Új Ember, 1992 (48. évfolyam, 1/2268-52/2318. szám)
1992-11-22 / 47. (2313.) szám
MAGYAR KATONAI KÜLDÖTTSÉG RÓMÁBAN Magyar honvédek, rendőrök és határőrök érkeztek november 8-án Rómába, akik II. János Pál pápa tavalyi magyarországi látogatása során biztosították a rend fenntartását. A zarándoklatot, amelyet Keresztes Szilárd görög katolikus püspök szervezett, Lakatos György honvédezredes és Bökönyi István rendőrezredes vezette. A csoport megkoszorúzta II. Szilveszter pápa síremlékét, ellátogatott Assisibe és Capestranóba. Látogatásuk fénypontja: november 13-án a Szentatya külön kihallgatáson fogadta a küldöttséget. A CSALÁD VÉDELME Az Európa Tanács családjoggal foglalkozó szakemberei október 15-én hazánkban tanácskoztak. Az első családjogi konferenciát tizenöt évvel ezelőtt, 1977-ben rendezték meg Bécsben, s az ezen a konferencián elhangzott előadások, a belőlük kibontakozó viták és közös gondolatok döntően befolyásolták Európa nyugati felében a családjog fejlődését az elmúlt évek során. Az Európa Tanács már a múlt évben küldött szakembereket Magyarországra, hogy segítsenek módosítani a negyven évvel ezelőtt megalkotott, elavult, de máig érvényes családjogi törvényeket, s azok szellemét közelíteni a nyugat-európai joghoz. Tavaly már végeztek módosításokat a családjogban, s azt tervezik, hogy jövőre a Parlament elé kerülhetnek az újabb indítványok. A család védelme érdekében megtartott tanácskozásnak két fő témája volt: az egyik a gyermekvédelem a családi krízishelyzetek idején, a másik pedig az ellentétek feloldásának módszerei, különös tekintettel a válásra. Az első témakör kapcsán a nyugat-európai előadók ismertették azokat a szervezeti formákat, amelyek a gyermekek számára lehetővé teszik, hogy a családi viszályokban jogilag is védve legyenek. A második témakör kapcsán szó volt arról, hogyan lehet jogi szabályozással megelőzni, vagy jelentős mértékben csökkenteni válások esetén a viszálykodást és csökkenteni a válások számát. Ez utóbbi különösen érzékenyen érinti a magyar jogalkotókat, hisz köztudott, hogy hazánk az évi több mint huszonkétezer válással, sajnos, vezető helyen áll a világstatisztikában. Ez azonban már nem jogi, hanem morális probléma, amelynek feloldását a törvények segíthetik ugyan, de meg nem oldhatják. MDF PEDAGÓGUS FÓRUM Az MDF Pedagógus Kollégiumának ügyvivő testülete és a Baranya megyei Pedagógus Kollégium november 7-én Pécsett fórumot tartott, amelyen felszólalt Andrásfalvy Bertalan miniszter, Bán Endre püspöki helynök és Pécs városának több vezetője. A részt vevők állásfoglalásukban a következőket hangsúlyozták: az egyházi nevelés utat nyit a lelki szabadság és az erkölcsi öntudat előtt, őrködik az emberi méltóság megőrzésében. Sérti az alkotmány és a jog szellemét, hogy az egyházi oktatási intézmények visszajuttatása elé akadályokatgördítenek. ÖTVENHATOS EMLÉKKERESZT Takács Nándor megyéspüspök Székesfehérvárott október 23-án a székesegyház Szent Anna kápolna felőli oldalfalán megáldotta a forradalom és szabadságharc mártírjainak emlékkeresztjét, Nagy Benedek szobrászművész alkotását. A jelenlevők fájdalommal emlékeztek az áldozatokra, többek között arra a fiatalemberre, aki haldokolva is a „hűség" és a „szeretet” szavait ismételte. A résztvevők arra gondoltak, ma is szükségük van az áldozatos életek példájára és az általuk képviselt eszmények megvalósulására. ISTENNEL A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT Az Apor Vilmos Népfőiskola ünnepi hétvégi kurzust tartott fiatalok számára október végén a győrménfőcsanaki Bezerédi-kastélyban. Előadott többek között Varga József, bécsi professzor, a II. világháború utáni koalíciós időkről, Kovács K. Zoltán, a Barankovics-párt egykori képviselője, az 1956-os forradalomról, Szolnoky Erzsébet pedig Giesswein Sándorról. A népfőiskolai hétvége vasárnap délelőtt szentmisével zárult, melyet Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát mutatott be. A DON BOSCO ISKOLA ZÁSZLÓJÁNAK MEGÁLDÁSA Ebben a tanévben kezdte meg működését az albertfalvai Don Bosco Katolikus Általános Iskola. Az iskolát az egyházközség szervezte és működteti önkormányzati támogatással. Az iskola zászlójának megáldására és ünnepélyes megemlékezésre együttesen került sor október 22-én. Andrásfalvy Bertalan kulturális minisztert Verbényi István plébános, Kiss Mária alpolgármester és Párdányi Miklósné igazgató fogadta. Az ünnepség végeztével, amelyen a vendég 1956 jelentőségét is méltatta, a jelenlévő önkormányzati képviselőkkel együtt megtekintette az iskolát, elbeszélgetett pedagógusaival és a tanulókkal. Látogatást tett a közeli Petőfi Sándor Általános Iskolában is, amelynek régi épületét kapta meg használatra a Don Bosco Iskola. Itt az igazgató, Antalovics Miklósné fogadta őt. A rövid látogatás során az iskola továbbfejlesztéséről is szó esett. A látogatás utolsó állomása a Helytörténeti Múzeum volt, ahol Beleznay Andor nyugalmazott iskolaigazgató tartott rövid ismertetőt. A látogatás végén Andrásfalvy Bertalan örömét fejezte ki, hogy az új iskola békésen, a kölcsönös megbecsülés jegyében indult. A két iskola jó szomszédi viszonya a gyermekek, a jövő társadalmának polgárai számára hoz hasznot. ÉLŐ EGYHÁZ 1992. november 22. A Magyar Katolikus Műspöki Kar körlevele Szent Erzsébet napjára Árpádházi Szent Erzsébetnek, a keresztény felebaráti szeretet világszerte tisztelt példaképének november 19-én lesz az ünnepe. Ez a nap évről évre külön is emlékezetünkbe idézi a rászorulókat, betegeket, magukra maradt öregeket, a hozzánk érkezett menekülteket, testi és szellemi sérülteket, a kábítószerek és az alkohol áldozatait, a munkanélküliek egyre növekvő számát. Senki sem maradhat közömbös, ha tudatára ébred, hogy az országban ma legalább minden negyedik lakos él a létminimum alatt. II. János Pál pápa az 1993. január 1-jére kitűzött békevilágnap témáját így fogalmazta meg: „Ha békét akarsz, törődj a szegényekkel!” Múlt évi hazánkban tett lelkipásztori látogatása során is ismételten felhívta a hivatalos szervek és minden magyar figyelmét, akár hívő, akár nem, a bajba jutottak és rászorulók megsegítésének nemcsak keresztényi, hanem alapvetően emberi kötelességére. Ránk, magyar főpásztorokra, Jézus Urunk akaratából az a súlyos feladat és felelősség is hárult, hogy magunkévá tegyük azok gondját, akikért ő a kereszten vérét ontotta, és segítsük őket evilági és végső boldogulásuk útján. Ezért a Szentatya szándékának megfelelően és a mi Urunk nevében kérünk Benneteket: Segítsetek, hogy segíthessünk! A Magyar Karitász újraszervezését két éve határoztuk el. Azóta egyházmegyénként létesített szervezetei megkezdték tevékenységüket, és ebbe a szociális munkába a magyar katolikus egyházon belül működő valamennyi szeretetszolgálati intézmény, mozgalom és kezdeményezés bekapcsolódott. Hatékonnyá azonban a karitász-tevékenység akkor válik, ha nemcsak mint szervezet létezik, hanem mozgalommá alakul és ráébreszt minden jóakaratú embert, keresztényt és kívülállót, hogy embertársa megsegítése lelkiismereti kötelesség. Ezért azt kívánjuk, alakuljon minden plébániai közösségben karitászcsoport, amelynek feladata, hogy felmérje a jelentkező helyi problémákat, és igyekezzék — saját lehetőségeihez mérten — hozzájárulni megoldásukhoz. Felhívunk tehát minden hívőt, különösképpen a fiatalokat, vegyenek részt a plébániai karitászmunkában. Áldozzanak szabadidejükből hetenként legalább néhány órát nehéz sorba került embertársaik megsegítésére. Nem anyagi áldozatra gondolunk elsősorban, hanem szívbéli megnyílásra a rászorultak, bajbajutottak felé. A szeretet találékonnyá tesz. Természetes, hogy nem minden nehézség oldható meg csupán jószándékú segítőkészséggel. A Karitásznak anyagiakkal is támogatnia kell évtizedek óta fennálló szeretetszolgálati intézményeinket, szociális otthonainkat, szám szerint 13-at, továbbá a testi és szellemi sérült fiatalok otthonát Ipolytölgyesen, a vak gyermekek Batthyány-Strattmann Otthonát, a Hallássérült fiatalok Szent József Otthonát, a HÍD családsegítő központokat, a Betánia néven működő szeretetszolgálati láncot, a kábítószeresek és alkoholbetegek gondozására létesült intézményeket és meganynyi más keresztény szellemű szociális kezdeményezést. Szeretettel kérünk tehát minden jóérzésű magyart, tegye lehetővé adományaival, hogy a Magyar Karitász megfelelhessen ezeknek a sürgető feladatoknak, amelyekkel az egész magyar társadalom javát szolgálja, hiszen tevékenységének alapelve: nem a vallási, nemzetiségi vagy világnézeti hovatartozás, hanem a legnagyobb rászorultság a döntő. Az anyagi hozzájárulást megkönnyíti az a körülmény, hogy a Karitász bankszámlájára név és cím megadásával befizetett adományok az adóalapból levonhatóak. Kedves Testvérek! Amikor szívből köszönetet mondunk mindazoknak, akik a múltban jó szívvel járultak hozzá adományaikkal a Karitász segítő szolgálatának keresztülviteléhez. Jézus Krisztus szavaival zárjuk ezt a felhívásunkat: „Amit egynek a legkisebb testvéreim közül tesztek, nekem tettétek.” Árpádházi Szent Erzsébetet, a szeretet hősét is ez a gondolat lelkesítette. Az ő életében valóra vált a mondás: „A szeretet mértéke — mérték (és méricskélés) nélkül szeretni.” Ennek a szeretetnek jegyében kérjük mindnyájatokra Isten áldását. Budapest, 1992. október 28. Magyar Katolikus Püspöki Kar Csöndes könyörgés az örökimádás templomban Főpapjainkat többnyire kivételes ünnepi alkalmakkor látjuk főpapi, díszes öltözetben, pompás környezetben. Kevésbé ismerjük hétköznapjaikat, magánéletüket, nemigen látjuk őket Istenhez fohászkodó, egyszerű, imádkozó hívőként sem. Paskai László bíboros, esztergomi érsek, prímás, hivatalba lépésekor elhatározta: minden hónap első csütörtökén engesztelő szentórát tart az Üllői úti Örökimádás templomban, papi és szerzetesi hivatásokért könyörögve. Évek múltak el azóta, a főpásztor azonban hűségesen teljesíti akkor tett ígéretét. Havonta elzarándokol ebbe a templomba, amelyben minden nap és egész nap kitett Oltáriszentség előtt folyik a szentségimádás, hogy maga is alázatosan térdre boruljon az Eukarisztiában köztünk jelenlévő, feltámadt Krisztus előtt. Borongós, november eleji hétköznap este. Akárcsak az ősegyházban, „az imádságban és a kenyértörés közösségében állhatatosan kitartó hívek” gyülekeznek a templomban. „Jöjjetek, imádjuk az Urat”, hangzik fel a könyörgés és az ének. A bíboros bevezető elmélkedésében a halottak napjára utal. Jézus főpapi imáját idézi: „Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok. ” Szokatlan erővel hangzik az engedelmes Jézus szájából ez az „akarom" szó, teszi hozzá. Ezekben a napokban halottainkra emlékezünk, s Jézus szava vigasztal bennünket: ő maga is imádkozik értük, hogy a tisztulást elnyerve Krisztus keresztáldozatának érdeméből eljussanak hozzá. Jézus azt akarja — folytatja a bíboros —, hogy mindnyájan övéi legyünk, hozzá tartozzunk már itt, földi életünkben is. Vannak azonban olyanok, akiket egészen különös szeretettel hív meg arra, hogy papként, szerzetesként teljesen neki szenteljék az életüket. Értük szól a könyörgésünk ezen az estén. Imádság és ének követi egymást: a halottakért,, majd az élőkért. A jelenleg működő papokért és szerzetesekért, meg a jövendő hivatásokért. „Add meg Urunk papjaidnak Szent Szíved tisztaságát, imádkozó áhítatát, szelídségét és alázatát, engedelmességét, szeretetét Isten és az emberek iránt, foglald le magadnak teljesen a szentelendők szívét, add, hogy béke, összetartás és szeretet uralkodjék a papnevelő intézetekben. ” Az imádság nyugalma lassan betölti az együtt imádkozók szívét. Befejezésül Jézus imáját halljuk, s szívünk vele rezdül az Ő kívánságával. Érezzük, hogy akkor elmondott s azóta örökké tartó könyörgése magához ölel mindnyájunkat: „Nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. ” November 5-e van, Szent Imre herceg ünnepe. A főpásztori szentmise a magyar ifjúság védőszentjét köszönti, s az ő pártfogását kéri fiataljainkra. Csöndes könyörgés ez a havonkénti szentóra, ahogyan meghitt és testvéri az az együttlét is, amikor a főpásztor a szentmisét követően szeretetlakomán találkozik s elbeszélget a paptestvérekkel, kispapokkal, azokkal, akikkel előtte közösen imádkozott. Csányi József templomigazgató, a gondos házigazda szeretetével vendégeli meg mindnyájukat. Mintha a mennyei Atya lakomára hívó szeretete öltene testet ezekben az estékben. Hiszen Jézus van jelen, nemcsak az Oltáriszentségben, hanem a testvéri együttlétben is. PASKAI LÁSZLÓ BÍBOROS FOTÓ: BÓKAY A tábori lelkészségről október végén a történelmi egyházak képviselői második alkalommal találkoztak a Honvédelmi Minisztérium küldöttségével. A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán megvitatták a vallásgyakorlás jelenlegi helyzetét a honvédségnél, valamint egyeztették az álláspontokat az újjáéledő tábori lelkészi szolgálatról. A Honvédelmi Minisztériumot Raffay Ernő politikai államtitkár képviselte. Az államtitkár előadásában elmondta: a kormány és az illetékes tárca mindent elkövet, hogy biztosítsa a tábori lelkészi szolgálat tárgyi feltételeit. Külön összeget különítenek majd el a honvédség költségvetéséből erre a célra. A tábori lelkészi szolgálat megindítását szabályozó törvény a jövő év elején kerül a parlament napirendjére. Elfogadásához kétharmados többség szükséges. Az egyházak és a minisztérium év végén közös bizottságot állít fel a további feladatok koordinálására. A katolikus egyház képviseletében megjelent Gyulay Endre szeged-csanádi püspök, Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, Tabódy István apát, esperes-plébános és Lipp László lelkipásztor. Egybehangzó véleményük szerint a jelenlegi paphiány miatt csak bizonyos idő elteltével tudnak lelkipásztorokat irányítani a Magyar Honvédséghez. Áthidaló megoldásként felvetették, hogy egyes lelkipásztorok saját híveik lelki gondozása mellett bizonyos laktanyáknál is ellátnák a papi teendőket. Elmondták továbbá, hogy a tábori püspöki feladatokat a püspöki kar egyik tagja látja majd el. (bba) Tabódy István bicskei esperes-plébános huszártisztként kezdte pályafutását, s a recski munkatáborban hivatott el a papságra. Meggyőződéséért, hitéért tizennyolc esztendőt töltött börtönben, ahonnan 1972 szilveszterén szabadult. A tartalékos alezredest katonai életútja elismeréseként november 12-én vezérőrnaggyá léptették elő FOTÓ: SZÁNTÓ TAMÁS