Uj Idők, 1909 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám - L'Aignac: Beiratás / Költemények

Beiratás Mint jó családapához illik, A nagy cél lebegett előttem, é­s mást se tettem pár nap óta, Beiratásra készülődtem. Hivatalom elhanyagoltam, Be sem tettem napokig lábam.­­De annál többet fordultam meg Az iskolában. Amíg mások még jól alusznak, Én udvarlok a pedelusnak. S csak hogy kegyébe vegyen engem. A gyerekeit becézgettem. Bár szo­rtosak voltak szegénykék, Elmondtam őket rózsaszálnak , aprópénzt osztottam szét köztük. Hogy majd tán ők is protezsálnak. Így készülődtem egyre, egyre, Izgatottam és szívrepesve, A reményeim föl nem adva, Míg eljött a beirás napja. A gerokkom büszkén fölvettem. Mely oly szép, hogy párját nem ösmerem. És könnyed, délceg mozdulattal Fejembe nyomtam a cilinderem. A két gyereknek ezalatt Egy percnyi nyugta sem maradt. És hajnal óta izgatottan öltözte őket anyjuk ottan. S úgy nyolc órára, végre, végre. Felöltözé őket fehérbe. Legszebb ruhájuk rájuk adta S én karonfogtam őket menten. S az utcán büszkén lépettem Mint két ilyen angyalnak apja. De jaj ! Az iskolához érkezem És összacsapom a kezem.­­— Uram Isten, mi van ma itt? Ott látom állni (ó, borzasztó!) Mátyás királyt választó Szilágyi hadait! Azok ott álltak a Duna jegén, De e látványtól, úgy éreztem, Az én eremben fagy meg a vér menten És szinte sírni kezdtem én . . . Ezer apa ezer gyerekkel Állott ottan már kora reggel. Előttünk, köztünk és mögöttünk, Amerre menjünk s merre jöttünk, Katonaság állt szuronyszegezve S ezer rendőr ügyelt a rendre Es a bei­atok elszánt csapatja, Harci kedvét alább nem adja Meg sem moccanva, rendületlen, A szeptemberi nagy melegben, Mig a pedelus a kapuban állva, A tömegre lenevetett, S egyenként engedé be az üdvözülteket, Mint Szent Péter a menyországba . . . — Hogy jutok én itt most keresztül, Ez óriás emberfalon? Ó rettenet, ó borzalom ! . . . De végre is elszántan A nagy tömegnek nekivágtam, l­s tülekedtem, lökdösődtem. Ám nem tágítottak előttem! Volt itt aztán tülekedés, Veszekedés, verekedés, Hogy azt leírni minden szó kevés! De végre mégis, úgy déltájba', jól megtépázva, megcibálva. Bejutottam az iskolába. A két gyereket beírattam. De megvallani sem merem . Gerokkom és cilinderem Ekkor már nem volt rajtam . . . (') gyötrelem, ó csupa kín! ú­gy álltam én ott búsan im' Mint Marius Karthágó romjain. ... Az utcán és a téren — Ez rettenet, ó kérem ! — Letépett ruhák, kalapok Heverésztek a porban ott. Gyerekruhácskák száza, ezre, A harcmező velük volt telve! S köztük tarkáil pár száz darab Cilinder és nőikalap . . . — Minden ember Pyrhusa más! így sóhajtottam Én búsan ottan. Még egy ilyen beh­atás . . . Ezt el nem bírja a kebel S mondhatom — mentők visznek el! l'Aignac Az első aranyborjú Európában Talán különös, talán egy kevéssé vigasz­taló is annak a megállapítása, hogy a pénzért való tülekedés őrületes szenve­delme nem is olyan régi keletű betegsége az emberiségnek. Mindenkor voltak hatal­masok, akik mérhetetlen kincseket szerez­tek, vagy elherdáltak, már aszerint, hogy vasöklűs apák voltak-e, avagy vaskezű­­ fiak. De hogy a harácsolás láza elhatott volna a tömegig, hatalmába ejtett volna egy egész várost, egy egész országot — ez már csak az új, sőt legújabb korszakok­nak a kétes diadala. A hajdan való zsidók bibliai aranyborja nem jelent semmit. Ab­ban az arany csak dísz volt, cifraság, a borjú volt a fontos, a minden. Egy Dá­rius, egy Krőzus mögött ott sötétlettek az éhes páriák számlálatlan milliói. A napkirály uralmának a vége felé, Des­marets minisztersége idejében Párisba szö­kött egy igen gazdag edinburgi bankárnak a fia, a skót Law of Lauriston, aki anyai ágon fejedelmi házzal tartott rokonságot. Glóriával a feje körül érkezett a francia fővárosba. Véres párbajának, amelyben ellenfelét megölte s apja millióinak híre előtte járt s ez a hír a legjobb kvártély­mesternek bizonyult. Szivesen látták őt a királyi udvar legünnepeltebb ifjai s meg­nyíltak előtte a legelzártabb és legtitko­sabb ajtók. Rövidesen barátja lett XIV. Lajos fivére, Orleans hercege is. Följe­gyezte róla az egykorú botránykrónika, hogy faraóhoz soha le nem ült százezer frank nélkül. Hidegvérű volt, szenvedelem nélkül való, gazdag. Tehát nyert. Mindig. Law számára azonban a játék csakugyan az volt, amit ez a szó jelent: mulatság. Ám angol­szász létére szükségét érezte a­­ munkának is. Készített egy pénzügyi ter­vezetet, amelynek egy hatalmas állambank volt az alapja. Ez a bank szedte volna az adót, fizette volna az állam összes kiadásait, veretett volna arany- és ezüstpénzt s általá­ban elvégzett volna minden elgondolható pénzügyi műveletet. Csak az a kis hiba esett, hogy Desmarets egész kurtán vétót mondott. Sőt érte egyéb kellemetlenség is a derék skótot. Egy szép napon a párisi rendőrfőnök, d'Argenson finoman a fülébe súgott valamit, valami olyast, hogy kívül tágasabb. Az erkölcsösödő Louis quaterre megneheztelt azért a hallatlan kártyás szenvedelemért, amelybe Law belelovalta a párisi aranyifjuságot, elszedve attól min­den aranyat s nem hagyva meg egyebet, csak az­­ ifjúságot. Egy rövid európai körutazás, illetve körkártyázás után csakhamar ismét Pá­risban termett: meghalt a király s Law AZ ED mSREOM KÉPES GYERMEK HETILAP SZERKESZTI: PÓSH LAJOS. Mese, vers, elbeszélés, kép és mulattató apróság kedves tarkaságban követi egymást, egy-egy szám egész tárháza a szebbnél-szebb olvasmányoknak, minden előfizető ingyen kapja az Én Újságom naptárát. Előfizetési ára negyedévre 2 korona 50 fillér. Tíz új negyed július 1-én indult meg:: :: :: :: :: :: :: Kiadóhivatal: Budapest, VI., Andrássy­ út 10. sz.­ ­237

Next