Új Ember, 1985 (41. évfolyam, 1/2010-52/2061. szám)
1985-03-24 / 12. (2021.) szám
FIGYELŐ Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete Könyvértékesítő Vállalat, 1985 A történetírás mindenkor pártos, s ritkán mondható el történetíróról, hogy ki tudott bújni korának „bőréből”, de ebből még korántsem következik valamiféle inkorrektség, ha vérbeli történetíróról van szó. Az 1858-ban született Karácsonyi János püspök vérbeli történetíró volt. Az a sorsrendeltség, amely tehetséges egyháziaknak azóta is kijárt, hogy nem tudtak saját szakterületükön igazán kibontakozni, némiképp őt is determinálta, ám korántsem annyira, hogy kemény szorgalommal ki ne küzdje világát, s munkás napjait annak a feladatnak szentelje, amit magyar egyháztörténetírásnak nevezünk, ahol ő kiemelkedő helyet foglal el, s könyve — az 1906-ban megjelent „Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig” mindmáig érdemes forrása az alapszintű kutatásnak. Azóta természetesen sok mindent másként ismert meg a történettudomány, korrigált-pontosított, analizált. Mégis ,aki Karácsonyi könyvét forgatja, s nem föltétlenül szakember, úgy érzi, valamiben ma is felülmúlhatatlan: szabatos fogalmazásában, olvasmányosságában, stílusának világosságában, anélkül, hogy tudományos értékéből ezzel valamit is veszítene. (Helytelen felfogás ugyanis ma, hogy az a könyv tudományos, ami szinte már olvashatatlan!) Korrekciókat — Karácsonyi óta —■ többen végeztek, s ha napjainkban csupán Györffy György kitűnő munkáját, az István király és művét vagy újabban az annyit vitatott Zsigmond király uralmát (egyéniségét) értékelő-összefoglaló jeles Mályusz-könyvet tekintjük, elmondhatjuk: sok fontos eredménye van a részletkutatásnak, hogy könnyebbé váljék egy — már nélkülözhetetlen — magyar egyháztörténeti munka, ahogyan erről mostanában sok szó esett egyházi és polgári történészek körében. A Tudománytár eddig megjelentetett 15 kötete mellé hogy felsorakozott Karácsonyi János műve, csak örömmel üdvözölhetjük, ajánlhatjuk, s abban a reményben, hogy valóban közreadóinak óhaján „felül tölti be hivatását” azáltal, hogy amint az előszóban Csorba László írja, „siettetni fogja egy mielőbbi korszerű magyar egyháztörténeti szintézis megszületését”. (t. s.) BABITS ÉS PÉCS Baranya megyei Könyvtár Kiadása Tüskés Tibor válogatásában és összállításában értékes könyv jelent meg Babits és Pécs címmel. Századunk kiemelkedő költőjének fontos állomása volt a pécsi diákkör, a szellemi eszmélődés és az írói készülődés bölcsőjeként emlegette maga is későbbi időszakaiban. Szűk terjedelmében is példásan sokrétű és érdekes világot tár elénk a kis kötet: egykorú levelekből, önképzőköri jelentésekből, bizonyítványokból, osztálytársak visszaemlékezéseiből számos új vonása rajzolódik ki a költőnek. Világosan láthatjuk, hogy a pécsi cisztercita gimnázium, kitűnő tanáraival együtt mennyire formálója és megerősítője volt Babits etikus magatartásának és kérész-, tény világnézetének, s az is kiderül, hogy a belvárosi templom csöndje a kisdiákot „a katolicizmus misztikájával telíti meg”, amelyet majd kitörölhetetlen élményként hord magában egész életén keresztül. A könyv további részében dokumentum értékű leveleket ésközleményeket olvashatunk; bizonyos művek keletkezési vagy megjelenési dátumáról s körülményeiről is értesülhetünk. Komoly értékű a válogatásnak az a része is, amely Babits önéletrajza mellett verseinek, kisprózai műveinek részleteivel mintegy tovább mélyíti a város és az író összetartozását, szerves kapcsolatát. Az egész Babits-életmű számára hasznos és figyelemre méltó a kötet bibliográfiája és gondos jegyzetanyaga is. szeghalmi újVn Váci György ferences testvér az ország egyik legelismertebb könyvkötőmestere. A váci Géza király téri — egykori ferences rendház — épületében, a műemlék templom szomszédságában lakik, dolgozik. Díszes kötésű munkái megtalálhatók az Elnöki Tanácsnál, a Minisztertanácsnál, nagykövetségeken, plébániákon, közhivatalokban. Páratlan érdekességű ipartörténeti kiállítása járja az országot. „Aranylakodalmán”: Vácra kerülésének 50. évfordulóján állandó jellegű kiállítás nyílt a helyi Madácsy Imre Művelődési Központban könyvkötészeti remekeiből. A mintegy 300 főnyi érdeklődő előtt Czine Mihály egyetemi tanár méltatta az ősi „szakma” nagymesterének életét, munkásságát. (D. R.) A kiállítás megnyitása: (középen) Váci György, (balra) Czine Mihály egyetemi tanár FOTÓ: NENINGER REZSŐ Igaz és ez Isten — Csokonai Vitéz Mihály vallásossága — A 180 évvel ezelőtt elhunyt költő a magyar felvilágosodás világirodalmi rangú képviselője volt, aki a „szegények iskolájá”-nak nevezett debreceni kollégiumban szerzi meg azokat az irodalmi és nyelvi ismereteket, amelyeket bízva a „Magyar, hajnal hasad!” — gondolatában oly derűlátóan tükröz költészete. Irodalmunknak ez a vidám hangvételű, de keserű sorsú költője nagyapai ágon dunántúli református lelkészi családból származott. A debreceni kollégium — néhány vaskalapos tanártól eltekintve — a tudományoknak és a művészeteknek volt a középpontja. Könyvtárában szívta magába Csokonai a felvilágosodás eszméit, amelyek — többek között — a lelkiismereti szabadság, a törvény előtti egyenlőség hirdetésére késztették. Az irodalom iránti tisztelet sarkallja arra, hogy 1795-ben meglátogassa a kiváló piarista írót, Dugonics Andrást, akit A Dugonics oszlopa című ódás versben ekként magasztal: A magyarok kegyes Istenét imádtam, Hogy ily magyar szívű polgártársam láttam. De írt verset „Virág Benedek úrhoz”, Dayka verseiről, és Pesten Batthyány József hercegprímásnak is „versezettel udvarait”. Csokonai vallásellenességére fel szokták hozni a Konstancinápoly című verset, amelyben bár a mohamedánokat említi, mégis a katolikus vallás egyes intézményei ellen emel szót. Ha alaposabban szemügyre vesszük a verset, könnyen megfigyelhető, mi a költői üzenet benne. Elsősorban a vallási fanatizmus ellen, „a szentség színével bémázolt babona" ellen ágál, de egyúttal átcsap azoknak a népeknek elítélésébe is, amelyek a saját jólétükből, a „paradicsomból” más nemzeteket kizárnak. A befejező akkordok pedig a költő által a „isélő század” boldog korára jósolnak a mai ökumenikus felfogásnak is megfelelő keresztényi gondolatot. A szeretet lelke a földet béreli, S az ember az embert ismét megöleli.Néhány irodalomtörténész szerint Az álom című versében Csokonai „nem feledkezik el arról, hogy a materializmus felfogását is ismertesse a halálról”. Két azonos című verse szól az álomról. A második kiegészíti az elsőt. Mindkettő azonban a Prédikátor könyvében olvasható (3,19,20,21) idézettel kezdődik: „Boldogok azok, akik úgy alusznak, hogy többé fel nem ébrednek. Sőt ez a kívánságom is haszontalan, ha az álmodozások ostromolják a sírhalmokat.” A haláltól való félelem alapgondolatával indul a vers, amelyhez hasonló témájú más költeménye is van: Mindig közel van a halál, Kész légy a halálra, Haljunk meg, stb. A költő a halált álomnak, a földi gondoktól való szabadulásnak tekinti, amely „egy másik világba tesz minket”, miközben „földdé válik testünknek porfala”. A vers lényege az, hogy „élőből egy rakás minerálé lészek” — vagyis az emberi holttetem átalakul anyaggá. De ebből a realitásból a materializmus filozófiájára gondolni, merész feltételezés. Ismeretes, hogy Csokonai verseinek jó részét a Diétái Magyar Múzsában megjelentette, a Konstancinápolyt és Az álom címűt azonban öncenzúrázással kihagyta. Hogy Csokonai hitt a testtől elváló lélek halhatatlanságában, arról éppen ily témájú verse tanúskodik. A lélek halhatatlansága (más címmel: Halotti versek) c. elmélkedő poémát Rhédei Lajosné Kátsándi Terézia temetésére (1804. ápr. 15.) írta ugyan, de e mélyen szántó, filozofikus versbe belevetítette saját elgondolásait, a lélek halhatatlanságáról vallott felfogását. Valósággal filozófiai testamentum ez a vers, amelyet pár hónappal a halála előtt hagyományozott reánk a költő. Már az első sor fölveti a hamleti kérdést: „Lenni vagy nem lenni?” Amikor a költő „halandó nyelven” a halhatatlanságról mer énekelni, az értelem és az érzés, a természet és a vallás erősítik szózatát. A halál biztosságán túl fölcsillan a költőben a remény: mivel mennyből szállt belénk a lélek, ha a test elvész is, „jobb részünkkel” élünk. Isten létét taglalva, nemcsak az élet és halál urának mondja, hanem az „igazság Istenéhez, jók és rosszak bírájához" fordul. Keményen kopogó sorokkal bírálja azt a társadalmat, amelyben a virtusnak (az erénynek) semmi becse sincsen, a szegény embert „a törvény útján” megkéselik, „a rongyos árváknak kenyerét benyelik”. A telhetetlen gazdagok állandóan törvényszegők, mégis „a boldogság mosolyog le rájuk”. Ezeknek sírjára ezt szeretné íratni a költő: „Itt laktak tollatlan kétlábú állatok”. Balassi Bálint utolsó napjaihoz hasonló bűnbánattal könyörög, szinte érezve a hozzá is közelgő halált: — Bocsáss meg, Istenem! Ha vakon nem lehet hinnem, reménylenem; Hogy az igazságot keresvén, tántorgok; A tetőled adott lámpásodnál forgok, Mely, mikor megbotlom, jóra akkor vezet. S azon pontban érzem a mennyei kezet. A hét részből álló poéma negyedik pontjában a „Bölcselkedők” kerülnek tolla végére. Az Istent és a lelket vakmerőn tagadó Atheusszal szembeállítja a kínai Konfuciust, mert „már ő az Istent dicsérte, de a halhatatlan lelket nem esmérte.” Majd Az álom című verséből vesz át (némileg átalakítva) részeket. Fölveti a kérdést: azért teremtődtünk-e, hogy egy romló testet neveljünk, hizlaljunk, avagy más célja is van e földi létnek? Egy remek autopsziás vers-confiteur végén adja meg rá a választ: Ahol te kezdődői, létünk ott végződik. Majd Szókratészt idézi, aki nemcsak Istenben, hanem a halhatatlan lélekben is hitt. A halálos mérget kezébe vevő bölcs szájába adja Csokonai saját zsoltárszerű vallomását: Lelkek lelke, te nagy, bölcs, igaz és örök Jó Isten, ki az én szívemet esmered, Kérésemre figyelmezz, És juttass hamar engemet E földön lefutott vándori napjaim Boldog célja felé. Idekívánkozik egyik versének gnómaszerű „záradéka”: A tiszta ész titka még sok minden, De rejtett jövőt egy rejthet: Isten! Tóth István irodalomtörténész Testvérek egymás között... Könyves Imre Lajos pálos szerzetes testvér hetvenhat éves korában február 17-én Pannonhalmán elhunyt. Huszadikán temették a pannonhalmi temetőben. A temetését P. Hevenessy János atya végezte, ő mutatta be érte a szentmisét is. Lajos testvérrel nagyon ragaszkodtunk egymáshoz. Ketten voltunk bénák és régi jó ismerősök. Ő a Sziklatemplomban és Petőfiszállás- Szentkúton szolgálta a Szűzanyát. Később Nógrádban volt sekrestyés, harangozó. Halála előtt két nappal tolókocsiban áthozatta magát hozzám, pár szóra. Nem tudtam, hogy búcsúzni jött. Másnap kértem ápolóimat, segítsen át a másik betegszobába, hogy visszaadjam a vizitet a testvérnek. De akkor már csak nézett, nézett, nem tudott már beszélni... A nyáron tolókocsiban ülve még énekelgettünk is együtt... A temetési miséjén négy nógrádi hívő is részt vett... Én még megvagyok, végezgetem a rózsafüzért, az a legkedvesebb imádságom ... Kamill testvér * BOGNER MÁRIA MARGIT életéről részletes ismertetés hangzott el a Vatikáni Rádió magyar adásának március 3-i műsorában, a szentéletű magyar vizitációs nővér boldoggáavatási eljárásának folytatása alkalmából. Itt említjük meg, hogy Mária Margit életrajza már nyomdában van és a nyár folyamán jelenik meg. A könyv az Ecclesiánál lesz kapható, megjelenéséről idejében hírt adunk majd. Többek megkeresésére válaszolva közöljük, hogy Tiszteletreméltó Bogner Mária Margit és Kraszap István szerzetesi ruhájából készített emléket ne kérjenek, mert ilyen nem áll rendelkezésre. Imáikkal segítsék boldoggá avatásuk ügyét és amennyiben közbenjárásuknak tulajdonított imameghallgatás történnék, szíveskedjenek azt a Székesfehérvári Egyházmegyei Hatósággal (Székesfehérvár, Szabadság tér 10. 8000), vagy szerkesztőségünk címén Balássy Lászlóval közölni (gyógyulás esetén orvosi bizonyítványt is mellékelve). MEGJELENT a Könyvértékesítő Vállalat TUDOMÁNYTÁR utánnyomási sorozatának újabb, művelődéstörténetileg fontos, régóta nélkülözött kötete. KARÁCSONYI János: Magyarország egyháztörténete című munkája 102,0 Ft-os áron kapható a Könyvértékesítő Vállalat könyvesboltjaiban. Illyés Gyula Könyvesbolt Bp. VI., Népköztársaság útja 16. Múzsák Könyvesbolt Bp. IX., Ráday u. 3. Könyvtárosok Boltja Bp. V., Báthory u. 7. Könyvesbolt Bp. XXI., Karácsony S. u. Antikvárium Bp. V., Kálmán u. 16. Akadémiai Könyvesbolt Bp. V., Váci u. 22. Megrendelhető: Könyvértékesítő Vállalat értékesítési osztály 1391. Bp. Pf. 204. KÖNYVÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT