Uj Idők, 1895 (1. évfolyam, 29-52. szám)

1895-08-18 / 35. szám - Herczeg Ferenc: Szabolcs házassága / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

I. évfolyam. Uj Idők Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap Szerkeszti Herczeg Ferenc augusztus 18. 35. szám. Szabolcs házassága./ írta: HERCZEG FERENC. Letícia hercegné jó ideig némán és mozdulat­lanul állott az erkélyen, megfeledkezve önmagáról és a vendégéről. Aztán egy könnyű mozdulatot tett a fejével, mintha föl akarná magát rázni fáradtsá­gából. Valami banális beszélgetést kezdett és meg­érzett az erőltetett élénkségén, hogy csak a jó illem kedvéért fárasztja magát. — Ugy­e, nagyon szép őszi est? Ugy­e, itt az ősz a legszebb évszak? Gondolja, hogy ez az idő­járás sokáig eltart? — Az idén tovább szándékozik falun maradni, hercegné ? — A­meddig csak lehet. Bevárjuk az első hava­zást, aztán Bécsbe megyünk egyenesen ... Az idén nem fogunk utazni. Oly élénk hangon mondta ezeket a semmisége­ket, mintha demonstrálni akarná, hogy nagyon jól mulat Szabolcs társaságában. Közbe egy pillanatig sem vette le szemét a gavallérja arcáról; azzal az átható, vizsgáló és naiv pillantással nézte, mel­lyel az asszonyok a bolti kirakatokat szokták mustrálni. Később azt kérdezte: — Szeret vadászni, Szabolcs? — Oh igen. Egyik szenvedélyem a vadászat. — Mert én is szeretek. De falka mögött nem mulattat a vadászat. Legszívesebben puskával járom be az erdőt, nem is nagy hajtóvadászaton, hanem kettesbe, hármasba cserkészve .­­. Szabolcs egyszer már látta a hercegnét vadász­ruhában, tiroli tollas kalappal a fején, térdig érő szoknyában, könnyű puskával a vállán. Most elkép­zelte, hogy nem lehet utolsó élvezet a szép asszon­­nyal így elbarangolni, a lombjukat hullató erdőkben. — Egyszer majd eljön velem? kérdezte e pilla­natban Letícia hercegné. Szabolcs meghajtotta magát. — A­mikor parancsolja. — Igazán ? Megteszi nekem ezt a szívességet ? Megígéri? Szinte könyörögve nézett Szabolcsra, a­ki aztán halkan elnevette magát. — Miért kér a hercegné, mikor jól tudja, hogy csak parancsolnia kell ? — Igazán ? Nekem parancsolnom szabad ? És engedelmeskedni fog? Oh,­­ majd szaván fogom! A szeme szinte sugárzott a naiv örömtől, de a szavából inkább az udvariasság érzett ki, mint az őszinteség. Szabolcs tudta, hogy a hercegné udvarias és kegyes, elvből, mindig és mindenkivel szemben és hogy sohasem mulasztja el az alkalmat, hogy valakit — férfit vagy nőt, urat vagy szolgát — ki­tüntessen és megörvendeztessen. Ezt még kisbaba korában, mikor keztyűs belenevelték kezecskéivel csókot intett az udvari fogat előtt tisztelgő katonák­nak és mikor egy rajnaparti kis székváros egész lakossága rajongott a kis princessz megkapó szerény­ségéért . . . — Vezessen vissza a terembe, Szabolcs! Odabenn lecsúsztatta remek válláról a bundát, melyet aztán úgy kaptak föl estében a lakájok, ő maga pedig egy gyönge főhajtással elbúcsúztatta Szabolcsot és a Bakó grófnőkhöz telepedett. Félóráig még ott látta Szabolcs a vendégek közt, a­mint szelid mosol­lyal az ajkán, édes hangon udvarias semmiségeket suttogott a hercegné, aztán visszavonult a társaságtól. VI. Egy kisebb baleset érte Szabolcsnét, a­melyről senki sem sejtette, hogy még nagyobb következményei is lehetnek. Malvin ugyanis meghalt a hercegné bálján és egypár napig gyöngélkedett. Az a csepp láza, a­mi esténkint elfogta, nem akadályozta meg abban, hogy a férjével látogatást ne tegyen Bakóéknál és Torontál grófnénál. Bebizonyult ezúttal, hogy Bakó Mihály tényleg jól ismeri embereit: a Bakó-leányok az első látogatás után formálisan beleszerettek Malvinba. Úgy szerették meg, mintha fiatal emberek volnának: csodálták Malvin idegenszerű szépségét, megbámulták kezének és lábának finom formáját és végül már elragadó­nak találtak rajta mindent, még azt is, a­mi közön­séges volt. Ezek a kövér, rút leányok gyermekes módon jószívűek voltak. Meglehet, hogy a Malvin iránt érzett rokonszenvükben az ellentétes pólusok vonzásának törvénye érvényesült, valószínűbb azon­ban, hogy Bakó bátyjuk, a­ki azt tudta velük elhi­tetni, a­mit akart, egyszerűen beugratta őket a Malvin-kultuszba. Torontálnét nem találták otthon Szabolcsék. Eleintén azzal gyanúsították, hogy eltagadtatta magát. /­ ­/ (Folytatás.)

Next