Új Ember, 1992 (48. évfolyam, 1/2268-52/2318. szám)
1992-02-02 / 5. (2272.) szám
ó napszél A SZELÍDSÉG VÉDELMÉBEN kell szólnunk néhány szót, most, amikor terjedőben az erőszak kultusza, amikor a burjánzó terror különböző alakváltozatainak szorításában telnek napjaink. Szólnunk kell ezeken a hasábokon is, mert úgy tapasztaljuk, hogy sok esetben a mindennapok vonzalmaiban a keresztények értékítéletében sem tükröződik a szelídség erény volta. Az apropót számunkra egy újságcikk szolgáltatta, melyben a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetője válaszolt a Reggeli Pesti Hírlap munkatársának kérdéseire. Mindjárt az írás elején a párt múlt évi munkáját értékelendő, a szelídség és az arctalanság bélyege kerül szóba. Nos, a kettőt élesen el kell választani egymástól. Az arctalanság nem pozitív tulajdonság, ellentétben a szelídséggel. Abba a kérdéskörbe most nem kívánunk belemenni, hogy mennyiben arctalan a KDNP, azt viszont határozottan állítjuk, hogy a szelídséget vagy annak címkéjét nem szükséges „lemosni”. Sem itt, sem másutt. Az manapság hiányerény. Ezért nem kigyomlálására, hanem vetésterületének növelésére van szükség. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis igen jól megfér egymás mellett a szelídség és a határozottság, a szelídség és az erő. Ahogy a szelíd és alázatos szívű Jézus is olykor igen keményen beszélt. A szelídek meglophatóságukkal és kiszolgáltatottságukkal együtt várományosai a birtokolható igaz és szükséges javaknak. De már most birtokolják az elégedettség és a boldogság lelki békén alapuló arcvonásait. És ez nem lopható meg. Csak a közreműködésünkkel... Ig. FELEMÁS BIZONYÍTÉK. Nem igazán régóta jelenik meg a Magyar Irodalomtörténeti Társaság folyóirata, az Irodalomismeret, de máris megbecsült segítőtársa lett a magyar irodalmat tanítóknak, némelyik közleménye pedig a tudomány művelőinek is újdonsággal szolgál. A legutóbbi számban olvashattuk például Radnóti Sándor „Pilinszky világidegensége?” című tanulmányát, amelynek szövege a szerző előadásának lejegyzése segítségével készült. Talán ennek tulajdonítható, hogy néhány olyan következtetés és megállapítás olvasható benne, amely erősen vitatható. A szekularizációval kapcsolatban nyilván joggal mondja, hogy ez a jelenség megváltoztatta a vallás addig elfoglalt helyét a világban, s a „lélekbe, a bensőségbe” helyezte. Bizonyítékul a következőket írja: „Ma nincs egyházi zene, ma nincs nagy egyházi építészet, vagy nagyon kevés és nagyon ritka, s ebben e folyamat művészi tükrét látjuk.” Ezt a tényközlést, ebben a formájában legalábbis, elsietettnek érezzük. Szerencsére ma is van egyházi zene, legfeljebb alkalmazkodik korunk zenei ízléséhez. Ha csak a magyar Kodály Zoltán vagy a lengyel Penderecki, aztán a nemrégiben elhunyt Leonard Bernstein ilyen jellegű alkotásaira hivatkozunk, máris látszik, hogy a legkülönfélébb társadalmakban, egymástól eltérő kiindulással, de élt, él és virágzik az egyházi zene. Való igaz, hogy manapság nincsenek, vagy alig vannak olyan megrendelők, gazdag mecénások, akik hajdanán életre hívták Mozart, Haydn és a többiek egyházzenei remekeit. Nincsenek — szerencsére — gazdag főpapok, akik a 18. és a 19. században udvari zenészeikkel és zeneszerzőikkel dicsekedhettek. Mindez azonban nem változtat a tényen: van modern egyházi zene! Az egyházi építészettel kapcsolatban is másként fogalmaznánk. A vallás — ugyancsak szerencsére — valóban bensőségesebbé, lelkibbé vált. Elmúlt a nagy katedrálisok kora, a közösségek tagjai sokszor önerőből olyan épületeket emelnek Isten tiszteletére, amelyben otthon érzik magukat. Ezek a kisebb, bensőségességet sugárzó épületek azonban nagyon is körülhatárolható művészeti törekvéseket mutatnak. (Hadd hivatkozzunk ezzel kapcsolatban a Vigilia januári számában Császár László tanulmányára, amelyben a modern magyar templomépítészettel foglalkozik.) Az érzésvilág külsőségeinek változásával természetesen megváltoznak ennek művészi megjelenési formái. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy ilyen formák nincsenek. (g.s.) LIMES címmel Tatabányán új tudományos-kulturális folyóirat indult. A címlap tanúsága szerint Komárom-Esztergom megyei szemle. A lap a történelmi megyeterületre irányítja figyelmét, hiszen a mai napig is érezhetők azok a kulturális, szellemi hatások, melyek közösek, függetlenül attól, hogy a megye egy része Szlovákiához tartozik. A folyóirat címe is jelzi a „határon lét”-et, s az egyes tanulmányok, interjúk és elemzések azt is bizonyítják, hogy a politikai határok a szellem, a tudomány és a művészet öröksége révén, annak erejével átjárhatók, s újfajta egységet hozhatnak létre — olyat, mely valóban közel hozza egymáshoz az embereket, gondolatokat. Az elmúlt év első száma egyháztörténettel foglalkozott. Színvonalas, olvasmányos írásokat találhatunk benne templomokról, iskolák és népcsoportok történetéről, arról a helybéli múltról, melyet ismét föl kell fedezni, hogy az ott élő emberek tisztábban láthassák jelenüket a múlt tükrében. AZ KATOLIKUS SZEMMEL 1992. február 2. DOKUMENTUM___________________________________________________________ Egyházi vezetők nyilatkozata A Rádió és a Tv egyházi műsorai ügyében Mi, a magyarországi egyházak vezetői sok esztendő keserű tapasztalata, jog- és szófosztottsága után azt várjuk az új Magyar Rádiótól (az új Magyar Televíziótól), hogy segítse szolgálatunkat. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a hitben megfogalmazott rádiós (televíziós) munkánk a nemzet erkölcsi-szellemi fölemelkedését, lelki egészségének javulását, a társadalmi megbékélést és párbeszédet kívánja szolgálni. Fontosnak tartjuk tehát, hogy kinyilvánítsuk a következőket: RÁDIÓ 1. A Rádió eddigi intézkedései sérelmesek számunkra. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a Magyar Rádió az 1992 januárjától kialakított új műsorstruktúrájában a vallási műsorokról az egyházak megkérdezése nélkül döntött, valamint azt az eljárásmódot és intézkedést, ahogyan ezt az egyházak tudomására hozta, kész helyzetet állítva eléjük. 2. Levélváltásaink nem jártak eredménnyel. Tiltakozó levelünkre Gombár Csaba, a Magyar Rádió elnöke december 10-én kelt levelében közölte: „Alapvető kérésének sajnos nem tudunk eleget tenni.. . egyházi műsoraink csak a Kossuth Rádió URH-sávjában helyezhetők el.” 3. Az új műsorstruktúrában az URH- sáv az ismétlések, a speciális és szűk érdeklődési körök műsorainak sávja, így az egyházi műsorokat a Rádió a kisebbségi, körzeti és rétegműsorok szintjén kezeli, holott a magyarság túlnyomó többsége valamelyik vallásfelekezethez tartozónak vallja magát. A döntést — a hívei iránt érzett felelőssége tudatában — egyetlen érdekelt történelmi egyház sem fogadhatja el. Tiltakozásunkat felterjesztettük a Magyar Köztársaság elnökéhez, aki január 6-án kelt levelében válaszolva ezt írja: „kérésükkel és indoklásukkal egyetértek. ” 4. Tudomásunk szerint: — A Kossuth Rádió URH-sugárzása az ország jelentős területén, főleg vidéken nem fogható. — Híveink többsége, főleg az idősebbek nem rendelkeznek a keleti URH-adás vételére alkalmas készülékkel. — URH-adást határainkon túl lehetetlen fogni. Az ezen való sugárzás azt jelenti, hogy minden harmadik magyar nemzetiségű embert eleve megfosztanak az anyanyelvű vallási adások vételi lehetőségétől. — Híveink rádiózási szokásainak megváltoztatása nem az egyházak feladata, ez a közeljövőben nem is várható. 5. Európában az egyes országok közszolgálati rádióiban lényegesen több műsoridő van a vallási adások számára. Hazánkban, az új Köztársaság Rádiójában valamennyi egyház együttesen mindössze heti 2 óra műsoridőt kapott, azt is csupán URH-sávon. Híveink jogos igényét tolmácsoljuk akkor, amikor az egyházak által szerkesztett műsorok idejének bővítését kérjük. — Vasárnap délelőtt 10—12 óra között a Kossuth Rádió középhullámú sávján 2 x 60 percet, egy római katolikus és egy protestáns istentisztelet közvetítésére, élő adásban. — Hét közben heti 4 x 30 percet, mindig azonos időpontban, stúdióműsorok közvetítésére (két katolikus -s két protestáns adás). — Rendkívüli események esetén, alkalmanként, megegyezés szerint kerülhet sor további műsoridők kérésére. 6. A magunk részéről azokat a műsorokat — legyenek bár jól megszerkesztett, vagy kultúrértékeket hordozó bibliai történeti alkotások —, amelyeket nem az illetékes egyházi szerkesztők készítettek, nem tekintjük egyházi műsoroknak. 7. Természetesnek tartjuk, hogy az egyházi műsorok elkészítésének szerkesztési, anyagi költségeit, a többi műsorhoz hasonlóan, a Rádió fedezze. 8. Jelen álláspontunk megfogalmazásával egy időben kinyilvánítjuk tárgyalási igényünket és készségünket. TELEVÍZIÓ 1. A Magyar Televízió és az egyházak illetékes vezetői 1990. január 23-án, a megváltozott történelmi helyzetnek megfelelően, részletes megbeszélés eredményeképpen határoztak arról, hogy felállítják a Vallásos műsorok szerkesztőségét, és létrehozzák a felekezeti műsorok állandó struktúráját. Abban is megállapodás történt — szóban —, hogy ez a terv ideiglenes és, továbbfejlesztendő...Két esztendő elteltével kényszerülünk annak a kinyilvánítására, hogy az egyházi műsorok helyzete — a kilátásba helyezett javulás ellenére — romlott. 2. Az új Magyar Televízió intézkedései sérelmesek számunkra. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a Magyar Televízió az 1992 januárjától kialakított új műsorstruktúrájában a vallási műsorok adásidejéről az egyházak megkérdezése nélkül döntött, valamint azt az eljárásmódot és intézkedést, amellyel ezt az egyházak tudomására hozta, kész helyzet elé állítva a felekezeteket. 3. Újólag azt tapasztaljuk, hogy nem csupán a műsoridők bővítése maradt el, hanem a heti rendszeres vallási műsoraink kikerültek a fő műsoridőből, ráadásul változó időpontokban sugározzák őket, és erről nem is értesítik az illetékes felekezeteket, holott a magyarság túlnyomó többsége valamelyik vallásfelekezethez tartozónak vallja magát. 4. A Televízió elnökének érvelését (Hankiss Elemér 1991. nov. 25-én kelt levele Seregély Istvánhoz), miszerint „a Televízió nemcsak teljesítette, de túl is teljesítette a megállapodást”, nem fogadjuk el, mert a Televízió az egyházi műsorok keretébe sorolja azon adásait is, amelyeket a vallásról a felekezetek illetékes szerkesztői nélkül készít. A magunk részéről azokat a műsorokat — legyenek bár jól megszerkesztett, vagy kultúrértékeket hordozó bibliai történeti alkotások —, amelyeket nem az illetékes egyházi szerkesztők készítettek, nem tekintjük egyházi műsoroknak. Természetesen jogában áll a Televíziónak a vallásról saját műsorokat készíteni, és ezeket örömmel is vesszük, ám ezek a műsorok semmiképpen sem írhatók a felekezeti műsorkontingens terhére. 5. Természetesnek tartjuk, hogy az egyházi műsorok elkészítésének szerkesztési anyagi költségeit és azok tárgyi feltételeit a többi műsorhoz hasonlóan a Televízió biztosítsa. 6. Jelen álláspontunk megforgalmazásával egy időben — az ideiglenes megállapodás értelmében — kinyilvánítjuk tárgyalási igényünket és készségünket. Budapest, 1992. január 15. Dr. Seregély István érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke Dr. Harmati Béla, a Magyarországi Evangélikus egyház püspök-elnöke Magyarországi Evangélikus Egyház Dr. Hegedűs Lóránt püspök, a Magyar Református Egyház Zsinatának elnöke Dr. Viczián János, baptista egyházelnök, a Magyarországi Ökumenikus Tanács elnöke Dr. Hecker Frigyes, methodista szuperintendens Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatója Landeszman György, budapesti vezető főrabbi .... .. ‘ * A fentiekkel kapcsolatban Antall József miniszterelnök január 20-i keltezéssel az alábbi szövegű levelet juttatta el Gombár Csabának, a Magyar Rádió elnökének, valamint Hankiss Elemérnek, a Magyar Televízió elnökének: Tisztelt Elnök Úr! Engedje meg, hogy mellékelten másolatban elküldjem dr. Seregély István érsek úr, illetve dr. Viczián János elnök úr közös levelét, valamint a legfőbb magyarországi egyházak és hitfelekezetek vezetőinek aláírásával ellátott nyilatkozatot. Úgy gondolom, hogy kérésük indokolt mind a lelkiismereti szabadság, mind pedig a határokon túl élő magyar nemzeti kisebbségek szempontjából. Bízom benne, hogy megtalálják a kérdés gyors rendezésének a módját. Antall József szívünk mélyéből szeretnénk köszönetünket kifejezni minden egyes családnak, egyházközségnek azért a szeretetteljes vendéglátásért, amivel az Európai Találkozóra érkező fiatal és kevésbé fiatal zarándokokat fogadták. Egyúttal bocsánatot kérünk azoktól, akikhez nem érkeztek meg a várva várt vendégek. A szeretet a szabadság forrása. A vendégfogadás bizalommal teli szeretete nélkül nem valósulhatott volna meg 65 000 különböző nemzetiségű és felekezetű keresztény közös imádsága, tapasztalat- és véleménycseréje, osztozása a közös hitben, a találkozás a kereszténység mindenki számára élő forrásával, Krisztussal. A fiatalok sok budapesti egyházközségben elhatározták, hogy az Európai Találkozó után is folytatják a közös imádságokat, amelyekbe minden nemzedék bekapcsolódhat, a legkisebbektől a legidősebbekig. Szeretnénk megismételni Roger testvérnek a találkozó utolsó napján elhangzott szavait: „. . . ezekben a napokban megismertük a magyarok szívét. Mindannyiunk nevében szeretném kifejezni a magyarok iránti hálánkat, akik ilyen meleg vendégszeretettel fogadtak bennünket ”. Szívből köszönjük: a taizéi testvérek !