Uj Idők, 1915 (21. évfolyam, 27-52. szám)
1915-08-29 / 36. szám - Bányai Zoltán: Ida / Költemények
A halaknak századokra terjedő életét az magyarázza, hogy óriásira tehető ellenségeiknek a száma. A ponty, viza és a csuka száz-százötven évig is elél, mégis milliószámra rakja le évente petéit, mert különben kipusztulna. A madarak között is azért vannak olyanok, amelyek igen hosszú életűek, mert legnagyobb részük csak egyszer költ évenkint s akkor is csak egypár tojást rak. A termékenység eme kis fokának az oka az, hogy a madarak repülése meglehetős izommunkával jár s az ezzel kapcsolatos nagy anyagfogyasztás a termékenység szempontjából nem előnyös. Igen érdekesnek ígérkező kérdések nyomulnak előtérbe, ha leszállunk az egysejtű élőlények hatalmas birodalmába. Ezek között többen osztódás (divízió) útján szaporodnak: tudniillik a magvak szétválnak (két, esetleg még több részre) s a fiókmagvak lassankint elvándorolnak egymástól — közben mintegy széthúzva a protoplazmát. Mikor e két rész közti híd elszakad — két új amoeba áll előttünk. Weismann, — kinek nyolcvanadik születésenapját az idén Haeckelével együtt ünnepelte a német tudományos világ, — ezeket a véglényeket (protista) örökéletűeknek tartja, mivel tulajdonképpen sohasem halnak el. Ha azonban behatóbban vizsgáljuk meg ezt a kérdést, kitűnik, hogy a protisták sem örökéletüek. Az osztódás alkalmával ugyanis véget ér az anya-egyén élete s a belőle haladó részek éppen olyan külön életet folytatnak, mintha más úton jöttek volna létre. S mivel a halál sem más, mint az egyén életének megszűnése, semmiképpen sem tarthatjuk a protistákat halhatatlanoknak. Látjuk tehát az elmondottakból, hogy az életkor főként két dolognak: a kifejlődés időtartamának és a faj fenntartásnak függvénye. Emlősöknél tudunk számokkal beszélő közelítő törvényszerűséget fölállítani az élet tartamára vonatkozólag, de más állatfajoknál ez még nem sikerül. Az élőlények másik nagy világában, a növényeknél pedig alig lehet törvényszerűséget látni az élettartamban s a tudományos kutatás itt annál eredménytelenebb, mert igen sok növény van olyan, mely hosszú évszázadokon át is elélhet. Ilyen nagy , időket pedig tudományos pontossággal követni alig lehet. Molnár Elek Nyári lóverseny. Bódító, a csökönyös favoritló tiltakozása A „Kárpátok őre", a kolozsvári fa-honvédszobor leleplezése augusztus 18-án. Bethlen Ödön gróf kormánybiztos beszél a szobornál Mühlbeck Károly rajza 23 . Ida Majd hazamész és lányos gráciával Virágaim hűs vázáidba rejted És eltűnődsz, mint hervadt rózsakerten, Szavaimon, míg el nem felejted. Olvasni kezdesz és tekinteted Elréved és sóhajtsz: „mi van velem?" S ha újra majd a könyvbe nézel Ott látod szenvedő, szelid szemem. És ha leülsz a zongorádhoz Nem érted, ily szép nem volt még sosem. Ilyen elhalón panaszos, enyhe, fáradt és szomorú Chopin. És fájni fog a szó, a csönd, az este, Szívedre száll halk, drága bánat. Virágaim fölé hajolsz s ők Megcsókolják tikkadt — szép szádat. Bányai Zoltán CG LELŐ. A IEGJOBB. FOGPÉP