Új Ember, 2009 (65. évfolyam, 1/3151-52/3202. szám)

2009-01-04 / 1. (3151.) szám

2009. január 4.Köz­élet I­ ­ifidet- 3 „Az egész országot szeretném képviselni" Beszélgetés Balassa Jánossal Balassa János nas, négy gyermek édesapja. 1986-ban, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen a nemzetközi szakon végzett, 1988-ban szerzett doktori címet. Dolgozott külkereskedelmi vál­lalatnál, majd a BHG Híradástechnikai Gépgyárában. 1981 óta a Külügyminisztérium alkalmazottja. Nigériában két alkalommal teljesített külszolgálatot - másodszor már mint nagykövet - , de volt nagykövet Írországban is. Angolul kiválóan, de oroszul és fran­ciául is jól beszél, közel egy éve olaszul tanul. A nagyköveti poszt elfoglalása előtt, a parlamenti bizottsági meg­hallgatás után, aznap beszélgettünk vele, amikor Sólyom László köztársasági elnöktől megkapta hivatalos kinevezését. Nagykövet sír! Október 7-én a bizott­sági meghallgatáson dőlt el, hogy Ön lesz hazánk szentszéki nagykövete. Hogyan készül a külszolgálatra? - A vatikáni a világ egyik legtá­­jékozottabb és legfelkészültebb diplomáciája. Pályám csúcsának te­kintem ezt a megbízatást. Amikor felmerült, hogy esetleg engem je­lölnek erre a posztra, elmentem Er­dő Péter bíboros úrhoz és a püspöki konferencia akkori titkárához, Né­met Lászlóhoz, aki azóta nagybecs­­kereki püspök lett, hogy bemutat­kozzam. Amikor ősszel eldőlt, hogy én leszek az új szentszéki nagykövet minden egyházmegye főpásztorát felkerestem. Hogyan fogadták? - Az elején kicsit féltem, nem tudtam, miként fogok boldogulni ebben a közegben, de így utólag azt mondhatom, hogy nem kellett volna emiatt izgulnom, hiszen va­lamennyien nagyon kedvesen és segítőkészen fogadtak. Hosszan beszélgettünk: minden látogatás több volt, mint protokollbeszélge­­tés. Sokat tanultam tőlük, a segítsé­gükkel is igyekeztem megismerni a hazai egyházi viszonyokat, az egy­ház és az állam közötti kapcsolato­kat, a megoldásra váró feladatokat. Volt olyan püspökség, ahol én is tudtam tanácsot adni, miként le­hetne egyházi intézményeknek EU-s pályázatokon indulnia. Úgy érzem, a püspökökkel bizalmi kap­csolat alakult ki, és ez a további kö­zös munka alapja lehet. Feladatom­nak érzem, hogy a Vatikánban jól tudjam szolgálni a magyar állam és a magyar egyház érdekeit is. Ma­gyarország nagykövete szeretnék lenni: nem csak a kormányé, nem csak a parlamenté, hanem vala­mennyi párté és a katolikus egyhá­zé is. Januárban foglalja el állomáshelyét. Tudja már, miként telnek majd az első hónapok? Mi a feladata ilyenkor a kiér­kező nagykövetnek?­­ Elsőként a megbízólevelemet kell átadnom a Szentatyának. A va­tikáni nagykövet azonban a máltai lovagrendhez akkreditált diploma­ta is. Ott is át kell nyújtanom meg­bízólevelemet, ez azért is sürgős, mert februárban a máltai nagymes­ter állami látogatásra hazánkba jön, ahová nekem mint nagykövet­nek el kell kísérnem. Emellett sze­retném felkeresni a vatikáni tiszt­ségviselőket és nagykövet társai­mat, hogy bemutatkozzam nekik, és elkezdjem munkámat. Amikor Nigériában voltam, az ottani nunciussal, Carlo Maria Vigano püspökkel jó kapcsolatot építettem ki. Aztán a külügy sze­mélyzeti vezetője lettem. Vigano érsek - mert közben érsek lett - ma a Vatikán személyzeti főnöke. Vele különösen várom a találkozást. A bemutatkozó látogatások után mi­lyen feladatok várnak Önre? - Rendszeresek a magas szintű állami látogatások, ilyen esetekben sok feladata van a nagykövetnek a napi munka mellett. 2011-ben Ma­gyarország lesz az EU soros elnö­ke. Már elődöm kezdte szervezni, hogy ebből az alkalomból a zene­szerető XVI. Benedek pápának Ma­gyarország adjon egy koncertet. Liszt Ferenc több szállal is kötődött Rómához, a Vatikánhoz, az ő mű­veivel szeretnénk kedveskedni a pápának. Ezenkívül készül egy könyvso­rozat, mely Európa összes katoli­kus templomát, plébánosát bemu­tatná. Regensburgban van a könyv­kiadó, de magyar a tulajdonosa. El­sőként a magyar templomokról je­lenne meg kötet. A Szentatya áldá­sát szeretnénk ehhez elnyerni, s a Vatikán valamelyik vezetőjét igyekszünk megkérni, hogy írjon hozzá előszót. Persze annak örül­nénk legjobban,­ ha maga XVI. Be­nedek írná... A Vatikán fontosnak tartja a kör­nyezetvédelmet, és a segélyezés­,­ben is jelentős szerepet vállal. Sok­szor az elmaradott területeken a legsúlyosabb gond a környezet­­szennyezés. Nigériai tapasztalatai­mat és Írországban szerzett ismere­teimet - ahol nagy figyelmet fordí­tanak a segélyezésre - a magyar le­hetőségekkel egybekapcsolva ki­alakulhat talán egyfajta speciális munkakapcsolat a Vatikánnal. Az egész család követi Önt Rómába? - Három lányom már felnőtt, ők itthon maradnak. Legkisebb lá­nyom tizenöt éves, ő jön velünk. Feleségem a harmadik gyermek születése óta otthonról segíti a munkámat, a négy gyerekkel volt épp elég dolga. Most is az ő támo­gatásában bízva kezdem meg nagyköveti munkámat. Szöveg és kép: Bókay László Nagykövet úr! Mikor és milyen tervek­kel fogadta el a megbízatást, hogy kép­viselje a Magyar Köztársaságot az Apostoli Szentszéknél? - Kovács László külügyminiszter keresett meg 2002 nyarán. A Szent­szék melletti nagyköveti feladatot rendkívüli megtiszteltetésnek te­kintettem, hiszen ez a poszt a nem­zetközi gyakorlatban a diplomáciai karrier csúcsát jelenti. Meggyőződésem, hogy az „egy­házi kapcsolatok" a diplomácia és a belpolitika szférájában egyaránt a demokrácia egyik speciális sarkkö­vét s egyben annak próbáját is ké­pezik. Annak pozitív alakításában való részvétel lehetősége ezért nemcsak azt az esélyt hordozza magában, hogy a feladatra „kivá­lasztott" személy - szerencsés eset­ben - szerény mértékben hozzájá­rulhat a kétoldalú együttműködés elmélyítéséhez, illetve a hazai vi­szonyok jobbításához, hanem külö­nös felelősséggel is jár. Kiküldeté­semet így egyszerre tekintettem va­lódi és egyszeri „isteni ajándék­nak", valamint óriási kihívásnak. Milyennek ismerte meg partnereit? - A Vatikán falain belül csodála­tos világ várt rám. Az ott dolgozók olyan tulajdonságokkal rendelkez­nek, melyekkel külön-külön is csak ritkán, egyszerre pedig talán sehol sem találkozhatunk. Bár az Antall­­kormány idején Németországban is voltam nagykövet, azt mondha­tom: az ott megismertnél is tökéle­tesebb precizitás és profizmus, va­lamint a mediterrán kedvesség és könnyedség jellemezte magatartá­sukat, mentalitásukat. A bíborosok és érsekek nagyon felkészült szak­emberek, akikből árad a tudás és a szeretet. Igényesek és segítőkészek. Elvárják és megkövetelik a szabá­lyok betartását, ugyanakkor rugal­masan elősegítik a problémák meg­oldását, a hibák kiigazítását. A ve­lük való rendszeres találkozások egyszerre ajándékoztak meg a ma­gas szintű professzionális szakmai­ság és az elmélyült intellektualitás élményével. Mi volt az évek során a legnehezebb pillanat? - Egy nagykövet munkája során elkerülhetetlenül adódnak nehéz pillanatok. A magas szintű találko­zások sikere a legkörültekintőbb előkészületek mellett is, sokszor egészen apró részletek miatt, ve­szélybe kerülhet. Váratlanul fel­bukkanó, tervezhetetlen problé­mák többször is adódtak munkánk közben, de nagyszerű munkatársa­imnak köszönhetően mindig sike­rült megoldani azokat, így nem vi­szek magammal ilyen jellegű kelle­metlen emlékeket. A legtöbb szo­katlan nehézség és gond a II. János Pál pápa temetésén való magyar részvétel előkészítése és lebonyolí­tása során merült fel, de a velük va­ló megbirkózás pillanatai sokkal inkább felemelő érzéseket váltottak ki bennünk. Mely pillanatokra emlékszik a legszí­vesebben? - Több mint hatéves vatikáni tartózkodásom legszebb perceivel II. János Pállal történt találkozása­im ajándékoztak meg. Aki az ő egé­szen kivételes egyéniségének élmé­nyéből közvetlenül részesülhetett, s akit transzcendens elemekben bő­velkedő kisugárzása megérintette, aki megtapasztalhatta és személye­sen megélhette valódi „keresztút­­ban" kiteljesedő küldetésének epi­zódjait, maga is sokban átalakult, s már nem ugyanaz az ember, mint a találkozásokat megelőzően. Ugyancsak megismételhetetlen és felemelő élményt jelentettek XVI. Benedekkel megvalósult találkozá­saim vagy Erdő Péter bíborossal folytatott beszélgetéseim. Egy nagykövet természetesen nemcsak a szigorúan vett munká­jával foglalkozik, magánember­ként is felejthetetlen élményekben részesül. Óriási élmény volt szá­munkra, hogy meghallgathattuk Paul McCartney koncertjét a Colos­seum előtt. Hasonlóképpen min­dig örömmel fogok visszagondolni az Antall József halálának ti­zenötödik évfordulója alkalmából a Római Magyar Akadémiával kö­zösen megrendezett emlékülé­sünkre. Mit tart vatikáni szolgálata legna­gyobb sikerének? - A nagykövet munkáját minde­nekelőtt természetesen a kiküldő és a fogadó ország illetékesei és nem utolsósorban környezete, va­lamint a közvélemény értékeli. Ezért is tartottam megtiszteltetés­nek, hogy a Vatikántól és a Szuverén Máltai Lovagrendtől is megkaptam a Nagykereszt kitün­tetést. Szeretném remélni, hogy az említettekben az elmúlt több mint hat év munkája alapján nagykövet­ségünkről több pozitív és kelle­mes, mint negatív és zavaró gon­dolat, illetve érzés marad. Sok olyan esetet tudok felidézni, me­lyekre gondolva nem kell majd szégyenkeznem. Különösen szép emlékként marad meg bennem, hogy hozzájárulhattam a Szent Pé­­ter-bazilika altemplomában talál­ható Magyar kápolnában tartott kedd reggeli magyar misék tradíci­ójának megteremtéséhez. Ön két pápa alatt is dolgozott diploma­taként. Milyen különbséget tapasztalt II. János Pál és XVI. Benedek pápasága alatt a Vatikán részéről a külügyekben? - XVI. Benedek tudatosan vál­lalta a sok szempontból éppen saját maga által is alakított, II. János Pál-i tradíciókkal való folyamatosságot. A vatikáni külpolitika lényegi prio­ritásai nem változtak, legfeljebb an­nak bizonyos hangsúlyai módosul­nak­­ a folyamatosan változó külső körülményekhez való szükségsze­rű alkalmazkodás következtében. Az objektív adottságokon túl ugyanakkor a pápa személyétől sem független talán az az elmúlt néhány évben mutatkozó jelentős előrelépés, amely többek között az orosz ortodox egyházzal fennálló kapcsolatokban vagy éppen a kü­lönböző egyházakkal-vallásokkal folytatott párbeszéd területén mar­kánsan kirajzolódik. Milyen tervekkel tér haza? - Január közepétől visszatérek az egyetemi katedrához, s az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tan­székén tervezem oktatói és történé­szi munkám folytatását. Szöveg és kép: b. 1. Ajándék volt és kihívás Beszélgetés Erdődy Gáborral Az első képviselőnő Slachta Margit Harmincöt évvel ezelőtt, vízke­reszt napján halt meg Slachta Margit, a Szociális Testvérek Tár­sasága alapítója, a magyar parla­ment első nő képviselője, aki ké­pes volt tömegeket közéleti fele­lősségre ébreszteni, egyéneket pe­dig közösséggé formálni. Száz éve elsőként lépett be az 1908- ban újonnan alapított Szociális Misszió­­társulatba - elkötelezve magát a szociá­lis szeretet missziójára. Az akkor diva­tos radikális feminizmussal ellentétben ő a „keresztény feminizmust" vallotta. Ennek szellemében szerkesztette a Ke­resztény Nő (1918-tól Magyar Nő) című katolikus folyóiratot, előadókörútjain a munkásnők helyzetéről, a magyar kato­likus női összefogás szükségességéről beszélt. A társadalom legsúlyosabb gondjának a szociális problémákat tar­totta: érvelt a nők oktatása mellett, tün­tetéseket szervezett, napilapokban pub­likált. 1918-tól a Keresztényszociális Néppárt tagjaként vezette a Keresztény Női Tábort. 1920. február 26-án a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja színeiben ő lett az első női képviselő a magyar par­lamentben. 1923-ban megalapította a Szociális Testvérek Társaságát, 1933-ban a Szentlélek Szövetségét, egy év múlva elindította a Lélek Szava című folyóira­tot. 1940 telén számos beadványt írt a munkaszolgálatosok védelmében. Miu­tán 1943 februárjában Szlovákia bejelen­tette a teljes zsidótalanítást, kiharcolt egy pápai kihallgatást. Ezután XII. Piusz pápa utasította a szlovákiai püs­pököket, hogy tiltakozzanak - ekkor a deportálás elmaradt. A nyilasuralom idején közel ezer üldözöttnek nyújtott menedéket a társaság házaiban. Ennek során szenvedett vértanúságot Boldog Salkaházi Sára. 1945 elején Slachta Margit a Polgári Demokrata Párt listáján került ismét a parlamentbe. Az 1947-es választásokon a Keresztény Női Tábor programjával jutott mandátumhoz. Sürgette a diplo­máciai kapcsolatok helyreállítását a Va­tikánnal. Határozottan szót emelt a val­lásos nevelés, a szabad hitoktatás, a ha­táron túli magyarok, a családi élet vé­delmében. 1948 júniusában az egyházi iskolák államosítása ellen érvelt. Ami­kor a parlament megszavazta a tör­vényt, és ennek örömére elénekelték a Himnuszt, Slachta Margit tüntetőleg csendben ülve maradt. 1949 januárjától - a letartóztatástól tartva - a domonkos nővérek zárdájá­ban bujdosott, majd Ausztriába, onnan pedig Amerikába emigrált. 1985-ben Izrael állam az Igaz Ember posztumusz kitüntetést adományozta részére, emlékére fát ültettek a Jad Vasem kertjében. 1995. március 15-én Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól, majd a Magyar Köztársa­ság Bátorság érdemjelével tüntették ki Margit testvért. A Szociális Testvérek Társasága ma is működik. 1998 óta a pápai jogú aposto­li élet társasága és ebben az évben a nemzetközi központ is visszakerült Bu­dapestre­­ az amerikai Buffalóból. Élnek testvérek az Egyesült Államokban, Ku­bában, Romániában, Szlovákiában. Ma­gyarországon kilencvenhat fogadalmas testvér, öt novícia, két jelentkező van. (Az illegalitás idején mintegy hatvanan csatlakoztak a közösséghez, hogy az ősi szerzetesi szellemet az élet viharai kö­zött éljék.) Benedek pápa a világ mostani gazda­sági krízisének okát egyértelműen az er­kölcsi krízisben, a hit krízisében látja.­­ Margit testvér pedig ezt mondta a két világháború közötti nagy gazdasági krí­zis idején, 1933-ban. Mi, szociális téren, társadalmi reformokért küzdünk, és egy jobb világért. A szociális bajok oka a lélek­nélkü­­liség. Dolgozni akarunk, hogy jöjjön el a Szentlélek. A szociális reformokat csak akkor tudjuk igazán végrehajtani, ha a társadalom lélekkel telik el, ha a nyomor oka, a lélek­nél­­küliség megszűnik. Sztrilich Ágnes

Next