Új Ember, 1970 (26. évfolyam, 1226-1277. szám)
1970-08-02 / 1256. szám
9 Katolikus szemmel V itányi Iván „Ideológiai vallomások’' címen a Valóságban visszatekint arra a korszakra, amikor a szerző és népi kollégista társai ifjúi lelkesedéssel láttak hozzá a szocializmus építéséhez. „Vajon mi lett ebből a szép kerek világból, amit magunkban oly igyekezettel építettünk?” — veti fel a kérdést az író és tíz kulcsfogalommal közeledik ahhoz a kerek világhoz. Szezámjai: Isten, a nemzet, a pénz, a hatalom, a szabadság, a forradalom, a magatartás, a halál, a közösség s a jövő. Vitányi írásában egy férfikorúvá érett nemzedék önvizsgálódásának gyötrelmei vetődnek fel. Minket kulcskérdései közül elsősorban az érdekelhet, amit Istenről mond. Vallomásai az átéltség nedvdús elevenségével emelkednek ki sok vallással foglalkozó írás steril sivatagából. Cikke éppen ezért tanulságos lehet minden személyes szintű párbeszédben, nem is szólva arról, milyen súlyosan veti fel — legalábbis sokak számára — az egykori keresztény társadalom és az egyházak felelősségét is, amikor Istenről szólva azt mondja: „15—16 éves koromban megértettem, hogy nincs.” Mert elsősorban az ellen az istenfogalom ellen lázadt és lázadtak fel, amely a társadalom hivatalos rendszerében, szüleinek és környezetének gondolkodásában élt. Vitányi értelmiségi nemzedéke túl van az akkori harcos ateizmuson, viszont radikális vallásellenségének érzékenységével észreveszi, hogy más formában, a tételes valláson kívül ma is jelen van egyfajta „hivő vallásos lelkiség”, amely még a tudományos és ideológiai munkákban is megjelenik. Sajnálja, hogy annak idején — bár a vallást magánügynek jelentették ki — mégis úgy léptek fel, mint ateista hittérítők. Meghatóan írja: „Ma is elfog a keserűség, ha visszaemlékezem, miért bántottam az édesanyámat annyit az istentelenségemmel ? Kinek volt jó az a bánat, amit ezzel utolsó évedben, okoztam neki?” Ilyen és ehhez hasonló felismerések teszik írását nemcsak emberiessé, de olyanná, hogy érdemes elelmélkedni racionális gondolatain, az istenfogalom és a vallás körüli felismerésein vagy félreértésein (pl. — nikotex-Isten!) és kifejezéseinek érzelmi töltésén is mindazoknak, akik hisznek abban a türelemre intő európai örökségben, amit Szent Pál így fogalmazott meg: „Veritas liberaliit vos” — az igazság tesz benneteket szabaddá. Az Ország Világban cikket olvashattunk egy svéd lelkipásztorról, aki olyan perselyt szerkesztett, amelyben — érintésre — a riasztókészülék magnetofont hoz működésbe, amelyről a plébános hangja hallatszik: ,,Ne lopj!” Ha a tolvaj újra próbálkozik, a készülék riasztja a rendőrségeit. Palmgren lelkész találmánya bizonyára népszerű lesz: a hírek szerint hamarosan 2500 svédországi templomban felszerelik. Ez érthető is; a találmány praktikus, a leleményesség ezúttal a szeretet szolgálatában áll; a tolvajnak még az utolsó pillanatban is lehetősége van — lelepleződés nélkül — elállnia szándékától. Figyelembe véve a statisztikai adatokat, amelyek szerint a templomi perselyek feltörését általában fiatalkorúak követik el — ez a találmány pedagógiai szempontból is érdekes. Kár, hogy a gúnyos hangú cikkecske írója — miközben azon erőlködik, hogy humoros történetet fabrikáljon a hírből — erről megfeledkezik. És megfeledkezik arról is, hogy a lopást a hetedik parancsolat tiltja (a cikk szerint: „a hatodik parancsolat: ne lopj!”). Mit szeretnek nyáron az emberek? Utazni. Az utazás a modern népvándorlás. Igaz, csak évszaknyi terjedelmű, de évente meg-megismétlődik. Kiszolgálása, jelentősége, gazdasági, szociális, lélektani háttere szakemberek ezreit foglalkoztatja. Az északi félteke új nomádjai pedig ellepik a vízpartokat, hangyákként a hegyeket, menekülnek a nagyvárosi füst, korom és lárma elől, és hangos és zsúfolt lesz tőlük a part és a hegy és az erdő és még a néma műemléktemplomok is megtelnek velük. Csak testi felfrissülést keresnek? A munkában elfáradt üdülők elsősorban azt, s egy kis kikapcsolódást. De mind több ember számára válik egyegy nyári utazás meneküléssé a megunt hivatás, a megszokásban elszürkült környezet, az együttéléstől kifakult boldogság elől is. Az elől a világ elől, amelyet nagyon is megismertek s most ismeretlen tájakon, sokszor idegen országokban, más nyelvű emberek közt keresik azt, amit elveszettnek hisznek: a táj szépségét, a múlt megmutatkozását, emberek barátságát vagy a szerelmet. A modern turisták az elveszett paradicsomot is keresik a nyárban, hogy aztán két-három évig éljenek belőle. Bárcsak mindenki megtalálná benne, amit keres, ha mást nem, legalább „az elveszett éden egy késő sugarát”, a nyájas természetet, a barátságot, a múló boldogságot. Mi, keresztények is ezt keressük? És csak ezt? Alighanem közülünk is igen sokan csak ezt. Pedig nekünk aztán igazán nem lenne szabad megfeledkeznünk a nyár hevében sem a modern turizmus láttán különösen is megfontolandó jézusi figyelmeztetésről. Keressétek először az Isten országát ... Ehhez se autó, se vonat, se repülőgép nem szükséges. Szükség van-e tízparancsolatra?” — címmel közölt cikket az Ifjú Kommunista július 8-i száma. Anélkül, hogy a hosszú fejtegetés végső következtetését részletesebben elemeznénk, fel kell hívnunk a figyelmet egy alapvető fogalmi tévedésre, amely következetesen végigvonul a cikken. A tízparancsolat: dogma — olvashatjuk többször. A dogma teológiai műszó, hittételt jelent, vagyis az Istentől kinyilvánított és az egyháztól ilyennek tekintett tant. Vannak olyan alapvető hitigazságok, amelyek más dogmáknak is alapját jelentik. A legalapvetőbbek az ún. főigazságok: egy Isten van, az Istenben három személy van; a Fiú Isten emberré lett és minket halálával megváltott: Isten igazságos bíró; az ember lelke halhatatlan; Isten kegyelme nélkül nem üdvözülhetünk. Az a tény, hogy a tízparancsolat Istentől kinyilatkoztatott követelményeket taralmaz — dogma. Maguk a parancsok azonban nem hittételek, hanem erkölcsi törvények, vagyis Aquinói Szent Tamás megfogalmazásában „az értelemnek bizonyos kötelező irányítása, amelyet a közjó érdekében a közösség feje kihirdet.” Azok számára, akik Istenben hisznek, természetes, hogy a legfőbb tekintély: Isten által kinyilvánított parancsokat magukra nézve kötelező érvényűeknek tartják. Azt mondja Keresztelő Szent János: „Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcseit.” Különös szóhasználat ez, tehát a bűnbánat a lélek érlelődési ideje, amely gyümölcsöket hozhat. Ahol gyümölcsről van szó, ott mindig a természet beláthatatlanul finom, és eleven élete működik, mert megfogamzik, kihordja és megszüli termését. De pontos is ez a szóhasználat. Kimondatlanul azt is állítja, hogy van olyan bánatidő, amelynek a méhe üres, megtörtént ugyan, de nincsenek méltó gyümölcsei. A lélek bűnbánatában szinte fölsóhajt, úgy vágyakozik a kegyelemre. S ha odaadásának teljességével tárja ki magát Isten felé, megfogan majd a kegyelem érintésétől, bezárul, s kihordja e titokzatos szerelem gyümölcsét. Mik ezek a gyümölcsök? Meg sem kíséreljük fölsorolását, oly végtelenül sokfélék, oly bőségesek, olyan megfoghatatlanok. Hiszen Isten minden egyes emberi személyiséggel egyetlen, eredeti, meg nem ismétlődő szeretetviszonyt él át, s adományai isteniek. Valóban gyümölcsök: Isten és önmagunk jobb megismerésére indítanak, erőinket fölserkentik, s kiélesítik figyelmünket. A kegyelem kifelé figyeltet bennünket, befelé meg elmélyít: a külvilág így nem csupán információ számunkra, hanem közvetlenül a „bőrünknél” kezdődik, s az igazság nem elvont fogalom, hanem „a szívünk alá verték”. (v. p.) Az ezüstmisés és papszerző őse Mihály Ferenc keceli esperes-plébános július 12-én mutatta be ezüstmiséjét szülőfalujában, Mindszenten ... Enynyi az esemény, ám maga a történelem világít mögötte, ennek a sokat próbált vidéknek véres és verítékes századai kötődnek személyhez és helyhez egyaránt. Nem sokkal a török kitakarodása utáni időkben történt... Élt Mindszenten egy Mihály Lőrinc nevű fuvaros. Aradon járva összeakadt egy Erdélyből menekülő pappal, bizonyos főtisztelendő Hódosi Imrével. Nagy és ritka kincs volt akkoriban a pap ezen a tájon, felszentelt személyt csupán a nagyobb városokban, így Kecskeméten meg Szegeden lehetett találni. Mihály fuvaros tehát azon volt, hogy magához édesgesse a menekültet, hátha sikerül maradásra bírnia. Felvette szekerére s hazavitte Mindszentre vendégségbe, hadd pihenje ki viszontagsága fáradalmait. Úgy látszik, nemcsak a fuvaros volt jó vendéglátó gazda, maguk a mindszentiek is igyekeztek a hazátlanná vált menekültnek kedvében járni, aki végül is nem állhatott ellen a szép szónak, nyájas kérlelésnek, megmaradt végleges vendégnek, plébánosnak. Az 1717-es esztendőben az Úr magához szólította földi szolgáját, az árván maradt mindszentiek pedig, akik egyszer már szekérrel szereztek papot maguknak, felkerekedtek s mentek egyenesen Vácra, Leslie Vilmos püspökhöz, hogy tőle kérjenek utódot. A püspök szomorúan szabadkozott, nagy a hiány, sokfelé kellene pap, de nincsen. Ám a küldöttség nem tágított. Mindaddig nem, amíg szemük láttára fel nem szentelte s plébánosukká ki nem nevezte Némethy János papnövendéket. Igen szegény volt pedig a község és sokat szenvedett a sors kemény csapásaitól azokban az időkben. 1729-ben tűzvész, 35-ben kolera, 36-ban és 37-ben árvíz, 39-ben pestis, majd 53-ban ismét tűzvész sújtotta a lakosságot. A nagyszombati egyetemen tanult Némethy János ezekben a nehéz esztendőkben hálálta meg a mindszentiek buzgóságát, életrevaló öntevékenységét. 1719- ben hívei segítségével kibővíti a templomot s az első tűzvész évében. 1729-ben tornyot emeltet a szentély mellé és újjáönteti a harangot, 1741-ben pedig, annyi sorscsapás után, plébániát is épít. Mindezt minden külső, vagy földesúri segítség nélkül, csupán a szegény nép támogatásával. Némethy buzgalma, szervezőereje csakhamar túllépi a község határát. Tiszántúli és kiskunsági főesperes lesz, valóságos miszsziós központtá növeli az eddig úgyszólván jelentéktelen Mindszentet. Tevékeny segítségének köszönhető, hogy újra megindul az önálló egyházi élet messzi környékén, így Hódmezővásárhelyen, Tápén, Szegváron, Szentesen és Algyőn. A papszerző fuvaros Mihály Lőrincnek utolsó egyeneságú férfi leszármazottja Mihály Ferenc, az ezüstmisés, aki egyébként az OBKB Bács-Kiskun megyei titkára. Az ősapa egykor lelkipásztort hozott Mindszentnek, most pedig a kései utód, aki másutt teljesíti a Krisztus által ráruházott küldetést, megtért szülőfalujába, hogy ott mutassa be ezüstmiséjét, ahova a szülőföld szeretetén felül a távoli múlt is köti. A személyes ünnep mögül így magasodik elő egy immár történelemmé lett hajdani példa, hogy elgondolkoztató tanulságul szolgáljon a mának is. Gacsári Kiss Sándor LITURGIKUS NAPTÁR Augusztus 2. Pünkösd után 11. vasárnap. Zöld. Saját mise, Glória, Credo, vasárnapi prefáció. — 1. Olvasmány: Mózes II. könyve 16, 2— 4. 12—15. — 2. Olvasmány: Efezusi levél 4, 17. 20—24. — Evangélium Szent János szerint 6. 24—35. — Énekrend: 253/1. — 143/1, 3. — 252/ 1. — 112. — 192. — Vagy: 227/1. — 227/4. — 112/1. — 112. folyt. — 192. — Augusztus 3. Hétfő. Zöld. A vasárnapi mise mondandó Glória és Credo nélkül, köznapi prefáció. Ezen a napon, valamint szerdán és pénteken mondhatók köznapi gyász- és votiv-misék is. — Augusztus 4. Kedd. Fehér. Szent Domonkos pap, Glória nincs, köznapi prefáció. — Augusztus 5. Szerda. Zöld. Rítus, mint hétfőn. Mondható ezen a napon Szűz Mária római bazilikájának templombúcsúja (Havas Boldogasszony), (fehér). Glória nincs, Szűz Mária prefációja. Mondható még a mise Szent II. Siklus vértanú pápáról is (vörös). Glória nincs, köznapi prefáció. — Augusztus 6. Csütörtök. Fehér. Urunk színeváltozása, saját mise. Glória van, Credo nincs, köznapi prefáció. — Augusztus 7. Péntek. Zöld. Rítus, mint hétfőn. Lehet mondani a misét Szent Kajetán papról (fehér). Glória nincs, köznapi prefáció. — Augusztus 3. Szombat. Fehér. Szent Vianney János pap. Glória nincs, köznapi prefáció. — Augusztus 9. Püskösd után 12. vasárnap. Zöld. Saját mise. Glória, Credo, vasárnapi prefáció. — 1. Olvasmány: Királyok III. könyve 19, 4—8. — 2. Olvasmány: Efezusi levél 4, 30, 5, 2. — Evangélium Szent János szerint 6, 41—52. — Énekrend: 262/1. — 262/5. — 268/1, 2. — 133. — 286. vagy 2871. 11. — Vagy: 226/1. — 226/5, 6. — 135/1. — 135. folyt. — 286. vagy 287/1, 11. Bobai gondok Vasúti csomópont Boba, itt ágazik el a szombathelyi és a zalaegerszegi vonal, természetes tehát, hogy sok a vasutas. Aki pedig nem a sínek mellett talál kenyeret, az vagy az ajkai, vagy a celldömölki ipari üzemekbe jár dolgozni. Valóságos átjáróház ez az alig ezer lelket számláló község, ide az emberek jóformán csak aludni járnak haza. Nos, ez a rendkívüli arculat a szokottól eltérő lelkigondozási módszereket igényel — mondja Cenki József plébános. Aki egész nap idegenben dolgozik, fárasztó vonatút után száll le az állomáson, annak nincs, vagy csupán alig marad ereje ahhoz, hogy a saját portáján túlra tekintsen. Sajátjának csak házát, bútorait s még legfeljebb háztáji kertjét őrzi, a nagyobb közösséggel, a falu, a templom gondjaival nemigen tud törődni. Az ember azonban társakra, szeretetre vágyik. Igyekeznének maguk is kiemelkedni a hétköznapok szürke egyformaságából, de gyakran csak igen nehezen találják meg a hogyannak és mikéntnek módját. Mindenek előtt ezt kell megkeresni és megtalálni, segíteni kell a kitárulkozásra vágyó léleknek. Rádöbbentem — mondja a plébános — hogy szeretnek énekelni. Nos, az új liturgia módot ad arra, hogy Isten népe cselekvőbben vegyen részt a szentmisén és kapcsolódjon be az egyéb szertartásokba. Rengeteg szép magyar miseének van, szívesen tanulják meg őket, sőt, mindig újabbra és újabbra vágynak. Nagyobb ünnepek alkalmával, amikor is több lehetőség nyílik a közreműködésre, nagyobb az örömük is, így boldogan tanulták be húsvétkor az énekes passiót — ezen a környéken mindeddig nem volt szokásban — és karácsonykor igen megörvendeztette a gyerekeket a templomi pásztorjáték. Rövid idő alatt igen örvendetesen növekedett azoknak a száma, akik már nem tekintik idegen épületnek a templomot. Megmutatkozott ez a gyermekek első áldozásakor is. Sokan voltak jelen a faluból, sőt a filiából, a szomszédos Nemeskócsból is, és nem csupán a közvetlen hozzátartozók, rokonok közül. Most éppen ez a második otthonná váló, kis templom okoz nagy gondokat. Vakolata lemállott, toronysisakját pusztítja a rozsda. Meglehetősen nagy erőfeszítés után ott tartanak, hogy nekifoghatnak a külső felújításnak. Lám a cementzsákok — más elhelyezés híján — ott sorakoznak már a templom belső fala mellett, nehogy értékes tartalmuk tönkremenjen. De a felújítás nem minden. Két olajkályhára és megfelelő mennyiségű fűtőanyagra is szükség lesz a télre, mivel az ablakok aránytalanul nagyok és ennek következtében bizony barátságtalanul hideg a szentély. A belső felújítás, festés meg egy kis villanyorgona beszerzése jelenleg még távoli álom csupán ... Ám ha azok, akik elszármaztak, esetleg messze idegenbe szakadtak ebből a Marcal völgyében meglapuló falucskából, szeretettel gondolnának vissza az édes szülőföldre és megfelelő segítséget is nyújtanának, nagyobb buzgóságra, áldozatosabb szemléletre serkentenék az itt élőket is. Méginkább ráterelődne figyelmük a szerény kis templomra, amely nem az egyházé vagy valami távoli kegyúré, hanem mindenestől az övék, egyedül az ő üdvösségük, lelki megújulásuk és örömük hajléka. B. L. Akik 50 éve kezdték Július 20-án délután több napos találkozóra jöttek össze azok a volt szemináriumi növendékek a Központi Papnevelő Intézetben, akik 50 évvel ezelőtt kezdték Budapesten teológiai, egyetemi tanulmányaikat és 45 éve álltak a felszentelő püspök elé: Ijjas József kalocsai érsek, Angeli Ottó kanonok, Ásguthi Ádám apátplébános, Farkas József nagyprépost, Frajna András ny. plébános, Havadi Ferenc ny. plébános, Hóka Imre plébános, Horváth Zsigmond OFM rektor, Szalay Sándor lelkész, Sigmond Ernő ny. hittanár, Tanay Ferenc esperes-plébános. (Ketten nem tudtakmegjelenni.) Másnap az Egyetemi-templomban koncelebrált szentmisét mutattak be Ijjas József kalocsai érsek vezetésével. Az érsek szentbeszédében hálatelt szívvel mondott köszönetet Istennek a papi hivatás kegyelmeiért, a hűségért, amely a találkozón résztvevőket végigkísérte életükben és munkájukban. Megemlékezett az elhunyt professzorokról és szemináriumi elöljárókról, három elhunyt kurzustársukról. Az ötven éve kezdő „növendékek” meglátogatták a Központi Szeminárium és a Hittudományi Akadémia mostani elöljáróit is, akiknek élén Zemplén György püspök, rektor üdvözölte az eleven testvéri szeretetben találkozó kurzustársakat. ————— (“•— OLVASSUK NAPONTA A SZENTÍRÁST Jézus a Jordánon túli vidéken, Pereában (a mai Jordániában) tartózkodott, hogy elkerülje az őt üldöző Heródes figyelmét. Hírül vitték neki, hogy barátja, Lázár, Bethániában halálosan beteg. Jézus késlekedett, utána elindult Bethániába. A falu határán megtudta, hogy barátja meghalt. Máriával beszélt, a halott nővérével, és a feltámadással vigasztalta. Utána a másik nővérrel, Máriával is beszélt, végül kiment a falun kívül Lázár sírboltjához, amely a mai napig megvan. A négy nap óta eltemetett halottat Jézus feltámasztotta, óriási feltűnést keltett, s a főpapok tanácsa elhatározta, hogy Jézust megöleti. A csodás esemény tényének híre viszont bejárta egész Palesztinát. Aug. 3. Hétfő: János evangéliuma 11, 7—16. Jézus Bethániába vonul tanítványaival. Aug. 4. Kedd. János 11, 17—22. Jézus a halott Lázár nővérével, Máriával beszél. Aug. 5. szerda. János 11, 23—32, a másik nővérrel, Máriával beszél. Aug. 6. Csütörtök. János 11, 33— 40. kimegy Lázár sírjához. Aug. 7. Péntek. János 11, 41—48, föltámasztja Lázárt. Aug. 8. Szombat. János 11, 49—57, a főpapok elhatározzák Jézus halálát. A VASÁRNAP EGYHÁZI ZENÉJE Mátyás templom, 16 ó. örmény katolikus érseki mise a konstantinápolyi örmény énekkar közreműködésével. Szegedi székesegyház. 11.30 ó. LIS anyai: Boldogasszony mise, Bach Korálok, Fekete Mária kantáta. Aug. 1. és 2-án 15 ó. orgonabemutatók. Aug. 5-én 19.30 ó. Horst Gehan (Románia) orgonaestje. Miskolci Nagyboldogasszony lelkészség, 19 ó. Halmos: h-moll mise. Arcadest: Ave Maria. Mozart: Ave verum, Bárdos: Nyújsd ki mennyből. Fóti rk. templom, augusztus 2, vasárnap délután 4 ó. Kárpáti József orgonahangversenye, közreműködik Barlay Zsuzsa. Tihanyi apátsági templom, augusztus 4, kedd és augusztus 5, szerda este */* ó. Jan Valách (Csehszlovákia) orgonaestje. Kőröshegyi rk. műemléktemplom, augusztus 7, péntek este 8 ó. Baróti István orgonaestje, közreműködik a Budapesti Leánykar (vezényel Botka Valéria és Csányi László), Gregor József (ének), Román Zoltán (fuvola). Műsoron Bach, Palestrina, Lotti, Caldara, Kodály, Kadosa és Liszt művek. A RÁDIÓ PROGRAMJÁBÓL Augusztus 3. hétfő. Kossuth 15.10: A Magyar Rádió és Televízió Nemzetközi Gyermekkórus Találkozójának felvételeiből. 20.05: Három király. Krúdy Gyula regényét rádióra alkalmazta Turián György. I. rész. Augusztus 4. kedd. Petőfi 21.07: Korunk hőse. Lermontov regényét fordította Áprily Lajos, rádióra alkalmazta Tertinszky Edit I. rész. Augusztus 5. szerda. Kossuth 8.57: Az államalapító. Rádiójáték, írta Hegedűs Géza. Augusztus 7. péntek. Kossuth 19.30: Három király. Krúdy Gyula regényét rádióra alkalmazta Turián György II. rész. Augusztus 8. szombat. Petőfi 19.08: Korunk hőse II. Augusztus 9. vasárnap. Kossuth 16.03: Három király. III. rész. 19.10: A Rádiószínház bemutatója: Kérők. Kisfaludy Károly vígjátékának rádióváltozata. LÁTTUK MILTON: ELVESZETT PARADICSOM (Körszínház.) Ezen a nyáron ismét nagy feladatra vállalkozott a városligeti Körszínház: ezúttal Miltonnak a bűnbeesésről szóló hatalmas eposzát vitték színpadra. Ez igen dicséretes, és mindenképpen hasznos vállalkozás. Egy rendezéstől azonban azt várjuk, hogy a mű valamelyik szálával azonosuljon vagy szembehelyezkedjék, s legyen aktuális mondanivalója. Ezen egyetlen határozott, egységes koncepciót értünk. A fekete aktákat szorgalmasan alákörmölő, a földre cilinderrel, sétapálcával érkező Úristen és a Coca-colás ládákon őrjöngő hippi-ördögök közt nemigen találtuk meg a rendező egyértelmű szándékát, és Milton filozófiáját sem. Nem is véletlen: az utóbbi csak az előbbi következetes végiggondolása és véghezvitele esetén tárulhatott volna a néző elé. S a rendezőnek az a törekvése is, hogy a nagyközönség megismerje Milton e remekét, csak így valósulhatott volna meg. Nagy erénye viszont az előadásnak Kozák András Ádám-alakítása, mind színészileg, mind rendezőileg. Kozák nemcsak színészi, hanem nagy lelki felkészültségéről is tanúságot tett. (s. k.) A közelmúlt magyar festészetének robusztus erejű egyénisége, a hódmezővásárhelyi művészcsoporthoz tartozott ROHAN GYÖRGY (1910— 1966) munkáiból rendezett emlékkiállítást a gyulai Erkel Ferenc Múzeum. A tárlaton helyet kapott a művész egy sor csendélete, figurális ábrázolása, szenvedélytől fűtött tájképe, — hadd emlékeztessünk azonban arra, hogy a korán elhunyt mester a keresztrefeszített» Krisztus alakját is többször megjelenítette. Egy — a jelenleginél átfogóbb — Kohán-tárlaton bizonyára a művész megrendítően szuggesztív Krisztus-kompozíciói is bemutatásra fognak kerülni... (D. I.) Hallottuk Miért szép Pierre Emmanuel Ars poetica című költeménye? RÓNAY GYÖRGY elemzését és értelmezését hallottuk a rádióban. A kitűnő költő Rába György fordításával párhuzamosan ismertette a sajátját is, amely nem csupán szabályos fordítás, hanem már autonóm, eredeti vers a javából. Emmanuel, akiben egy maquisard lobogása, egy angyal áhítata és egy igazságos bíró tépelődése ölt testet, e soraival lénye legmélyére hatol. Az alkotómunkára való felkészülést és a megvalósulást — amely mindig alatta marad a szándéknak és a tehetségnek — próbálta megragadni kínzó ellentmondásosságában. A „tintagyalázta álmok” elhamvadását a költői lélek falain túl, amely a „képek elveszett édenkertjé”-nek folytonosan ismétlődő visszahódítására vagy újrateremtésére késztet minden embert. Nemcsak a művészt, hanem az emberi lélek valamennyi munkását. h. b. HOLLAND EGYHÁZI KÓRUS AZ ESZTERGOMI BAZILIKÁBAN. Szép élményben volt részük július 19-én, vasárnap délelőtt az esztergomi bazilika híveinek. A KISZ művészegyüttesének hollandiai hangversenykörútját viszonozva, a „Deo sacrum” elnevezésű holland katolikus kórus érkezett Poeldijkből hazánkba. Budapesti hangversenyükön kívül azt is tervbe vették, hogy az esztergomi bazilika egyik szentmiséjén is részt vesznek énekükkel, imájukkal. Velük érkezett papjuk mutatta be az áldozatot latinul. Palestrina „Missa brevis”-et és más többszólantú kórusműveket énekeltek. A kétszáz tagú kórus éneke valóban betöltötte a hatalmas bazilikát. (A kórus tagjai között 60 poeldijki gyermek is énekel.) A holland énekesek imádságos részvétele a szentmisén szépen példázta, amit Vajay István általános helynök, a bazilika plébánosa mondott rövid német nyelvű köszöntőjében: hithűségük jele, ahogyan az esztergomi hívek közösségében ünnepük az eucharistiát, szeretetök jeleként pedig 800 szál sárga és fehér krizantémot hoztak repülőgéppel hazájukból, és azzal díszítették a bazilika oltárát. A „ZENE MINDENKINEK” sorozat újdonságai közül kiemelkedően érdekes az a lemez (HLX 90 013), amelyen Bach és Händel műveiből hallhatunk válogatást. Bachtól az 56. kantáta („Ich will den Kreuzstab gerne tragen”) szerepel, amely a hatalmas életmű egyik legnépszerűbb, legszebb darabja, hiszen a zene nyelvén szinte tökéletesen fejezi ki a kereszthalál kettősségét, tragikumát s ugyanakkor felemelő, bizalmat adó hitelét. A hat rövid Handel-alkotás közül hadd emeljük ki ezúttal a Judás Makkabeus Győzelmi kórusát és a Messiás Alelujáját, amely méltó lezárása a kiváló lemeznek. (r. 1.) Olvastuk MOCSÁR GÁBOR: ÉGŐ ARANY (Szépirodalmi, 32 Ft). A mű a Magyarország felfedezése című sorozat első kötete, mely a 30-as évek derekának hasonló vállalkozását idézi emlékezetünkbe. A szociográfia műfaji követelményeinek — a társadalomleírást, tényfeltárást szépírói sajátosságokkal szőve át — magas színvonalon tesz eleget. A szerző a leíró módszeresség és az élményszerűen hiteles írói előadás tárgyául a zalai olajmezők életét választotta, s „a teljes társadalmi valóság perspektívájába” építi bele az elmúlt negyedszázad eseményeit. h. b. KISS LAJOS: HATVANHÉT SZÓMAGYARÁZAT. (Akadémiai kiadó 17,— Ft.) A szófejtés a nyelvészet egyik legérdekesebb, legszínesebb területe, hiszen nemcsak egy-egy szó jelentéstartománya, változása válik nyilvánvalóvá közben, hanem szinte minden esetben megvilágosodik előttünk a múlt egy-egy szelete: művelődésünk, történelmünk, rég elfeledett szokásaink. Mindez nemcsak tudomány, hanem önismeretünk kiszélesítése.