Uj Idők, 1909 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1909-09-12 / 37. szám - L'Aignac: Beiratás / Költemények
Beiratás Mint jó családapához illik, A nagy cél lebegett előttem, és mást se tettem pár nap óta, Beiratásra készülődtem. Hivatalom elhanyagoltam, Be sem tettem napokig lábam.De annál többet fordultam meg Az iskolában. Amíg mások még jól alusznak, Én udvarlok a pedelusnak. S csak hogy kegyébe vegyen engem. A gyerekeit becézgettem. Bár szortosak voltak szegénykék, Elmondtam őket rózsaszálnak , aprópénzt osztottam szét köztük. Hogy majd tán ők is protezsálnak. Így készülődtem egyre, egyre, Izgatottam és szívrepesve, A reményeim föl nem adva, Míg eljött a beirás napja. A gerokkom büszkén fölvettem. Mely oly szép, hogy párját nem ösmerem. És könnyed, délceg mozdulattal Fejembe nyomtam a cilinderem. A két gyereknek ezalatt Egy percnyi nyugta sem maradt. És hajnal óta izgatottan öltözte őket anyjuk ottan. S úgy nyolc órára, végre, végre. Felöltözé őket fehérbe. Legszebb ruhájuk rájuk adta S én karonfogtam őket menten. S az utcán büszkén lépettem Mint két ilyen angyalnak apja. De jaj ! Az iskolához érkezem És összacsapom a kezem.— Uram Isten, mi van ma itt? Ott látom állni (ó, borzasztó!) Mátyás királyt választó Szilágyi hadait! Azok ott álltak a Duna jegén, De e látványtól, úgy éreztem, Az én eremben fagy meg a vér menten És szinte sírni kezdtem én . . . Ezer apa ezer gyerekkel Állott ottan már kora reggel. Előttünk, köztünk és mögöttünk, Amerre menjünk s merre jöttünk, Katonaság állt szuronyszegezve S ezer rendőr ügyelt a rendre Es a beiatok elszánt csapatja, Harci kedvét alább nem adja Meg sem moccanva, rendületlen, A szeptemberi nagy melegben, Mig a pedelus a kapuban állva, A tömegre lenevetett, S egyenként engedé be az üdvözülteket, Mint Szent Péter a menyországba . . . — Hogy jutok én itt most keresztül, Ez óriás emberfalon? Ó rettenet, ó borzalom ! . . . De végre is elszántan A nagy tömegnek nekivágtam, ls tülekedtem, lökdösődtem. Ám nem tágítottak előttem! Volt itt aztán tülekedés, Veszekedés, verekedés, Hogy azt leírni minden szó kevés! De végre mégis, úgy déltájba', jól megtépázva, megcibálva. Bejutottam az iskolába. A két gyereket beírattam. De megvallani sem merem . Gerokkom és cilinderem Ekkor már nem volt rajtam . . . (') gyötrelem, ó csupa kín! úgy álltam én ott búsan im' Mint Marius Karthágó romjain. ... Az utcán és a téren — Ez rettenet, ó kérem ! — Letépett ruhák, kalapok Heverésztek a porban ott. Gyerekruhácskák száza, ezre, A harcmező velük volt telve! S köztük tarkáil pár száz darab Cilinder és nőikalap . . . — Minden ember Pyrhusa más! így sóhajtottam Én búsan ottan. Még egy ilyen behatás . . . Ezt el nem bírja a kebel S mondhatom — mentők visznek el! l'Aignac Az első aranyborjú Európában Talán különös, talán egy kevéssé vigasztaló is annak a megállapítása, hogy a pénzért való tülekedés őrületes szenvedelme nem is olyan régi keletű betegsége az emberiségnek. Mindenkor voltak hatalmasok, akik mérhetetlen kincseket szereztek, vagy elherdáltak, már aszerint, hogy vasöklűs apák voltak-e, avagy vaskezű fiak. De hogy a harácsolás láza elhatott volna a tömegig, hatalmába ejtett volna egy egész várost, egy egész országot — ez már csak az új, sőt legújabb korszakoknak a kétes diadala. A hajdan való zsidók bibliai aranyborja nem jelent semmit. Abban az arany csak dísz volt, cifraság, a borjú volt a fontos, a minden. Egy Dárius, egy Krőzus mögött ott sötétlettek az éhes páriák számlálatlan milliói. A napkirály uralmának a vége felé, Desmarets minisztersége idejében Párisba szökött egy igen gazdag edinburgi bankárnak a fia, a skót Law of Lauriston, aki anyai ágon fejedelmi házzal tartott rokonságot. Glóriával a feje körül érkezett a francia fővárosba. Véres párbajának, amelyben ellenfelét megölte s apja millióinak híre előtte járt s ez a hír a legjobb kvártélymesternek bizonyult. Szivesen látták őt a királyi udvar legünnepeltebb ifjai s megnyíltak előtte a legelzártabb és legtitkosabb ajtók. Rövidesen barátja lett XIV. Lajos fivére, Orleans hercege is. Följegyezte róla az egykorú botránykrónika, hogy faraóhoz soha le nem ült százezer frank nélkül. Hidegvérű volt, szenvedelem nélkül való, gazdag. Tehát nyert. Mindig. Law számára azonban a játék csakugyan az volt, amit ez a szó jelent: mulatság. Ám angolszász létére szükségét érezte a munkának is. Készített egy pénzügyi tervezetet, amelynek egy hatalmas állambank volt az alapja. Ez a bank szedte volna az adót, fizette volna az állam összes kiadásait, veretett volna arany- és ezüstpénzt s általában elvégzett volna minden elgondolható pénzügyi műveletet. Csak az a kis hiba esett, hogy Desmarets egész kurtán vétót mondott. Sőt érte egyéb kellemetlenség is a derék skótot. Egy szép napon a párisi rendőrfőnök, d'Argenson finoman a fülébe súgott valamit, valami olyast, hogy kívül tágasabb. Az erkölcsösödő Louis quaterre megneheztelt azért a hallatlan kártyás szenvedelemért, amelybe Law belelovalta a párisi aranyifjuságot, elszedve attól minden aranyat s nem hagyva meg egyebet, csak az ifjúságot. Egy rövid európai körutazás, illetve körkártyázás után csakhamar ismét Párisban termett: meghalt a király s Law AZ ED mSREOM KÉPES GYERMEK HETILAP SZERKESZTI: PÓSH LAJOS. Mese, vers, elbeszélés, kép és mulattató apróság kedves tarkaságban követi egymást, egy-egy szám egész tárháza a szebbnél-szebb olvasmányoknak, minden előfizető ingyen kapja az Én Újságom naptárát. Előfizetési ára negyedévre 2 korona 50 fillér. Tíz új negyed július 1-én indult meg:: :: :: :: :: :: :: Kiadóhivatal: Budapest, VI., Andrássy út 10. sz. 237