Új Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-10. szám)
1995-02-01 / 2. szám - Lengyel László: Hazugság (esszé)
__________________________________ÚJ FORRÁS_________________________________ tek a pódiumra. De már Machiavelli, Saint-Simon, Balzac és Stendhal is ugyanerre panaszkodtak — a modern politika talán sose volt modern. De hogyan is lenne lehetséges hazugság nélkül politizálni? A politika lényegéhez tartozik összeegyeztethetetlen érdekek összeegyeztetése, képviselete, szándékok, tervek eltitkolása a „mieink" érdekében, hogy ne tudhassanak róla az „övéik", a jó vagy rosszindulatú manipuláció, amelynek révén egy adott népcsoportot önmaga ellenében, de a maga javára boldogítunk, a kisebbség többséggé tornászása stb. A politikus igazsága érvelésének jó előadása. A rosszul előadott érvelés az igazságok és hamisságok párviadalában nem egy történeti, örök igazság nevében ítéltetik meg, hanem a figyelő vagy közömbös közvélemény tetszése által. De akár hisszük, akár nem, hogy a világ erkölcsi rendje, az ésszerűség növekedésének, a személyiség kiteljesedésének eszméje válságba jutott, nekünk, értelmiségi gondolkodóknak ismét Morus, Erasmus, Montaigne vagy éppen Stendhal iróniába csavart, szkepszissel burkolt humanizmusa marad. Nem azért ítéljük meg, írjuk meg, hogy a politikusok a hamisság csapját megnyitják s a bőven ömlő hamis szavak, vagyonok, jövedelmek, hatalmak mellett tülekedve félrelökik az embert, hanem mert kapaszkodunk egy olyan erkölcsi rendbe és racionalitásba, amely föltehetően már csak bennünk él, amely a becsapott, a balek, a szélre vetett helyzetét idézheti elő. A politikusnak nem áll módjában a kisebbek, a megalázottak, a kisemmizettek, a szegények pártjára állnia, hiszen azok nem képviselnek igazi választói hatalmat, nem adnak súlyt a politikus szavának, csak lefelé húznak, s nem emelnek a gazdagság, a hatalom magasabb régióiba. Egy olyan régióban, mint Kelet-Közép Európa, és egy olyan országban, mint Magyarország, ahol a történelem megint a vagyonok, jövedelmek, hatalmak újraelosztását tűzte napirendre, ahol ebben az évtizedben, akinek jut, az családját, környezetét évtizedekre beágyazhatja, aki pedig kiszorul, annak már aligha lesz fiaiban és unokáiban se; no itt a politikus ugyancsak a rejtés, az óvatos színlelés, vagy a durva hazugság útjain kell, hogy járjon. Mára a magyar gazdaság és társadalom abban választhat, hogy vajon a vagyonoknak, piacoknak, hatóköröknek az átadása gyorsan megy végbe a társadalom egyharmadának javára, kétharmadának vesztére, vagy lassan megy végbe, öt százalék előnyére s a többiek hátrányára. Sőt, igazán nem is választhat, helyette, másutt választanak. A politikusai 36