Új Ember, 1991 (47. évfolyam, 1/2318-52/2267. szám)

1991-06-30 / 26. (2243.) szám

1991. június 30. ÉLŐ EGYHÁZ Harang A harang és a harangozás egész életün­ket végigkíséri. Ha vidékre utaztam vagy idegen városba, a harang zúgása mindig otthonossá, ismerőssé tette a tájat. Hány­szor álltunk már meg életünk során egy városban, amikor megszólalt a templom harangja! Néztünk fel a toronyba, látjuk-e a harangot. Melyik gyerek ne vágyott volna arra,­­hogy harangozhasson? A ha­rangozás beleépült életünkbe. Ez természe­tes­­is. Hányszor örvendezünk kirándulás közben, mikor a falucskát nem látjuk, de templomának harangja már fülünkbe cseng. Egyik legcsodálatosabb gyermekkori emlékem, amint a Balaton partján állva figyeltem a túlsó partról szellőik szárnyán érkező el-elhaló harangszó hangfoszlá­nyait. Próbáltuk eltalálni, hogy melyik irányból jön a hang. Végig se gondoltuk, miért harangoznak. Az ország egyetlen harangöntő műhelyé­ben kerestük fel a tulajdonost, Gombos Lajost. A mai harangöntésről, az üzem múltjáról és a kivonulást ünneplő haran­gozásról kérdeztem őt. Mint elmondta, már nagyapja is harangöntéssel foglalkozott. Három fia közül kettő szintén ezt a szak­mát, hivatást választotta. Évente 25-30 ki­­sebb-nagyobb harangot öntenek megrende­lésre. Mint elmondta, hosszú számítások után, papíron megtervezett, szerkesztett minta alapján kezdik a harang készítését. Fontos a tervezés, hiszen a legkisebb hiba­­ a harang hangjának torzságát, használha­tatlanságát okozhatja. A tervezés után el­készítik a harang magját. Különféle felü­leti kezelések után erre teszik azt a ré­teget, ami a harang ércvastagságának fe­lel meg. Ezután a sablon alá faszéntüzet gyújtanak, s kiszárítják. A kiszáradt anyagra különleges réteget visznek fel, s arra a különféle díszítéseket, feliratokat. Ezt újabb agyagréteg és szilárdító kender­rétegek követik. Száradás után az ércvas­tagságnak megfelelő réteget eltávolít­ják, és a harang sablonját az öntőgödörbe teszik. Ott az olvadt bronzot a mag és a külső köpeny közé öntik, amely megszi­lárdulás után a harang végső formáját ve­szi fel. Az így elmondott munkafázisok természetesen nagyon leegyszerűsítettek. Egy-egy harang készítése fél évig is eltart­hat. A mester elmondta, sokan érdeklőd­tek nála az utóbbi időben, hogy megtud­ják véleményét az egyórásra tervezett ha­rangozásról. Tapasztalatok híján, szerinte nem lehet megítélni, hogy technikailag milyen következményekkel járhat. A fel­szabadult öröm, a hálaadás harangzúgása remélhetőleg nem lesz károk és bajok okozója. Szörnyű volna. B. L. FOTÓK:BOKAY Tornyos (Teplán) Gergely (1888—1951) a Börzsöny hegységben fekvő Kemence espe­res-plébánosát a helybéliek szerint a köz­ség tanácselnöke vitette el. Tornyos plé­bános, mivel 1949. szeptember 5-én az el­nöki tanács rendelettel eltörölte a kötelező hitoktatást, a rendelet ellen erőteljesen til­takozott, és az egész falu jelenlétében mon­dott beszédében kifogásolta a vallás jogai­nak csökkentését. Ezzel a magatartásával felhívta magára a kommunista hatóságok figyelmét, akik várták az alkalmat, hogy leszámolhassanak vele. A következő év jú­niusában a tanács vezetősége felszólította, hogy az ún. templomi földön lábon álló gabonáját arassa le. Mivel az még nem érett be, zöld volt, a pap a parancsot nem teljesítette. Ekkor az aratás megtagadása miatt kiírták a falu „szégyentáblájára”. Amikor erről a plébános értesült, elment és a táblát lefényképezte. Erről a tanács­elnök értesítette az Államvédelmi Hatósá­got. Budapestről több teherautón ávós ka­tonákat küldtek a faluba. A falu előtti ún. „nyúzó völgyben” megpihentek. Közben állítólag leitatták őket. A faluba kapatosan érkeztek, és akivel találkoztak, azt ütlegel­ték. Ekkor a község népe összefogott, ka­szára, kapára kapott, hogy megakadályoz­za papja elhurcolását. De hiába őrködtek éjjel-nappal a plébánia előtt, az egyik éj­szaka, talán június 30-án, kijátszva a fa­lusiakat, a rendőrségnek sikerült a papot és Walcz Ferenc kántortanítót elvinnie. A plébánost nyolc évre ítélték. Valószínűleg a váci börtönben fejezte be életét 1951. no­vember 27-én. A jelenlegi tanács, hogy valamiképpen jóvátegye elődje bűnét, márványból em­léktáblát készített, és ezt a templom előtti kis kertben helyezte el, a templombejárat­tól jobbra. A táblán a következő felirat olvasható: Tornyos Gergely esp.-pléb. Walcz Ferenc kántor-, ny. igazgató emlékére, akik az 1950-es évek törvénytelen elítéltjeiként a börtönben mártírhalált haltak. Az emlékművet 1990. október 7-én ál­dotta meg ünnepélyesen Deák Mihály c. apát, plébános. A békepapi mozgalommal való szemben­állása miatt kellett meghalnia Széll Kál­mán (1888—1953) váci kanonoknak. A békepapok országos értekezletének időpontját a rendezőség 1950. augusztus 1-re tűzte ki. Nagy erővel folytak az elő­készületek, mellyel kapcsolatban Darvas kultuszminiszter július 26-án telefonon kérte Grősz érsek megértő támogatását. Bár az érsek nem tiltotta meg papjai rész­vételét, egy sem ment el a gyűlésre. A püs­pöki kar nem tett közösen semmiféle in­tézkedést az értekezlet megtartása ellen. Egyedül Pétery József váci püspök tiltotta meg egyeseknek a részvételt. Ennek elle­nére hárman mégis elmentek. Ezeket az­után a püspök nem a szentszéki bírák, ha­nem három udvari papja: dr. Brusznyay József teológiai tanár, dr. Oetter György irodaigazgató és dr. Széll Kálmán kano­nok által kihallgattatta. A kormány azzal reagált erre, hogy a püspökségen két alka­lommal is házkutatást tartott, ahol min­dent felforgattak, s az iratokon kívül el­vitték a püspökség pecsétjét is. Péteryt éj­jel felriasztva négy órán át ruhátlanul fal­hoz állítva kihallgatták, Széli Kálmán ka­nonokot, Oetter György irodaigazgatót és Korompay Tibor titkárt letartóztatták 1950. augusztus 6-án. Oetter és Széli a kistarcsai internálótáborba került. Míg Oetter bírta a fogságot és kiszabadult, Széli kanonok a Legfőbb Ügyészség 05279/1954. számú iga­zolása szerint az internálótáborban 1953. április 14-én meghalt, és Rákoskeresztúron van eltemetve. A munkássággal való „illegális” foglal­kozásnak lett a vértanúja Freesz József (1903—1951) herminamezői káplán, az EMSZÓ, az Egyházközségi Munkásszakosz­tály egyik megalapítója és vezetője. Freesz és társai a Horthy-korszakban Budapes­ten, de vidéken is az egyháziközségi életen belül igyekeztek a katolikus munkásság lelki életét felrázni. 1942-ben a mozgalom hanyatlani kezdett, mivel nem foglalko­zott hatásos szociális érdekvédelemmel. Freesz a kommunista érában is igyekezett kapcsolatot fenntartani az EMSZO egyko­ri tagjaival. Ezért rendszeresen beidézték az Andrássy út 60-ba, ahol egyik kihallga­tása alkalmával veséjét szétverték. 1951- ben ebbe pusztult bele. Itthon vagyunk Magyarországon (Folytatás az első oldalról.) a nagyhatalmi térhódítások* közepette — mely küzdelem már a múlt század köze­pén elkezdődött e térségben, gondoljunk csak az 1848—49-es szabadságharcra — másféle kulturális, szellemi világ nyomta rá hatalmi­ erő bélyegét az élőkre, mint amely szerint ők éltek. * Szabadok vagyunk, ám mit kezdjünk ve­le? Máris nehézségeink sűrűjébe téved­tünk. Lássuk jól, mi magyarok: ezt a sza­badságot nem mi vívtuk ki magunknak, hősiesség, elszántság és ki tudja még mi­féle nagyszerű tulajdonságaink révén. Nem, ezt a szabadságot kaptuk. Kaptuk­ tőlünk, itt élő egyszerű, hétköznapi, földet művelő, fémdarabot esztergáló, gyermeket nevelő, újságcikket farigcsáló emberek el­határozásától és akaratától majdnem füg­getlenül. Mint ahogyan rabságba esésünk annak idején — 1944-ben —, úgy most szabadságunk sem rendkívüli érdemünk eredménye. A történelem ritkán osztogatja olyfajta kegyeit, melynek most tanúi vagyunk. Át­élő­, s reménykedő esélyei. Benne élünk a változásban, de a változás belőlünk él. Nincs erkölcsi alapunk — és fiam, s ti többiek mind! — nincs erkölcsi alapunk elherdálni a jelenünket! Magyarországon belül meg kell terem­tenünk az egyenlőséget. Nincs magyar és magyarabb nem magyar és még inkább nem magyar ebben az országban. A független­ség egyik nagy leckéje: megtalálni azt a fogalmi rendszert, melynek segítségével ki tudjuk fejezni magunkat. Az országon be­lül, a népen, nemzeten belül nem tehetünk különbséget egymás közt. Hiszen ha meg­­cselekedjük ezt továbbra­­is, azt a szárma­zásbeli egyenlőtlenséget teremtjük újjá és tesszük gyakorlattá, amely ellen állítólag éppen a francia forradalom óta küzdenek Európa népei.* Lemaradásban vagyunk. Lemaradásban a saját magunkról elképzelt eszményhez viszonyítva. Itt az ideje, hogy behozzuk a hátrányt. A nemzetnek mozgósítania kell szellemi, lelki, erkölcsi tartalékait. Mindama képes­ségeit felszínre hozni, melyek a mélyben ott élnek, évszázadok óta hagyományo­­zódva nemzedékről nemzedékre, de a „rossz” történelem által lefojtva, elfer­dítve. A magyar protestáns vidékek szabadság­­szeretetüket és demokratikus hagyomá­nyaikat mint nyomelemeket, itt szórják szanaszét, csak észre kell venni! És a ka­tolicizmus! Aki nem akarja, az persze nem látja meg, sőt ellenkezőjére­­fordítja mind­ama szellemi, lelki, erkölcsi erőt és tarta­lékot, melyet a magyar katolicizmus év­századok alatt otthonossá tett ezen a tá­jon. A katolikus életeszmény emberszere­­tete, népben-nemzetben gondolkodása­­is gazdagította és őrizte mindazt, amit ma nemzeti kultúra, nemzeti örökség névvel az európai kultúrkörhöz hozzáadott érték­ként képviselni tudunk. Hozzáadott érték! Álljunk meg ennél a kifejezésnél egy percre. A függetlenség el­nyerése nem holmi bezárkózás kezdete, nem holmi elhatárolódás,­­nem kirekesztés. Éppen ellenkezőleg. A függetlenség annak a fölismerése, hogy a nemzeti sajátosságok minél határozottabb és gazdagabb képvi­selete lehet az a hozzáadott érték, amely­­lyel másokhoz, s így egy szélesebb kultúr­körhöz kapcsolódhatunk. A másság! — higgadtan, jól értelmezd, fiam, a gondola­tot! — sosem elhatárol. A másságnak örülni kell, hiszen gazdagít. Különböző­sége nem a másikat értékteleníti, még csak nem ,is magát helyezi magasabb szintre. A másság nem egyéb, mint a gaz­dagodó egyenlőség. Ezért a függetlenségét visszanyert Magyarország — ahol itthon vagyunk végre, akarjunk itthon lenni! — egyenlő embereik egymás által gazdagodó közösségévé nőve válhat méltóvá ahhoz a harangszóhoz, mely a mai napon zúg-zeng. * Nem győzőről és legyőzöttről szól — ha­mis, elavult, nevetséges kategóriák —, ha­nem jogaikban és méltóságukban egyenlők közösségéről. Arról a lelki Magyarország­ról, amelyben senki sem előbbrevaló a má­siknál — legalábbis nem születése, hova­tartozása jogán —, ahol éppen a sokév­­százados történelmi hányattatás alakított ki olyan érzékenységet, amely gazdagíthat­ja azt a bizonyos hozzáadott értéket, ahol a sorsukból kiforgatott országlakosok — munkások, földművesek, középrétegbeliek — végre ismét megtalálhatják­­a maguk helyét. Föl kell emelni a szabadság adta lehető­séggel a népet, hogy önmagát fölemelje. Ha képesek leszünk erre — a legfőképpen, te, fiam! — akkor majd meglásd, magától oldódik az a nemzet-nacionalista gúzs, amely most, bárha alig létezik, mégis tes­tünkre szorul. Nemzetinek lenni, hogy nemzetekkel közösen lehessen létezni! A nemzet szellemének és egyéb értékeinek arányát — végre valahára igazi arányát! — megteremteni a szabadsággal. Mindezek után, ugye, azt kérdezed, fiam, mi ez a harangszó? Miért húzom én is a kötelet, s zengetem az érchangot? Dadogó szavaim mi másról szólnának, mint a sza­badság érzésének alázatos öntudatáról. — Ha ezt megértetted, már azt is tudod, miért nem dörzsöli tenyeremet a harang­kötél. Elmer István HÍREK a cseh és szlovák KÖZTÁRSASÁGBÓL Frantisek Tondra, a szlovákiai Szepesség püs­pöke lett a június 1-jén nyugalomba vonult Toma­­sek bíboros utóda a cseh-szlovák püspökkari kon­ferencia elnöki székében. Helyettes elnöknek Prá­ga új érsekét, Miloslav Vlk-ot választották. A dön­tésnél figyelembe vették, hogy az egyensúly meg­tartásának érdekében a cseh elnököt szlovák kö­vesse. Frantisek Tondra 1936-ban született és 1962-ben szentelték pappá. Lelkipásztori működése után docens lett a pozsonyi teológiai fakultáson. Mivel a papi békemozgalomtól elhatárolta magát, Po­zsonyból távoznia kellett. Ekkor került a híres za­rándokhely, Lőcse plébániájára. II. János Pál pápa 1989-ben nevezte ki a Szepesség püspökévé. * „Mozgó” kápolna Csehország határvidékén. — „Speckpater” (Werenfried­­van Straaten) a Kirche­­n Not Nemzetközi Segélyszervezet által kialakított kápolnaautót küldött Csehországba, mely a cseh püspöki konferencia újraevangélizác­iós program­jához nyújt segítséget. A mozgó kápolnával járó feladatokat egy cseh domonkos páter és egy fla­­mand diakónus fogja ellátni. Az autóban az ol­táron kívül könyvtár, videoberendezés és lakó­rész található. „Ezt a kápolnaautót próbakocsinak tekinthetjük. Kelet-Európa hatalmas feladatait fi­gyelembe véve nem lehet egyetlen autónál marad­ni.” — mondta Speckpater. A PÁPAI SZENTMISÉRŐL A HŐSÖK TERÉN Diós István, a pápalátogatást előkészítő püspök­kari iroda vezetője az MTI-nak adott nyilatkoza­tában az augusztus 20-i szentmise előkészületeiről beszélt június 19-én. A Szépművészeti Múzeum előtt felállítandó ol­tárépítmény többszintes, ácsolt szerkezet, alapte­rülete 1200 négyzetméter, szélessége 50, magassága 15 méter. A legfelső szinten lesz a trónus és az ol­tár. Az építmény fölött kötelekkel rögzített, 800 négyzetméteres, baldachin formájú ponyvát feszí­tenek ki. A pápa sekrestyéje a múzeum Pergamon-termé­­ben lesz. Az ének- és zenekar az épület lépcső­során helyezkedik majd el. KATOLIKUS ISKOLA VESZPRÉMBEN A veszprémi Zrínyi Ilona Általános Iskola ügyé­ben az elmúlt hetekben sajtóvitát rendeztek. A veszprémi önkormányzat, a szülők kezdeményezé­sére, végül is katolikus iskola indítását engedélyez­te szeptember 1-jétől. Az iskolába 406 diákot vet­tek fel, több jelentkezőt el kellett utasítani. A meg­hirdetett 25 nevelői állásra 85 pedagógus pályázott. MINDSZENTY-EMLÉKHÉT M­indszenty József bíboros, hercegprímás újra­temetése alkalmából Jim Florio, New Jersey ál­lam kormányzója az 1991. május 1-jétől 7-ig ter­jedő időszakot Mindszenty József-emlékhétnek nyilvánította New Jerseyben. MEGJELENT A „RERUM NOVARUM” A Kereszténydemokrata Néppárt kiadásában — a „Közélet és kereszténység” című, most induló füzetsorozat első darabjaként — megjelent XIII. Leó pápa 1891-ben kibocsátott enciklikája a mun­kások helyzetéről. Az előszót Surján László mi­niszter írta. Olvassa az­­Új Magyar Híreket, a magyarok ötven országban ismert világlapját! Az Új Magyar Hírek júliusi számából: — Perczel Zita újra itthon — Egy eltűnt felekezet nyomában — Tudnivalók a pápalátogatásról — Merre tart a magyar cigányság? — Magyar templomok Amerikában — Csallóközi csalódások — Milyen a magyar, ha szurkol? — Kováts utca Philadelphiában, magyar sír Lappföldön­­— Az aranyásó felesége — Hegedűs Géza sorozata Apróhirdetési rovatunkban keresnek: munkát, munkavállalót, rokont, ismerőst, bérlőt, társat, levelezőtársat. Az Új Magyar Hírek előfizetési díja: belföldre mindössze 528 Ft, azaz a 12 számból egy ingyenes. Ne keresse, inkább fizessen elő rózsaszínű pénzesutalványon a Magyar Világ Kiadó Kft címére 1068 Budapest, Benczúr u. 15.

Next