Uj Idők, 1895 (1. évfolyam, 29-52. szám)
1895-08-18 / 35. szám - Herczeg Ferenc: Szabolcs házassága / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
I. évfolyam. Uj Idők Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap Szerkeszti Herczeg Ferenc augusztus 18. 35. szám. Szabolcs házassága./ írta: HERCZEG FERENC. Letícia hercegné jó ideig némán és mozdulatlanul állott az erkélyen, megfeledkezve önmagáról és a vendégéről. Aztán egy könnyű mozdulatot tett a fejével, mintha föl akarná magát rázni fáradtságából. Valami banális beszélgetést kezdett és megérzett az erőltetett élénkségén, hogy csak a jó illem kedvéért fárasztja magát. — Ugye, nagyon szép őszi est? Ugye, itt az ősz a legszebb évszak? Gondolja, hogy ez az időjárás sokáig eltart? — Az idén tovább szándékozik falun maradni, hercegné ? — Ameddig csak lehet. Bevárjuk az első havazást, aztán Bécsbe megyünk egyenesen ... Az idén nem fogunk utazni. Oly élénk hangon mondta ezeket a semmiségeket, mintha demonstrálni akarná, hogy nagyon jól mulat Szabolcs társaságában. Közbe egy pillanatig sem vette le szemét a gavallérja arcáról; azzal az átható, vizsgáló és naiv pillantással nézte, mellyel az asszonyok a bolti kirakatokat szokták mustrálni. Később azt kérdezte: — Szeret vadászni, Szabolcs? — Oh igen. Egyik szenvedélyem a vadászat. — Mert én is szeretek. De falka mögött nem mulattat a vadászat. Legszívesebben puskával járom be az erdőt, nem is nagy hajtóvadászaton, hanem kettesbe, hármasba cserkészve .. Szabolcs egyszer már látta a hercegnét vadászruhában, tiroli tollas kalappal a fején, térdig érő szoknyában, könnyű puskával a vállán. Most elképzelte, hogy nem lehet utolsó élvezet a szép asszonnyal így elbarangolni, a lombjukat hullató erdőkben. — Egyszer majd eljön velem? kérdezte e pillanatban Letícia hercegné. Szabolcs meghajtotta magát. — Amikor parancsolja. — Igazán ? Megteszi nekem ezt a szívességet ? Megígéri? Szinte könyörögve nézett Szabolcsra, aki aztán halkan elnevette magát. — Miért kér a hercegné, mikor jól tudja, hogy csak parancsolnia kell ? — Igazán ? Nekem parancsolnom szabad ? És engedelmeskedni fog? Oh, majd szaván fogom! A szeme szinte sugárzott a naiv örömtől, de a szavából inkább az udvariasság érzett ki, mint az őszinteség. Szabolcs tudta, hogy a hercegné udvarias és kegyes, elvből, mindig és mindenkivel szemben és hogy sohasem mulasztja el az alkalmat, hogy valakit — férfit vagy nőt, urat vagy szolgát — kitüntessen és megörvendeztessen. Ezt még kisbaba korában, mikor keztyűs belenevelték kezecskéivel csókot intett az udvari fogat előtt tisztelgő katonáknak és mikor egy rajnaparti kis székváros egész lakossága rajongott a kis princessz megkapó szerénységéért . . . — Vezessen vissza a terembe, Szabolcs! Odabenn lecsúsztatta remek válláról a bundát, melyet aztán úgy kaptak föl estében a lakájok, ő maga pedig egy gyönge főhajtással elbúcsúztatta Szabolcsot és a Bakó grófnőkhöz telepedett. Félóráig még ott látta Szabolcs a vendégek közt, amint szelid mosollyal az ajkán, édes hangon udvarias semmiségeket suttogott a hercegné, aztán visszavonult a társaságtól. VI. Egy kisebb baleset érte Szabolcsnét, amelyről senki sem sejtette, hogy még nagyobb következményei is lehetnek. Malvin ugyanis meghalt a hercegné bálján és egypár napig gyöngélkedett. Az a csepp láza, ami esténkint elfogta, nem akadályozta meg abban, hogy a férjével látogatást ne tegyen Bakóéknál és Torontál grófnénál. Bebizonyult ezúttal, hogy Bakó Mihály tényleg jól ismeri embereit: a Bakó-leányok az első látogatás után formálisan beleszerettek Malvinba. Úgy szerették meg, mintha fiatal emberek volnának: csodálták Malvin idegenszerű szépségét, megbámulták kezének és lábának finom formáját és végül már elragadónak találtak rajta mindent, még azt is, ami közönséges volt. Ezek a kövér, rút leányok gyermekes módon jószívűek voltak. Meglehet, hogy a Malvin iránt érzett rokonszenvükben az ellentétes pólusok vonzásának törvénye érvényesült, valószínűbb azonban, hogy Bakó bátyjuk, aki azt tudta velük elhitetni, amit akart, egyszerűen beugratta őket a Malvin-kultuszba. Torontálnét nem találták otthon Szabolcsék. Eleintén azzal gyanúsították, hogy eltagadtatta magát. / / (Folytatás.)