Új Ember, 2004 (60. évfolyam, 1/2891-51/2940. szám)
2004-11-28 / 48. (2937.) szám
A Fraknói Vilmos-díjak átadása Három kiemelkedő egyházi személyiségnek adták át idén a Fraknói Vilmos-díjat november 22-én, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. A díj azoknak adományozható, akik kiemelkedő munkát végeztek a filozófia vagy az egyháztörténet területén, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológiai oktatás fejlődését. Vass Lajos, a minisztérium politikai államtitkára Fraknói Vilmos halálának évfordulóján a díjat először Erdő Péter bíboros, prímásnak nyújtotta át teológiai és közéleti munkássága, valamint a határon túli magyar katolikusság érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként. Egyházszervezői, tudományos munkája, kulturális és szociális elkötelezettsége elismeréseként szintén díjat kapott Tímár Ágnes nyugalmazott ciszterci apátnő, valamint Harmatii Károly ferences szerzetes, könyvkiadó, aki egyháztörténeti munkássága, széles körű kiadói tevékenysége mellett sok gondot fordított az erdélyi és a dél-magyarországi katolikusok együvé tartozásának elmélyítésére is. Cser István Az együtt éneklés öröme A III. században élt Szent Cecília vértanú tiszteletére közös éneklésre gyűltek össze november 20-án a Szent István-bazilikában az ország különböző városaiból - többek között Kecskemétről, Miskolcról, Sárvárról, Salgótarjánból és Vácról - érkezett egyházi énekkarok és szkólák. Az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE) által szervezett seregszemle egyben a Nagy Szent Gergely Jubileumi Év egyházzenei programsorozatának részét is képezte. Az ünnepi szentmisét az OMCE korábbi elnöke, Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári püspök mutatta be, aki homíliájában Szent Cecília példája kapcsán utalt az együtt magasztalás örömére, az éneklés megtisztító erejére. A legenda szerint kikényszerített esküvője napján Cecília hangszeres kísérettel énekelt az Úrnak, kérve őt: „Legyen szeplőtelen a szívem, hogy meg ne szégyenüljek." Cecília a középkor óta a (szent) zene védőszentje, akit a firenzei karmelita templom sekrestyéjében ábrázoltak először hangszerekkel körülvéve. ps Mozaik 2004. november 28." Megjelentek az Új Ember naptárai .... pld. Új Ember Évkönyv és Kalendárium Ára: 450 Ft ....pld. Asztali naptár 2005 Ára: 390 Ft ....pld. Zsebnaptár 2005 (A heti zsolozsmával, gyónási felkészüléssel) Ára: 390 Ft .... pld. Falinaptár 2005 (Bágya Ferenc természetfotóival) Ára: 480 Ft ....pld. Egylapos falinaptár 2005 Ára: 20 Ft 10 példány felett 10 Ft 2005 Név: Cím: A megrendelőlapot a következő címre küldje: 1364 Bp., pf. 111 .vagy 1053 Bp., Kossuth Lajos u. 1. Tel.: 317 3933/123, fax: 317 3471, e-mail: ujember@drotposta.hu Élelmiszercsomag a rászorulóknak Szent Erzsébet ünnepe alkalmából élelmiszercsomagokat osztottak szét az Esztergom-budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet-karitászközpontjának raktárából. Már hetedik éve, hogy a kéthetente megismétlődő akció során tartós, száraz élelmiszerekhez juthatnak a hajléktalanok, nagycsaládosok és a fővárosi plébániákról érkező rászorulók. Az ünnephez kapcsolódóan az egyházmegye területén szétosztott csomagokba ez alkalommal egy-egy frissen sütött kenyér is került. Az „Erzsébet-kenyereket" Udvardy György püspök áldotta meg. . cs.i. A hetvenöt éves Boda László köszöntése Volt tanítványai és munkatársai bensőséges ünnepség keretében köszöntötték a hetvenötödik születésnapját ünneplő Boda Lászlót, a morálteológia professzorát november 19-én, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. Bábel Balázs érsek a tanítványi tisztelet és szeretet hangján emlékezett meg profeszszora életútjáról, aki csaknem ötven éven át adott lelki útmutatást tanítványainak, és alakította Istenről, emberről, erkölcsről alkotott gondolkodásukat. Boda professzor az ember nevelésében a keresztény nagykorúságra teszi és tette a hangsúlyt. Semmilyen külső korlátozás és ráhatás nem elegendő ahhoz, hogy keresztény ember a mai időkben megálljon a saját lábán, s Krisztus követőjévé váljon. Mindig azt hangsúlyozta, hogy egyedül Krisztus törvénye a döntő és fontos számunkra. Ezt kell valamiképpen, a szó jó értelmében aprópénzre váltani gyakorlati életünkben. A professzor törvényről írt tanulmányait tartalmazza a magyarországi morálteológusok közös tanulmánykötete is, amelyet Tarjányi Zoltán, a morálteológiai tanszék vezetője mutatott be a ünnepség résztvevőinek. A Jel Kiadó gondozásában Boda profeszszor tiszteletére megjelent kötettel köszöntötte a tanszék és a szerzőgárda az ünnepeltet. (cser) Szürke kis verebek Hányszor hallottam már így emlegetni őket, pedig szürke színt alig találunk rajtuk. A kis mezei veréb fejtetője és tarkója például meleg barna, hasonlóak a szárny- és faroktollai is. Fehér pofácskájában fekete folt ül, de ugyancsak fekete, nagyon elegáns torokfoltja is van. Míg a rokon házi veréb kizárólag a településeken, az ember közvetlen közelében él, mezei rokona csak részben vált városlakóvá. Öreg fasorokban, a folyóárterek fűz-nyár ligeterdeiben mindenütt megtaláljuk, a városokban is a parkokhoz, ligetekhez ragaszkodik. Ha a Boráros tértől a Duna-parton megyek a Nemzeti Színház felé, mindig találkozunk. Ősszel kis csapat tanyázik ott. A sárguló gyepen gyommagvak és morzsák után keresgélve úgy mozognak, mintha apró kerekeken gurulnának. Az arra járók elől ugyan tessék-lássék a közeli bokorsorba repülnek, de alig haladtak el a sétálók, máris kikukucskálnak az ágak közül, és ha tiszta a levegő, újra a letaposott gyepre ereszkednek. Néha a sorba ültetett csenevész kis fácskákra ülnek, máskor a parti korláton csiripelnek. Élelmes, mindenre figyelő madarak. Egyszer maroknyi kanárfeleséget szórtam a fű közé. Nem tudom, figyelték-e, mit csinálok, de amikor alig fél óra elteltével visszafelé jöttem, már egyetlen szemet sem találtam. Valamenynyit felcsipegették. Hol fészkelnek, nem tudom, igaz, nem is kutattam utánuk. Talán valamelyik közeli épület falában lévő üregben, de az is lehet, hogy a Nehru-part öreg fáinak törzsén találnak odút maguknak. Ebben is hihetetlenül találékonyak. A Tiszatelek határában lévő védőgáton például rendszeresen a sorompónak használt vascsőben nevelték fiókáikat. A gyalogosok és a kerékpárosok a sorompót kikerülve haladtak tovább, de ha néha autó jött arra és félrehajtották a vascsövet, a verébpár akkor sem jött zavarba. A közeli fűzfára repültek, onnan pislogtak aggodalmasan, de ahogy a sorompó a helyére került és az autó is elhaladt, nyomban újra etetni kezdtek. Az alcsúti arborétumban korábban kísérleti odútelep volt, a Madártani Intézet akkori igazgatója a cinegék költésbiológiáját tanulmányozta a parkban. A kényelmes odúkra persze szemet vetettek a mezei verébpárok is. Míg azonban a cinegék a fészekhez gyűjtött mohával és szőrszálakkal könnyedén bebújtak a kerek nyíláson, a verebek gyakran hoszszú szénaszálakkal érkeztek, és azokat próbálták az odú belsejébe vinni. Számomra mulatságos látvány, számukra halálosan komoly munka volt, szegény veréb néha fél óráig küszködött egyetlen szállal. De soha nem adta fel. Próbálta így, próbálta úgy, nemegyszer le is ejtette nagy igyekezetében. Talán sóhajtott ilyenkor, de leszállt érte, és a végén, ha sok fáradsággal is, mindig megépült a kócos fészek. Belsejébe a két szorgalmas madár anynyi pihetollat hordott, hogy közöttük a fiókák talán még az Északi-sarkon sem fáztak volna. A veréb is madár - az ismert film címének van egy kis pejoratív kicsengése. Én szeretem a verebeket. Különösen a kis mezeit, amely egyébként nemrég európai állományának megfogyatkozása miatt hazánkban is törvényes védelmet kapott. Ő persze nem tudja ezt, ugyanúgy csiripel, mint korábban. Nekem viszont mindig felcsillan a szemem, ha a barna sapkás kis madarat megpillantom valahol. Schmidt Egon Fotó: Bécsy László