Uj Idők, 1915 (21. évfolyam, 27-52. szám)

1915-08-29 / 36. szám - Bányai Zoltán: Ida / Költemények

A halaknak századokra terjedő életét az magya­rázza, hogy óriásira tehető ellenségeiknek a száma. A ponty, viza és a csuka száz-százötven évig is elél, mégis milliószámra rakja le évente petéit, mert kü­lönben ki­pusztulna. A madarak között is azért vannak olyanok, ame­lyek igen hosszú életűek, mert legnagyobb részük csak egyszer költ évenkint s akkor is csak egypár tojást rak. A termékenység eme kis fokának az oka az, hogy a ma­darak repülése meglehetős izommunkával jár s az ez­zel kapcsolatos nagy anyagfogyasztás a termékenység szempontjából nem előnyös. Igen érdekesnek ígérkező kérdések nyomulnak elő­térbe, ha leszállunk az egysejtű élőlények hatalmas bi­rodalmába. Ezek között többen osztódás (divízió) út­ján szaporodnak: tudniillik a magvak szétválnak (két, esetleg még több részre) s a fiókmagvak lassankint el­vándorolnak egymástól — közben mintegy széthúzva a protoplazmát. Mikor e két rész közti híd elszakad — két új amoeba áll előttünk. Weismann, — kinek nyolc­vanadik születésenapját az idén Haeckelével együtt ün­nepelte a német tudományos világ, — ezeket a vég­lényeket (protista) örökéletűeknek tartja, mivel tulaj­donképpen sohasem halnak el. H­a azonban behatóbban vizsgáljuk meg ezt a kér­dést, kitűnik, hogy a protisták sem örökéletüek. Az osz­tódás alkalmával ugyanis véget ér az anya-egyén élete s a belőle haladó részek éppen olyan külön életet foly­tatnak, mintha más úton jöttek volna létre. S mivel a halál sem más, mint az egyén életének megszűnése, semmiképpen sem tarthatjuk a protist­ákat halhatatla­noknak. Látjuk tehát az elmondottakból, hogy az életkor főként két dolognak: a kifejlődés időtartamának és a faj fenntartásnak függvénye. Emlősöknél tudunk szá­mokkal beszélő közelítő törvényszerűséget fölállítani az élet tartamára vonatkozólag, de más állatfajoknál ez még nem sikerül. Az élőlények másik nagy világában, a növényeknél pedig alig lehet törvényszerűséget látni az élettartamban s a tudományos kutatás itt annál ered­ménytelenebb, mert igen sok növény van olyan, mely hosszú évszázadokon át is elélhet. Ilyen nagy , időket pedig tudományos pontossággal követni alig lehet. Molnár Elek Nyári lóverseny. Bódító, a csökönyös favoritló tiltakozása A „Kárpátok őre", a kolozsvári fa-honvé­dszobor leleplezé­se augusz­tus 18-án. Bethlen Ödön gróf kormánybiztos beszél a szobornál Mühlbeck Károly rajza 23 . Ida Majd hazamész és lányos gráciával Virágaim hűs vázáidba rejted És eltűnődsz, mint hervadt rózsakerten, Szavaimon, míg el nem felejted. Olvasni kezdesz és tekinteted Elréved és sóhaj­tsz: „mi van velem?" S ha újra majd a könyvbe nézel Ott látod szenvedő, szelid szemem. És ha leülsz a zongorádhoz Nem érted, ily szép nem volt még sosem. Ilyen elhalón panaszos, enyhe, fáradt és szomorú Chopin. És fájni fog a szó, a csönd, az este, Szívedre száll halk, drága bánat. Virágaim fölé hajolsz s ők Megcsókolják tikkadt — szép szádat. Bányai Zoltán CG LELŐ. A IEGJOBB. FOGPÉP

Next