Új Ember, 1964 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1964-06-14 / 24. szám
KATOLIKUS SZEMMEL A mezőgazdasági munka legdöntőbb szakasza, az egész évi munkálkodás gyümölcsének betakarítása, az aratás, az idén a jelek szerint a szokottnál korábban kezdődik. A vetések a kedvező időjárás mellett szépen fejlődtek. Ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy az idén a tavalyinál nagyobb területen vetettek kenyérgabonát, előrelátható, hogy az aratás sikeres elvégzése komoly feladatot ró mezőgazdaságunk dolgozóira. A földművelésügyi minisztérium jelentése szerint nagy területen szükség lesz kéziaratásra is és a családtagokat is minél nagyobb számban be kell vonni a nyári mezőgazdasági munkába. A kormány a minisztertanács legutóbbi üléséről felhívással fordult a mezőgazdaság dolgozóihoz a nyári mezőgazdasági munkák leggondosabb elvégzése érdekében. Az ipari dolgozók segítsége is kívánatos és intézkedés történt, hogy azok, akik részt kívánnak venni a nyári mezőgazdasági munkában, megfelelő időben kaphassanak szabadságot. A magyar szántóföldeken, amelyek Isten áldásával jó termést ígérnek, mindnyájunk mindennapi kenyerének sorsa dől el a most következő hetekben. Kísérje együttérzés és Segítőkészség szerte az országban az aratás nagy munkáját. ★ A „Népszava” kis cikke nyugodtan bekerülhet bármelyik modern példatárba, mely a keresztényi segítés szellemét és a közösség nevelő erejét akarja megvilágítani. Az apa megtévedt, lopott. Először fordult elő, tíz hónapra ítélték. Házukban megindult a szóbeszéd, kitárgyalták az ügyet. Az édesanya hősi erőfeszítéssel titkolta két iskolásgyermeke elöl a tényeket. Hosszú ,vidéki kiküldetésről beszélt, nem mondta meg, ha látogatni ment férjét. Remegve figyelte, közvetlen környezete nem fedi-e fel a szomorú valóságot, nem közösítik-e ki a gyermeket, nem terjed-e tovább az iskolára, társaik szájára családi tragédiájuk. Először a lakóbizottsági elnök vette észre az anya rettegését. Cselekedett. Attól kezdve esténként gyakran betértek az asszonyhoz a lakótársak egy kis beszélgetésre, nem halkult el a szó, ha a kiküldetésben levő férjet említették, nem suttogtak többé a gyermekek háta mögött. Eddig a történet. Ha megjön az apa, nem fogadja szétzüllött család, vádló és megvető Észre sem veszik, hogy a lányok nézik őket. Bébi, míg barátnője a fiúkon legel: — Tegnap apa nem aludt otthon. Képzelheted anyát! Mindig csak ők, mindig csak ők... Mintha én a világon sem volnék! Turkálnak a rizsben. — Elválnak ők is, meglátod. Bébit elhagyja az erő, hirtelen az asztal szélére borul. A zsibongásban senki sem hallja, sír-e vagy nevet. Különben is a leányok egyik hangulatból a másikba esnek. Bekattintom bicskám, végeztem. Edényeim a táskában. Olyan közel vannak, hogy csak kezem kell fölemelnem. Megérintem Bébi vállát: — Kislány... Bébi felkapja fejét, rám bámul s mikor megérti, hogy csak én vagyok (négy dioptria, szitává lőtt pórusok) elnyit lázas kis szája és nedves szeme együtt suttogja: — Köszönöm ... Már egyenesen ül, beszél, párnás keze fejével törli könynyeit s az egész kislány úgy ragyog, akár zivatar után a fiatal bokor. Meghajlok a Lady felé, de Bébinek mondom: — További jó étvágyat kívánok! öreges lehetek, egy kicsit nevetséges. Bébi beljebb húzza székét, hogy elmehessek. Fölnéz rám, mosolyog. Hátam mögött hallom, amint villáját a rizseshúsba szúrja, gyermeki tekintet. Mindent jóvá tehet. A két iskolás kisfiú soha sem tudja meg a szomorú igazságot A család együtt marad és nem csúszik tovább a lejtőn, mert a társadalom segített. Ha meggondoljuk, hogy hány élet siklott ki végzetesen a társadalom helytelen magatartása miatt, nem értékelhetjük eléggé a ház összefogásának mély emberségét★ A szegedi Fogadalmi templom köröskörül beépített tere a világ egyik legjobb akusztikájú szabadtéri színpadánál ad helyet, amelynek olyan varázsa van, hogy a szabadtéri játékok a második világháború pusztításait és a kezdeti próbálkozások melléfogásait is átvészelték. Az utazási láz és a konjunktúra folytán Szeged egyre jobban belekerül a világjáró turisták tudatába, mi boldogan mutathatunk rá egy, a budapestitől eltérő magyar életforma művelődési tényeire, Szeged pedig mindent megtesz, hogy a vele szemben formált igényeknek minél jobban megfelelhessen. Az idei évi játéktervének több örvendetes vonása van. Először is éppen a külföldi utazási irodák kívánságára a műsorösszeállítás jó időben — ha nem is idejében — megtörtént. Remélhetőleg hamarosan elérkezünk oda, hogy Szeged vendégei már a játékok tartama alatt tanulmányozhassák a jövő évi műsortervet is. Ez ti. a legolcsóbb propaganda. A másik örvendetes jelenség, hogy a Dóm környezetébe illő zenésművek s közöttük a magyar zene kimagasló alkotásai kerülnek bemutatásra. Szeged a Hunyadiak városa volt, a Kris Demeter-torony látta a Hunyadiakat és a szomszédos Nándorfehérvár Hunyadi-eseményei, Erkel muzsikája magyarnak és külföldinek egyaránt lélekbemarkoló élményt jelenthet. Ugyanekkor a külföldi operaművészetet Verdi Aidája képviseli, amelyet a legnagyobb olasz zeneszerző is 1871-ben a Szuezi-csatorna megnyitásának ünnepére írt. S Marguerite Tynes és külföldi vendégszereplő-társai valóban eseménnyé tehetik ezt a művet Szegeden is. Erkel zenéje mellett a magyar zenét a világ egyik legtöbbet játszott, immár klasszikusnak számító muzsikusa, Bartók Béla képviseli azzal az egyetlen színpadi művével, amely a Dóm hátterével stílusosnak, harmonikusnak hat: a „Fából faragott királyfi”-val. S vele egy estén a modern zene Claudel szövegére írt remeke, Honegger „Johanna a máglyán’” című műve szólal meg. Ez a műsorterv a járulékos, könnyedebb népzenei alkotások, a Vidróczki című új Farkas népopera és a Kisbojtár népi együttesi előadásával együtt komoly és sokféle, helyi és külföldi igények kielégítésére alkalmas és nagy lépést jelent előre. ** A „Sodrásban” című magyar játékfilmnek van egy megkapóan szép jelenete. A Tisza vizébe veszett unokáját keresi nagyanyja. Kenyeret süt otthon, majd csónakba ül, s a frissen sült kenyeret vízre bocsátja az éjféli folyamon. Ahol a kenyér elsüllyed, ott fekszik a víz alatt a halott fiú. Ez nyilvánvaló babona. A film azonban megkapó művészi erővel közvetíti a jelenet lényegét, a szeretet formaadó erejét. Eltűnődtünk ezen. Mi lenne, ha filmjeinkben — a rendezők világnézeti felfogásától függetlenül — nemcsak a babonás, hanem a vallásos megnyilatkozások is megkapnák azt a mindenkiszámára reális értéküket, helyüket, szerepüket, amit a nagy emberi értékeknek legalábbis formai megjelenítésében játszanak? Köztudott, hogy az egyházi tanító hivatal álláspontja a leghatározottabban elutasító az abortuszok kérdésében s hasonlóképpen tiltja bármilyen mechanikai vagy kémiai fogamzásgátló szer használatát. Az egyház elutasító és tiltó magatartása azt a célt szolgálja, hogy megőrizze a házasság Isten rendelte tartalmát és jellegét, amelynek egyik alkotó eleme éppen a gyermek. Az egyik alkotó eleme. Nagyon fontos alkotó eleme, de a vitában az „antibébi” pasztilla körül felbukkan egy másik alkotóelem hangsúlya is. Az antibébi pasztilla hormon készítmény. Használata a nyugati országokban széles körben terjed. Ez új vitára késztette a moralistákat, az egyháziakat. Várható volt, hogy elutasításban részesül. Meglepő azonban, hogy jelentkeztek a hormonális antibébi pasztilla használatával kapcsolatosan tartózkodó és óvatos, sőt félig-meddig helyeslő hangok is. Erről a vitáról számolunk be a következőkben: A Neue Zürcher Zeitung még május 12-i számában londoni tudósítást közölt és ebben elmondotta, hogy olyan tekintélyes morálteológusok, mint a louvaini egyetemről Janssen kanonok és az Egyesült Államokbeli Georgetown egyetem professzora, a jezsuita Dupré atya léptek fel olyan állásfoglalással, amely az eddigi katolikus házasság erkölcsi szabályokat módosítani kívánja. Hasonló megnyilatkozása volt Roberts jezsuita atyának, aki egy ideig Bombay érseke volt. Ez utóbbit az ázsiai és afrikai országok túlnépesedési gondjai készteti e kérdés vizsgálatára. Azt a gondolatot vetik fel, mindnyájan lelkipásztori aggodalomból, vajon nem válnék-e javára a keresztény házasságnak, ha eltérnének az augusztinusi felfogástól, azaz attól, hogy a házasfelek szerelmi aktusát csak azáltal lássák megszentelve, mert a gyermekáldást szolgálja, hanem önmagában való értéket is tulajdonítanának neki, mint a házassági együttélés megerősítésének és szilárdságának cselekményét. A vita, amely így új szempontokat is felvetett, oly széleskörűvé vált, hogy Nagybritannia prímását Heenan westminsteri érseket pásztorlevél kiadására késztette. A holland püspökök már előzőleg kifejtették, hogy változatlanul ragaszkodni kell XI. Pius és XII. Pius által megfogalmazott utasításokhoz, amelyek tiltják bármilyen fizikai vagy kémiai fogamzásgátló szer használatát. A westminsteri érsek ugyanezt a határozott elutasító magatartást foglalja el pásztorlevelében, de a kérdést nem tekinti lezártnak, mert utal arra a lehetőségre, hogy a tudósok talán olyan pasztillát is elő fognak tudni állítani, amely az ovuláció pontos időpontját előre jelezni tudja. Az orvostovábbképzés német kongresszusán Berlinben Laux professzor arra a tudományos tényre hívta fel a figyelmet, hogy a hormonális fogamzásgátló szernek nem az a hatása, hogy elpusztít egy csírázó, egy megindult életet. Utalt arra is, hogy francia katolikus részről javaslatot is juttattak el éppen ezért e kérdésben a zsinathoz. A Magyar Kurír, a katolikus kőnyomatos hírlaptudósító is jún. 3-án a Kathpress bécsi hírszolgálati irodára hivatkozva tudósítást közölt arról, hogy Berlinben teológusok és orvosok között nyilvános vita folyt arról a kérdésről, hogy menynyiben lehet, illetve szabad használni az úgynevezett „antibébi” pasztillát. Sajnos, a Magyar Kurír tudósításából hiányzik az az adat, milyen szervezet vagy intézmény rendezésében került sor erre a vitára. A tudósítás mindenesetre közli, hogy Dr. Waldemar Molinski, a berlini pedagógiai főiskola katolikus teológiai tanszékének vezetője azt fejtegette, hogy az antibébi pasztillák bizonyos feltételek mellett alkalmas eszközei lehetnek a születésszabályozásnak, ha a velük élő házasfelek észszerűen teljesítik az Istentől kapott parancsot a szaporodásra. Molinski, a Magyar Kurír tudósítása szerint előadásában azt is kijelentette, hogy a katolikus álláspont differenciáltabb, mint ahogy azt általában gondolják. Meglepően hangzik a Magyar Kurír tudósításában Molinskinek ez a mondata: Sohasem fedte az egyház felfogását, hogy a szülőknek annyi gyermekük legyen, amennyi csak lehetséges, hanem csak annyi, amennyiről úgy gondolták, hogy azokat emberhez méltóan tudják felnevelni. Molinski még a következő nagyon figyelemreméltó tételeket képviselte előadásában: 1. Mindinkább érvényesül az a felismerés, hogy a család nagyságát az egészségügyi, eugenetikai, szociális és gazdasági adottságok figyelembevételével kell megállapítani. 2. A házastársi odaadás sok tekintetben szükséges a házastársi kapcsolat és a harmonikus családi élet megszilárdításához, ami elengedhetetlen feltétele a gyermekek kiegyensúlyozott nevelésének. 3. A katolikus teológia továbbra is elutasítja a születéskorlátozás technikai és kémiai eszközeinek alkalmazását. 4. Azoknál a házasfeleknél, akik Isten parancsolatát a gyermekáldás tekintetében felelősségteljesen teljesítették, másként kell megítélni azt az elhatározást, hogy lemondanak a további gyermekekről, mint azoknál, akik a szer használatát csak azért veszik igénybe, mert csak az élvezetet keresik, de nem vállalják a gyermekkel járó kötelességet. Suenens kardinálist is megszólaltatták az amerikai újságírók ebben a vitában. Belgium prímása, aki a zsinati moderátorok egyike, előadókörúton van az USA-ban és legutóbb Bostonban tartott előadást protestáns és katolikus papok előtt. Az antibébi pasztillára vonatkozó kérdésre Suenens bíboros kijelentette, hogy nem foglal elvileg állást a pasztilla ellen, hiszen „azoknak állítólag csak szabályozó és nem sterilizáló hatásuk van”. Minden esetre használatuk előfeltétele, hogy azzal ne sértsék meg az egyház tanítását. Suenens bíborosnak ezt a nyilatkozatát is a Magyar Kurír tudósításából vesszük. Hogy tekintélyes egyházi személyiségek a fenti módon foglalkoznak az új hormonális szer használatával, azt megmagyarázzák azok a lelkipásztori gondok, amelyek többgyermekes katolikus házasfelek életéből is szinte feloldhatatlan ridegséggel érkeznek el a gyóntatószékek térdeplőire. Az egyház a „Ne ölj” parancsolat alapján fordul szembe az abortusszal éppúgy, mint a fogamzásgátló szerekkel. Amiért az antibébi pasztilla körül egyáltalán katolikus részről vita indulhatott, annak magyarázata, hogy ez a pasztilla nem cél, hanem az ovuláció, a peteérés időpontját szabályozza. Francia szóval a fogamzásellenes kémiai szereket, amelyeket az egyház tilalmaz, „contreceptiv”-nek nevezik, hormonális hatásukat ,,aconceptív”-nek, amit úgy fordíthatnánk magyarra, hogy „átmeneti fogamzásképtelenséget okozó”. Éppen ebben a sajátosságában rejlik az ok, ami sok katolikus morálteológust pozitív állásfoglalásra késztetett. Saád Béla Katolikus vita az „antibébia” pasztilla körül Szent Antal ünnepére tribuumot tartanak a budapesti zuglói Bosnyák téri plébániatemplomban június 11, 12 és 13-án este 7 órakor. A Szentbeszédet Városi István esztergomi protonotárius kanonok tartja. Június 14-én dé. 10 órakor a templomi énekkar Nicolai D-dúr miséjét adja elő zenekari kísérettel. Papszentelés Hamvas Endre Csanádi megyéspüspök Nagy László és Pelle András Csanádi, Sóki Károly nagyváradi, Pék Lőrinc, Tarr László és Tóth Alajos veszprémi egyházmegyés szerpapokat áldozópappá szentelte június 14-én Szegeden. Odaítélték a francia katolikus irodalmi nagydíjakat A francia katolikusok irodalmi nagydíját a díjbizottság, amelynek tagjai között ott van Francois Maurine, Gabriel Marcel, Luc Estang stb., az idén Jean Sulivan „Mais il y a la mer” (De van tenger) című regényének ítélte meg. Az esszé nagydíját Henri Bars kapta meg „Literature et sa confcience” (Az irodalom és önismerete) című kötetéért. Sulivan is, Bars is papok. Sulivan eddig négy regényt és három kötet tanulmányt írt. érdekes gyűjtemény a veszprémi püspökvárban A veszprémi püspöki palotát Fellner Jakab tatai műépítész legszebb alkotásának, pályája főművének tartják. Közel kétszáz esztendeje rakták le alapjait, a magyar barokk legjobb korszakában. Csodálatosan megmaradt a változó időben, egységesen és érintetlenül. Ma is úgy áll a veszprémi vár műemlékekkel zsúfolt terén, ahogyan tervezője kigondolta. Minden együtt van itt. A boltíves folyosók hűs árnyai, a térhatás megnyugtató arányossága. A kapualj keuráit még Fellner állíttatta fel. Jobb oldalon a világos lépcsőház. Mintha nem is használatban levő épület, hanem múzeum ajtaja nyílna. A lépcsőkön, a fordulók kiszögellésein szobrok állanak. Az előtérben miseruhák aranyát villantja a fény. Az emeleti csarnok képeket, faszobrokat, egész gyűjteményt őriz. A fal mellett régi, nemes bútorok állanak. Antik selymük színe tarkállik. Kinyílik a gyönyörű, faragott szárnyas ajtó. Korabeli berendezés, időérlelte kelmék a bútorokon. Közöttük karcsú vitrinek, kristály és ezüst villódzik bennük. A következő szobában Veszprém püspökeinek olajképei sorakoznak a falon. A középkortól napjainkig. Klempa Sándor apostoli kormányzó mosolyog a csodálkozáson. — Esztendők munkája ez itt. Régóta gyűjtöm a műtárgyakat, elsősorban egyházi vonatkozásúakat a magam gyönyörűségére. Ez lett a veszprémi gyűjtemény alapja. Az egyházmegyében sok használaton kívüli, művészi értékű faszobrot, berendezési tárgyat fedeztem fel. Járom a falvakat és a templomok padlásán, plébániák mélyén igen sok érték bukkan elő, önmagukban talán kevesebbet mondanak, de így egybegyűjtve nemcsak az egyházművészeti anyagot gazdagítják, hanem beszámolna?: a kor szelleméről. Nemzeti értékeink részét alkotják és megőrzik a feledéstől azokat a mestereket, akiknek neve helyett csak alkotásaik beszélnek. — A gyűjtemény állandóan gyarapodik — mutat körbe —, folytonos rendezés alatt áll. Két nagyobb része van, az egyik egyházi, a másik iparművészeti jellegű. Ezek a faszobrok — mutat véssz? a folyosón —, majdnem kivétel nélkül az egyházmegye területéről kerültek elő. A törökdúlás utáni idők művészetét, az igazi barokkot őrzik. Az idő kikezdte őket, szinte az utolsó órában mentettük meg a pusztulástól. Sok hiányzik most közülük, Budapesten restaurálják őket. Ide kerül majd vissza a Fonyódon felfedezett gótikus faszobor, a XIV. századi ülő Madonna mellé. Minden fordulónál újabb érdekesség tűnik elő. Próbabábuhoz hasonló, úgynevezett öltösztető szobrok, melyekre az időszaknak megfelelő ruhát adtak, szakállas angyalfej az egyik kicsiny plébániáról. Az egyik sarokban színes faszobor áll. Első pillantásra tucatmunkásnak tűnik. A Tuillerák északi falán állt és 1789-ben egyedül maradt meg a gyújtogatás után. Napóleon unokahúgának ajándékozta, rokoni kapcsolat révén került Magyarországra. Három szobor a zalaigrid plébániáról. Az ismeretlen művész döbbenetes kifejező erővel ábrázolja a Szűzanya fájdalmát. Mellettük népi faragású szobrok, a magyar szemlélet félreismerhetetlen jegyeivel. A veszprémi apostoli kormányzó összegyűjtötte a fellelhető régi Szentháromság szobrokat A feljegyzések szerint padányi Bíró Márton veszprémi püspök (1686—1762) nagy tisztelője volt a Szentháromságnak és mintegy hatvan szobrot ajándékozott egyházmegyéje plébániáinak. Tucatnyit őriz belőlük a gyűjtemény, kisebb-nagyobb, különböző mesterek kezéből kikerült alkotások. Ábrázolásmódjuk, összehasonlítva egymással, rendkívül érdekes. Figyelemre méltó a templomi zászlógyűjtemény, népi hímzések váltakoznak a csillogó arannyal. Az egyik somogyi zászlón bőrből varrták ki a szentek arcait. Külön szobában a püspökség emlékei, hagyatékok, régi használati tárgyak. Itt a legrégibb kehely 1450-ből, miseruha, melyet 260 éven keresztül viseltek Veszprém püspökei. Újabb helyiség, szekrényeiben a herendi porcelángyár legrégibb darabjaiból, egykori püspöki evőkészletek, antik kínai vázák. A közelmúltat XXIII. János pápa húsvéti gyertyája képviseli. Mindez a palota szobáiban és termeiben, kitűnő elrendezésen. A faburkolatú helyiségek szép környezete, a szinte használatban levő termek, sajátos otthonos hangulatot teremtenek, kiiktatva a hasonló gyűjtemények nem egyszer rideg környezetét. Fellner Jakab alkotása értékében tovább mélyült, vállalta a nemzeti értékmentés szolgálatát. Nemcsak gyönyörködtető látványt mutat a gyűjtemény, hanem példamutatóan megőrzi pusztuló egyházi értékeinket. Ki tudja, szerte az országban hány templom, plébánia padlása rejt még összegyűjtésre váró anyagot, nemzeti kincset, melyről senki sem tud, amely arra hivatott, hogy kultúránk tanújaként a nyilvánosság elé kerüljön. A kezdeményezés, a kulturális szolgálat vállalása új fénynyel vonja be Veszprém püspökeinek ősi székhelyét. Márkus László A Bombay-i eucharisztikus kongresszus előkészületei Fél év van még a 38. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megnyitásáig, amelyre az indiai Bombay városában kerül sor. A főünnepségeket a város központjában elterülő hatalmas pálmaparkban, a bombay-i székesegyház közelében tartják meg. Bombay lakossága négy és fél millió. Ebből 320 000 katolikus. A rendezők számára nagy gondot okoz az eddig jelentkezett 30 000 zarándok elhelyezése. Az előkészítő bizottság a székesegyház közelében, egy négyemeletes épületben ütötte fel a főhadiszállását. A rendezésben hétszáz fiatalember segít, ők lesznek a zarándokok kalauzai is a hatalmas városban. Gracias bíboros felhívással fordult a város lakosságához, legyenek segítségére a zarándokok elhelyezésében. A felhívás nyomán rengetegen ajánlották fel lakásukat zarándokszállásul. Közöttük sokan a nemkatolikusok közül is. Ezer katolikus család vállalta eddig a zarándokok étkeztetését. A kongresszus idejére egyébként kiürítik a város iskoláit is, hogy a résztvevők ellátását biztosítsák. A Magyar Kurír jelenti: A Vatikánban közölték, hogy VI. Pál pápa Agagianian bíboros nevezte ki a Bombay-ban november végén megnyíló Eucharisztikus Világkongreszszus pápai legátusává. Ezzel kapcsolatban Rómában ismét szárnyra kapott az a hír, hogy a pápa mégsem látogat el Bombay-ba. A Vatikánba nem foglaltak állást, csupán arra utaltak, hogy a pápa testvére, Lodovico Montius szenátor Bombay-ben járt és a helyszínt tanulmányozta. Nem tudni, milyen tanácsot adott a Szentatyának. Utalnak arra, hogy a döntés végső fokon a pápát illeti. A pápa első áldozói Egyszerű, de megható szertartás színhelye volt az egyik vasárnap a Sixtusi kápolna. Harminc gyermek járult első áldozáshoz és bérmáláshoz, mindnyájan a Carlo Gnocchi Intézet gondozottjai, nyomorékok. Az első szentáldozást is, a bérmálás szentséget is a Szentatya szolgáltatta ki a beteg gyermekeknek.