Új Ember, 1977 (33. évfolyam, 1/1591-52/1642. szám)
1977-01-02 / 1. (1591.) szám
Ára: 4 Ft Katolikus hetilap Az új esztendő kapujában Írta: Magyar Ferenc Hálaadással búcsúztattuk el az óesztendőt, az új év kapujában pedig Istenihez emelt létekkel kívánunk egymásnak boldog új esztendőt. Természetesnek vehetjük, hogy a keresztény ember sem a „menynyei boldogságra” gondol elsősorban ezekben a nemes hagyományokat dajkáló újévi jókívánságokban, hanem egy sikeres, minden földi jóval megáldott, megelégedett és nyugodt életre Még azon sem botránkozhatunk meg, ha valaki a forgandó szerencse kedvezését is befoglalja óhajtásaiba. Műkor mondható sikeresnek, megelégedettnek, sőt szerencsésnek a keresztény ember élete? Nemrégiben találkoztam egykori iskolatársammal, aki akkor jött ki a kórházból egy sikeres műtét után. Örömtől ragyogó arccal újságolta: Nemcsak attól az egy bajomtól szabadultam meg, hanem valósággal újjászülettem! Ez a mi első saivbeli kívánságunk is. Adja Isten, hogy az új esztendőben mindnyájan újjászülethessünk. Ne csak egyetlen nyavalyánktól szabaduljunk meg, hanem újuljon meg bennünk és körülöttünk minden. Tulajdonképpen ennyi elég is volna a keresztény embernek. Hiszen hiába ajándékoz meg bennünket az élet sikerrel, jóléttel, szerencsével, ha önmagunkat nem tudjuk megajándékozni egy másik, egy megváltozott emberrel, önmagunknak egy átdolgozott és javított kiadásával. Ahhoz meg mi kell? Mindenekelőtt hinni abban, hogy az ember valóban meg is tudja változtatni — sőt megújítani — önmagát. Második jókívánságunk: adjon az Úristen mindnyájunknak az újjászületett ember belső növekedésére irányuló érzékeny figyelmességet. Termékeny csendességet — tehát békességet bennünk és a Világban —, reményt szaporító biztonságot Isten nem csinál semmiféle felfordulást és lármát amikor testet ölt a mi személyes történetünkben. Amikor „eljön” és helyet foglal életünkben, bennünk. Semmivel sem cselekszik olyankor hangosabban, mint ahogyan a földbe vetett mag kicsírázik. Sarjadását azonban érezni lehet. Oda tudunk-e figyelni és ügyelni arra a csendes, de állandó növekedésre, mely Krisztus megtestesülésének csodája bennünk, általunk és közöttünk, mi magunkban és testvéreinkben, a világban. Azzal a féltő gondossággal, ahogyan a magzatát hordó kismama ügyel a szíve alatt növekedő életre. A harmadik jókívánság sem kevesebb az első kettőnél: adjon a Szentlélek mindannyiunknak bőséges világosságot és erősséget, hogy megfelelhessünk a keresztény küldetésnek a mai Magyarországon. Nem mondunk újat azzal, hogy a kereszténység nem csupán egy sajátos gondolatrendszer, az ókori bölcseleti irányzatokból továbbfejlődött Isten-központú filozófia. Még csak nem is ,egyszerűen vallás, mely a maga kultikus műveleteivel nyitottá teszi az emberi tudatot a természetfeletti világ befolyásainak érvényesülésére az emberi létrendben. Nem is csak erkölcsi normák foglalata, amelyeknek megvalósulása vagy kudarca az emberi magatartások rendjében jórészt egy apparátus sikeres közreműködésén múlik. Jogi jellegű társulás talán? Melynek kormányzatában Isten-uralmi elvek keverednek emberhez szabott megoldásokkal ? Vagy pusztán világnézet? Méghozzá meglehetősen körülhatárolt szemlélete a világ és az emberi élet jelenségeinek, melyet rendszerint készen kap a keresztény hivő. Társadalompolitikai programot megalapozó tanítás? A kereszténység valamiképpen mindez, de mégis valami egészen más: küldetés, melynek fogantatása egybeesik Krisztus megtestesülésével és megváltói művével. A keresztény küldetés hajtóereje a hit. Hit az Istenben, az emberben és abban a népben, melyhez küldetésünk közvetlenül szól. A most nyíló esztendőben a keresztény küldetés itthoni és mai kérdéseiről szeretne eszmét cserélni hetilapunk, olvasóinkkal, a magyarországi katolikus hívek minél szélesebb körével és más világnézetű testvéreinkkel. Mindenekelőtt azért, hogy mi magunk is jobban értsük és érezzük ennek a küldetésnek tartalmát és kötelmeit De azért is, hogy mások is jobban megértsék: — az a keresztény hivő, aki nemcsak hisz önmaga jobbra változásának lehetőségében, hanem állandóan törekszik is erre; — az a vallásos ember, aki saját erőin kívül Isten segítségét is igényli ahhoz, hogy benne testet öltsön és állandóan növekedjék minden erkölcsi jónak, szépnek és igaznak a foglalata; — az a magyar ember, aki akkor érzi magát igazán otthon a hazában, ha Krisztus küldetésében maradva szolgálhatja országának és népének előrehaladását: annak létezése, munkálkodása és szerepe társadalmilag is hasznos, a haza és a nagyvilág életében is értékes. Mert mindenféle fejlődésnek és előrehaladásnak, a jobbra törő társadalmi reformnak is van egy örök ellensége: az emberben rejlő rossz. Nem lehet ellensége egy ideális állapot felé törekvő társadalomnak az a keresztény küldetés, mely az emberben rejlő rossz ellen küzd. Annak a hatalmas átalakulásnak és fejlődésnek a továbbvitelében, amelynek a mi kis országunk a világ szeme előtt tanújelét adta — s annál az elmúlt esztendőben is sok sikerrel gazdagítottunk — nem elhanyagolható tényező az ember minősége. Erről ma sok szó esik és sokféle erőfeszítés történik az új, a szocialista embereszmény megtestesülése érdekében. Mi mélységesen meg vagyunk róla győződve, hogy a krisztusi üzenetet, az Evangéliumot valóban megtestesítő vallásos ember saját hitének és világnézetének feladása nélkül — sőt azt egyre komolyabban véve — nagyon sokat tehet a szocialista embereszmény megvalósításában. Úgy éljünk ebben az új esztendőben, úgy boldoguljunk és boldogítsunkmásokat, hogy hazánk és társadalmunk boldogulásának közös ügyeiben is Krisztus igaz magyar tanítványait ismerjék fel bennünk. Ülést tartott a Magyar Püspöki Kar A Magyar Püspöki Kar 1976. december 14—15-én tartotta téli értekezletét. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke nyitotta meg a kétnapos értekezletet, melyen részt vett a teljes Magyar Püspöki Kar. A bíboros megnyitó szavai után megemlékezett Luigi Boggi érsek látogatásáról. A 75. életévét betöltött Ijjas Jószef kalocsai érsek, pápai trónálló, eleget téve az idevonatkozó rendelkezéseknek, személyesen jelentkezett VI. Pál pápánál, aki a főpásztort továbbra is meghagyta a kalocsai egyházmegye kormányzásában. A konferencia Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek személyében megválasztotta a Magyar Püspöki Kar küldöttjét az 1977-es Püspöki Szinódusra. A Szentatya Timkó Imre hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspököt a Keleti Kódexrevíziós Bizottság tagjává nevezte ki. Az új bűnbánati rendelkezés megfelelő előkészítés után 1977 pünkösd napján lép életbe. A Magyar Püspöki Kar örömmel állapítja meg, hogy a zsinat utáni lelki elmélyülés, az egyház liturgiájával való együttélés és imádkozás, az egyéni teológiai keresés, különösen pedig a Szentírás utáni érdeklődés mindegyre erőteljesebben jelentkező igényekként mutatkoznak az egyházközségek életében. Mindanynyiunk érdeke, hogy a lelkipásztorkodó papság, a főpásztorok irányításával, a törvényes kereteken belül adott lehetőségek figyelembe vételével, a Zsinat szellemében mind eredményesebb munkát végezzen. Erre vonatkozólag a Magyar Püspöki Kar a következő nyilatkozatot tette: „A Püspöki Kar figyelmet szentelt többek között a néhány egyházközség területén keletkezett kisebb közösségek (coetus minores), ún. bázisközösségek tevékenységének. Közismert, hogy a II. Vatikáni Zsinat a lelkipásztori munka új módszereinek keresését hasznosnak minősítette, figyelmeztet azonban arra, hogy ezek, mint minden lelkipásztori kezdeményezés, Anyaszentegyházunk tanítóhivatalával összhangban legyenek. Mi, püspökök, főpásztori szeretetünk és felelősségünk tudatában minden hívőnkben tisztelettel figyeljük Isten telkének működését. De éppen felelősségünk tudatában rá kell mutatnunk arra is, hogy nem hiába imádkoztak mindennap, ,/te vigy minket a kísértésbe”, mert a hamisság lelke tévedésbe ejtheti még a választottakait is (Mit 24, 23). Ezért kérjük ma, akik az apostolok utódainak felelősségteljes szolgálatát kapták, hallgassák meg mindenkor a törvényes főpásztorok irányító szavát, amely — biztosíthatunk mindenkit — a szeretetből és az egyházi közjó előmozdításának a szándékából származik. Ez elősegíti azt is, hogy e kisebb csoportok nem szakadnak ki a helyi egyházközségből és Krisztus misztikus testének, az egész földkerekségre kiterjedő egyháznak a communiójából. Tehát kizárják az elszektásodás veszélyét Amikor ezt az eligazítást kiadjuk, azt hisszük, Szent Pál nyomdokaiban járunk, hogy „minden illő módon és rendben menjen végbe” (1 Kor 14, 40).” A Magyar Püspöki Kar téli konferenciáján jóváhagyta a Szent István Társulat átdolgozott alapszabályát Cserháti József pécsi megyéspüspök, a Magyar Püspöki Kar titkára jelentette, hogy a római Európai Püspöki Konferenciák Őszi értekezletén a következő témák szerepeltek: az ökumenizmus jelenlegi helyzete és problémái, a papság lelkiségének és továbbképzésének kérdései, az egyház felelőssége és közreműködése az egységes Európáért Bejelentette, hogy a külföldi segélyszervek megerősítették az előző évi hozzájárulásuk keretét. A Püspöki Kar megfontolás tárgyává tette, hogy a Budapesti Hittudományi Akadémián és a vidéki teológiai főiskolákon laikusok számára levelező tagozatot létesítsen. A Magyar Kurír a jövőben a Magyar Püspöki Kar félhivatalosaként a Magyar Püspöki Kar Titkári Irodájának felügyeletével látja el hírközlő anyagával a belföldet és kéthavonként három nyelvű kiadásban a külföldet Cserháti József pécsi megyéspüspök végül felolvasta a számvizsgáló bizottság eredményét és a következő év költségvetését. Szennay András pannonhalmi főapát a papi utánpótlás feladatairól, a hivatások előmozdításának szorgalmazásáról számolt be, majd ismertette a katolikus középiskolák főigazgatóságának jelentését A Magyar Püspöki Kar meghallgatta Ijjas József kalocsai érseknek az 1977-es Püspöki Szinódusra vonatkozó javaslatait. Ugyancsak Ijjas érsek ismertette a következő évben esedékes római ad limina püspöki látogatások tervezetét. A téli püspökkari konferencia Lékai László bíboros zárszavával ért véget. (M. K.) Levéltöredék (1942-ből) A szikrázó hó fölött a fagy fázó testünk szögekkel veri át parázsra görnyedt katonák hogy meg ne fagyjunk emlékeinkből dobálunk a tűzre szemünkben megcsúfolt harci vágy: Túlélni! Megmaradni! — 1943 a győzelem éve lesz — Boldog karácsonyt... kövült szívem kéreg-redőiben kutatom hol is van Betlehem. XXXIII. 1. 1977. január 2. (1591.) Sipke Tamás Ki a békesség Istene s az irgalmasság Atyja vagy, leküldted nekünk a nagy szövetség békeosztó angyalát, ki az istenismeret világosságát derítette föl nekünk. Különös és dicsőséges titkot látok: mennyet és istállót, királyi széket és szüzet, jászolt, melyben a befogadhatatlan Krisztus Isten nyugoszik, kit énekekben magasztalunk. (A görög katolikus zsolozsmából) Karácsonyi kánon A hét liturgiája JÉZUS KRISZTUSBAN FELRAGYOGOTT ISTEN VILÁGOSSÁGA MINDEN EMBERNEK. EZ A HIT SZERETETBEN ÉS BÉKESSÉGBEN EGYESÍTI A NÉPEKET. Január 2. Vasárnap. VÍZKERESZT, URUNK MEGJELENÉSÉNEK (EPIFÁNIA) ÜNNEPE. (Főünnep: Ábel, Makár, Odiló, Vászoly.) Igeliturgia: I. A próféta megjövendöli, hogy Isten népe fölött felragyog majd az Úr dicsősége. (Izajás 60, 1—6.) — II: Nemcsak a választott nép, hanem a pogányok is meghívást kaptak Isten országába (Ef 3, 2—3/a, 5—6.) — Evangélium: A napkeleti bölcsek eljöttek, hogy imádják az újszülött Királyt. (Mt 2, 1—12.) — Fehér, saját mise, Dicsőség, Hitvallás, vízkereszti prefáció. — Énekrend: 43. — OK 20 vagy HD 408—410. — 44. —- 23, 30. — 36. Január 3. Hétfő. (Genovéva, Gyöngyvér, Benjámin.) A köznapi misékben egész héten vízkereszti vagy karácsonyi prefáció van. Január 4. Kedd. (Folignói Szent Angéla, Titusz.) Január 5. Szerda. (Simon, Deli, Emilia, Amáta.) Január 6. Csütörtök. (Gáspár, Menyhért, Boldizsár.) Január 7. Péntek. (Attila, Lucián, Nikétás.) Első péntek, mondható votívmise Jézus Szívéről, saját prefációval. Január 8. Szombat. (Szeverin, Szörény, Gyöngyvér.) Január 9. Vasárnap. URUNK MEGKERESZTELKEDÉSÉNEK ÜNNEPE. (Fehér.)' Igoliturgia: I. Izajás 42, 1—4, 6—7. — I. Ap Csel 10, 34—38. — Evangélium: Lk 3, 15—16., 21—22. — Énekrend: 45. — OK 21 vagy HO 408—40. — 45/köv. — 120, 109. — 41. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket Szilveszter és újév táján jut-e időm arra, hogy elgondolkodjam életemről? Rendezetten fejeztem be ezt az esztendőt? Vagy vannak elintézetlen dolgaim Istennel, emberekkel, önmagammal? Mikor és hogyan szándékozom ezeket megnyugtatóan megoldani? Hogyan gazdálkodtam az elmúlt évben az időmmel? Hogyan törődtem anyagi, szellemi, lelki dolgaimmal? Hogyan köszönöm meg Istennek az elmúlt év kegyelmi ajándékait? Gondolok-e arra, hogy embertársaimnak is hálával tartozom szeretetükért, segítségükért, szolgálatukért? Vannak-e már terveim az új esztendőre? Tudom-e, hogy az idő múlásával egyre különb emberré kell válnom? Emberi jogok az egyházban Az emberi jogok érvényesítése tekintetében — dr. Bruno Hitier müncheni jezsuita docens véleménye szerint — a katolikus egyház még távol van attól, hogy példás legyen. Ez főleg a nők egyenjogúsítása, az egyházon belüli jogvédelem és a laikusok részvétele tekintetében igaz — mondotta P. Hipler a nyugatberlini Katolikus Akadémián tartott előadásában.