Új Ember, 1987 (43. évfolyam, 1/2114-52/2165. szám)
1987-01-04 / 1. (2114.) szám
Meghalt Kádár László egri érsek Megrendülve közöljük a szomorú hírt: december 20- án reggel — hosszadalmas betegség után — 59 éves korában elhunyt Kádár László egri érsek. December 29-én temették el az egri székesegyház kriptájában. (Ünnepi lapzártáink előrehozatala miatt csak legközelebbi számunkban emlékezhetünk meg róla.) II. János Pál pápa újévi békeüzenete Az emberiség szolidáris fejlődéséről December 11-én délben, a Szentszék sajtótermében Roger Etchegaray bíboros, a „Iustitia et Pax” Pápai Bizottság elnöke bemutatta az újságíróknak a pápa december 1-án kelt, új évre szóló békeüzenetét, amelynek címe: A fejlődés és szolidaritás a béke kulcsa. Az 1987. január 1-jén megtartandó Béke Világnap témáját az határozza meg, hogy egyetlen emberi családot alkotunk, ama ténynél fogva, hogy ugyanabba a világba születtünk bele, ugyanazt az örökséget osztjuk meg minden más emberrel együtt. Sajnos, a szolidaritás megvalósulásának számos politikai és ideológiai akadálya van. Ilyen az idegengyűlölet, vagyis az az eljárás, amikor egyes kormányok azországban élő más nemzetiségűek hátrányos megkülönböztetésére törvényeket hoznak. A határok önkényes és nem indokolt lezárása, amely í:r .adályozza a személyek elvántorlását, szétszakadt családok újraiyesülését, vagy más országban léők megsegítését. Olyan ideológiák, amelyek a gyűlöletet vagy a bizalmatlanságot szítják. Vagy olyan rendszerek, amelyek mesterséges orlátokat állítanak fel: fajgyűlölet, vallási türelmetlenség, osztályellentétek. Ezek gyakran megsértik az emberi méltóságot, ellenségeskedéshez, elnyomáshoz és háborúhoz vezetnek. A terrorizmus, az utóbbi években egyre több szenvedést okoz a személyeknek és pusztítást a társadalomnak. Mindez elén a tényleges—szolidaritás lehet az ellenszer. A szolidaritás lényeges jellemzője minden férfi és nő alapvető egyenlősége. Ebből pedig az következik, hogy az alapvető emberi méltóságnak és a személy, illetve közösségek alapvető jogainak ellentmondó politika elvetendő. Támogatni kell minden olyan politikát és programot, amely nyílt és becsületes kapcsolatokat létesít a népek között. Talán nincs az emberi feladatoknak még egy olyan területe, ahol annyira szükség lenne a társadalmi szolidaritásra, mint a fejlődés. VI. Pál pápa húsz évvel ezelőtt megjelent Populorum progressio kezdetű körlevelének jó része ma különösen is időszerű. Az ember fejlődése — írta VI. Pál — nem valósulhat meg az emberiség szolidáris fejlődése nélkül. Ezek az elvek — hangsúlyozza II. János Pál — a mai megváltozott körülmények között is megőrzik időszerűségüket. A pápai üzenet ezután azt részletezi, hogy VI. Pál elveit hogyan lehet manapság konkrétan alkalmazni. Minden fejlődési tervnek az ember a célja. Azokat az értékeket kell kifejleszteni, amelyek valóban hasznosak az egyénnel és a társadalomnak. Vagyis olyan erkölcsi értékeket kell megismertetni, amelyek segítik az embereket, hogy új életet, igazságosabb társadalmat építhessenek, ahol tisztelik az életet. Ha a kormányok és közösségek a gazdasági növekedés végett pártolják a születéskorlátozást vagy kedveznek az abortusznak, világosan és erőteljesen k kell mondani, hogy ezek a tervek megsértik az emberi család szolidaritását, mivel visszautasítják a emberi méltóság és a szabadság értékeit. Mindaz, ami megakadályozza az igazi szabadságot, a társadalom ellen van. A kizsákmányolás, a fenyegetés, az erőszakos leigázás, a társadalom valamelyik részének kizárása a fejlődésből, stb. mindez ellentmond az emberi szolidaritás igazi fogalmának. A teljes fejlődést az a szolidaritás segíti elő, amely megőrzi minden személy törvényes szabadságát és minden nemzet igazságos biztonságát. A pápai üzenet ezután felsorol néhány bonyolult problémát. Számos ország eladósodása a tudomány és a technika fejlődésében bekövetkező egyenlőtlenségek az egyes országok között, a leszerelés és a fejlődés kérdése, a Kelet és Nyugat közötti feszültségek, valamint az Észak és Dél közötti egyenlőtlenségek súlyosan fenyegetik a békét. A békés világ, ahol a népek s államok biztonsága biztosítva van, aktív szolidaritást követel a fejlődés előmozdítása és egyszersmind a leszerelés megvalósítása érdekében. Minden állam felelős a világ békéjéért és ezt a békét csak úgy lehet biztosítani, ha a fegyverekre alapozott biztonságot fokozatosan felváltja az emberi család szolidaritására alapozott biztonság. Ismételten felhívást intézett a pápa az illetékesekhez: tegyenek újabb erőfeszítéseket arra, hogy a fegyvereket a törvényes védelemhez szükséges minimumra csökkentsék, foganatosítsanak jelentősebb intézkedéseket a fejlődésben levő országok megsegítésére, hogy azok önállóak lehessenek. A béke forog kockán. A nemzeteken belüli társadalmi béke és nemzetközi szinten a világ békéje. VI. Pál pápa jól látta, hogy szoros kapcsolat van az igazságosság követelményei és a béke lehetősége között. Mindenkinek el kell köteleznie magát a szolidaritás és a fejlődés biztosítására. II. János Pál pápa végül a hívőkhöz, különösen is a keresztényekhez fordul, hogy kötelezzék el magukat a békelkeresésére, imában, elmélkedésben, úgy, ahogy ezt az assisi béke-imatalálkozó érzékeltette. A keresztény egyházak és világvallások vezetői élő példát mutattak arra, hogyan kötelezhetjük el magunkat az imában és elmélkedésben a szolidaritásért és a békéért. A keresztények Jézus Krisztus szellemében a Hegyi beszéd és a szeretet parancsa szerint lesznek a szolidaritás és a béke munkásai. Harcolnak a bűn ellen, amely a megosztottság forrása. Követik Krisztust, aki kereszthalálával békét szerzett, felajánlotta az életet minden embernek. A pápa végső felhívásával mindenkihez fordul, de különösen a kormányvezetőkhöz, az assisi imatalálkozó résztvevőihez, a kultúra képviselőihez, és a fiatalokhoz, sőt végül a terroristákhoz is. Mindenki dolgozzék a szolidaritásért és a békéért! BÚZA BARNA: A SZENT CSALÁD (FA DOMBORMŰ) FOTÓ: VÍG LÁSZLÓ ENDRE Püspöki Karunk üzenete a Béke Világnapjára Az új év első napja már 20. alkalommal a Béke Világnapja.Még VI. Pál pápa tette az év első napját — amely a liturgikus naptárban Szűz Mária Istenanyaságának az ünnepe — a Béke Világnapjává. A kerek számú évforduló külön is ráirányítja figyelmünket arra az erőfeszítésre, amelyet Szentatyánk és Egyházunk vállal a béke szolgálatában. Célja, hogy az egész Egyház elkötelezze magát a béke mellett. A Béke Világnapnak kettős jellege van. Mindenekelőtt imádságra szólítja fel a hívő embereket, hogy kiesdjék Istentől abéke nagy ajándékát. Az ilyen imádságot már Szent Pál is megkívánta az Egyház vezetőitől: „Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, ... hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben.” (1 Tim 2,1) Ennek a lelkületnek külön szép megnyilatkozása volt október 27-én a Szentatya kezdeményezésére az Assisiben tartott közös imanap a különböző vallások közösségében. A Béke Világnap másik jellegzetessége, hogy a pápa évről évre jelmondatot választ, amely a béke fenntartásának egy-egy lényeges társadalmi vonását emeli ki, és amely szól minden jóakaratú emberhez. A jelmondat olyan szempontot tartalmaz, amely a társadalmi igazságosságra, az emberi jogokra vonatkozik a béke biztosításának szempontjából. Hiszen a béke Isten ajándéka, de tőlünk is függ a béke megtartása. Az idei esztendő pápai jelmondata: „A fejlődés és szolidaritás a béke kulcsa.” A jelmondat utal VI. Pál pápának a társadalmi életről 20 évvel ezelőtt kiadott enciklikájára (Populorum progressio), amely kifejti: „Az ember teljes fejlődése nem lehetséges az egész emberiség szolidáris fejlődése nélkül.” (43) A mostani jelmondat a béke szempontjából emeli ki ezt a tanítást. A szolidaritás jelenti az emberek egymásra rendeltségét, egymásra utaltságát, egymásért való életét. Az egész emberiség egyetlen nagy családot alkot. Nem választhatja szét a gyűlölet, a hátrányos megkülönböztetés faji, nemzeti, világnézeti szempontból, mások kihasználása vagy elnyomása, mert ez csak feszültségeket, háborúskodást hoz létre. Viszont egymás megbecsülése, segítése eredményezi a kölcsönös megértést és ezzel együtt az egész világ békéjét. A szolidaritás szolgálja a személy teljes fejlődését, ezzel együtt a társadalmi, gazdasági, kulturális és lelki fejlődést is. A szolidaritás segíti, hogy a népiek és nemzetek együtt munkálkodjanak a világon felmerülő súlyos problémák megoldásában, egymás értékeinek a megbecsülésével az egész emberiséget egy nagy családba kapcsolja. Ilyen módon válik a szolidaritás korunkban a fejlődés feltételévé és az egyetemes béke alapjává. A szolidaritásnak sajátos konkrét feladata hárul ránk, magyarokra. A történelmi változások miatt a magyarság egyharmada határainkon kívül él, ahol saját országukban kisebbségben vannak. A területi elkülönülés ellenére összefűz bennünket a közös nyelv, a közös történelmi múlt, a közös erkölcsi és karakterbeli adottság. A kisebbségi sors nem könnyű: úgy kell saját országaik hűséges állampolgárainak lenniük, hogy ugyanakkor magyarságukat is hűségesen megőrizzék. Ha ezt a kisebbségi sorsban elveszítik, gyökértelenné válnak; ha viszont megőrzik, akkor saját nemzeti értékeikkel is gazdagítják azt az országot, amelyben élnek. Sok és eredményes kezdeményezés történt már, hogy a kisebbségben élő magyarok őrizhessék nemzeti azonosságukat. Ide tartozik többek közt, hogy tarthassák kapcsolatukat hazánkkal, nemzeti történelmünkkel és kultúránkkal; a magyar irodalom termékeit megkaphassák, beleértve a magyar nyelvű Szentírást, a vallásos könyveket is. Mindez a szolidaritás szellemében magyar voltuk megtartását és erősítését szolgálja. Hazánkban is élnek más nemzetiségű polgárok. Az egyetemes szolidaritás megkívánja, hogy tiszteletben tartsuk nemzeti adottságaikat, sajátosságaikat, és ez a jogos igényük megfelelően teljesül is. Amikor ugyanezt szeretnénk megvalósulva látni a kisebbségben élő magyarok számára is, fájdalommal kell látnunk, hogy Romániában élő magyar testvéreink a szolidaritáson alapuló emberi jogokat nem kapják meg teljes mértékben. Nemcsak azért fáj, mert magyar testvéreinkről van szó, hanem azért is, mert a nemzetiségi adottságokon alapuló hátrányos megkülönböztetés éppen egy baráti országban gyengíti a belső egyetértést, gátolja a fejlődést, különböző feszültségeket teremt. Vannak, akik" ezt a tényt felhasználják politikai feszültség teremtésére, amelytől teljes mértékben elzárkózunk, mert a jószomszédi viszonyt szeretnék ebben is fenntartani. Az a tiszta szándék és reménység vezérel, hogy magyar testvéreink helyzete javulni fog és ezzel együtt a szolidaritás jegyében erősödik köztünk a barátság, a fejlődés és az egyetemes béke szolgálata. Egyházunkban a Béke Világnapja segíteni akarja az igazságos békét a történelemnek olyan szakaszában, amikor világszerte számos jelenség utal a béke törékenységére, és mindenütt aggasztja az emberszíveket a nap-nap után tapasztalható társadalmi igazságtalanságok sok jele. Azért imádkozunk, hogy az egész világon megszűnjenek a háborúk, megszűnjön a fegyverkezési verseny, a terrorizmus, és a világ népei testvéri egyetértésben építsék a boldog és békés jövendőt. A MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR XVH.1. (2114)