozsvárt végeztem a jogot. Amikor geológus-mérnök férjemmel együtt ide helyeztek, még úgy terveztük, egyszer majd visszamegyünk diákéveink városába, de aztán ittragadtunk. Nem is bántuk meg, megszerettük a városkát, a férjem pedig, aki a Gura Barza-i Bányavállalatnál dolgozik, igazán csak itt tud élni a hivatásának. A fiunk,Adrian, most felvételizik Kolozsváron, az orvosira, úgyhogy most éppen éne drukkolunk — kívánom, hogy sikerüljön -mondom az olyan szülő megszenvedett nyugalmával, aki már több kísérletet végigizgult, de most már az évi vizsgákért, kollokviumokért „szorít“ csemetéjének. — Köszönöm. Szóval, Brádra kíváncsiak. Nos, a városka, mint bizonyára adják, a nemesfémbányászat egyik jelentős központja, bányászváros. Ferfi lakosságának zöme az ide 8 kilométerre fekvő Gura Barza-i Bányavállalatban dolgozik, ahol főleg aranyat, ezüstöt, ólmot, ónt és rezet bányásznak. A szintén Brádhoz tartozó Cebebányán — Horia itt mondta lazító erejű beszédét az 184-es jobbágyfelkelés részvevői előtt, és itt van eltemetve az 1848-as forradalom és a román történelem egyik nagy alakja. Avram lancú -- bar-loan Faur mérnök, az ipari termelő és szolgáltató vállalat igazgatója, és loanUrau, az esernyőkészítő részleg vezetője joggal büszke arra, hogy eddig 3 millió esernyő került ki a gyárból A brádi Aranymúnum Ilena Bosdoc, a városi néptanács titkára Lucia Pavel konga olasz Haragos Zoltán felvételei Készülnek az összecsukható férfi esernyők