Új Ember, 2015 (71. évfolyam, 2/2463-52/2513. szám)
2015-01-04 / 2. (2463.) szám
2 tifemrel KÖZÖS DOLGAINK 2015. január 4. VAN MÉG JÓ HÍRÜNK Piarista bor - a győztes hárslevelű A Piarista Rend Magyar Tartománya által meghirdetett borverseny díjazottja az elmúlt év december 11-én vehette át a kitüntető oklevelet. A győztes bor az év piarista boraként kerül forgalomba. E címet idén a Nyári Pince 2012-es évjáratú hárslevelűje nyerte el. A régi piarista borászati hagyományokat felélesztő pályázaton idén a száraz fehér borok versenyeztek. A piaristák - a kegyesrendiek - évszázadok óta tanítanak, 1642 óta Magyarországon is számos iskolát alapítottak. Napjainkban is több ezer gyermeket, fiatalt oktatnak általános iskoláikban, gimnáziumaikban, óvodáikban és szakiskolájukban. Jelentős szerepük volt azonban a magyarországi borkultúra fejlesztésében is, szőlészeteik mintagazdaságokká fejlődtek az évszázadok alatt. A rend második magyarországi iskolája is úgy jött létre 1685-ben, hogy Szelepcsényi György esztergomi érsek szőlőket hagyott a kegyesrendiekre a Kis-Kárpátok alján, a Pozsony megyei Szentgyörgyön. Később is számos piarista rendház megélhetéséhez járultak hozzá a kisebb-nagyobb szőlők és pincék. A rend tulajdonában lévő egyes nagyobb birtokok - a Balaton-felvidéki Dörgicse, valamint a Tokaj közelében lévő Mád és Sátoraljaújhely pincészete - hazai és nemzetközi versenyek díjnyertes borait küldte piacra. Nagy hagyományokra visszatekintő társadalmi, kulturális és gasztronómiai értékek vesztek oda, amikor a kommunista diktatúra idején államosították e birtokokat. A rendszerváltást követően 2008-ban indult útjára az a kezdeményezés, amelynek célja a rend borászati hagyományainak újjáélesztése volt. Egy évvel később, az első alkalommal kiírt borválogatásra - nem lévén a rendnek saját szőlőterülete - olyan borászatokat hívtak meg, amelyek a balatoni és a tokaji régióban hagyományos piarista szőlőtermő területek közelében fekszenek. A szakértőkből és a rend képviselőiből álló zsűrinek az volt a feladata, hogy a pályázatra beérkezett borok közül kiválassza azt, amelyik érdemes az év piarista bora címre. Ettől kezdve a kitűnő minőségű győztes borokat piarista borként palackozták, címkézték és forgalmazták. 2010-től már országossá szélesedett e nemes vetélkedés. Az évente megrendezett borválogatás egyik célja, hogy a színvonalas szakmai munkát végző, feltörekvő magyar gazdák borait megismertesse a borkedvelő közönséggel. A másik cél pedig az, hogy újjászülessenek a rend borászati hagyományainak társadalmi, kulturális és gasztronómiai értékei, s e tradíciókra közösségek épüljenek, nemcsak a piarista családon belül, hanem minden borszerető ember között. Idén is kitűnő minőségű borok érkeztek a válogatásra. A régi piarista szőlőtermő vidékekről és az ország legkülönbözőbb borvidékeiről származó fehér borok mindegyike méltón képviselte a rend hírnevéhez illő hagyományt és minőséget. A szakértőkből és a piarista rend képviselőiből álló öttagú szakértői zsűri tagjai Nyeste Pál SP, a nagykanizsai gimnázium igazgatója, Freund Tamás agykutató, Rohály Gábor, a zsűri elnöke, Niszkács Miklós, a Magyar Bor Akadémia alelnöke és Oberfrank Ferenc, a piarista diákszövetség elnöke voltak. A május végén megrendezett zsűrizésen százpontos rendszerben íz, zamat, szín és illat alapján pontozták és rangsorolták a borokat. A kóstolás vakon történt, a zsűri tagjai csak a döntésük után ismerhették meg a borokat készítő borászatok neveit. A szakmai zsűri által kiválasztott bor az év piarista boraként kerül forgalomba, a termelő nevének és címének feltüntetésével. A Piarista bor 2014 győztese: Hárslevelű 2012 — Nyári Pince. Sz. M. Labancz Zsolt piarista tartományfőnök (a képen balra) adta át az elismerést a nyertes borásznak (a képen középen) Egy szív, egy lélek... Jerikó-turné Isten dicsőségére A Pesti Vigadóban rendezték meg december 13-án a Jerikó - dicsőítés határok nélkül a Kárpát-medencében elnevezésű gálakoncertet a tradicionális és az egyházi katolikus könnyűzene képviselőinek közös részvételével. Az alkalomra már hetekkel korábban regisztráltak a legkülönbözőbb korosztályok képviselői, így a szervezők december elején telt házról adtak hírt az Eucharist együttes weboldalán. A résztvevők „egy szív, egy lélek" dicsérték Istent az egyházi könnyűzene és a hagyományos egyházzene legszebb dallamaival. Számosan érkeztek a határokon túlról is, hiszen ez az esemény koronája volt annak a Kárpát-medencei dicsőítő turnénak, amelynek során a határon túli magyar közösségekkel egységben, tizenegy helyszínen imádkoztak a magyar nemzet megújulásáért az egyes koncertek alkalmával. A gálakoncert elején Kucsera Tamás, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára mondott köszöntőt, amelyben rámutatott a dicsőítő este művészeti értékeinek fontosságára. Beer Miklós, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyházzenéért felelős püspök-védnöke levélben üdvözölte az eseményt. A széles művészeti összefogással létrejött előadás igazi Isten-imádássá emelkedett, a közönség és az előadók mind együtt énekeltek. Ahogyan a közelmúltban a Mátyás-templombeli Mise gitáron című misekompozíció bemutatóján, úgy most is fellépett a katolikus Eucharist Társulás. Sillye Jenő betegségét követő felépülése miatt nem lehetett jelen. Szállj, dalom című énekét mégis lelkesen énekelte a közönség, egy emberként imádkozva az egyházi könnyűzene magyarországi úttörőjének Isten akarata szerinti teljes gyógyulásáért. A megvalósult művészeti esemény egyértelmű példája annak, hogy a létező egyházi könnyűzene igényes és művészi formája párbeszédre tud lépni a hagyományos egyházzenei formákkal. Ez az alkalom egyúttal arra is rámutatott, hogy a könnyűzene stílusjegyeivel szakszerűen operáló, Isten dicsőítésére megformált művészi megszólalások nem a szórakoztatóipar beszüremkedését jelentik az egyházi zene világába, hanem korosztálytól függetlenül alkalmassá válhatnak a méltó dicséretre. A katolikus gálakoncert az Esztergom-budaegyüttes és Gável Gellért Szendrey Karper pesti főegyházmegye ifjúsági referense, László-díjas gitárművész, a Cantateve- Lejtényi Emánuel atya papi áldásával fejegyes kar Sapszon Ferenc Liszt-díjas karződött be, nagy vezetésével, továbbá Csiszér László, Zsolnay Orsolya és a Szigeti Népzenei G-A A kegyelem erőterében Soha nem fogadkoztam. Év elején sem, hiszen - jól, rosszul - mindannyian ismerjük korlátainkat. S még ha volna is bennem késztetés erre, hallom a súgást, érzem Isten érintését. A bízva bízásban ő a legnagyobb szövetségesem, legfontosabb partnerem, legnagyobb inspirátorom. Ha meg igencsak csapkodnak felettem a hullámok, s ha csupán átmenetileg is elkedvetlenít a közeg, ahol élek, dolgozom, és rendre arcul csapnak emberek, utolérnek lehetetlen helyzetek, a kő helyett inkább a kenyeret választom. Igaz, nem úgy fohászkodom, hogy: segíts rajtam, Istenem, hanem így: Istenem, nekem már minden eszközöm kudarcot vallott, állítsd vissza a békét, békénket, az egyensúlyomat, hogy - József Attilával - ne görbüljön tovább a „világ gyémánttengelye"! Istenem, te csak tedd a dolgod, majd én segítek... Nem csak az egyháziak, a világiak szolgálata is bármilyen szent, s bármennyire szeretnivaló is e tevékenység - egyre inkább „veszélyforrást" jelent az ellenoldalnak, a diabolosz nem nézi tétlenül munkánkat, ott szeretne szétszórni mindent és mindenkit, ahol teret kap a ténykedése. Férj-feleség, szülő-gyerek között egyaránt érezteti jelenlétét, de szétrúghat évtizedes barátságokat, s ellehetetlenítheti a korábban kellemes munkahelyi légkört is. Ha nem vagyunk edzettek, örökre megmételyezheti lélekútjainkat, nem szólva a fiatalabb nemzedékre leselkedő, liberális köntösbe bújtatott, álságos ideológiáról, erkölcsi fertőről, szekták, szenvedélybetegségek térnyeréséről, köztük a legújabb „biodrogokról", amelyekből akár egyetlen „szippantás" is halálos lehet. Engem az egyház szippantott be, Isten oxigénjéből lélegzek nagyokat. Szerencsére a „vitálkapacitásom" is megedződött. Már az sem foglalkoztat, hogy a közéletből megüzenik: az a baj velem, hogy mindent keresztény oldalról próbálok szemlélni, vizsgálni. Visszaüzenek: örülök, ha így vélik, nekem ez nagy elismerés. Én Isten országában lehetek tényező, ha egyáltalán lehetek, nem vágyom bábszerepre - világi erőpróbák szövevényes hálójába zsugorított marionettfiguraként. Kormos Istvánnak igaza van: „Sétálni sistergő parázson / megtanultam: lehet. / Elviselem magányom: rámégett ingemet." Balás püspök számos helyen hangoztatja: az ateizmus nemzetbiztonsági kockázat, s csak akkor lesz igazi rendszerváltás, ha a jobb- és a baloldal is egyaránt megtér. Nem tudom, hangja elhujlik-e a politikusokhoz. Csak abban reménykedhetünk az új évben, hogy érzékenyebb, valamivel finomabb lesz a „felhallásuk", s jelszóvá válik a főpásztori üzenet. Aki hallja, adja át... Ebben az évben leginkább védelemért, humorért és türelemért fohászkodom. A múlt év végén került kezembe egy szöveg José Micard Teixeira portugál író tollából. Megfontolandó gondolatfüzérében egyebek mellett ez áll: „Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. (...) Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. (...) A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni." Szerencsére a közös, Isten jelölte úton régóta együtt haladhatunk a családommal. Nagyobbik fiaméknál unokát hoz az új év, és ha nem is jelzi majd tűzijáték ötvenedik születésnapomat, a hozzám legközelebb állókkal koccinthatok Trunkóék szőlősgyöröki cabernet sauvignonjával. Életre, barátságra, egészségre, az istenhit, a kultúra, a művészet életátalakító hatalmára, s talán újabb könyvemre is. Arra törekedve, hogy Isten munkatársaiként ezután is a kegyelem erőterében alkothassunk, szerethessünk, áldhassunk, ölelhessünk... A józanságot, a tisztánlátást, a Szentlélek ajándékát is rendre kérem minden helyzetben, s nemcsak magamért, hanem papjainkért is, akik gyakran erőn felül „teljesítenek", és Isten felkent szolgálóiként sokunknak dobnak mentőövet háborgó lelkünk tengeróceánjába. Tükröt tartó tanításaikkal, lelkigyakorlatok tüzes örömével, írásaikkal, könyveikkel „sokkolnak" - kapaszkodót kínálva az evangélium helyes értelmezésével. A remény bárányszagú követei ők, akik élni tanítanak, szolgálni, szeretni és evangelizálni hívnak bennünket. A kegyelem erőterében, a szövetség szivárványa alatt tele vagyok örömmel és bizakodással, hogy e kaotikus világban - ugyan folyamatos harcban állva a sötét erőkkel - a bennünk élő bűnös és szent közötti szakadékot átívelő Jézus oltalmának, s imáink lélektáncának, a tudatosan vállalt szemlélődésnek, a megcsendülő csöndnek köszönhetően könnyebbek lesznek a mindennapjaink és az álmaink. Kell ennél több? Lőrincz Sándor Titkok utcáin (Hidasi Ágnes tűzzománc képe)