Új Ember, 2004 (60. évfolyam, 1/2891-51/2940. szám)

2004-08-29 / 35. (2924.) szám

Lélekkel telve a bugaci homokpusztában Az idei nyári szünetben találkoztak immár ti­zenharmadik alkalom­mal a fiatalok Bugacon - hasonló pusztai élmé­nyekre vágyva, mint Jé­zus vagy Keresztelő­ Szent János -, hogy lé­lekben feltöltődjenek s jj erőt kapjanak az Úr kö­vetéséhez a mindennapi­­ életben. A tábort kezdetektől Kapus Krisztián szervezi, aki a kis­kunfélegyházi Constantinum­­ban a katolikus gimnázium igazgatója, hitoktatója. 1991- ben még diákként látogatott el osztályfőnöke, Farkas István piarista meghívására Tápió­­szentmártonba, a Tápió menti Nagyboldogasszony-közös­­ség ifjúsági táborába. Ott élni­„Mintha egy hétig a menny­országban élnénk együtt!" (Feri, 17 éves) tette meg az együttlét élmé­nye. Hazatérve arra gondolt, sokkal nehezebb lenne a fiata­lokat a Tápió mentére utaztat­ni, mint a környéken táboroz­­tatni, így a következő évben, 1992-ben megszervezte az el­ső tábort a bugaci pusztán lé­vő „Hittanyán". Eleinte csalá­dias légkörben telt a tábor, majd évről évre egyre többen érkeztek Bugacra. A puszta csendje, a civilizáció viszony­lagos távolsága ma is meghit­té teszi a helyszínt. A táborla­kók pedig egy hétig „védett burokban", közösségben él­hetnek. Az első táborba még pap­növendékként érkezett né­hány napos látogatásra Finta József, de 1993-tól - kezdetben mint plébános, később mint érseki irodaigazgató - már ő látja el a táborvezetői felada­tokat. Az évek során több papi hivatás is útjára indult a „tá­borból", több mint húsz fiatal tanult, illetve tanul jelenleg is hittanár szakon Pesten, Pé­csett, Szegeden, Debrecenben és Kolozsváron. A hivatások gyarapodó száma mind papi, mind szerzetesi, mind civil hitoktatói területen méltán bi­zonyítja, hogy „történik vala­mi" a bugaci homokpuszta egyszerűségében, a csend és a szeretet otthonában. A bugaci tábor napirendjé­nek vázát előadások adják. Később kiscsoportokban, be­szélgetések során mélyítik el az ismereteket a fiatalok. A lelkigyakorlatos jelleget erősí­ti a mindennapi szentmise, a böjti nap, a közös imádság, a szentségimádás. Ugyanakkor fontos az ismerkedés, a kö­zösségépítés, a jó hangulat is. A tábor szervezői lelkes fiatal papok, hitoktatók, keresztény fiatalok. A bugaci tábor évek óta a Kalocsa-kecskeméti Főegy­házmegye legfontosabb ifjú­sági programja. Minden év­ben nyitó vagy záró szentmi­sét mutat be itt a kalocsai ér­sek. Idén közel kétszáz fiatal ér­kezett mintegy félszáz telepü­lésről. A megyén kívül többek közt Békéscsabáról, Szent­endréről, Körmendről, Győr­ből, Kaposvárról, Pécsről is, valamint a határon túlról: Székelyudvarhelyről és Ko­­rondról. Az idei témát - a hagyo­mányokhoz híven - a fiata­lok megkérdezése után vá­lasztották a szervezők. Nap­jaink talajvesztett, értéksem­leges társadalmában egyre többen szeretnének biztos fo­gódzópontokat találni életük kisebb-nagyobb döntéseinek meghozatalához. Az előadá­sok a Hogyan legyek jó keresz­tény? gondolat köré csopor­tosultak. A meghívott elő­adók, különböző szakterüle­tek kiváló képviselői mond­ták el ehhez kapcsolódó ta­pasztalataikat, élményeiket: Papp Lajos szívsebészprofesz­­szor, Harrach Péter, az ország­­gyűlés alelnöke, az MKDSZ elnöke, Süveges Gergő, a Ma­gyar Televízió bemondója, Janig Péter budapesti kórház­„Nekü­nk az év augusztustól augusztusig tart!" (Krisztina, 21 éves) lelkész, Jávorka Lajos kecske­méti plébános, közösség- és templomépítő, Farkas István piarista, az Oktatási Minisz­térium egyházi oktatási ügyekkel foglalkozó titkársá­gának vezetője, Finta József érseki irodaigazgató, paszto­­rális helynök és Bábel Balázs érsek, aki szentmiséje alkal­mából bérmálást is tartott a puszta békés csendjében. Vendégegyüttesként zenélt a SÓ (Budapest) és a Pellegrini (Kalocsa) együttes. Az egyhetes lelkigyakorla­tot színesítették a bencés nő­vérek, a pálos atyák és a kalo­csai iskolanővérek tanúságté­telei is. A tábor érdekessége volt az is, hogy a családi jelle­get erősítendő az elmúlt ti­zenhárom évben felnőtt kor­osztályt képviselők már kis­gyermekeikkel tértek vissza a „pusztai családhoz". K.K. Rejtvény Az alább felsorolt szavak vízszintesen és függőlegesen ol­vashatóak balról jobbra és jobbról balra, illetve felülről lefe­lé és alulról felfelé. A táblázatban megmaradt szavakból az alábbi vicc csattanóját állíthatja össze: Idős plébánosok egymás között: - Mondd, te mit szoktál csinálni, ha este nem tudsz elaludni? - Elszámolok háromig, és már alszom is. - Tényleg? Háromig? A megfejtéseket kell postára adni, nyílt levelezőlapon szeptember 3-áig Címünk: Új Ember Kiadó, 1364 Budapest, pf. 111. A helyes megfejtéseket és a nyerte­sek nevét szeptember 12-i számunk­ban közöljük. Az augusztus 8-i rejtvény megfej­tése: „Bízzátok rá minden aggodal­matokat, mert gondja van rátok" (1Pét 5,7). Könyvjutalmat nyert: Besenyei Dezsőné budapesti, Kiss Erzsébet iváni, Macska Attila érsekvadkerti, Pándi Il­dikó visegrádi és Vinkó Illésné sükösdi olvasónk. A nyereményeket postán küldjük el. W. Vámos Lídia BADARSÁG, BOKOR, CI­PEL, CSOBÁNKA, DARÁZSDERÉK, DÁMA, ESTE, ÉGI, GAZDA, HAJÓ, IGEN, KÁKA, LANT, MADÁRDAL, OSZLOPSOR, ÖREG, PARÁD, SÁRHÁT, TÉR, TÖK, UTAS, ZAB H­Á­R­O­M­I­G­A­D­Z­AG­D­S­A­R­H­A­T B0 KO­R A­Z­T­D­E E­S­T­E V­A­N R­AD B­A­D­A­R­S­ÁG­R­Á­B­KA KN Á BO­S­C­0­ Z ÖG Y T E R H0 G Y S S F E L E G I C D A U P DN É G Y I G I AM T 0 E K T I G E N P R Á A L R Á N Ó J A H E A D S Z É KAÖ R E G L P I S S KA LMA D A R D A L0 Ifjúság______________ 2004. augusztus 29. Az oldalt szerkesztette: Körössy László SZÓLJ HOZZÁ! Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a vé­leményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1.) vagy e­­mailben (ujember@katolikus.hu), „Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentet­jük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is. A hónap témája: Tűrésünk határai, türelmünk gyümölcsei Meddig képes tűrni egy ember? Nehéz és összetett kérdés. Hiszem és vallom, ha a jó célt lelki szemeink előtt látjuk, és teljes meg­győződéssel hiszünk megvalósításában, ak­kor sok mindenre képesek vagyunk. Egy do­logra mindenképpen oda kell figyelnünk: hogy lelkileg ne rokkanjunk bele vállalt szere­pünkbe. Nagyon fontos, hogy józan ítélőké­pességgel mérjük fel helyzetünket, és e tudás birtokában mérlegeljük azt, hogy mit képes elfogadni emberi, s ezen belül női vagy férfi mivoltunk. Vigyázzunk méltóságunkra! Például nem hiszem, hogy egy nőnek el kell fogadnia, ha megalázzák, megfélemlítik, testileg bántalmazzák. Minden körülmények között fel kell lépni az otthonok falai között történő agresszió ellen. A világban nagyon sok csapda van, dúl az érdekek harca. Meg kell tanulnunk eligazod­ni ebben úgy, hogy a tisztességet és a becsüle­tet ne érje csorba. Persze tudom, hogy ez sok­szor kivédhetetlen, de tudnunk kell, hogy hol a határ. Emberi tartásunk határa és ezen belül tűrőképességünk önmagunkban van. Ki-ki döntse el magában, hol húzódik ez a határ. Édesapám kislánykoromban azt mondta: „Vi­gyázz, lányom a tartásodra" - ösztönösen tudta, mi lehet a legfontosabb útravaló egy lány számára. Persze ez nem buta tartást je­lent, hanem óvatos bölcsességet. Bizony, be kell vallanom, hogy az óvatosság nem az eré­nyem. A jóhiszeműségnek és hiszékenység­nek megfizettem az árát. De a kellő tapaszta­latokat leszűrve tovább kell mennem az úton. Kaptam is újabb esélyt a sorstól. Nem hiszem továbbá, hogy egy férfinak el kell tűrnie, hogy marionettfiguraként rángas­sák: a férfi legyen férfi! Ahogy Petőfi írta: „ha férfi vagy légy férfi s ne hitvány báb!" Összegezve: tűrjünk a jó célért, értékeinket megtartva és megőrizve. Vigyázzunk csodála­tos világunkra. A család becsületére, tisztasá­gára. Mert az úton vannak butaságukban megátalkodott emberek, irigy, rosszindulatú, szőrszálhasogató szobatudósok, báránybőrbe bújt farkasok, akik nem tudják, mit cseleksze­nek. Jó lenne, ha ki-ki elmélyülne saját létében, és szembenézne azzal, hogy ki is ő, mit akar, és hol van tűrőképessége határa. Épp ideje ezen elgondolkodni. Lovas Valéria (A következő hónap témája: Mitől igaz a barátság?) „Barátok" a veszprémi remeteségben Második karmelita ifjúsági találkozó A Dunántúlról, a fővá­rosból és a Felvidékről is érkeztek zarándokok Atty­apusztár­a, a kár­­melita Mária-kegyhely­­re augusztus 13-án. Kar­­melita atyák és nővérek, bencések és egy lengyel karmelita is csatlako­zott azokhoz az ifjak­hoz, akik már egy nap­pal korábban, sátorral vonultak ki a nehezen megközelíthető hely­színre. Az örömteli ima­nap folytatása volt an­nak a tavalyi kezdemé­nyezésnek, amely a fia- ft­talok szívéből, az or­szág kármelita közössé­gi geiből fakadt. Kovács Cs. Albert tarto­mányfőnök Marton Marcell kármelita szerzetes egyik pré­dikációjából idézett, amely hajdan Attyapusztán hang­zott el: „de sokakat vonz majd ide a Szűzanya". A provinciális a találkozón külön kiemelte, hogy a gyer­mekek körében merült fel az összejövetel igénye. A találkozó lényege, ahogy a kármelita tartományfőnök és a Győrött szolgáló Szabó Kristóf is kiemelte, hogy az imádság szőtte át az egész na­pot. Elsősorban Krisztust is­merték meg jobban a résztve­vők, az ő életéről elmélkedtek már reggel a rózsafüzérben, őt kísérték a szenvedésében a keresztúton, és őt vehették magukhoz a szentmisén. A je­len lévő több mint kétszáz hí­vő közül többen felvették a skapulárét. Vörös Imre András, a buda­pesti Kármelhegyi Boldog­asszony-templom melletti rendház házfőnöke a barát­ságról beszélt prédikációjá­ban. Isten barátságáról és szö­vetségéről, amelyet el kell fo­gadnunk. Arról az igaz titok­ról, amely jelen lehet mind­annyiunk életében. Figyelme­sen tanulmányozva Jézus Krisztus életét - baráti gesz­tusait és felénk hajlását - vál­hatunk mi is igaz baráttá. Vö­rös Imre András a barátság legfőbb jellemzői között emlí­tette a bajtársiasságot, az ön­zetlenséget, a kölcsönösséget és a szellemi-lelki közösséget. Nyőgér Dezsőné, aki Ba­­konyjákóról egész kis gyer­meksereget vezetett Attya­­pusztára, az egyik csoportban jó összefoglalást adott a ba­rátságról. Elmondta, hogy a barátok között a legfontosabb a bizalom, az őszinteség és az imádság. Hangsúlyozta, hogy miután Attyapusztán megta­pasztalta az ott élő nővérek szeretetét, hívni merte baráta­it is a remeteségbe. Gondola­tát erősítette a Magyarpo­­lányról érkező Szabolcsi Istvánné „meghívástörténete" is, aki aznap reggel döntötte el, hogy ellátogat a találkozó­ra. Mindketten édesanyjuk példáját követték, akik rend­szeresen zarándokoltak a tizenharmadikat engesztelő imanapra. Talán a Szűzanya is így vezeti gyermekeit Krisztushoz. Kovács Éva • • IV. Országos Ökumenikus Gospel Zenei Fesztivál A spirituálétól a kor­társ keresztény könnyű­zenéig terjedő repertoár­ral a hazai történelmi egyházakhoz kötődő húsz együttes mutatkozik be augusztus 28-án a solymári sportpályán, 13 és 22 óra között. Két külföldi sztárcsapata lesz a programnak: a KC­ Girls Hollandiából, a Trust in Jesus Gospel­­kórus (Fossano) pedig Olaszországból érkezik. A Solymári Országos Gospel Fesztivál immár negyedik al­kalommal mutatja be a műfaj különböző ágait a főváros köze­li településen. A rendezvény fővédnökségét - a korábbi évekhez hasonló­an - a köztársasági elnök felesége, Mádl Dalma asszony és Beer Miklós váci megyés püspök vállalta. A műsort a Petőfi rádió műsorvezetője, Csűrös Csilla vezeti. A fesztivál teljes zenei anyagát rögzíteni fogják, és - várha­tóan - CD-n is megjelenik majd. A Magyar Televízió és a Du­na TV összefoglalót készít az eseményről. További információk: a www.eospelfesztival.hu honlapon.

Next