Új Ember, 1955 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-02 / 1. szám
tI MA MÁR mi sem hat termémészetesebbnek, mint hogy az Újév napja január elsején van. De alig ezer éve csalk. Az azt megelőző századokban a világi időszámítás kezdőpontja bolyongva, bizonytalanul kereste a helyét a téli és tavaszi napfordulásnak s a holdújulásnak metszőpontjai között. Majd amikor a sokkal szabatosabban kimunkált egyházi évhez kívánták illeszteni, hol arra gondoltak, hogy magának az egyházi évnek első vasárnapjára vetik át az új évet, hol azt, hogy éppen, karácsony napjához rögzítik, amelyen a Megváltó született, gondoltak még Vízikereszt napjára, amelyen megváltói dicsősége megnyilvánult s nyilvános fellépése elkezdődött — sőt Gyümölcsoltó Boldogasszony márciusi napjára is, amikor fogantatott. Mindezek a próbálkozások Krisztus életével kerestek szoros, sokatmondó kapcsolatot s végeredményben akármelyikük is meggyökerezhetett volna. Évszámításunk akkor kissé más lenne, mint a mai. De a történelemszkban és a köznapokban is mindig az az érdekesebb, ami megvalósult, így az az érdekes, hogy a váltakozó próbálkozások között az Egyház végül a mógás Karácsony első napjának nyolcadához kapcsolta az évkezdést. Ahhoz a napihoz, amelyen, — mint ahogyan ennek az ünnepnek mindössze két mondatból álló evangéliuma mondja :— »Nyolc nap múltán, amikor a Gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adók neki, így nevezte őt az Angyal, mielőtt fogantatott«. S azóta azt a napot és minden évnyitását átjárják ennek a névnek arany sugarai. AZ ÚJÉVI NAPON a szentmiseliturgiának három nagy mozzanata van. Megünneplése karácsony nyolcadának, Jézus névadásának s az esztendő első napjának. Az Egyház parancsolt ünneppé nyilvánította kezdettől fogva az évkezdést s Jézus nevével és éppen Karácsony nyolcadnapján borul le az Időnek eme egyik mérföldkövénél az Idők Ura előtt. Annak ellenére, hogy az újjászületett liturgikus érdeklődés egészen mássá formálta a hívőknek a szertartásokban való részvételét, ma még talán nem eléggé erős a lelkekben az ilyen nagy ünnepek nyolcadánakkülön jelentősége. Pedig ez a jelentőség megvan és nemcsak pusztán történelmi. Az üdvtörténet legnagyobb eseményeiről való megemlékezés valamikor nem is egy vagy két, hanem nyolc napon át tartott s ennek a nyolc napnak szentmiséi és szentbeszédei igyekeztek felölelni és a lélekbe beledolgozni az ünnep minden tanítását, így természetesen a Karácsonyét is. Az Egyház azonban a legmélyebbre hatoló, a legkitűnőbb pszichológus. Nyolc teljes nap egyetlen főélmény köré csoportosítása nem volna lehetséges tartósan. Ezért azután le is mondott a nyolcnapos ünnepsorokról, viszont megtartotta a hajdani nyolcadik nap jelentőségét és tartalmát, amely lényegében mégegyszer elénk idézi a nagy eseményt és rávilágít legfőbb vonásaira. Karácsony nyolcadának utolsó napján így a liturgiával vezet vissza bennünket az Egyház az Isteni Gyermekhez. Mégpedig az Introitusnak ugyanazzal a felséges szállási szövegével, amely a karácsonyi misében is fölhangzott már: »Íme, Fiú született nékünnk, Gyermek adatott nékünk.„ Kinek neve a Tanácsadás Igéiké”. A szinte titokzatosan tündöklő szöveg utal arra a napra, amely előtt emberek és családok, egyedek és közösségek: megcsinálják a maguk lelkiéleti programmját legalábbis egy teljes esztendő számára. S van-e szebb, hogy éppen erre a napra a Tanácsadás Lelkét hívja és Előtte újjog a misekezdet? MI AZ a legfőbb gyakorlati tanács, amit az Egyház igenis tud — mégpedig vakító tömörséggel — mindössze egy-két mondattá foglalná? Felolvassa ezt a Szentleckében! Szent Pál írja meg Titusznak abban a krétaiakhoz szóló kis levélben, amely éppen azért, mert csak rövid lehetett, össze kellett hogy foglalja a titáni aggastyán minden tapasztalását, lélekismeretét, szeretetek Arról, hogy Jézus Krisztussal »Íme megjelent Istennek minden emberre üdvöt árasztó kegyelme«, mely arra tanít, hogy »éljünk mértéktartóan, szentül és buzgón e világon«. »Őérette, aki önmagát adta értünk«, hogy megváltson és minden jó munkában buzgolkodó népévé tegyen bennünket. Íme, a lélek tisztasága s a jócselekedetben az embernek és emberiességnek is tisztes és tiszta evilági munkájában fáradozó életvitel — ez az Egyháznak az újesztendő programjául választott eligazítása annak nevében is, akinek egyúttal névadását is üli ezen a napon! HOGY mi ez a név, amelyet ünnepel, mindnyájan tudjuk — már az adventi, a karácsonyi szentmisék szövege ■nevezte Öt a prófétákkal vannak, akinek neve azt jeleníti: Velünk az Isten!« Nevezte a Tanácsadás Lelkének. De akit az evangélium s azóta az egész világ így nevez: »Jézus!« Amint ennek a névnek is megvan a maga annyiszor írt és érintett jelentése és jelentősége, ami pontosan ez: »Aki Megvált Istennel«. Ez volt a név, amellyel a Gyermek fölé nevelőatyja hajolt. Ezt a hajdan gyakran hordott és ismert, de Jézus idejében már ritkábban használt nevet valóban isteni üzenet és túlvilági híradás kellett, hogy ráparancsolja történelmi hordozójára, a Dávid családjából való Názáreti Jézusra. Ez a név neki mindenekelőtt emberi személyneve volt. S ebben is igen nagy a jelentősége annak, hogy az Egyház Jézus Krisztusnak, az Isten-embernek mennyire emberi névnapját választotta az év élére. Ez a jelentőség abban a rendkívül finom és mély viszonylatban van, amellyel a Megváltónak *Jézus«megnevezése különbözik a »Krisztus«-névtől. Ez az utóbbi az Ő rangjának, méltóságának neve, s a különbségtételt egyaránt hangsúlyozzák a liturgia és a misztikuséit, s ugyanők hangsúlyozzák a Jézussal, az Istenemberrel és emberrel való kapcsolat sokszálú s mélyen emberi vonásait. A mindnyájunkat Jézushoz külön-külön fűző kapcsolatok éppen a maguk emberi tartalmában és földi gazdagságában múlnak fölül minden más emberi kapcsolatot. Nincs senki — szülő vagy élettárs, testvér vagy jóbarát — ki egymaga jelentene annyit, mint ő. Ö az, akihez tanácsért megy az ember; akinek szívére veti magát az élet viharában; kinek parancsait minden — még oly gyönge — erői szerint igyekszik teljesíteni; aki elé betérhet a nap óráiban s kegyelmét hívhatja éjszaka. Egyúttal ő az emberi példa és emberi mintakép, ö — az Idők Ura — beállt a megvalósult történelemibe, az időbe, a hétköznapokba, a köznapi munkába is. Nincs munka, amit meg ne szentelt volna; dolgozott házi és házikörüli, iparos és kitervelő munkában. Az Egyház szándéka volt, hogy ez a minden munkák számára legbensőségebb minta kerüljön az év élére. Ugyanő, aki a gerendák hordásába, egy-egy fa törzsből gerendát faragó baltajcsapásotába, egy ház tetődeszrkáimak kiszámításába belevetette minden emberi készségét, mintája legyen mindazoknak, akik bárhol és bármikor a történelem bármely korában, a múltban vagy ma, barázdák után haladnak, vagy mérnöki asztal mellett ülnek, rizscsatornát ásnak vagy forgácsológép mettilett dolgoznak s hogy mindezek szeressék is azt az emberi művet, a munkának, az életnek ama feladatait, amelyek körülövezik őket. ÍME a kapcsolat Jézussal, az élő, a valóságos, a történelmi Jézussal s a mi kapcsolatunk is ugyanaz Vele, a magunk korából, a magunk feladatai közül: a teljes ember kapcsolata a teljes Jézussal. Bele kell kapcsolódnunk a Belőle ömlő kegyelmi áradásba és bele kell kapcsolódnunk megváltói művébe is, lelki élettel és külső élettel — a jó tetteivel, amint az Apostol mondja, aki akkor nemcsak a kicsiny Krétának és néhányszáz keresztényének üzent, hanem nekünk és az egész válságiak s a Mának és minden koroknak, olyan programot üzenve vele, amelyet az Egyház az év kezdet élére állított, hogy tanulság és program legyen minden keresztény élet számára, minden évre — Jézus nevében! AZ IDŐK URA NEVÉVEL Írta iJJAL A MAI, XL évfolyam, 1. szám KATOLIKUS HETILAP Ára 1 forint 1955 január 2 IX. Pius boldoggáavatási ügye Rómából jelentik, hogy a Ritus Kongregáció megkezdte IX. Pius pápa iratainak tanulmányozását. Ezzel most további lépés történt a boldoggáavatási eljárás hivatalos megindítása felé. IX. Pius, mint ismerete®, 1846- tól 1878-ig ült Szent Péter örökében és kormányozta az Egyházat. Ez volt a leghosszabb pápaság az Egyház történetében. Alatta lett hittétel a Szeplőtelen Fogantatás, valamint a pápa csalatkozhatatlansága a hit és erkölcs dolgaiban. Kis templom az ecsedi láp partján — Öreg pásztor a szentélyrácsnál — A goal patriarchátus — Éjféli világosság— A legrövidebb evangélium Del Acqua államtitkár távirata az egri érsekhez Az egri érsekhez december 19-én délután 5 órakor az alábbi távirat érkezett: »Czapik érsek, Eger. A Pápa Őszentsége hálás köszönetét fejezi ki Neked és a többi magyar püspöknek Istenhez intézett könyörgéseitekért és szeretetteljes jókívánságaitokért, egyben Isten segítségét kérve, apostoli áldását adja Beátok és a gondjaitokra bízott hívőseregre, Del’Acqua államtikár- helyettese. Ima a beteg pápáért A püspöki kar minden tagja külön-Soilon elrendelte, hogy egyházmegyéjük területén a beteg XII. Pius pápáért minden szentmisében imát mondjanak. Itt említjük meg, hogy a Vatikánból érkezett újabb jelentések szerint a beteg pápa állapotában a javulás tovább tart. A Szentatya orvosa kíséretében az elmúlt napokban többször kibocsátott a vatikáni kertekbe, az éjszakákat nyugodtan töltötte és étvágya kielégítő volt. A pápa december 24-én, pénteken, karácsony vigíliáján déli 12 órakor a vatikáni rádión keresztül elmondta karácsonyi szózatának egy részét, míg a teljes szöveget az Osservatore Romano közölte. Az országgyűlés ünnepi ülése Debrecenben Tíz évvel ezelőtt 1944 tele még nem borult rá a száz külső és belső sebtől vérző országra, de már csak a legelvakultabbak nem látták, hogy a fasiszta háborúba sodródott régi államiság darabokra szakadt szét a világháború vasforgatagában és ezeket a darabokat soha többé nem lehet összerakni. Sokak szemében kétséges volt: lehet-e egyáltalában valamit elindítani azon az ezeréves földön, amely a magyar nép hazájául rendeltetett. Nem volt igazuk a kétségbeesőknek. A győzedelmesein előre nyomuló szovjet seregek nyomán, 1944. december 21-én Debrecenben összeült az ideiglenes nemzetgyűlés, hogy kormányzatot és törvényeket adjon a kormányzat és törvények nélkül maradt nép számára s hogy a hazát a hadak véres útjáról a béke és fejlődés fenséges tájai felé vezesse. Csak új úton indulhatott el az ideiglenes nemzetgyűlés, amely nem fordulhatott máshoz erőért és bizalomért, mint a magyar néphez! Törekvéseit, életerejét népünk törekvéseire és vágyaira kellett építenie. Az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány az úttalanés síntelen országban megkezdte az új Magyarország alapjainak lerakását, hogy azután, átadhassa helyét a nép akarataiból választott végleges országgyűlésnek. És most, amikor 10 év múltán, 1954. december 21-én a debreceni nagytemplomban ünnepi ülést tartott az országgyűlés, az egész ország figyelme kísérte az ott elhangzottakat. A magyar nép helyeslése kísérte azokat a szavakat, amelyek ennek a munkában gazdag évtizednek eredményeit, a békés alkotások egész sorát méltatták. Helyeslés kísérte azt az elhatározást is, hogy a nemzeti egység szellemében szilárdan sorakozik fel az egész ország hazánk fokozott védelme, a béke megőrzése és népünk jólétének emelése érdekében. A debreceni országgyűlés méltóképpen zárta be ünnepi ülését azzal, hogy törvénybe iktatta az ideiglenes nemzeti gyűlés történelmi jelentőségét és azt, hogy a hazafias erők összefogását, és a nemzet egységét egyre jobban megszilárdítja és a Hazafias Népfrontba tömörülve tovább erősíti. Kovács Vince püspök megáldotta a kecskeméti piaristák Szentkereszt-kápolnáját A Mária-év emlékeire a kecskeméti piaristák megújították templomuk két kápolnáját. A Mária-kápolna benedikálásáról már korábban beszámoltunk. A Szentkereszt-kápolna restaurálása december elején készült el és megáldását dr. Kovács Vince püspök végezte el. A szertartás után a püspök szentbeszédet mondott, amelyben méltatta a hívek áldozatkészségét, amellyel a kápolna restaurálását lehetővé tették, majd kiemelte, hogy a kápolna megújításban kifejezésre jutott az a bizodalmas hit és meggyőződés, hogy a Szent Kereszt a mi erősségünk. Amint egykor az ősegyház templomaiban a Szent Kereszt ékes, tündöklő formában ragyogott a hívek szeme előtt, úgy akarjuk mi is üdvösségünk drága jele iránti tiszteletünket és hódolatunkat kifejezni. Az argentin püspökök a spiritizmus ellen Argentina katolikus püspökei együttes pásztorlevelet adtak ki, amelyben újólag és ünnepélyes formában figyelmeztetik a híveket a spiritiszta összejövetelek rendezésének és a rajtuk való részvételnek egyházi tilalmára. Hangsúlyosan rámutat a körlevél arra, hogy mindazok, akik spiritiszta gyakorlatoknak hódolnak, az eretnekség bűnébe esnek. Felszólítják a püspökök a híveket, hassanak oda ők maguk is, hogy felvilágosító tevékenységük nyomán megálljon és visszafejlődjék a spiritizmus művelésének az az áradata, amely a legutóbbi években megfertőzte Argentínát. Megfertőzte pedig annak ellenére, hogy nap nap után olvasni azokról a csalásokról és szélhámosságokról, amelyek a spiritizmus nevében és annak felhasználásával károsítják meg a hiszékeny embereket.