Új Ember, 2008 (64. évfolyam, 1/3099-52/3050. szám)
2008-05-25 / 21. (3019.) szám
2008. május 25.- i Zarándokok Máriaremetén... Még Prohászka püspök kezdeményezte A máriaremetei kegytemplom kertjében gyülekeztek a székesfehérvári egyházmegye zarándokai, hogy a nyolc- t vanegyedik alkalommal meghirdetett egyházmegyei zarándoklaton részt vegyenek. Az egykori főpásztor, Prohászka Ottokár kezdeményezte annak idején, hogy a területén található plébániák, közösségek Szenthárom- ság vasárnapján zarándokoljanak el a máriaremetei kegytemplomba, s közösen vegyenek részt ünnepi szent- misén. A püspök már nem élhette meg a kezdeményezés megvalósulását, de utódja, Shvoy Lajos püspök évtizedekig hívta és vezette híveit ezekre a zarándoklatokra, s tették, illetve teszik ezt a mostani főpásztorok is. Ebben az esztendőben, már ápolják. Erőt adnak ezek a május 18-án, már kora délelőtt vándoklatok, hogy a nehézséjöttek a különjáratú autóbégekkel meg tudjanak küzdeni, szók, melyek a távolabbról ér- emellett jelzik Krisztus és egykező híveket szállították, de a háza iránti hűségüket is. „Fanszervezők várták a közelebbtől ragaszkodnunk az ősi, az egyházmegyéhez tartozó településekről érkező gyalogos zarándokokat is. Tíz óráig a bódékból vásárfiát árusító kereskedőké volt a kegytemplom kertje, aztán a szabadtéri oltárnál gyülekező asszonyok és férfiak a rózsafüzér imádságába kezdtek. Ekkor még néhány gyerekes család sétálgatott a mézeskalácsárusok közt, de fél tizenegyre, a templom harangjának szavára már mindenki várta, hogy megkezdődjék az ünnepi szentmise. Homoiájában Spányi Antal a többi közt arról szólt, hogy voltak olyan időszakok, amikor az embertelen politikai hatalmak deportálással, átköltöztetéssel igyekeztek az embereket gyökereiktől elvágni, mert tudták, hogy az új környezetben nehezen találják majd föl önmagukat, hiányozni fognak számukra a viszonyítási pontok. Mint mondta, ilyen helyzetben könnyebben befolyásolhatóvá válik az ember. Ezek a hatalmak azt is tudták - folytatta - , hogy az egyik legnagyobb ellenfél maga az egyház, mely megtartó gyökerekkel rendelkezik - próbálták hát a híveket az egyháztól eltántorítani. Prohászka Ottokár kezdeményezésére immár nyolcvanegyedik alkalommal jönnek el a székesfehérvári egyházmegye hívei Máriaremetére, melyet azért tesznek tudatosan, hogy gyökereiket megtartó hagyományokhoz, s mindezt az utánunk következőknek is vonzó módon próbáljuk meg átadni. Hálát kell adnunk tehát e zarándoklatért, a nyolcvanegy esztendőért, azokért, akik eddig idejártak, s azokért is, akik majd követnek bennünket" - mondta a főpásztor, majd folytatta: „Múlt héten a Lélek kiáradását ünnepeltük. Most, Szentháromság vasárnapja figyelmeztet bennünket, hogy a keresztény embernek imádkoznia kell és tanúságot tennie az örömről és a reményről. Sokan vannak, akik saját törekvéseiket próbálják megvalósítani, ismeretlen számukra az önzetlen szeretet. Ezért sodródnak válságba a családok, lesznek sokan boldogtalanok. Szüksége van a világnak a keresztények hitből és kegyelemből fakadó erejére. Mi, a nehézségek, fájdalmak, szenvedések mellett is tudjuk, hogy Krisztus mellettünk áll, szeret bennünket, érezzük, hogy az Atya gyermekei vagyunk, és megtapasztalhatjuk a Szentlélek kegyelmét." Amikor Spányi Antal püspököt a zarándoklat céljáról kérdeztem, a keresztény értékek tudatosítását, küldetésünk fontosságát és a közös örömet tartotta a leglényegesebbnek. Egy zarándoklaton a közösség szeretetében örvendhetünk hitünknek, egymást erősíthetjük - mondta. Szöveg és kép: Bókay László Második alkalommal rendezték meg az élő rózsafüzér zarándoknapot május 17-én Budapest körül. A zarándoklat fő célja volt, hogy a résztvevők a Városmisszió szellemiségében közösen imádkozzanak a fővárosért, a budapesti és a környékbeli emberekért. Míg a felnőttek a reggeli szentmise áldását fogadták, a gyerekek a várakozás feszültségét játékkal igyekeztek oldani. Szaladgáltak, ugráltak, bújócskáztak a templom körüli bokrok között. Apjuk, vigyázó szemét a csemetéken tartva, már a kezében szorongatta az előviteli keresztet. Arcán tükröződött a rábízott feladat felelősségének komolysága, s egyben büszkesége is, hogy az idei élő rózsafüzér zarándoklaton ő vezetheti a soroksári Nagyboldogasszony-főplébánia összesereglett híveit. Él még a családban a tavalyi imádságos együttlét örömteli élménye, az előttük álló feladat teljesíthetőségének reménye. A hit, hogy Isten segítségével, az összetartozás erejével ismét példát mutathatnak embertársaiknak, a szűkebb és tágabb közösségnek, a nemzetnek. Hogy örömet és békét csak az egység ajándékozhat mindnyájunknak. „Mária, jó Anyánk, kérünk, hogy nézz le ránk" - hangzott fel az ének, s a zarándokcsoport elindult, követve az élen haladó keresztet. Apa, ugye megfogod a kezemet - kérte Balázs az édesapját... Utcákon, kereszteződéseken, parkokon, játszótereken át, patakok mentén haladva vonultak a Duna irányába. Ott hajós zarándoklattá alakult a menet, hogy ismét szárazföldre lépve folytassa útját a kitűzött cél felé. A soroksáriakkal egy időben öt különböző helyszínről, Máriabesnyőről, Csillaghegyről, Farkasrétről, Rákoscsabáról összesen kilenc irányba indultak el a hívek. Kijutva a városból gyalogutakon, földutakon, erdei ösvényeken haladva zarándokhelyeket, templomokat, kilátópontokat, erdei pihenőket érintve a nap végére jutottak el arra az öt plébániára, ahol két csoport találkozott egymással. Az ottani hívekkel együtt, a nap lezárásaként közös szentmisén adtak hálát a zarándoklat sikeréért. Útjuk során rózafüzért fűztek Budapest köré. A láncszemek között ott volt Balázska és apukája kézfogása, imája mellett a többi gyerek és szülő, idős és fiatal szeretetgesztusa is. A keresztény közösségek lelkesedése talán megérintette a járókelő, sétáló, kíváncsian figyelő városlakókat, az autósokat, kerékpárosokat, a rendőröket is, akik sok helyen segítették a gyaloglók útját. A mindennapok forgatagában a kívülállók lelkét, a szebbnél szebb Mária-énekeket, imádságokat hallva egy-egy pillanatra vagy percre megérinthette az ünnep öröme. Kértük, a nem hívő testvérekért is szólt a könyörgés, hogy omoljanak le azok a lelki falak, melyek elválasztják az embereket Istentől, egymástól, a boldogabb élettől. A zarándoklat - amellett, hogy alkalmat adott egymás jobb megismerésére - lehetőséget kínált a városszéli templomok, kegyhelyek, természeti és kulturális értékek felkeresésére is. Az idei zarándoklat a Biblia évének jegyében zajlott. A négy rózsafüzér húsz titka segítségével a résztvevők végigelmélkedték az evangéliumot, Jézus életét és örömhírét. Útközben Balázskáék is többször megpihentek. Ilyenkor az ugyancsak Soroksárról érkező fiatal lány, Katalin elővette gondosan becsomagolt gitárját, amit abban a reményben cipelt magával a zarándokúton, hogy „valahol majd csak szükség lesz a zene megnyugtató harmóniáira"! Megpendítette a húrokat, s a szép gyermekhangon felcsendült az ének: „Ragyogj ránk, napsugár, mert Jézus minket vár!" Az élő rózsafüzér zarándoklat résztvevői keresztény hitük megváltásával Krisztushoz hívták embertársaikat. Találóbb gondolattal nem is lehetne befejezni ezt a tudósítást, mint amit Erdő Péter bíboros, prímás, érsek mondott a városmisszióról: „Amint templomaink és hívő közösségeink Isten jelenlétét sugározzák, és ezzel új, értelmes, önzetlenségre hívó közösséget teremtenek az emberek között, úgy a modern nagyvárosok egészében is Krisztus jelenléte és üzenete hitünk szerint emberibbé, értékesebbé teszi az egész közösség életét." Szöveg és kép: Cser István Közösen az emberibb és értelmesebb életért Élő rózsafüzér zarándoklat a főváros körül A legnehezebb években is meghirdették és megtartották a zarándoklatot A hagyományt vonzó módon adjuk át utódainknak